1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3030
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1001 1 | meglátogatni kinn a vásáron: annál az a szokás, hogy a botviadal
1002 1 | akkor – nem üti ugyan fõbe az ellenfelét, de egyszerre
1003 1 | a kezébõl a botot, hogy az kalimpálva repül a levegõbe.
1004 1 | levegõbe. No hát ki tudja az urak közül kimondani ezt
1005 1 | marchese di San Carlo volt; az rögtön deprekált, hogy õ
1006 1 | magyar” is nehéz kimondani: az egyik „mátyár”-nak ejté,
1007 1 | madzsart” facsart ki belõle: az „üsd”-öt pedig a világért
1008 1 | mintha fújnánk valamit, az „s” hangzó itt nem a rendes
1009 1 | szerzett ennyi ismeretet az orientális nyelvek tudományából
1010 1 | fejedelem szerzette ezt a dalt, az õ tábori karmestere készíté
1011 1 | Hogy jutott utána egyszerre az a gondolat eszébe: „hova
1012 XII | határozva. Aznap délelőtt az egész illusztris társaság
1013 XII | repastra.~Ez alkalommal csak az inasok és öltöztető frajok
1014 XII | francia öltözetbe bújtatva, s az ellentét még jobban nevelte
1015 XII | népismei kiállítás! – Hat még az a barnaképű cigányleány!
1016 XII | rendezetlen: félválláról az ingujja lecsúszva, borzas
1017 XII | két térde foltos). Ennek az egy alaknak van bajusza:
1018 XII | Giuseppe tiroli vadász.~Az egész társaság lelkesült
1019 XII | előtt, s növelte a tréfát az az igyekezet, amellyel mindenki
1020 XII | előtt, s növelte a tréfát az az igyekezet, amellyel mindenki
1021 XII | kipraktikázni.~Aztán semmi mázolás az arcokon!~Giorgio úgy nekiadta
1022 XII | ismert. Ő már látta egyszer az arcaikat ilyennek. – S ha
1023 XII | ilyennek. – S ha még csak az arcaikat látta volna!~Hisz
1024 XII | Ezek ők! Mind együtt!~Az arca lángolt, a szíve lázasan
1025 XII | lelt, marchese? Egész veres az arcod.~– Minő tünemények!
1026 XII | mondta a mester, megfogva az ifjú karját – ne lábatlankodj
1027 XII | karját – ne lábatlankodj itt az érkezők útjában, hanem eredj
1028 XII | felbőszülve nézte el, hogy az a másik fickó, akinek az
1029 XII | az a másik fickó, akinek az ábrázatja oly arcátlanul
1030 XII | oly arcátlanul hasonlít az ő képéhez, sorba minden
1031 XII | sodrábul Giorgiot.~Hogy mer az ő istennője előtt letérdepelni
1032 XII | jelmezzel együtt jár.)~Otthagyta az úrnője karszékét, s rohant
1033 XII | Egy szót felelj. Tagja ez az ember a mi asphaleiánknak?
1034 XII | démoni mosollyal nézett az ifjúra.~– Légy nyugodt felőle.
1035 XII | napot nem fogja megérni az az ember.~– Tudtod nélkül
1036 XII | napot nem fogja megérni az az ember.~– Tudtod nélkül nem
1037 XII | Tudtod nélkül nem történik az meg. Athletes vagy: szavad
1038 XII | kellett Lodoiszka hercegnőt az étterembe átvezetni.~Itt
1039 XII | valami nagy izgalom várt reá.~Az a terített asztal szakasztott
1040 XII | tollpompájában. Giorgio még azt az infernális aromát is hozzáképzelte,
1041 XII | penésszel és rohával.~Pedig az csak idioszinkrázia volt.
1042 XII | mint amit a narancsok és az orgonavirágok illottak.~
1043 XII | orgonavirágok illottak.~Az ülés rendje is másforma
1044 XII | rendje is másforma lett. Az asztalfőt Lodoiszka hercegnő
1045 XII | természetesen őt illette meg az asztalfőnél a társelnöki
1046 XII | emlékében nagyon kísértett az a mély gordonka hang, amin
1047 XII | grandissimo!”~Giorgio az asztalszögleten ült, Lodoiszka
1048 XII | princessz, s annak a jobbján az ő gyűlöletes hasonmása,
1049 XII | gyűlöletes hasonmása, aki az egész asztaltársaságot folyvást
1050 XII | beszéddel.~Annál jobban őrizte az ajkait Giorgio, hogy egy
1051 XII | beszédből két embernek kijár, az mind ő neki jutott, nekem
1052 XII | nézve utasítások adattak.~Az utasítások felett egy kis
1053 XII | erősen hivatkozott arra az előnyére, hogy ő a népeket
1054 XII | volna ő is azt a pelyhecskét az ajka szegletében, de az
1055 XII | az ajka szegletében, de az még nem hagyta magát megfogni.~
1056 XII | hogy annak eszébe jutott az a másik nóta: „Sikolt-rikolt
1057 XII | kunkora bajusznak.~Felkelt az asztaltól, s kisuhant a
1058 XII | Olyan pompásan odaillett az a bajusz, mintha csak onnan
1059 XII | csak onnan nőtt volna ki.~Az egész társaság tapsolt és
1060 XII | gyönyörtül és a dicsőségtül.~Ha az egész hölgy az övé lett
1061 XII | dicsőségtül.~Ha az egész hölgy az övé lett volna, nem örült
1062 XII | felmagasztaltan, mint ennek az ajkához ragasztott hajcsipetnek.
