Fezejet
1 I | I. FEJEZET ~Giunchi Giorgio examene~Rákóczy két fia
2 I | A rangja „grófi” volt: „Giorgio Giunchi”-nak hítták.~Volt
3 I | kancellárnak gondja volt rá, hogy Giorgio nevelése a szabályoknak
4 I | nem hiányzottak Giunchi Giorgio gróf tanulószobájából sem.
5 I | őszintén a feltett kérdésre, Giorgio gróf! „Igenis láttam.”~–
6 I | examinandust.~– Mondja csak Giorgio gróf úr, mit tanult ön a
7 I | Basta! Molto bene! Domine Giorgio Giunchi! Elég volt ebből
8 II | elrecitálja: nem a Conte Giorgio, hanem annak az inasa, a
9 II | alkalmával, mint Giunchi Giorgio grófocskát mutatsz be a
10 II | küldöttségnek: hát az igazi Giunchi Giorgio mit tanul aztán?~– Semmit.~–
11 II | hogy nem adsz nevelést Giorgio grófocskának?~– Dehogynem
12 II | Aspremont hercegné.~– No hát, Giorgio nénje – hebegé megzavarodva
13 II | hanem íródnak azok Giunchi Giorgio gróf nevében, Künzli Péter
14 III | visszatért, bement a kápolnába.~Giorgio ott ült a támlás széken,
15 III | olvastál a szent dolgok között?~Giorgio lelkében még fennúszott
16 V | legyezője. Az a hölgy pedig – Giorgio.~A dévaj mima szemei egyenesen
17 V | egy mézes süteményt tartva Giorgio szájához, míg ajkai éppen
18 V | Melyik puszedli kell inkább?~Giorgio félrefordítja a fejét.~–
19 V | komédia engem untat – monda Giorgio.~– Hát milyen az asszony?~–
20 VI | el az esküt.~„Én, Giunchi Giorgio, aki nem hiszem, hogy Giunchi
21 VII | expiálta, amit a páva vétett.~Giorgio győzte az ivást.~Vannak
22 VIII | hombre-kártyái, melyeket Giorgio és a nagymester használtak,
23 VIII | asztalkát úgy helyezték el, hogy Giorgio arccal fordulva ült a dómot
24 VIII | nagymester.~– Áll! – viszonza Giorgio, kitéve a sisakjából tíz
25 VIII | nagymester osztott először.~Giorgio a saját nyolc kártyájából
26 VIII | orgonaszóval egyezőleg.~Giorgio odaszegezte a tekintetét
27 VIII | Nehéz az eset – dörmögé Giorgio.~– Megengedem, hogy vidd
28 VIII | mesteredhez, s kérj tőle tanácsot.~Giorgio felkelt a kártyaasztaltól,
29 VIII | adu van és a Spadill.~De Giorgio nagy ravaszul átengedi neki
30 VIII | Nem tesz az különbséget! Giorgio a „Ponte”-val negyedik ütést
31 VIII | szem.~Ez volt az examen.~És Giorgio nem bukott meg. Úgy tudta
32 VIII | már nem hágy nekik időt Giorgio.~Felugrik a kártyaasztal
33 VIII | természetadta elszörnyedésére nevet.~Giorgio még azt a kis eszét is elvesztette,
34 VIII | körülrajongva három denevértül.~Giorgio a homlokát tapogatta.~–
35 VIII | terajtad áll. Számláld a pénzt.~Giorgio nyeresége ötezer zecchinora
36 VIII | találtad ki a termetéről?~Giorgio öklével ütötte a homlokát. –
37 IX | ott dörömbözött Giunchi Giorgio gróf lakásának az ajtaján
38 IX | növendéke? Az én vagyok: Giunchi Giorgio gróf.~– Te vagy az? No akkor
39 IX | el magadat; mert Giunchi Giorgio gróf nincsen többé. Azonban
40 IX | kölyöknek, hogy Giunchi Giorgio gróf nincsen többé?~– Neked
41 IX | Lefeküdt, mint Giunchi Giorgio gróf és fel fog ébredni
42 IX | mármost viselheti a Giunchi Giorgio nevet a Künzli Péter, ameddig
43 IX | Wammánával, eltávozott. Giorgio felől azonban az történhetett
44 IX | húzod a hajamat? – mormogá Giorgio.~– Dehogy húzom én a hajadat!~–
45 IX | Wammána.~Arra felhagyott Giorgio a verekedéssel, s leült
46 IX | tovább? – kérdezé Wammána.~Giorgio komoly képpel csóválgatá
47 IX | ide?~– Aranyat? – hebegé Giorgio, belemarkolva a pénzhalomba,
48 IX | szép hajamat? – riadt fel Giorgio. – Hozzá ne nyúljon a borbély,
49 IX | meghódítsd, ha van hozzá szíved.~Giorgio eksztaziálva omlott a nyakába
50 X | alaknak megfelelő névvel.~Giorgio jelmezneve volt Saladin.
