1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3030
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | vívásban, lovaglásban maga az udvarmester tökéletesíté
2 I | udvarmester tökéletesíté a fiút.~Az udvarmester neve volt: Jacinto
3 I | semestrisben megtartották az exament a magánlakáson,
4 I | illendően honoráltattak.~Abban az időben (a múlt század elején)
5 I | akkor „körmöst” kapott az öt körmére a léniával, ha
6 I | ha pedig malacot ejtett az írásba, akkor a tenyerébe
7 I | tanfelügyelő bizottság, mely állt az Alma Mater protektorából,
8 I | minorita rend delegátusából, az examenre megjelenvén, semestris
9 I | utenzíliák közé tartozott, az ajtó sarkára felakasztva,
10 I | felakasztva, szimbóluma az atyai tekintélynek.) Végül
11 I | ismerősöket kellett megnevezni az examinátorok előtt, obedienciájának
12 I | scutica.)~– Ala virtutis. (Az erény szárnya.)~– És az
13 I | Az erény szárnya.)~– És az ott a függöny mögött? (A
14 I | előszámláltak, hányszor volt az egyik és másik serkentő
15 I | egész naphosszat: hordhatta az utcán. Ha pediglen rosszul
16 I | malumot kötötték a nyakába. Az pedig láncra volt kötve
17 I | dobni, s mind a két oldalán az éremnek ugyanazt mutatta,
18 I | tudniillik egy szamárfejet.~Ez az erkölcsi hatást gyakorló
19 I | taneszköz azonban inkább csak az előkelőbb ifjaknál alkalmaztatott,
20 I | családi neve Giunchi gróf.~Az examen termének falai mappákkal
21 I | egy óriási földglóbusz, az átelleni szögletben a planétarendszer.
22 I | szögletben a planétarendszer. Az íróasztallal szemben a katedra,
23 I | gótikus támlányú padok. Az egyik sorban ültek a magiszterek,
24 I | magiszterek, a másikban az examinátorok.~Ezen illusztris
25 I | hallgatóság elé vezette be az oldalszobából doktor Wammána
26 I | előreálló fogai, melyek miatt az ajkai sohasem tudnak egymásra
27 I | egymásra csukódni; kiegészíti az egész fizionómia karakterét
28 I | elálló hegyes végű fül.~Az első betanult szava az examinandusnak
29 I | Az első betanult szava az examinandusnak az üdvözlés.~–
30 I | szava az examinandusnak az üdvözlés.~– Bonum mane praecor,
31 I | Azután következik, hogy az asztalhoz járuljon, a kezeit
32 I | és folyékonyan mondta el; az utolsó tételig: „sed libera
33 I | konziliárius. – S kit értünk az alatt, hogy „de szabadíts
34 I | meg minket a gonosztul?”~– Az istentelen kurucokat és
35 I | istentelen kurucokat és az ő szövetségeseiket.~– Optime.~
36 I | megfelelő akciókkal kísér, hol az egyik, hol a másik kezét
37 I | ugyanakkor elnyújtva, majd az égre feltartva, utoljára
38 I | Salve! – Mondogatják rá az examinátorok.~Egyszer sem
39 I | anélkül, mivel lett büntetve az utóbbi esetekben. Példás
40 I | titulázták a magiszterek az examinandust, aki az egész
41 I | magiszterek az examinandust, aki az egész vizsga alatt egy nagy
42 I | a gyűrűt körülforgatni az ujjon. Igaz, hogy csak előkelő
43 I | és a discipulus között, az examinátor urak is intéznek
44 I | prorektor.~– Hungária fekszik az ausztriai birodalom örökös
45 I | Mióta tartozik Hungária az ausztriai birodalomhoz?~–
46 I | defektusával Péter király az országát Henrik császárnak
47 I | Hungáriából származott embert?~Az ifjú ember e kérdésre hüledező
48 I | hüledező képpel tekinte az ő mentorára, Wammána úrra.
49 I | Wammána úrra. Ez nincsen az írott studiumban.~Wammána
50 I | Igenis láttam. – ismétlé az halk hangon.~– Hol látta
51 I | hangon.~– Hol látta őtet?~Az ifjú ember tátva maradt
52 I | mondani: „a Bärenhaus előtt”.~Az ifjú zavarában a bársonyvammszának
53 I | szája elé kapta a kezét az ifjú, s a markába vakkantá
54 I | elkezdének ugatni.~Erre az egész cőtus nagy hahotában
55 I | nagy hahotában tört ki.~Az ifjú uracska pállott bámészsággal
56 I | amért nevetni bátorkodnak az examen alatt?~Ekkor azután
57 I | őnagysága fogta esztrengára az examinandust.~– Mondja csak
58 I | önnek magyarázva. Hanem az újabbkori pogányokat kérdem.
59 I | Bafomet oltárán áldoznak.~– Ki az a Bafomet?~– A Bafomet-bálvány
60 I | Bafomet?~– A Bafomet-bálvány az antikrisztus, aki a rosszat
61 I | rosszat míveli a jó helyett s az emberek lelkeit a pokolnak
62 I | Bafomet-imádók tagadják az Istent, a Megváltót és a