1063 XII | Giuseppe mérgelődött. Ette az irigység.~– Micsoda szerencséje
1064 XII(1) | adattak fel meleg ételek. Ha az urak nem ültek le, akkor „
1065 XII(1) | ittak hozzá s körülhordták az ételt, akkor „dejeuner”
1066 XII | Kár, hogy nem jött el az én veszekedőtársam: a szép
1067 XII | Szeppl?~– Nagyon is ismerem. Az ám a migrénje a szép hercegnőnek,
1068 XII | kézmozdulatokkal kísérve az előadást, elmondta a társaságnak
1069 XII | elmondta a társaságnak az egész regényes történetet.4~–
1070 XII | Science-ből hazatértem.~– Az egy tudományos intézet? –
1071 XII | szólt bele Io.~– Nem. Az egy nevezetes korcsma, ahol
1072 XII | mégis könnyen eltévedtem. Az is igaz, hogy a Lacrima
1073 XII | hogy alig látni meg köztük az eget. Egy éjjel, amint hazafelé
1074 XII | suttogó női hang.~„St! St! ön az, Giuseppe?”~Hát én mindenesetre
1075 XII | maradok a csomaggal a kezemben az utcán. A mámor még nem ment
1076 XII | csomagot elkezdtem bontogatni, az egyszer csak megnyikkan
1077 XII | legyezőik, amelyekkel eltakarják az arcaikat. Hiszen parasztasszonyoknak
1078 XII | No hát mi lett belőle?)~– Az lett belőle, hogy én nem
1079 XII | hogy én nem tudtam, hol van az az általam jól ismert hely,
1080 XII | én nem tudtam, hol van az az általam jól ismert hely,
1081 XII | a signorát, átadtam neki az édes terhet, amit magam
1082 XII | öt csattogott össze. Mind az öten ledobáltuk a kalapjainkat
1083 XII | Ketten voltunk három ellen. Az olaszok kiabáltak mind a
1084 XII | kardcsörtetésre előrohant az őrjárat: a sbirrek nyomultak
1085 XII | lámpásaikkal. Erre aztán az egész verekedő kompánia
1086 XII | legközelebb talált, s futott az utcán fölfelé, a sbirrekkel
1087 XII | sbirrekkel ellenkező irányba; az én védencem hirtelen becsapott
1088 XII | becsapott egy sikátorba, míg az ellenfelei az utcakanyarulatban
1089 XII | sikátorba, míg az ellenfelei az utcakanyarulatban eltűntek:
1090 XII | földön utolsónak maradt, nem az enyim, mert azon egy boglár
1091 XII | ölni a vőlegényemet.~– Ah! Az ott önnek a vőlegénye? Legyen
1092 XII | boglárral.~– Ah uram, ez az ő kalapja.~– Az ön vőlegényéé?
1093 XII | uram, ez az ő kalapja.~– Az ön vőlegényéé? Elcseréltük
1094 XII | Odavezessem önt hozzá?~– Nem! Az Istenért! Oda nem mehetek.~–
1095 XII | megölnek! Hisz a bátyám volt az, aki a herceget harmadmagával
1096 XII | signorina elfogadja a karomat, s az én szállásomon várja be
1097 XII | San Carlo.~A hölgy ráállt az ajánlatomra, s karomba csimpajkozva,
1098 XII | hölgy helyzetét, s nemcsak az arcát takaró fátyolához
1099 XII | alatt már kerített dajkát az én kis lelencem számára:
1100 XII | én kis lelencem számára: az ott ült a karszékben s a
1101 XII | Hát amint ezt meglátta az én stranierám, egyszerre
1102 XII | megbízottjának a neve. A nő az én cselédem volt, s önt
1103 XII | másnak nézte.~– E szerint ön az a Cornelia, akit a cseléd
1104 XII | szerelmünket hamarább megáldotta az ég, mint az egyház. Ezt
1105 XII | hamarább megáldotta az ég, mint az egyház. Ezt minálunk szégyenfoltnak
1106 XII | gondoskodjék róla; magam pedig az inasom fekhelyét foglaltam
1107 XII | el reggelig a verandában. Az a karcolás a vállamon magátul
1108 XII | már, hogy tíz óra tájon az egész úri világ ott szokott
1109 XII | mindannyian rá fognak ismerni az Alfonzo kalapjára, s valamelyik
1110 XII | találkozni a herceggel: az éjjel egy kicsit összeütögettük
1111 XII | kardjainkat.~– Ah. Ön volt az? Ez a kalap azé az úré,
1112 XII | volt az? Ez a kalap azé az úré, akit ön megvédelmezett.~–
1113 XII | mátkája, Cornelia hercegnő.~– Az én húgom? Hol van ő?~– Azt
1114 XII | Alfonzo elcsábította az én húgomat. Meggyalázta
1115 XII | családom címerét. Nem elég ok-e az arra, hogy őt megöljem?~–
1116 XII | mert Cornelia hercegnő az én védencem. Menjünk őt
1117 XII | Certosa felé. Virágokat vitt az anyja sírjára.~Mi rögtön
1118 XII | hanem elégtételt kérni az ellenfele nevében, akit
1119 XII | lóháton, a menyasszony és az apa gyaloghintókban a Madonna
1120 XII(4) | monográfia: abból vettük át az egészet változatlanul.~J.
1121 XII | magát tartóztatni, hogy az észrevételét ki ne mondja
1122 XII | el azt, mint Jäger Seppl, az egész paraszttársaság előtt.~
1123 XII | értette a dolgot. Hiszen az egész világon, ahol csak
1124 XII | szívesen szokták fogadni az érdekes pletykákat. Ez pedig
1125 XII | marchese fölött. Önkénytelenül az asphaleia verdiktjét mondtad
