Fezejet
1 I | nyelven: „ad ugrandum!” Arra a szkítiai farkasok elkezdtek
2 I | Ah! Sárgacsőrű pintyőke! Arra ráérsz. Hadd nőjjön elébb
3 II | olvasására megtanítottam magam, arra is csak úgy vehettem rá,
4 II | az examen alatt a diákunk arra a kérdésre, hogy látott-e
5 II | György (az igazi György) arra unszolt, hogy vezessem el
6 IV | őket felfedezni, ez csak arra mutat, hogy nagyon jól tudnak
7 IV | dolga! Neki kell felügyelni arra, hogy a Hübschlerinek nem
8 IV | Jungfer, a Harpendlin2 nem arra való, hogy a Hanswurstnak
9 V | a Pierotto is ijedtében arra a részére a testének hanyatlik
10 V | álcája a mi ünnepélyünknek. Arra való, hogy a nagyközönség,
11 VI | mathetes fölállított: méltó arra, hogy mint a dogma szanhedrin
12 VI | gyülekezetnek a neofitát.~Arra mindannyian mormogva üdvözlék.~–
13 VI | s mi volt az a fohász? arra már nem emlékezett.~Úgy
14 VIII | vakokat be lehet tanítani arra, hogy az ujjaik hegyével
15 VIII | írott szerepben. Csakhogy arra már nem hágy nekik időt
16 VIII | Kelet-indiai gyilkos szerszám, mely arra való, hogy pillanat alatt
17 IX | egy gép vagyok, aki akkor, arra és odáig megy, amikor, amerre
18 IX | óbégatására aztán bejött Wammána.~Arra felhagyott Giorgio a verekedéssel,
19 IX | védence lassankint kezdett arra a meggyőződésre jutni, hogy
20 X | volt figyelme a számukra: arra dobogott a szíve, hogy ismét
21 X | Hallottad?~– Nem. Láttam. Arra való a szem, hogy az ember
22 X | kezeiteket. Most azután arra vigyázz, hogy a titkodat
23 1 | ötletére tudott találni arra való embert (néha a sequioris
24 XII | társaságnak ez a lakoma arra is szolgált, hogy ki-ki
25 XII | Giuseppe erősen hivatkozott arra az előnyére, hogy ő a népeket
26 XII | A Schatzi, ugye? Hát arra megtanított-e, hogy mikor
27 XII | címerét. Nem elég ok-e az arra, hogy őt megöljem?~– Valóban
28 XII | medencében.~Szavazás volt ez.~Arra szavaztak, hogy felavassák-e
29 XIII | kiviaszkolt hegyes bajuszpár sem arra való, hogy röhögésre táncoljon.~
30 XIII | kutyáknak: „ad equinam”.4~Arra mind a három komondor nyílegyenesen
31 XIII | nyakáról leoldják a pányvát, s arra az nyugodtan engedi a kötőféket
32 XIII | tenyerét a ló hátára tette s arra egy szökéssel fenn termett
33 XV | ki hová egy-két széket és arra egy vasalódeszkát tehetett,
34 XVI | menekültek a lengyel határon arra vártak. Forrongott az egész
35 XVI | szíve van.~József nem volt arra való. – Ez már képtelenné
36 XVI | életet – egyik erre, másik arra, százharminc esztendőkig –
37 XVII | ijedséggel fordul visszafelé.~Arra a bűnös odaomlik a lábaihoz,
38 XVIII | túlsó oldalán is fal van. Arra meg nem lehet felmászni.~„
39 XVIII | rémségeseket, a kövön fekve.~Arra ébredt fel, hogy a föld
40 XVIII | A koponyának nincs már arra szüksége.~Egyik legény észrevette
41 XVIII | princ Rákóczy! a király fia!~Arra aztán a kulcsár is nevetésre
42 XIX | magányos nyárfákra, meg arra a négy oszlopos szomorú
43 XIX | társasággal ökrösszekéren arra mentek; de akkor nem ügyelt
44 XIX | leánynak az egyik talpát. Arra az a másik lábával jól pofon
45 XX | XX. FEJEZET ~A phéna~Arra ébredt fel György, hogy
46 XX | felakasztották a lábainál fogva oda arra a keresztvasra, s aztán
47 XX | magadat: „frater meus!” Arra a diákok mind előrerohannak
48 XXII | keskeny, lágy hajlású kezével; arra csend lett, s aztán három
49 XXIII | utazandó.~Az a két kísérő is arra van rendeltetve, hogy György
50 XXIV | tenger a leghívebb porkoláb.~Arra is szükség volt, hogy mielőtt
51 XXIV | vállalkozhatott Pelargus arra a vakmerő kockázatra, hogy
52 XXV | sétájában kísérni fogja, arra is nagyon alkalmatos lesz,
53 XXV | gazdag története van. S arra minden lakosa visszaemlékezik.~
54 XXV | érdemes az az egész Etna arra, hogy az ember a csizmatalpát
55 XXV | erdőnek zsiványt fogni.~Arra aztán nemsokára keletkezett
56 XXV | nevezte előtte az Etnát). Csak arra vár, hogy a Péter talpra
57 XXV | Magáról tudta, hogy már arra is nagy elszántság és duzzadó
58 XXV | tűzhányó túlsó oldalán? arra semmi gondjuk. A tűzhányó
59 XXV | a kalauz s tovább aludt.~Arra a kérdésére, hogy mi volt
60 XXV | a gyümölcs, hogy minden arra járónak jut belőle: meg
61 XXV | távol világ kék előfokait. Arra a tudatra jött, hogy ő itt
62 XXVI | szikra a tűzkőben~György arra kérte páter Olofernot, hogy
63 XXVII | szunyókált, egyszer csak arra ébredt fel, hogy már lement
64 XXVII | hogy emberderékon fölül ér; arra az ember nem lép, hanem
65 XXVIII| szerződést kell megírni.~A barát arra is készen volt. A csuhája
66 XXVIII| másikat a vőlegényébe. Az első arra szolgál, hogy a menyasszonynak
67 XXIX | égmennyezet alatt feküdtek, arra ébredt fel György, hogy
68 XXX | jelt adott éles sípszóval. Arra az őrök felrugdalták fektükből
69 XXX | láncolni? Ki adott neki arra jogot?~– A hadiszerencse.
70 XXXII | megütötték az udvaron a dobot, s arra mindenki felneszelt a háznál.
71 XXXII | teljes öltözet árában. S arra foglalót is adott Pelargus,
72 XXXII | örmény nagylelkű lett, s arra a dicső napra, amikor a
73 XXXII | más nemes vad, ami méltó arra, hogy megküzdjön vele az
74 XXXIII| volt egy hónap Rodostóban arra, hogy egész kedélye lelankadjon.
75 XXXIV | vendégséget végignézhetett. Mert arra, hogy végig is egye, különb
76 XXXIV | hozni. Betanított engem arra az én megboldogult nevelőanyám,
77 XXXIV | felkeresni.~Könnyű volt arra rátalálni a görögnegyedben,
78 XXXIV | a szíve megindít, mehet arra, amerre a szíve indítja.
79 XXXIV | Bercsényiné határozottan arra kérte Györgyöt, hogy ne
|