63 I | Keresztjüknek csak két ága van, mint az akasztófának, s azt ők „
64 I | kígyó tekergőzik. Azokon az ünnepeken, melyeket a Bafomet-imádók
65 I | pogányhitűek azért emelnek az oltárra paradicsomi alakzatban,
66 I | hogy rút példaadásával az embereket istentelen gonosz
67 I | textusban benne hagyni ezt az incisumot: „paradicsomi
68 I | De annál jobban kitűnik az ifjú romlatlan kedélye –
69 I | kell hunynia a szemeit.~Az examen azonban a legnagyobb
70 I | kancellárnak fog beszámolni: az pedig be fogja azt mutatni
71 I | legkegyelmesebb akarata az, hogy a fejedelemfi a legkitűnőbb
72 I | optime gesta eltávozának, az utcán váró gyalogszekereikhez.~
73 I | mármost fiam Péter, húzd le az ujjadról a gyűrűt, s add
74 I | csattos cipőket, nyisd ki az ablakot, söpörd ki a szobát,
75 I(1) | a kegyes olvasó számára. Az exament tevő studiosus nem
76 I(1) | Georgius vala; hanem annak az inasa, a Künzli Péter. Ezt
77 I(2) | Phaicának” neveztetik az a füstölgő áldozatoltár,
78 I(2) | melyet lyukas száránál fogva az emberek a szájukba szoktak
79 I | thymianum diabolit.3~Már az examen alatt megütötte az
80 I | az examen alatt megütötte az orrát egyik-másik deputátus
81 I | Alig távozott el Péter az egyik ajtón, csak annyi
82 I | midőn a másik ajtón bejött az igazi György úrfi, ugyanabban
83 I | pipából füstölve.~Ez aztán az igazi Rákóczy alak! Mintha
84 I | Rákóczy alak! Mintha csak az apjának a gyermekkori arcképe
85 I | a rámából megelevenülve. Az a telt piros arc, gödrös
86 I | pipával, azzal a koszorúval az iskolába?~– Az iskola az
87 I | koszorúval az iskolába?~– Az iskola az enyim.~– De azzal
88 I | az iskolába?~– Az iskola az enyim.~– De azzal a babérkoszorúval!~–
89 I | azzal a babérkoszorúval!~– Az is az enyim. Most vették.~–
90 I | babérkoszorúval!~– Az is az enyim. Most vették.~– Meg
91 I | a phaicával a szádban!~– Az is az enyim.~– Leteszed
92 I | phaicával a szádban!~– Az is az enyim.~– Leteszed mindjárt!~–
93 I | kiszíttam.~Wammána felkapta az asztalról a ferulát, mely
94 I | asztalról a ferulát, mely az ünnepély alkalmából spanyol
95 I | lefegyverzett discipulusnak az irhájára húzogatott volna
96 I | fiacskám.~– Másutt jár az eszem.~– Hát van neked olyan
97 I | tudok én írást olvasni.~– Az őseid sem tudtak. Hallgatóztál
98 I | tudtak. Hallgatóztál ugyebár az ajtón az examen alatt! Vettem
99 I | Hallgatóztál ugyebár az ajtón az examen alatt! Vettem észre
100 I | kulcslyukon.~– Azon jár éppen az eszem.~– No! És micsoda
101 I | No! És micsoda tudomány az, amit irigyelsz a Pétertől,
102 I | dolog ragadt meg a fejemben. Az egyik az a bizonyos pogány
103 I | meg a fejemben. Az egyik az a bizonyos pogány vallás.~–
104 I | csínytettei?~– Nem! Nem! Az a másik.~– A Bafomet-szertartás?~–
105 I | hogy az-e a neve. Ahol az a „Méte” jön elő. Az a pokoli
106 I | Ahol az a „Méte” jön elő. Az a pokoli csábító szép hölgy.
107 I | nőjjön elébb egy kis prém az álladon.~– Mondsza csak!
108 I | imádására?~– Amit én megírtam, az igaz.~– Hol tartják azokat?~–
109 I | De aki a Bafometet hiszi, az nem hiszi a Krisztust?~–
110 I | A Bafometet sem hiszi az.~– De a „Métét”?~– Azt már
111 I | Méte” ünnepélyre.~– No csak az kellene még! Az ilyen gyereknek
112 I | No csak az kellene még! Az ilyen gyereknek még a „Nyír-bíró
113 I(3) | fővárosában azonban még az iskolás diákoknak s azok
114 I | Tudom is én, hogy ki az a Jézus?~– Az emberiség
115 I | én, hogy ki az a Jézus?~– Az emberiség megváltója, az,
116 I | Az emberiség megváltója, az, aki keresztre van feszítve.~–
117 I | fejedben a mai examenből?~– Az, amit a Péter arról a kutyás
118 I | azzal?~– Szeretném én azt az embert látni.~– Minek?~–
119 I | Minek?~– Nem tudom én. Az olyan furcsa érzés bennem. –
120 I | Elszomorodom: nem érzem az ízét se ételnek, se italnak;
121 I | kicsiny koromban, amikor még az anyám ölben hordozott, hallottam
122 I | Álmodtad azt fiacskám az anyád ölében.~– Az volt
123 I | fiacskám az anyád ölében.~– Az volt ám a szép asszony,
124 I | asszony, hallod-e? Hová lett az anyám?~– Meghalt az régen,
125 I | lett az anyám?~– Meghalt az régen, fiacskám: ne keresd.~
126 I | Ekkor aztán ragyogni kezdtek az ifjú szemei, nyakába borult