1126 XII | nem kell venni, felkelt az asztaltól, s kiment a tornácba.~
1127 XII | magával.~A bonbonokat azalatt az inas körülhordta. Mindenki
1128 XII | felavassák-e marchese di San Carlot az asphaleia társaságába? Egy
1129 XII | gavallértársai titkait, az nem való ebbe a szövetségbe.~
1130 XII | és Giorgio visszajöttek az étkezőbe, már akkor asztalt
1131 XII | Giuseppe aztán elmondta neki az apokrif kommentátorok adomáját,
1132 XII | hajtincsei emlékére alapította az aranygyapjú rendét.~– S
1133 XII | velem ismétlődött volna ez az anecdoton; de Giorgio eltűrhetetlennek
1134 XII | eltűrhetetlennek találta, hogy az ő istennőjét összehasonlításba
1135 XII | szál kardra Giuseppét.~– És az elfogadta?~– Azonnal el
1136 XII | párt, mely kalandokra kész. Az öreget nem hozhatják el
1137 XII | tapasztalt. – De a két fia közül az egyik megkapható. – A bécsi
1138 XII | betanított paripák. – A csikósok az összeesküvők megbízottai. –
1139 XII | lóra ültetik, s akkor aztán az egész szilaj ménest maguk
1140 XII | Akkor átláthatod, hogy az összeesküvők kezére dolgozol
1141 XII | kettőt.~– Ne féltsen engem. Az én pókhálóm erősebb, mint
1142 XII | Asszonyi szemek sugaraiból van az szőve. A kutyás embert én
1143 XII | én elvállalom: – Abrekh az ön rabja. Ma éjjel Méte-ünnepet
1144 XII | felkeressük a csikósokat.~Az egész társaság egybegyűlt
1145 XII | párom – mondta Wammánának. – Az én legényemet kidobtuk a
1146 XII | merüljön alá?~Hát még ez az észháborító súgás:~– Te
1147 XII | egy csodaérzés. A gyémánt az érzések között. – A becsület. –
1148 XII | gyémánt, mert a gyémánt megég az összetett napfény hőkörében;
1149 XII | s arkangyalok őrzik is az ajtót. Egy becsületszó kényszerít
1150 XIII | forrongásban volt tartva az élvezetek változatos fajai
1151 XIII | tartotta fenn a rendet. Az emberek nevettek, danoltak,
1152 XIII | csak paródiának vált be, s az összeszólalkozás maradt
1153 XIII | közel voltak, hogy csaknem az orruk érte egymást. De nem
1154 XIII | komédiásbódék előtt verték az öregdobot, a marionettszínház
1155 XIII | hítta a műpártoló közönséget az előadásra, a vademberek
1156 XIII | oldalra akasztott üstdobokat, az orosz kürtösök körbe állva
1157 XIII | trombitarecsegéssel; közbe hangzott az állatmutogató oroszlánjainak
1158 XIII | dalia fején zöld koszorúval, az elnyert skarlátvörös posztó
1159 XIII | aki legutolsónak maradt; az is kapott jutalmat: egy
1160 XIII | és asztaltársasága.~„Ezek az igazik!” ujjongott a közönség.~
1161 XIII | dragonyos, a kürasszír, meg az arkebuzir előtt mindig nagy
1162 XIII | tükörfürdőben, s ott fogadták az ismerős férfiak látogatását,
1163 XIII | Ellenben a közönségnek az a része, mely nem fürdeni,
1164 XIII | s ott gyönyörködhetett az olimpi látványban. Az előkelő
1165 XIII | gyönyörködhetett az olimpi látványban. Az előkelő urak virágokat,
1166 XIII | hebraeusoknak általában.) De már az apácák nem voltak tőle eltiltva.~
1167 XIII | felvont háromszínű zászló.~Az a tér, melyet a bécsi vásárbírák
1168 XIII | úr tilalma feküdt rajta; az egyik a főhadifortifikáció,
1169 XIII | főhadifortifikáció, mely az előretolt ravelin sáncai
1170 XIII | görögberek”-nek híttak. – Az unokák csak a nagyapáiktól
1171 XIII | mulató kolnákkal, s hogy az a nagy tér, amit „Sziget”-
1172 XIII | Valami emberriasztó vidék az egész, a Wiener Wassertől
1173 XIII | és patécsok leskelődnek az emberre.~Nem is ismeri azt
1174 XIII | hódra (castor) lesnek. Még az is tanyázott bőven a metropolis
1175 XIII | csak csapatokban mertek az ilyen expedícióra vállalkozni,
1176 XIII | expedícióra vállalkozni, mert az erdő mélyén ott volt a gonoszhírű „
1177 XIII | hajtották fel a bécsi vásárra, az egész Békés megyét felvásárolt
1178 XIII | helyen mind egy lábig, de az alföldi csikósnak, meg az
1179 XIII | az alföldi csikósnak, meg az ő ménesének ez a kedves
1180 XIII | légysereg, mint a Hortobágyon.~Az országos vásár idejében
1181 XIII | ahhoz vályút készítettek az itatáshoz. A többiről gondoskodik
1182 XIII | bolondulnak érte. Barnapiros az orcája, mint az érett kormosalma;
1183 XIII | Barnapiros az orcája, mint az érett kormosalma; s a fekete
1184 XIII | haja a két vállát veri. Az a másik csikós, akinek a
1185 XIII | füle mellett, bizonyosan az apja lehet, mert amint egyet
1186 XIII | egyet kiált a legénynek, az egyszerre engedelmeskedik,
1187 XIII | aztán maga a számadó csikós! Az a megbámulni való alak:
