Fezejet

 1  X    |      értett volna belőle Giorgio.~„Io Abulfeda, princessz.”~És
 2  X    |           neki, hogy ki volt az az Io kisasszony? minő szerepet
 3  X    |    keresztelnek egy hercegasszonyt Io névre? s hogy jut ennek
 4  X    |         mondták neki, hogy „bizony Io Abulfeda”. Még fejbólintást
 5  X    |       hozzá, mintha megerősítené: „Io Abulfeda”.~– No hát ez az
 6  X    |        Marchese San Carlo megkapta Io Abulfeda jegyét, Giorgio
 7  X    |          fecseg egymással.~Giorgio Io princesszel volt az együtt
 8  X    |            az együtt várakozó fél.~Io princessz fecsegő kedvében
 9  X    |       Visszacserélni a hölgyeket.”~Io Abulfeda egész szenvedéllyel
10  X    |     legtöbb nevetés szokott lenni.~Io princessza meg a lovagja
11 XII   |            balján.~Átellenben vele Io Abulfeda princessz, s annak
12 XII   |   tudományos intézet? – szólt bele Io.~– Nem. Az egy nevezetes
13 XII   |          Györgynek. Ezért a szóért Io a szájára ütött a tenyerével.
14 XII   |          este. Komédia után.”~Csak Io nem súghatta azt senkinek.~–
15 XII   |    Lodoiszka fogta karon, másfelől Io.~Minő hatalom tudná őt ebből
16 XII   |            leszek Delila – suttogá Io balrul a fülébe.~– Én leszek
17 XIII  |       egyet taszított a könyökével Io hercegnőn.~– A szép asszony
18 XIII  |           szólt a csikós, odalépve Io elé s bal karját nyújtva
19 XIII  |         kezében a fegyverét tartá.~Io belekapaszkodott, dévajul
20 XIV   |          aki azt elfogadta. A szép Io hercegnő olyan kész volt
21 XVII  |         románcot. (Delila szerepét Io Abulfeda hercegnő játszotta:
22 XVII  |            pávaszem pillangónak is Io a neve.~Most megjelenik
23 XXVII |            rohantak egymás elé. – „Io!” – kiálta elragadtatással
24 XXVII |            György.~– Én vagyok az „Io”! A te Iód! S végre te is
25 XXVII |      pávaszem pillangó: a „papilio Io” ráismer egymásra, mikor
26 XXVII |           tudni, hogy jutott ehhez Io?~– Te csak egyél. Én tudom,
27 XXVII |     vízsugár. Gyere, tekintsd meg.~Io felemelt egy csapóajtót,
28 XXVII |            igazán ne szólj semmit.~Io úgy találta, tüzet oltani
29 XXVII |         elkezdett hangosan kacagni Io.~– Hogy mi lett Pelargusból?
30 XXVIII|                   XXVIII. FEJEZET ~Io lakodalma~A sziklalépcsőkön
31 XXVIII|         szintén valami futó nemes.~Io bebocsátá őket a csapóajtón.~
32 XXVIII|         benneteket! – kötődék vele Io.~– Ahá! Elárulta a kelepcét
33 XXVIII|           tartja ki a lakodalmat.)~Io nagyon jót nevetett a vadászkalandon.~–
34 XXVIII|           de vőlegény nincs hozzá!~Io nevetett a bátyjai kétségbeesésén.~
35 XXVIII|           felhasználva, közbeszólt Io.~– No ha ti olyan élhetetlenek
36 XXVIII|           az én két függőm – monda Io, lecsavarva a füléből a
37 XXVIII|          nem tudom a tollat fogni.~Io közbenevetett.~– No akkor
38 XXVIII|  Felsővadász.~Azt senki sem tudta (Io sem), hogy György a tengeri
39 XXVIII|       átadta az írást Satturnonak.~Io az egész műtét alatt folyvást
40 XXVIII|      esketni viszik. Ez meg röhög!~Io, még akkor is, mikor a szerzetes
41 XXVIII|           levágatnod. Különösen az Io hugomnál nagyon kell vigyáznod.
42 XXIX  |    mindennapi lakomájukat, amelyet Io tündérkeze ízletessé tudott
43 XXIX  |            menhelyet, mint amilyen Io sziklafészke volt.~Magasan
44 XXIX  |        ezüsttel a komor sziklákat.~Io meséket mond a szerelmesének,
45 XXIX  |            ébredt fel György, hogy Io karjait a nyaka köré fűzve
46 XXIX  |          gurigázta vissza Györgyöt Io, s annak a feje is nagyot
47 XXIX  |            szeretem – válaszolt rá Io.~– Hát akkor minek csinálod?~–
48 XXIX  |          hegy háborog – monda neki Io. – Sokszor megjön ez.~Ami
49 XXIX  |        által.~– Ne félj! – biztatá Io Györgyöt. – Ez csak a Monte
50 XXIX  |             Fussunk innen – kiálta Io, megragadva György kezét. –
51 XXIX  |          földrengés ledöntögetett.~Io csakhamar elfáradt a futásban,
52 XXIX  |         hagyj itt vesznem! – nyögé Io.~György annál jobban szorítá
53 XXIX  | megmenekülünk.~– Várj csak – mondá Io. – Majd megtudod nemsokára,
54 XXIX  |        hamutalaj végetért, ott már Io leszállhatott György öléből,
55 XXIX  |           bekövetkezett az, amitől Io tartott.~Fenn a légben elkezdett
56 XXIX  |            György két karját tartá Io feje fölé. – Mintha védelem
57 XXIX  |          kútnál megállítá Györgyöt Io.~– Nem futunk tovább. Meg
58 XXIX  |             szólt dévaj nevetéssel Io.~Csakugyan a földalattiakkal
59 XXIX  |           dörgő hangon szól:~– Ah! Io! Giorgio! Értetek jöttem!~
60 XXIX  |             kiálta kétségbeesetten Io. – Mondtam ugye, hogy a
61 XXIX  |         siessünk Taormina felé.~De Io makacskodott.~– Nem! Nem!
62 XXIX  |           akiket veszteni visznek.~Io egyre kiabált és sírt, hogy
63 XXIX  |           Jupiter fényes csillaga.~Io nagyot sóhajtva mutatott
64 XXIX  |               Hát hol van itt jég?~Io értette már ezt.~– Hát nem
65 XXIX  |          azt a hajót ottan? – szól Io, erősen megszorítva Györgynek
66 XXIX  |           hangos csókot cuppantott Io könnyező szemére.~– Nem
67 XXIX  |        mondom azt, hogy eredj!~Ezt Io mondta Györgynek.~György
68 XXIX  |       engem?~– Én Giunchi Abulfeda Io! A mór fejedelmek utóda;
69 XXIX  | feleségemet? Hisz megver az Isten.~Io most gyöngéden borult György
70 XXIX  |        oltár előtt páter Oloferno?~Io mosolygott, de már a szemeiben
71 XXIX  |   kacagással keverve rikácsolt fel Io.~– Hát te vaksi! Hol van
72 XXIX  |         jelenté.~– Siess! – kiálta Io. – Nem vagyok feleséged.~
73 XXIX  |     egyszer át ne ölelje kedvesét.~Io visszatiltá.~– Vége van!
74 XXIX  |         magával le a parti lejtőn. Io alakja eltűnt előle örökre.
75 XXXIII|          sóhajt, bizonyosan a szép Io jut eszébe. A nagy szerelemből