127 I | a szépséges szép anyának az emléke.~ ~
128 I(4) | A néphumor az iskolában használatos virgácsot
129 I(4) | nyírfavesszőkből készítődik az.~J. M.~
130 II | Péter halkan nyitotta fel az ajtót, s súgva jelenté:~„
131 II | A kegyes neveltetéshez az is megkívántatott, hogy
132 II | azonnal megkezdődött odabenn az éneklés. Mire a filiszteus
133 II | hangzott a Péter litániája az ajtón keresztül.~A konziliáriust
134 II | nem volt eltüntethető. S az már olyan sűrű felleget
135 II | elkezdett prüszkölni tőle, amint az ajtón belépett.~Azalatt
136 II | zsebkendőjével vigasztalva az orrát. – Egyedül méltóztatott
137 II | nekem így szokásom.~– Mert az semmiképpen nem volna megengedhető,
138 II | egy igen magas védasszonya az ifjúnak követeli tőlem,
139 II | Ezért kár volt méltóságodnak az asztmájával ennyi grádicson
140 II | méltóságodnak a kvártélyába vagy az udvari kancelláriába.~–
141 II | kötelességemmé van téve, hogy az ifjúcska saját szemeim láttára
142 II(1) | jól vagyok. Ma tettem le az exament a méltóságos konziliárius
143 II | praesentia mea kell neki az episztolát megírni.~Wammána
144 II | helyett fog találni kettőt. Az úrfiöltönyt az a másik viseli.~–
145 II | találni kettőt. Az úrfiöltönyt az a másik viseli.~– Tetszik
146 II | Tetszik hallani, hogy ő most az ájtatosságát végzi: a litániát
147 II | dohányfüst, talán méltóztatnék az iskolába átsétálni, úgyis
148 II | átsétálni, úgyis ott vannak az íróeszközök.~– Hehehe! –
149 II | úr, kedélyesen döcögtetve az abdomenét. – Minek játszanak
150 II | játszanak komédiát egymás előtt az augurok? Azt hiszi Wammána
151 II | szitán? Hogy engem lehet az orromnál fogva körülhurcolni, „
152 II(2) | Az ácsok csapózsinórjáig.~
153 II | Pámschábel vagyok, mint az a másik két úr, aki engedi
154 II | barbieren”.4 S nem tudom hogy az a siheder, aki a mi schédáinkra
155 II | Conte Giorgio, hanem annak az inasa, a Künzli Péter? Hehehe!~
156 II | dohány! Csakhogy ez már volt az abaldóban. De nekem sokkal
157 II | micsoda abszurdus gondolat az tetőled, három magiszterrel
158 II | egy inasgyereknek, akit az examen alkalmával, mint
159 II | hivatalos küldöttségnek: hát az igazi Giunchi Giorgio mit
160 II | Jobban ismerem én azt az intenciót, mint te, barátom,
161 II | s jobban megfelel annak az én metódusom, mint az, amit
162 II | annak az én metódusom, mint az, amit ti elém szabtok. A
163 II | kellene tanítani; aminőkben az imént bőségesen gyönyörködhettél.
164 II | aztán mi rezultátuma lenne? Az, amit a bátyjánál obszerváltunk.
165 II | tanítunk is neki: azzal az elmetehetségei kifejlődnek,
166 II | amiket tőlünk tanult.~– Az okosakat?~– A még nagyobb
167 II | még nagyobb bolondokat. De az én metódusom szerint azzá
168 II | szerint azzá fejlődik és az marad, ami szerintem az
169 II | az marad, ami szerintem az ideálja egy főnemesnek:
170 II | gitározik remekül. Csak az ultima lima van hátra. Tudod,
171 II | lima van hátra. Tudod, mi az az ultima lima?7~– Tudom.
172 II | van hátra. Tudod, mi az az ultima lima?7~– Tudom. Az
173 II | az ultima lima?7~– Tudom. Az asszony. Még azzal is le
174 II | nem lehet félni, hogy mint az apja, otthagyja a szép hölgy
175 II | most senki sem orrontja ezt az imposztorságot; egyedül
176 II | hogy te, kedves barátom az én tanítványom által írott
177 II | titkos políciám nincsen. Az nem más, mint Aspremont
178 II | Minden jó lélek dicséri az urat!”~A konziliárius kényelmetlenül
179 II | leánya; hisz őneki éppen az atyja birtokaiból lett egy
180 II | felől sohasem tudakozódik. Az már jól preparálva van.
181 II | már jól preparálva van. Az már megkapta a vakcinációt
182 II | mint én tudom.~– Egészen az Aeneas Sylvius regénye.
183 II | Csakhogy a Jóska nem volt az a vitéz Szeladon, aki Euryolus.
184 II | Egy patikus előtt!~– Az aranyműves leányával való
185 II(7) | Az utolsó ráspoly.~J. M.~
186 II | míg egyszer megtudta, hogy az más diák számára is főz
187 II | a Jóska egyszer elsétált az ablaka alatt, utána öntötte
188 II | leányra, s azt énekelte el az ablaka alatt.~– Német pasquillt?
189 II | skandaluma. Ezért a pasquillért az a másik diák lovagias elégtételt
190 II | követelt a Jóskátul. És az ifjú hős, ahelyett, hogy