1188 XIII | Nem fiatal már; de azért az életkorát nehéz volna kitalálni:
1189 XIII | életkorát nehéz volna kitalálni: az arca éppen olyan rézbarna,
1190 XIII | tart. Sűrű szemöldökei, mik az örök égnézéstől, távolba
1191 XIII | tud más nyelven, mint amit az anyatejtől tanult; hanem
1192 XIII | napok rendje végett, de nem az időjárásért. Jobban ismeri
1193 XIII | már közeledtében fogadta az eléjük futott cigánygyerekek
1194 XIII | táncoltak, cigánykerekeztek az ökrösszekerek mellett tenyereiket
1195 XIII | csikóskarám előtt leszálltak az uraságok. A kutyás ember
1196 XIII | Eközben egymásra néztek.~Ezek az éles szemszögzések, ezek
1197 XIII | kettő megtudott valamit az első tekintetre.~– Hát édes
1198 XIII | paripát szeretnék venni ennek az én uramnak; ne lenne többé
1199 XIII | könyökölve.~– No hát nincs az uram számára való lova kegyelmednek?~–
1200 XIII | hát egy szép asszonynak az arcáról hogyne tudnám megmondani,
1201 XIII | jobb karjába fogódzik. Így az uraknál szokás, akik bal
1202 XIII | hordja a furkósbotot, annak az asszonya a bal kezét fogja
1203 XIII | asszonya a bal kezét fogja az urának; annak is csak a
1204 XIII | akkor tudja meg, hogy igaz-e az?~Lodoiszka nevetett a tréfán.~
1205 XIII | Kegyelmed kálvinista, ugye?~– Az én. Pedig kemény nyakú.
1206 XIII | elmélázva hallgatta ezt az idegen nyelven folytatott
1207 XIII | rajta feledte a szemeit az ismeretlen alakon. Idegen,
1208 XIII | Mintha valaha álmaiban vagy az élet előtti időkben hallott,
1209 XIII | közbeszólva véget vetett az ábrándozásnak. Ő is megmutatta,
1210 XIII | No hát csikós gazda, az ebadta, produkálni azt a
1211 XIII | dörmögé a csikós, – azt az ugrabugrát csak a poltrás
1212 XIII | ez lehetett a többieknek az apja) egy-egy csahintással
1213 XIII | hozzá, s aztán felnézett az arcába s elkezdett lihegni,
1214 XIII | kitologatva, s aközben végignézte az egész úri társaságot, mely
1215 XIII | Azután végigszaglássza az emberét: akkor nagyot prüsszent,
1216 XIII | a fejét megrázva. Ez nem az ő embere. Továbbmegy a másik
1217 XIII | hozzá, felhúzza a fogáról az ínyét s csendesen morog.
1218 XIII | komondorrul azt föltételezni, hogy az meg hagyja magát vesztegetni.
1219 XIII | pedig hangosan megugatja az ajándékkínálót. Hatalmas,
1220 XIII | nevetésre szalad Bodrinak az ábrázatja; udvarolni kezd
1221 XIII | legyen, aki megérti). Ez sem az igazi neki.~Ekkor Györgyre
1222 XIII | a sor. Amint a komondor az alakját meglátja, a szimatját
1223 XIII | vadállat párája egyszerre az emberlélek értelmét veszi
1224 XIII | nyújtani, s mikor aztán az ifjú lehajol hozzá, hogy
1225 XIII | nagyot nyal a kezén, ha az egyiket visszahúzta, a másikat
1226 XIII | Ilyen tánc, ilyen csahintás az, amivel a kutya azt szokta
1227 XIII | senkinek észrevenni ezt az akaratlan szemébe lopózott
1228 XIII | hátulról meg lehet támadni: az agyonrúgja a kutyát. Az
1229 XIII | az agyonrúgja a kutyát. Az öreg komondor dolga a vezérmént,
1230 XIII | föld lett alkotva, s lenézi az embert.~A karcsú nyakú szilaj
1231 XIII | csapatbul. Egészen vad volt az – az ő ízlése szerint.~Meg
1232 XIII | csapatbul. Egészen vad volt az – az ő ízlése szerint.~Meg is
1233 XIII | ízlése szerint.~Meg is lett az alku a paripára: száz forintban,
1234 XIII | odanyomják a vevő kezébe, s az vezetheti a lovát rögtön
1235 XIII | kivezetni. Sohse látná többet az a napot!~A lovat megjegyzik,
1236 XIII | lovat megjegyzik, s ezzel az urak félrevonulnak a látványt
1237 XIII | félrevonulnak a látványt nézni. Az öreg csikós meg a fiatal
1238 XIII | csikós meg a fiatal bojtár az egész összeverődött ménest
1239 XIII | száz ló vágtat odább, ez az egy ott marad. Eleinte fickándozik,
1240 XIII | újra felugrik a magasra; de az a vasember kötve tartja,
1241 XIII | húzza magához. Mikor ez az ember ott áll a síkon, két
1242 XIII | a lovat. Annak már akkor az egész teste reszket, s szakad
1243 XIII | ménes legelészik tovább. Az elfogott mén nyakáról leoldják
1244 XIII | leoldják a pányvát, s arra az nyugodtan engedi a kötőféket
1245 XIII | csikó tomporára, mialatt az a fájdalomtul nyerített
1246 XIII | sincs próbálva.~– Mit tesz az?~– Hát még most csak azt
1247 XIII | még most csak azt látják az urak, hogy szép lovat vettek,
1248 XIII | rámenni? Hátha csökönös? Hisz az uraknak a szemét is kicsalja
1249 XIII | lovakhoz, mint ő.~– De hát ki az ördög ül rá erre a most