51 X | Odenát, a maga Zenobiájával.~Giorgio becsületbeli dolognak vette,
52 X | előzetesen megszerezte magának Giorgio teljes ellenszenvét.~– Én
53 X | tartva, megnevezte magát.~Giorgio szinte visszahőkölt, amint
54 X | marchese di San Christina Giorgio.~Azzal egymást kardlejtéssel
55 X | hegyétől kezdett megismerkedni.~Giorgio legelőször is azt látta
56 X | királynéjának a viselete? Azt Giorgio nem tudta megbírálni, minthogy
57 X | volna a heraldikai színe?)~Giorgio elolvasá a nevet. (Szerencséjére
58 X | annyit értett volna belőle Giorgio.~„Io Abulfeda, princessz.”~
59 X | ellenfelemé – mondá magában Giorgio, s megtéve az etikettszerű
60 X | megkapta Io Abulfeda jegyét, Giorgio pedig ezt a nevet olvasá
61 X | Piros-fehér a névjegy szalagja. Giorgio korrekt iskolaléptetéssel
62 X | Marchese di San Christina Giorgio.~S fejhajtva állt ott, míg
63 X | villámütés járta keresztül Giorgio idegeit az emlék. Ezekről
64 X | áll és fecseg egymással.~Giorgio Io princesszel volt az együtt
65 X | szegények.~– Az én nevem Giorgio, marchese di San Christina.~
66 X | szenvedéllyel csípett egyet Giorgio karjába, mikor elvált tőle.
67 X | kell neki – dörmögé magában Giorgio.~Ő maga biztos volt a dolgáról.
68 X | kiáltottak rá.~Aztán következett Giorgio: ő meg a másik szemet találta
69 X | Ezért a pillanatért epedett Giorgio.~Valami vakmerőség járta
70 X | amit már látott egyszer Giorgio megjelenni. Akkor is ő idézte
71 X | Lodoiszka az aranyrózsát, Giorgio pedig az arany babérkoszorút.~
72 X | meghódított porondot marchese Giorgio di San Christina, s olyan
73 1 | mondá Lodoiszka hercegnõ.~Giorgio nagyot bámult.~– Milyen
74 1 | hogy rézkondér. Ekkor aztán Giorgio próbálkozott meg a veszedelmes
75 1 | Mindenki tapsolt rá. Csak Giorgio felejtette el a tapsot.
76 XII | császárdragonyos, bivalybőr páncélban, Giorgio kuruc hajdú, Giuseppe tiroli
77 XII | semmi mázolás az arcokon!~Giorgio úgy nekiadta magát a bámulásnak,
78 XII | Minő tünemények! – hebegé Giorgio.~– Gondold, hogy l’hombre-t
79 XII | látom először? – pattant fel Giorgio. Aztán a szájára csapta
80 XII | mögött. Mondj neki bókokat.~Giorgio szót fogadott: odament Lodoiszka
81 XII | selyemkendővel arcul legyinté.~Giorgio aztán irigységtől felbőszülve
82 XII | a felháborodott kedélyt.~Giorgio ismét visszatért Lodoiszkához.~
83 XII | teljes tollpompájában. Giorgio még azt az infernális aromát
84 XII | a társelnöki hely. – De Giorgio emlékében nagyon kísértett
85 XII | mikor mondja: „grandissimo!”~Giorgio az asztalszögleten ült,
86 XII | jobban őrizte az ajkait Giorgio, hogy egy szót ki ne szalasszanak.
87 XII | mint nevezetes tényezőt.~Giorgio is felkelt a székéről, átengedve
88 XII | szövetségbe.~Mikor Wammána és Giorgio visszajöttek az étkezőbe,
89 XII | tulajdonítja a kudarcát. Giorgio pedig követelte tőle annak
90 XII | volna ez az anecdoton; de Giorgio eltűrhetetlennek találta,
91 XIV | azzal a spamaticus hatással Giorgio szívében, midőn maga előtt
92 XVI | eredetiben lett felolvasva. – Giorgio elég naiv volt megkérdezni
93 XXV | mert ebben vannak megírva a Giorgio titkai. Tudod, ki az a Giorgio?
94 XXV | Giorgio titkai. Tudod, ki az a Giorgio? Azt gondolod, hogy Giunchi
95 XXVIII| alá szép öreg betűkkel: Giorgio di Rákóczy de Felsővadász.~
96 XXVIII| kaptál feleségül, szegény Giorgio! Egy párducnőstényt. Kést
97 XXVIII| fölszedlek.~Most már aztán Giorgio volt az, aki nem állhatta
98 XXIX | dörgő hangon szól:~– Ah! Io! Giorgio! Értetek jöttem!~Annak még
99 XXIX | szeretjük egymást. Ugye, Giorgio?~S olyan erővel csimpajkodott
|