191 II | állt volna ki a menzúrába, az inasaival páholtatta el
192 II | a férfiak előtt.~– Hála az egeknek!~– Hanem az öccsében
193 II | Hála az egeknek!~– Hanem az öccsében egész más vér lüktet,
194 II | ha egyszer ebben felébred az ördög, akkor ez nem ismer
195 II | maradjunk mi a diabolusnál. Az egyik ördögöt csak a másik
196 II | ördöggel lehet kiűzni. Ez az én metódusom. Akárki felelősségre
197 II | te leveleket írogattatsz az én növendékem által Aspremont
198 II | nem okozhat. Először is az episztolákat nem az igazi
199 II | Először is az episztolákat nem az igazi György princ írja,
200 II | sem váltani senkivel, aki az ő eredetét elárulhatná.
201 II | elárulhatná. Csecsemő volt, mikor az apját elfogták, s éretlen
202 II | s éretlen gyermek, mikor az anyjától elvették.~– Hát
203 II | Magával hordta mindig az egész tárházát a különféle
204 II | olvasni.~– De átadhatja neki az izenetet valaki élőszóval.~
205 II | tette fel a tanácsúr.~– Az abszurdum! A mi políciánk
206 II | policáj be sem meri ütni az orrát.~– Hát azokkal meg
207 II | Emlékezel rá, mit felelt az examen alatt a diákunk arra
208 II | most csak a Péter látta azt az embert, mikor velem együtt
209 II | van rá.~– No, hát nekem ez az ember gyanús! Én ismerem
210 II | akármiféle komédiázásbul. Ez az első! S nevezetes, hogy
211 II | nevezetes, hogy éppen ma, az examen után, minden incidens
212 II | a Péter által, a György (az igazi György) arra unszolt,
213 II | Kívánod, hogy elfogassam azt az embert?~– Hagyd el azt.
214 II | rendőrségnek belekontárkodni; mert az mindent elront. Majd én
215 II | elront. Majd én elfogom azt az embert, s kitudom, hogy
216 II | azt a bál dohányt, ugye?~– Az egész bál dohányt ide fogom
217 II(9) | Ne zavard meg az én körvonalaimat. ~J. M.~
218 III | csak mondd meg sincére.~– Az úrfinál van.~– No, hát kérd
219 III | No, hát kérd el tőle. Hol az úrfi?~– Odabenn a kápolnában.~–
220 III | megbotránkozást.~– Hát mit olvasna az ember egyebet a kápolnában,
221 III | címer. Azzal pecsételték le az Aspremont hercegnőhöz írt
222 III | búcsút egymástól. Wammána úr az ígért bál dohányért viszonzásul
223 III | kapcsokkal ékesített könyv. Az ó és új testamentum: a Vulgata
224 III | Archevèque de Paris”;~azután az~„Approbation de Mr. l’Abbé
225 III | Eglise de Paris.”~Végül az~„Approbation des Docteurs~
226 III | könyvek sorába tartozott, az „Euryolus”, melyet, ahol
227 III | kísértetet: ha rátalálunk, az ijed meg tőlünk. De egy
228 III | a haja tövéig veres lett az arca. Gyermek volt még egészen.~
229 III | becsapott könyv elárulta: az ezüst kapocs odaszorult
230 III | szilói szüzeket, mikor azok az Úr ünnepén táncolnak.2~Wammána
231 III | mosolyra torzult arccal nézett az ifjúra. Annak a szemei le
232 III(2) | lévén, kinek-kinek, a mi az ő szemeinek jónak tetszék,
233 III | Ha a képtől is így ég az arcod, akkor ne kívánkozzál
234 III | Most aztán kerekre felnyitá az ifjú a szemeit: szikráztak
235 IV | semmi értelme nincs.~Hát az „örök závárt” ki ismeri?~
236 IV | akadályozzák, hogy akár az egyik, akár a másik ütközőbül
237 IV | tolózár rúdja kihúzható lesz az egyik ütközőbül s a vasajtó
238 IV | azokat a karikákat napestig, az örök lakat nem enged.~Mindenik
239 IV | volt ez a Méte? Hogy kísért az még a XVIII. század elején
240 IV | fölött új réteget teremtett az örökalkotó fű, ott a Szajna
241 IV | vétkesek voltak-e vagy nem? Azt az ég tudja.~Meglehet, hogy
242 IV | Meglehet, hogy mese volt az egész Bafomet-kultusz; az
243 IV | az egész Bafomet-kultusz; az ophyr-dogma, a Méte-imádas,
244 IV | amiért a templomosokat az autodafé elé állíták.~És –
245 IV | és ellenben viszontag, ha az udvarnál egynémely felötlő
246 IV | Hübschlerinek kapják fel, s ezáltal az úri dámákat visszariasszák
247 IV | csavargóit esztrengára szorítani; az utcán beszélgető gyanús
248 IV | a csendzavaró kiabálást az utcán; előkérni a jövevényektül
249 IV | könnyű volt ellenőrizni, az ilyen gauklerek az utcák
250 IV | ellenőrizni, az ilyen gauklerek az utcák keresztezéseinél,
251 IV | odább mehetett. De ezek az újmódi komédiások betanult,
252 IV | feldekorált termekben tartják az előadásaikat: előre fizetett