1250 XIII | fiam, Bandi, mutasd meg az uraknak.~A fiatal csikósbojtár
1251 XIII | sörényével, a bal kezével befogta az orrlyukait, a jobb tenyerét
1252 XIII | horkolva fújta a forró gőzt az orrlyukain keresztül, a
1253 XIII | elkezdett sebesen nekiiramodni az avarnak, vitte a lovasát
1254 XIII | ló derekát, azt nem veti az le ilyen cselfogással. Most
1255 XIII | számára, mint a két térde, meg az a rongyos kötőfék. Azt is
1256 XIII | kezében a süvegét tartá. Az levén a csikónak az utolsó
1257 XIII | tartá. Az levén a csikónak az utolsó mesterfogása, hogy
1258 XIII | hogy a lovasának felüsse az állkapcáját. Ilyenkor a
1259 XIII | rossz tréfájával, s midőn az urak elé visszakerült, már
1260 XIII | nyargalózás után úgy jött vissza az úri társaság elé, hogy többet
1261 XIII | abból. Mégis megértette az, hogy mit mondtak neki.~
1262 XIII | nyereg alá betörni. Hanem az a két hölgy kétfelől nagyon
1263 XIII | forintot, meg egy dénárt az áldomásra, kettőt a cigánynak
1264 XIII | anélkül, hogy kend visszaütné az ellenfelét, annak száz forintot
1265 XIII | magyar forintot kell letenni az én százam ellen. Aztán jöhetnek
1266 XIII | hárman jönnek, mert akkor az egész „zsinórt” behúzom.~
1267 XIII | Azzal feltűrte a jobb karján az ingujját egész a válláig,
1268 XIII | válláig, s kiállt a gyepre. Az ólmos fütyköst középen markolta
1269 XIII | intézett ütéseket. Úgy pörgött az a kezében, mint a fergettyű.
1270 XIII | vissza nem üthetett, s csak az az egy esélye volt, hogy
1271 XIII | nem üthetett, s csak az az egy esélye volt, hogy az
1272 XIII | az egy esélye volt, hogy az ellenfele botját kiröpítse
1273 XIII | Sorra próbálkoztak vele az úri parasztlegények, biz
1274 XIII | mentek vele többre, mint az igaziak. Mind, valamennyinek
1275 XIII | Többen nem vettek részt az atlétai mulatságban, sem
1276 XIII | Wammána, sem György.~A vége az volt, hogy szokás szerint
1277 XIII | maga száz forintját.~Végül az egész úri társaság nevében
1278 XIII | odahaza vannak, azok még csak az igaziak. Én csak olyan vakarcs
1279 XIV | Nincsenek alóla kivéve sem az öregek, sem a fiatalok. –
1280 XIV | kórtünetei mindig azonosak.~Az orvosok úgy híják, hogy „
1281 XIV | laikus emberek, akik még az ókori fogalmak közt élnek,
1282 XIV | lehet eltagadni, hogy ez az ideges affekció realiter
1283 XIV | népet is meglep, s olyankor az a nép csodálatos extravaganciákra
1284 XIV | Azonban örökölhető is ez az ideges passzió. – Többrendbeli
1285 XIV | népfaj iránt a dédapákról az unokákig leszármazik. –
1286 XIV | akit azok hazának neveznek) az idioszinkráziának egy nemét
1287 XIV | kimondott szó, egy ételnek az íze, egy megérzett szag.~
1288 XIV | nyújthattak neki azokért az unalmasan lapályos és egészségesnek
1289 XIV | füstjét beszívja, ettől az illatnak nem nevezhető szagtól
1290 XIV | illatnak nem nevezhető szagtól az egész magyar alföldi rónát
1291 XIV | előforduló eset: különösen az izlandiaknál és magyaroknál. (
1292 XIV | izlandiaknál és magyaroknál. (Az én emberem belehalt ebbe
1293 XIV | tudjuk elhatározni, vajon az az öröklött vércsepp, melyre
1294 XIV | tudjuk elhatározni, vajon az az öröklött vércsepp, melyre
1295 XIV | kútforrásunk példálózik, az a speciális Rákóczy-vírus
1296 XIV | cserényekkel, a vágtató ménessel, az idegent a honostul megkülönböztető
1297 XIV | szuggesztiója igézte-e meg? Az egész kedélye átváltozott
1298 XIV | mi a becsület? Dacolnak az elementumokkal. S az élet
1299 XIV | Dacolnak az elementumokkal. S az élet szükségeit nem ismerik.
1300 XIV | világ lehet ott, ahol ezek az emberek laknak?~Kivált ez
1301 XIV | okosan beszél, mint egy bíró, az idegenekkel németül, franciául,
1302 XIV | kutyáival latinul. Hát még az az ismeretlen nyelv, amit
1303 XIV | kutyáival latinul. Hát még az az ismeretlen nyelv, amit otthon
1304 XIV | bánni a fegyverével! Azzal az ősember fegyverével, a bottal!
1305 XIV | Nem példátlan a hölgyeknél az ilyen anesztétikus aberráció,
1306 XIV | Hajh milyen magasan állt az a parasztcsikós a fiatalember
1307 XIV | parasztcsikós a fiatalember előtt az ismert emberalakok fölött!~
1308 XIV | azt tudta volna, hogy ki az az ember? S mért megy az
1309 XIV | tudta volna, hogy ki az az ember? S mért megy az most
1310 XIV | az az ember? S mért megy az most oda, ahová őt hívják?~
1311 XIV | de ami azt kötve tartja, az a háló erős háló, szép asszony
1312 XIV | szőve. Varázshős legyen az, aki azt eltépi.~Ezek pedig,