253 IV | Különben is hiába erőltetné meg az obszerváló tehetségét, a
254 IV | hogy színházba járnak. Az álarc mögött szabad nevetni
255 IV | a régi bástyákkal együtt az újabbkori pompás új Bécs
256 IV | gyalogszekérrel lehetett az úri világnak eljutni. A
257 IV | látott senki felnyitva.~Az utca felőli homlokzata a
258 IV | tarták a Bafomet jelképének.~Az erkély márványkőbül volt,
259 IV | kifaragva szívalakú pajzson az egy ujjával felemelt kéz:
260 IV | szimbóluma: egyik oldalán az erkély melletti falnak látszott
261 IV | kezében a serleg, másikban az „élet kulcsa”, mellén az
262 IV | az „élet kulcsa”, mellén az örökkévalóság lánca. Ez
263 IV | nyugtatva. Ez a „Jaldabahot”.3~Az erkély mögött volt két nagy
264 IV | mely egy gyermeket elnyel.4~Az egész házat nem lakta senki.
265 IV | jók voltak páholyoknak, az apszis, (a pogány bazilikáknál
266 IV | templomosok? Azt mondják, hogy az utóbbiak tették. Az a felső
267 IV | hogy az utóbbiak tették. Az a felső emeleti terem lett
268 IV(4) | bölcsőben.” – „A kecske az olvasóval.” ~J. M.~
269 V | veres üvegű olajlámpás, mely az erkélyről kinyúló sárkányfejű
270 V | ezt a hiányt bőven pótolta az a hatásos intézmény, mely
271 V | intézmény, mely szerint maga az igazgató az előadandó darab
272 V | szerint maga az igazgató az előadandó darab főszerepének
273 V | amit azonban ezek azzal az egyszerű metódussal játszának
274 V | kapaszkodva masíroztak el az árgus szemekkel őrködő policáj
275 V | erőszakos lehúzása.~Wammána úr az ő védencével éppen az első
276 V | úr az ő védencével éppen az első proszcéniumpáholyban
277 V | is tudta hasznát venni.~Az apszisban felállított színpad
278 V | Sziléziai nemes úr volt.~Az armális azonban nem akadályozta
279 V | aztán szamárhátrul elmondá az egész programot, mely a
280 V | küldetése”. És egy pantomímia: „az ifjú Hanswurst születése
281 V | jelen korszak közönsége.~Az előjáték kezdődött azzal,
282 V | Hanswurst mesterrel Harlekin és az ő pajtása, Pierotto. Harlekin
283 V | pajtása, Pierotto. Harlekin az ismeretes mindenszínű kockákbul
284 V | Harlekin és Pierotto azt az olasszal kevert teuton idiómát
285 V | teuton idiómát beszélik, amit az utókor Kauderwelschnek hall
286 V | pedig Hanswurst mester azt az igazi bécsi csőcselékzsargont
287 V | capiálják ezt a taljánok? Az én lovamnak hátul van az
288 V | Az én lovamnak hátul van az armaturája”.~A Harlekin
289 V | hátrarúg mind a két lábával. Ez az ő fegyvere. A Harlekin „
290 V | hölgyek a zsebkendőiket az arcuk elé tartják.~No most
291 V | éles felfogással bírunk az allegória értelmét kitalálni.
292 V | a hazai művészet diadala az idegen fölött. A múzsák
293 V | csípőtül kezdve a termetét. Az arca ki van festve fehérre,
294 V | Colombinát, hogy a Harlekin az ő szeretője volt. Colombina
295 V | szeretője volt. Colombina erre az abroncsos baleine-jának
296 V | abroncsos baleine-jának az előrészére tett kézzel esküszik,
297 V | Szakasztott olyan mint az édesatyja: janklija, bugyogója,
298 V | természetesen automat. (Ezt még az angol színművészektől tartották
299 V | kénytelen elismerni, hogy ez az ő fia.~– No ha a te fiad,
300 V | világra hoztam.~S odadobja az apja nyakába a gyermeket.~
301 V | kézzel-lábbal kapálózik, utoljára az apját üti agyba-főbe a csettentyűvel.*1~
302 V | A közönség derültsége az őrjöngésig fokozódik. A
303 V | a közönség között, hogy az újszülött paszitájához szükséges
304 V | nevette el magát egyszer sem az egész komédia alatt.~Egészen
305 V | összezsugorodik. Áhította az ismeretlent: a nőt, s mikor
306 V | engemet.~Kimondja, hogy megöl az asszonynak a szeme.~A fajban
307 V | a szeme.~A fajban van ez az indulat.~A kutya úton-útfélen
308 V | úton-útfélen játszik a társával: az elefánt az erdők sűrűjébe
309 V | játszik a társával: az elefánt az erdők sűrűjébe rejtőzik
310 V | látszatosan, de elkésve, az ölelgetések, a kézzelfogható
311 V | ezüstpénzt mutattak neki, ott az igazi csóktól sem iszonyodott:
312 V | s ha egy-egy merész úr az ölébe rántotta, a deplaszírozott
313 V | mindig elárulja a férfit. Az viseli magán az igazi nemkülönbséget.~
314 V | férfit. Az viseli magán az igazi nemkülönbséget.~Ezalatt
315 V | komédia a két Hanswurst, az eleven és az automat között,
316 V | Hanswurst, az eleven és az automat között, véget ért,
317 V | között, véget ért, azzal az elmés megoldással, hogy
318 V | elmés megoldással, hogy az apa, megelégelvén a kicsapongó
319 V | vásott kölyökkel otthon.~Azt az időközt, amíg ezután Hanswurst
320 V | foglalja el a polichinello: ez az elől-hátul púpos törpe figura,
321 V | fején csörgősipka. Még ez is az olasz komédia alakja; de
322 V | osztogat. Keresztülugrik az orkesztrumon, s kereplővel
323 V | hajszát a primadonna ellen. Az fut előle keresztül a nézőtömegen.
324 V | polichinello utoléri, elkapja az abroncsszoknyáját, a buffándli
325 V | buffándli kapcsa elszakad, az egész baleine a polichinello
326 V | rokolyáját össze ne törje: az úgy veszi körül a mellszobrát,
327 V | kiterjesztett legyezője. Az a hölgy pedig – Giorgio.~
328 V | dévaj mima szemei egyenesen az ő szemébe tűznek, forró
329 V | szemébe tűznek, forró lehelete az arcát perzseli: hosszú szempillái
330 V | pislogatnak hozzá, amint ott ül az ölében.~– Nos? Tetszik?
331 V | girlandos rokolyákkal eltakarta az ott térdeplő polichinellót;
332 V | aki aztán kiszabadulván, az elragadtatás pantomimikájával
333 V | monda Giorgio.~– Hát milyen az asszony?~– Undok.~– Mert
334 V | műveltség kell, hogy ezekben az ostobaságokban gyönyörködjék
335 V | Ez a Hanswurst-ház csak az álcája a mi ünnepélyünknek.
336 V | nagyközönség, a szent Hermandad és az inkvizíció figyelmét lekösse.
337 V | inkvizíció figyelmét lekösse. Az egész spionázs mind azt
338 V | kezét nyújtá a mesterének. Az a kéz forró volt és nedves;
339 VI | lehet szerkesztve, mert az, akár jobbra, akár balra
340 VI | jobbra, akár balra fordítja az ember, semmiképp sem nyitja
341 VI | elfordul tízszer is egymásután; az ember érzi, hallja, hogy
342 VI | mellette levő ajtó pedig az első kulcsfordításra engedelmeskedik.
343 VI | s azok előtt felnyílik az ajtó, mely egyszerű fából
344 VI | a szűk folyosóba, melyet az ajtó elzár.~Wammána előrebocsátá
345 VI | Ami fa volt a folyosón: az ajtófél és lámpacölöp, fekete
346 VI | ajtóragasztókba fúrva, képezte az ütközőket, amelyeken keresztül
347 VI | amelyeken keresztül volt dugva az ércrúd a rézkarikákkal,
348 VI | ércrúd a rézkarikákkal, amik az örök závárt képezték.~Az
349 VI | az örök závárt képezték.~Az ajtó mellett volt egy szűk
350 VI | egy ember. Egy vak ember. Az volt a závár őre.~A léptek
351 VI | léptek hangjára előbújt az odújából. Rettenetes alak
352 VI | nagy szüksége volt, mert az öltöny lemállott róla; csak
353 VI | csak egy pokrócdarab volt az egész takarója: arca fakó
354 VI | hát vak Sámson, hogy megy az élet? – szólt a nyomorulthoz
355 VI | a nyomorulthoz Wammána.~Az odúlakó hangja inkább hörgés
356 VI | tekinte erre a pasquilljára az emberi lénynek.~– Micsoda
357 VI | a „Korax”.~– Mit jelent az?~– „Ajtósarok.”~– Miért
358 VI | ő senkinek nem nyitja ki az ajtót, nem látja a betűket
359 VI | most egymás mellé állítok. Az ő feladata, amint mi beléptünk
360 VI | feladata, amint mi beléptünk az ajtón, ismét keresztültolni
361 VI | akkor mi nem tudunk ezen az ajtón visszajönni.~– Annak
362 VI | a vasajtót! Akkor megint az utolsó kijövő után bezárja
363 VI | azt a „mandolosz”.~– Hát az mit jelent?~– „Závár.”~–
364 VI | mit jelent?~– „Závár.”~– S az a mandolosz akkor ott marad
365 VI | fogva tartá ezen a helyen: az is veres volt már a rozsdátul.~–
366 VI | volt már a rozsdátul.~– Ez az ember büntetésből van itt? –
367 VI | György.~– Igen. Áruló volt az „asphaleia” ellen.~– Mi
368 VI | asphaleia” ellen.~– Mi az?~– Szövetségünk neve: „vészmentesítő”.~–
369 VI | neve: „vészmentesítő”.~– S az árulásnak nagy büntetése
370 VI | jó lesz előre tudnod. Ez az ember el lett ítélve megvakításra
371 VI | hogy ezt tegye valakivel az asphaleia?~– Nekünk saját
372 VI | Még most visszafordulhatsz az ajtóbul. Ez az ember itten
373 VI | visszafordulhatsz az ajtóbul. Ez az ember itten dali legény
374 VI | lélegzet. Ő azt hiszi, hogy az lélek. Helyébe másnak kell
375 VI | semmitől.~– Akkor lépj be az ajtón.~A vasrúd kattogva
376 VI | a rézkarikákon, elhagyva az ütközőt; a vasajtó feltárult.~
377 VI | italt?~– Két kürtő szolgál az odújába: egyik fölfelé,