1313 XV | FEJEZET ~Ha Bécs mulat~Az asphaleia-szövetségnek egészen
1314 XV | asphaleia-szövetségnek egészen kapóra jött az alkalom.~A vásár utolsó
1315 XV | S ilyenkor egész Bécs az utcán van, s minden embernek
1316 XV | kezében van egy palack. Az idegenek úgy is hítták a
1317 XV | bolondság meg van engedve az utcán.~Más hely nincs is,
1318 XV | ahol mulatni lehessen, csak az utca.~Nincs még se Nobel-Prater,
1319 XV | vadaskert”. Körül van kerítve az egész erős rácsozattal,
1320 XV | a császári vadakat, mert az nagyot durran, hanem számszeríjjal,
1321 XV | ahol mulasson, mulatott az utcán.~Ott azután volt tarka
1322 XV | kívánnivalót felülmúltak az „Aufzug”-ok vagy ahogy a
1323 XV(1) | főerdőmester jött oda, s az adta vissza a királyleánynak
1324 XV | esküdve, hogy míg a nap az égen jár, nem lesz a világon
1325 XV | díszszekerén látható volt az aranyhajú és halfarkú Donauweib.
1326 XV | emlékére, hogy hajdanában az egész Bécs városát rettegésben
1327 XV | egy nagyfejű óriás. Ennek az alaknak meg kellett hajolni,
1328 XV | könyörfilléreket gyűjtének az utcai közönségtül. Ha szép
1329 XV | hogy felismertetnek, mert az meg éppen a bontonhoz tartozott,
1330 XV | bontonhoz tartozott, hogy az úri rend részt vegyen a
1331 XV | vegyen a népmulatságban.~Az általános vigasságriadalban,
1332 XV | együtt ujjongva, pokulálva az utcarekesztő sokasággal,
1333 XV | Fleischmarktnak, ahol aztán megrekedt az egész kocsisor. Legokosabb
1334 XV | közbeszorult fehérszemélyek.~Az asphaleia tagjai minden
1335 XV(3) | Az aprópénz gúnyneve.~
1336 XVI | Méte-ünnepélyhez ezúttal az a szemfényvesztés sem kellett,
1337 XVI | szemfényvesztés sem kellett, hogy az asphaleia tagjai elébb végignézzék
1338 XVI | Bummerin rá nem kondítja az éjfélt. Akkor aztán egyszerre
1339 XVI | Scharwache tisztára portyázza az utcákat, aki azontúl dalol
1340 XVI | és kiabál, azt becsukják.~Az asphaleia szövetségesei
1341 XVI | volt, aki utánuk bezárja az örök lakatot, maguk zárták
1342 XVI | lakatot, maguk zárták el az ajtót belülről.~A csikóst
1343 XVI | voltak felőle nyugodva.~Ez az ember nem fogja őket elárulhatni.~
1344 XVI | És minden alakoskodásnak az volt a célja, hogy a fejedelemfiak
1345 XVI | arra vártak. Forrongott az egész ország, mindenki elégedetlen
1346 XVI | Gyermekkorában jóllakott már az élet minden gyönyöreivel.
1347 XVI | Györgyre lehetett még számítani az emigránsoknak. Végre eljutott
1348 XVI | ménes, meg kellett ennek az ifjúnak látni, akinek a
1349 XVI | telt legnagyobb öröme.~De az első találkozásnál nem vihette
1350 XVI | elragadásában, de igenis az asszonyi szép szemek.~Ezt
1351 XVI | börtön volt rá nézve, mint az, amelyben az utolsó Zrínyi
1352 XVI | nézve, mint az, amelyben az utolsó Zrínyi elsorvadt.~
1353 XVI | azt jól, hogy minő hely az, ahová most őt meghívták.
1354 XVI | őneki.~Hogy egy idegen, aki az asphaleia szövetség szaturnáliáinak
1355 XVI | világba vissza nem tér, az világos volt előtte. És
1356 XVI | előre kifőzött terv volt az agyában. És az nagyon egyszerű
1357 XVI | terv volt az agyában. És az nagyon egyszerű volt.~Megkezdődött
1358 XVI | függöny sem rekeszté azt el, az orgona és a karzat látható
1359 XVI | bibliában írnak rólatok, az mind csak a köznép elámítására
1360 XVI | való tréfa. Tegyétek le az álarcokat, a fátyolt, s
1361 XVI | volt, azzal a kígyóval, meg az almafával? Szegény Ádám,
1362 XVI | Héva letört egy hajlós ágat az almafáról, s jól végigverte
1363 XVI | s jól végigverte a hátát az urának, erre aztán engedelmeskedett
1364 XVI | élelmet a gyerekeknek. S míg az ura az erdőn járt, azalatt
1365 XVI | gyerekeknek. S míg az ura az erdőn járt, azalatt Héva
1366 XVI | lett szerelmes. S így élt az első emberpár példás boldog
1367 XVI | romlottsága fölött. – Így van ez az arab tudósok irataiban megörökítve.~–
1368 XVI | megörökítve.~– Mintha csak az idén történt volna – jegyzé
1369 XVI | mint Montespán.~Eszter lesz az úrnő eztán,~Aki maga is
1370 XVI | olvastatni Dávid király. Az a bizonyos látogatás a Faróni
1371 XVI | tizednapra a jámbor Nábál megtért az Ábrahám kebelébe. Nagyon
1372 XVI | annak legjobb bizonyítéka az, hogy harmadnapra feleségül
1373 XVI | szegény Uriásomat?~– Ami igaz, az igaz. De százötven misét
1374 XVI | mentegetőző Dávidon. Csak az a csikós ott az asztal alsó
1375 XVI | Dávidon. Csak az a csikós ott az asztal alsó végén maradt