378 VI | kürtőn át szórják le neki az ételhulladékot, s ezeken
379 VI | ismét szórnak le valamit. Az italát pedig összegyűjti
380 VI | órákat, napokat.~– S ki az, aki a kürtőn át leszórja
381 VI | leszórja neki a hulladékot?~– Az a „mandolosz”.~– Az is büntetésből
382 VI | hulladékot?~– Az a „mandolosz”.~– Az is büntetésből van ide bezárva?~–
383 VI | megtudod azt, hogy mért van az ide bezárva! Az a jutalom.
384 VI | mért van az ide bezárva! Az a jutalom. Pályadíj! Hahaha!~
385 VI | Hahaha!~A kacagást elfojtá az ajtócsörömpölés.~A vasajtón
386 VI | tenyerével a márványlapot, melyre az könnyedén félrefordult.~–
387 VI | Hosszú, egyenes kard volt az oldalukra csatolva, egyszerű
388 VI | a „mathetes”? – kérdezé az aranysisakos.~– Mi az? –
389 VI | kérdezé az aranysisakos.~– Mi az? – kérdezé vissza György.~– „
390 VI | György.~– „Tanítvány”.~– Az vagyok.~– Akarsz az asphaleiába
391 VI | Az vagyok.~– Akarsz az asphaleiába fölvétetni?
392 VI | asphaleiába fölvétetni? Tudod, mi az?~– Tudom. Akarok.~– Akarsz
393 VI | ligamen-e a becsületszó, mint az eskü?” Egyelőre az esküt
394 VI | mint az eskü?” Egyelőre az esküt kell tőled követelnünk.~–
395 VI | képeznek, s mondja el utánuk az esküformát.~Mikor azt egy
396 VI | és aztán nevetve mondá el az esküt.~„Én, Giunchi Giorgio,
397 VI | féltem.”~Így mondta utána az esküt.~A négy ércsisak alatt
398 VI | a kacagás. A meglepetés, az elégült kacaj hangja.~–
399 VI | Női öltöny volt rajta, az akkori divat szerinti vállfűzőt
400 VI | harisnyákat húzott fel Wammána az ifjú lábaira egész térdig.~
401 VI | Abrekhnek.”~Azzal a fejére tölté az egész kancsó borszeszt,
402 VI | egyszerre lángba borítá az egész alakot; a medence
403 VI | alatt.~Ekkor levették róla az azbesztleplet.~Még el volt
404 VI | nagymester, akinek még mind az öt ujja hegyén kék lángok
405 VI | kezet szorítának vele. Mind az öten.~György félmámorában
406 VI | lett. Azt már nem érte utol az esze, hogy az ötödik alak
407 VI | érte utol az esze, hogy az ötödik alak a keresztes
408 VI | a keresztes talárral és az ezüstsisakkal az ő mestere,
409 VI | talárral és az ezüstsisakkal az ő mestere, Wammána.~A kézszorítások
410 VI | felpalástozták: csakhogy az ő talárjáról még hiányzott
411 VI | ezüstsisakot tettek a fejére, mely az egész arcát eltakarta. Úgy
412 VI | fel a kardcsapást.~Azzal az egyik lovag felnyitotta
413 VI | égett egy viaszgyertya.~Az asztalt végtül végigülték
414 VI | A nagymester elfoglalta az emelvényt az asztalfőn.
415 VI | elfoglalta az emelvényt az asztalfőn. Az ifjút az asztal
416 VI | emelvényt az asztalfőn. Az ifjút az asztal végére állíták.~
417 VI | emelvényt az asztalfőn. Az ifjút az asztal végére állíták.~Mikor
418 VI | állíták.~Mikor végignézett az ülő alakokon, feltűnt neki,
419 VI | másik a balon, harmadik az övön alul. Mire való ez
420 VI | Syngraphét”.~A Syngraphe volt az asphaleia törvénykönyve:
421 VI | Az Asphaleia törvényei~Melyeket
422 VI | mesét felújítani.~9. Ahol az asphaleiának egy tagja bűnvád
423 VI | vallásfelekezetet ne ismerjen; hanem az mind idegen legyen rá nézve.~
424 VI | szülőknek és nagybátyáknak az emberi élet végcéljához
425 VI | gyárakat tartani, melyek az erény jegét megtörik s a
426 VI | rációját és fogásait betanítani az avatottaknak s ezzel kapcsolatban
427 VI | Gazdag családok ifjait az adósságcsinálás tudományára
428 VI | segélyével is a szövetség számára az örökséget elragadni.~24.
429 VI | pénzért osztogatni. S ezáltal az emberi hiúságot megadóztatni.~
430 VI | aminek híreszteltetnek.~30. Az alkalomcsinálókat magas
431 VI | csinálni.~33. És azt, aki az asphaleiának ellensége,
432 VI | akár méreggel, megölni, az árulót megbénítani, megvakítani,
433 VI | Nem írom alá! – válaszolt az ifjú.~Semmi felzúdulás nem
434 VI | sekrestyébe; ott magára hagyá, az ajtót bezárva utána.~Az
435 VI | az ajtót bezárva utána.~Az alkohol még lobogott a rézmedencében.~
436 VI | tanították. A Miatyánkot, az Ave Máriát nem tudta. Talán
437 VI | de hogy kihez? s mi volt az a fohász? arra már nem emlékezett.~
438 VI | tudta, hogy aki imádkozik, az letérdepel.~Térdre borult
439 VI | ide? Valami ösztön, amit az álom el nem altat. Ami az