1376 XVI | generálissal? Nem hiszem én, hogy az olyan imádkozva történt
1377 XVI | levágott fejjel s elhitetni az atyafiakkal, hogy özvegyasszony
1378 XVI | kezében maradt. Egyik kezével az üstökét tartá, másikkal
1379 XVI | bibliai legendákul hallasz, az mind az elmesélők életéből
1380 XVI | legendákul hallasz, az mind az elmesélők életéből van véve.~–
1381 XVI | strelicekre emlékeztet! Hol az a bor? Éljenek, akik élni
1382 XVI | Koleikháb! Hát hogy volt az a tête-à-tête a szép zsidófiúval,
1383 XVI | mérgesen ütötte a kését az asztalba.~– Ez igazán infámia,
1384 XVI | budoár-titkait. S bár mondaná el az egészet úgy, ahogy van. –
1385 XVI | jámbor, istenfélő ifjút. Hát az a fatális eset az elszakított
1386 XVI | ifjút. Hát az a fatális eset az elszakított köpönyeggel
1387 XVI | köpönyeggel csakugyan megesett. De az én rabszolgám nem azért
1388 XVI | női erényem ellen. Erre az öreg is előjött, s kérdezte,
1389 XVI | bizonyítottam a köpönyeggel: az el volt szakadva. Az öreg
1390 XVI | köpönyeggel: az el volt szakadva. Az öreg méregbe jött és fenyegetőzött.
1391 XVI | leskelődött a budoárban, s az inasnak fogta pártját. – „
1392 XVI | Látszik, hogy Mózes nem ismeri az egyiptomi szokásokat. Hanem
1393 XVI | akkor behívattam a Józsefet az étterembe. Hát erre valamennyi
1394 XVI | valamennyi hölgy úgy elbámult az én Józsefem szépségén, hogy
1395 XVI | a legszebb fiú a világon az én Józsefem?~S odafordította
1396 XVI | Józsefem?~S odafordította eléje az arcát, a szemébe nevetve
1397 XVI | szólalt meg Zsuzsanna. – Ez az én Abrekhem.~S maga felé
1398 XVI | fejét, erővel.~– No hát nem az én Abrekhem vagy?~Így versengtek
1399 XVI | Abrekhem vagy?~Így versengtek az egyiptomi hölgyek a fiatal
1400 XVI | fölött.~– De hát minek neked az Abrekh? – felelt Koleikháb,
1401 XVI | Koleikháb, gömbölyű barna karját az ifjú nyaka körül fűzve. –
1402 XVI | Zsuzsanna vagy.~– Igenis az vagyok.~– Az erényes Zsuzsanna!
1403 XVI | vagy.~– Igenis az vagyok.~– Az erényes Zsuzsanna! Akit
1404 XVI | könyvében, hogy te vagy az erény mintaképe. Dániel
1405 XVI | írják, hogy engem megvetett az ifjú, akit szerettem! De
1406 XVI | fel, hogy ő volt ártatlan az ifjú szerelmétől, akivel
1407 XVI | vádolták. Vallja be Zsuzsanna az igazat, akkor én lemondok,
1408 XVI | hallgassuk! – kiáltozák az asztaltársak. – Ez derék
1409 XVI | lesz! Meghazudtolja maga az erényes Zsuzsanna Dániel
1410 XVI | rákezdte, könnyelműen odadűlve az asztalra.~– Hiszen ha elolvastátok
1411 XVI | Hiszen ha elolvastátok az apokrif könyvet Zsuzsannáról,
1412 XVI | is fogták ők Abrekhet, de az erős legény volt: leöklözte
1413 XVI | közbejött Dániel. Dániel az asszíriai király kedvence,
1414 XVI | két véntől, milyen fa volt az, amelynek árnyékában e találkozáson
1415 XVI | hogy cserfa volt. Ezért az ellentmondásért elítéli
1416 XVI | bíráktól, hogy milyen volt az a fiatalember, akivel Zsuzsanna
1417 XVI | agyon! Nekem pedig meghagyta az erényes hírnevet és az –
1418 XVI | meghagyta az erényes hírnevet és az – Abrekhemet.~– Éljenek
1419 XVI | Dániel próféták! – ujjongott az egész társaság.~A Szent
1420 XVI | István-torony öregharangja zúgta az éjfélt.~A csikós két könyökére
1421 XVI | két könyökére támasztva az állát, hallgatott és bámult,
1422 XVI | tündérnők! A fiatal szív még fél az örömtől. Nem akar hinni
1423 XVI | boldogságában, nem ismeri az erejét. Fél, hogy a pillangószárnyait
1424 XVI | látja közelíteni maga felé az asszony szerelmét, mint
1425 XVI | akarja sodorni s felemeli az égbe. Nem akarja elhinni,
1426 XVI | Gyermeknek érzi magát…~Hiszen még az is volt. Félig angyal. Szárnyai
1427 XVI | Pelargus öklében behorpadt az ezüstpohár, amint elnézte,
1428 XVI | elnézte, hogy tépik ki ezeket az angyalszárnyakat belőle,
1429 XVI | Zsuzsanna, ha ön így exegetálja az apokrifkönyvet, akkor ön
1430 XVI | apokrifkönyvet, akkor ön az egész hetairiát csúful rászedte
1431 XVI | a hetairia2 előtt, akit az apokrif leír: a Dániel ártatlan
1432 XVI | legutóbbi teátrumra, mikor az Abrekh innen a nézőtérről
1433 XVI | mindannyian a convivák. Végül az archon (a vajda) kimondá
1434 XVI | archon (a vajda) kimondá az egyhangú ítéletet.~– Miután
1435 XVI | azt szimbolikussá tenni.~(Az asphaleia saját zsargonjában
1436 XVI | a latinnal és héberrel. Az újonc, az idegen nem értette
1437 XVI | latinnal és héberrel. Az újonc, az idegen nem értette azt meg.
1438 XVI | tekintve annak a szemeibe.~Az ifjú már nem volt ezen a
1439 XVI | felugrott a székéről, s az öklével az asztalra vágva,
1440 XVI | a székéről, s az öklével az asztalra vágva, közbedörgött
1441 XVI | egyszer bort iszom, akkor az a szóm, hogy „ki a legény
1442 XVI | csókja.~– No hát jöjjön az a filiszteus, aki meg akar
1443 XVI | Bravó! Chaire! – kiáltá az asztaltársaság. Zsuzsanna
1444 XVI | közbe: „démoni gondolat! az ahprodisis és haemothypos4
1445 XVI | a vajda.~Erre felálltak az asztal mellől a pantomímia
1446 XVI | vezetett fel a folyosótul az orgonához.~A színpad a karzat
1447 XVI | rejtett. A háttérben volt az orgona, fényes sípjaival,
1448 XVI | hölgy betuszkolta Györgyöt az öltözőbe, ahol az Abrekh
1449 XVI | Györgyöt az öltözőbe, ahol az Abrekh jelmeze el volt számára
1450 XVI | hol találja kosztümjét: az orgona mögött, s azzal elfutott
1451 XVI | mögött, s azzal elfutott az öltözőbe.~Pelargus, az orgona
1452 XVI | elfutott az öltözőbe.~Pelargus, az orgona mögé lépve, körültekintett.
1453 XVI | körültekintett. Ahogy előre tudta: az orgona mögött volt az a
1454 XVI | tudta: az orgona mögött volt az a nagy gömbölyű ablak, mely
1455 XVI | a bástyára szolgál.~Ezt az ablakot felnyitá s kinézett
1456 XVI | kiegészítő része. Annak az egyik végét megkötötte az
1457 XVI | az egyik végét megkötötte az ablak keresztfájához.~ ~
1458 XVII | FEJEZET ~A mysterion~Ezalatt az asztalnál maradt társaság
1459 XVII | gyertyák vígan lobogtak. Az ablak ismét be volt téve.~
1460 XVII | a végei át voltak kötve az álla alatt s körülcsavarva
1461 XVII | körülcsavarva a nyakán; az egész nőből nem látszott
1462 XVII | a sok gúnya közül, mint az a keleti barna arc, nagy
1463 XVII | viseltek. Minden fegyverzete az egyetlen ólmos bot.~Delila
1464 XVII | mellé a kerevetre. Kezdődik az érdekes jelenet, ahol Sámson
1465 XVII | tolvaj napkarika odavetődik az arcára. Felemelt tenyérrel
1466 XVII | nem lehetett betanulva. Az ódon épület gerendái között
1467 XVII | Hisz nem büntetésre méltó az, aki a szép hölgyet világító
1468 XVII | mirtuszbokrok közül Abrekh: az ifjú szerelmes.~A híres
1469 XVII | szorít a homlokához. Vállán az a kurta, hagyományos köpeny,
1470 XVII | egyszerű módja van.~Ez volt az első csók. A néma, a halálra
1471 XVII | ijedten inti, feddi, szidja.~Az ifjú ráfogja a fülemülére,
1472 XVII | ráfogja a fülemülére, hogy az csattogott.~Hiába! már meghallották,
1473 XVII | vagyok melletted?~És a csók az a csodaszörny, ami önmagát
1474 XVII | teremti: egyből születik száz.~Az indulat őrjöngéssé magasul,
1475 XVII | vetélytárs ravatala mind elég jó az elszabadult chimérának.
1476 XVII | chimérának. Utoljára is chiméra az egész.~És mégis ragályos.~
1477 XVII | ragályos.~A mysterion szerint az következett volna, hogy
1478 XVII | áldozatokat hoz. Már tudniillik az a kánaánbeli csábhölgy.
1479 XVII | kánaánbeli csábhölgy. Hanem az asphaleia Delilája önző
1480 XVII | Sámsonnak. Nem veszté ott az erejét az asszonynál.~–
1481 XVII | Nem veszté ott az erejét az asszonynál.~– Állok elédbe!~
1482 XVII | fordult feléjük.~Kezdődött az egyenlőtlen viadal. Egyiknél
1483 XVII | suttogá Zsuzsanna. – Az én szemembe nézz! ott a
1484 XVII | mindenképpen kiszabadítá a fejét az ölelő karok közül, hogy
1485 XVII | hogy megnyomorítsák?~De ez az ember hatalmasan védi magát.
1486 XVII | ellen. Abrekh vonaglott az ölelő hölgy karjai között.~
1487 XVII | s a bot ólmos vége, mint az istennyila, úgy csapott
1488 XVII | vigyorgására torzult el az arca. Úgy volt, mint aki
1489 XVII | magától Abrekhet, s felszökve az ifjú öléből, kétségbeesett
1490 XVII | annak a fejét és csókolta az ajkait, hosszú, lengő haja
1491 XVII | beteríté – a holttestét.~Az ifjú meg volt zsibbadva
1492 XVII | zsibbadva testben, lélekben.~Az ő szerelmese volt Wammána!
1493 XVII | Wammána! Ez a tündér! Ez az istennő szeretője volt az
1494 XVII | az istennő szeretője volt az ő mesterének.~Akárcsak az
1495 XVII | az ő mesterének.~Akárcsak az ő fejére csaptak volna azzal
1496 XVII | voltam apád alatt. – Ott az ablak. – Egy kötél van rákötve.
1497 XVII | Carlóval.~– Szerencsétlen! Az a te testvérbátyád! Egymást
1498 XVII | akarjátok megölni! – S ezért az asszonyért itt?~György futott
1499 XVII | itt?~György futott már. Az ablak csörömpölt, amint
1500 XVII | kivágta.~A hideg szél befújt az ablakon, s lenyomta a szövétnekek
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3030 |