440 VI | az álom el nem altat. Ami az emberben fölkelti azt a
441 VI | megismerni óhajt. Hanem ennek az ismerésnek nagy ára van.
442 VI | titok. – De ha tiltva van ez az érzés, akkor miért érezzük?~
443 VI | Pétertől), aki helyette magolta az „in usum delphini” készült
444 VI | volt hozzá, amelyen Mózes az érckígyót bálványozó Izrael
445 VI | fogott kötéllel korbácsolja. Az egész tíz parancsolatnak
446 VI | értelme sem volt előtte. Mi az a szombatnap megünneplése?
447 VI | szombatnap megünneplése? Mi az a tisztelet a szülők iránt?
448 VI | taposni a szent ostyára, mely az „agnus Dei” jelképét viseli. –
449 VI | jelképét viseli. – Hát mit neki az a bárány? – Hogy a felavatottnak
450 VI | kell szurkálni. – Nem fáj az annak a viaszszobornak. –
451 VI | senki, miért kell annak az Istenalaknak szegekkel átverve
452 VI | a fölséges eszmét, hogy az Isten fia saját akaratából
453 VI | vette fel a halált, hogy az emberiséget megváltsa általa:
454 VI | tiltja a Pentateuch, tiltja az evangéliom: de azt érezte,
455 VI | tiltja a becsület: tiltja az emberség.~Térden állt: imádkozni
456 VI | lelkét fel tudta emelni az égig. S az ott megerősödött.~
457 VI | tudta emelni az égig. S az ott megerősödött.~A nagymester
458 VI | mandolosz”.~Ezt diktálta neki az a vércsepp, mely az Árpádok
459 VI | neki az a vércsepp, mely az Árpádok ereiből származott
460 VI | Árpádok ereiből származott az ő szívébe.1~ ~
461 VII | FEJEZET ~A borkeresztség~Az ajtózár nyikorgott: érte
462 VII | kötelek, nyújtólétrák, nem az izzó rostélyok voltak elkészítve
463 VII | garmadával, egész kerek sajtok s az asztal közepén egy egész
464 VII | convivák mind ott ültek már az asztal körül, ezüsttányérok
465 VII | egy volt üresen; legfenn az asztalfőn ülő nagymester
466 VII | hála váltá fel a szívében. Az a gondolatja támadt, hogy
467 VII | cimborák, akik csak kötődnek az új bajtárssal, s aztán jól
468 VII | jelnek el kellett találni az értelmét. Ez kézcsókot jelent.~
469 VII | a sisak a fején volt; s az nem engedte, hogy az ajka
470 VII | s az nem engedte, hogy az ajka is hozzáérjen a kézhez.
471 VII | szomszédjára mutatva. Ezt az intést annyival inkább elértheté,
472 VII | annyival inkább elértheté, mert az asztalnál ülő vendégek mindegyike
473 VII | minthogy mindenkinek fején volt az ezüst kondérsisak, ez ismét
474 VII | csak olyan érccsók volt, az agapé hideg csókja: két
475 VII | csendült össze.~Feltűnt az ifjúnak, hogy a bal oldali
476 VII | és azután végtül végig az egész asztalsorban minden
477 VII | pompás lakoma egyszerre az asztalra? varázslat ez?
478 VII | penészszaggal.~A nagymester az ifjú vállára téve nehéz
479 VII | éppen nem ismeré a neofita. Az egyik esik tavasz első holdtöltére,
480 VII | naptár szerint).~Tehát azok az asztalon levő ételek legalábbis
481 VII | aki őt idevezette, nem ült az asztalhoz; rajtuk volt e
482 VII | napon a hierodulos sora: az egyik az ételeket hordta
483 VII | hierodulos sora: az egyik az ételeket hordta körül, a
484 VII | visszatetszőnek érezte, s az íze fanyar volt és csípős.
485 VII | vágta késsel, s bedugta az arany lárván keresztül a
486 VII | egész telepítvénye volt az ugráló eleven lényeknek,
487 VII | jobban kelt utána a bor.~Az undorgásnak a legjobb orvossága
488 VII | legjobb orvossága a bor. Az émelygés antitoxicona az
489 VII | Az émelygés antitoxicona az alkohol. Aki megutálta az
490 VII | az alkohol. Aki megutálta az ételt, az igyék!~Először
491 VII | Aki megutálta az ételt, az igyék!~Először az édes malváziai
492 VII | ételt, az igyék!~Először az édes malváziai járta, azután
493 VII | muskotály: attul elfelejtette az orr az ételeknek a szagát.~
494 VII | attul elfelejtette az orr az ételeknek a szagát.~Minden
495 VII | tölthette a szájába a bort, az ezüst száj tiltotta a szürcsölgetést.~
496 VII | anélkül is poshadt volt; s az volt a vitézebb, aki az
497 VII | az volt a vitézebb, aki az émelyítő ötletet még undokabbal
498 VII | sem ártott meg neki, sem az étel, sem az ital, sem a
499 VII | meg neki, sem az étel, sem az ital, sem a putridus adomák.
500 VII | a jövő díszlakomára, meg az azután következőkre, amíg
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3030 |