Fezejet
1 I | s aztán recitáló hangon mondá el a választ.~– Nagy szkítiai
2 I | vagabundus?~– Igenis. Egyszer azt mondá hungáriai nyelven: „ad ugrandum!”
3 I | ugrándozni, azután pedig azt mondá nekik: „ad ugatandum!” erre
4 I | maradt a discipulusával, azt mondá neki:~– No mármost fiam
5 I | Kitelik attól a nebulótól, mondá magában Wammána, hogy azalatt,
6 II | farkasokat mutogató magyart, mondá.~– No, hát még most csak
7 III | gúnyolódó atyáskodással mondá fennszóval:~– Ha a képtől
8 V | Hanswurst mester azt nem mondá neki: „mármost elég, most
9 V | lebocsátani. Wammána azt mondá a védencének:~– Most mehetünk.~ ~
10 VI | félrefordult.~– Beléphetsz – mondá Györgynek, maga előtt bocsátva
11 VI | felkacagott rá, és aztán nevetve mondá el az esküt.~„Én, Giunchi
12 VI | Első hívásra feleltél – mondá a nagymester, s azzal kezének
13 VI | megerősödött.~A nagymester azt mondá: „először kérdeztelek!”
14 VII | vállára téve nehéz kezét, azt mondá neki:~– Úgy láss e lakomához,
15 VII | az arany mámora igen.~Azt mondá a nagymesternek:~– Hídd
16 VII | mindenki ellensége.~– Még nem – mondá nyugodtan. – Még az én kártyám
17 VIII | templomoknak.~– Manill! – mondá György; s aztán nem nézett
18 VIII | Szedd össze az aranyaidat – mondá Wammána a védencének.~–
19 VIII | mellette, s aztán mindegyik azt mondá magában: hogy „no, most
20 IX | itt e helyen végbement – mondá, iróniás komplimentet csinálva,
21 X | letaszítom a nyergéből – mondá a társnőjének.~Miféle ember
22 X | hát ez az ellenfelemé – mondá magában Giorgio, s megtéve
23 X | a spádéjával, s biztatva mondá neki: „Good bye Mungo”.
24 X | térdelő ifjúhoz, s ő is súgva mondá neki:~– Abrekh! Korax akarsz-e
25 1 | készülõben.~– Ejh mit? – mondá Wammána báró a felvonulás
26 1 | szájának is kell ám lenni – mondá Lodoiszka hercegnõ.~Giorgio
27 XII | szerencsésen összeakaszkodott – mondá Wammána.~– Mi fölött?~–
28 XIII | Wammánának.~– Jól van, gazda – mondá Wammána, szarvasbőrkesztyűs
29 XVI | Abrekht.~– No hát bevallom – mondá Zsuzsanna, nekihevült arccal.~–
30 XIX | György egész komoly orcával mondá:~– Az én apám Rákóczy Ferenc,
31 XX | nyugtatá.~– Eressz ki! – mondá a leánynak, fektéből fölemelkedve.~–
32 XXI | a kardot, serenissime – mondá a tiszt, s aztán üljön fel
33 XXI | karusszelben találkoztunk? – mondá György.~– Igen. De én nem
34 XXI | megyünk egyenesen a Burgba – mondá a kapitány.~– A császári
35 XXII | halkan, de hallható hangon mondá:~– Én, György, Rákóczy Ferenc
36 XXIII | a két nevet, s aztán azt mondá neki, hogy ha az a két úr
37 XXV | van odakinn?~– Semmi baj – mondá az. – Csak a malandrinik
38 XXV | tengerbe.~– Ez tetszik nekem! – mondá a rablóvezér. – Semmi duca,
39 XXV | bor.~– Eh, ez jól esett! – mondá Fra Barbarigo.~– A mai heves
40 XXV | Ez bizony félrebeszél – mondá György.~A bérlő és a felesége
41 XXV | felnyergelteté az öszvérét, s azt mondá a bérlőjének, hogy ha éjszakára
42 XXVIII| azonban két gyűrű is kell – mondá Domenichino.~– Nekem van
43 XXVIII| Domenichino.~– Jó lesz – mondá György. – Írd meg te, sógor
44 XXIX | megmenekülünk.~– Várj csak – mondá Io. – Majd megtudod nemsokára,
45 XXIX | Én vagyok Pelargus – mondá az álszerzetes. – Atyád
46 XXX | kajütben heverészve azt mondá György a mentorának~– Hallod-e,
47 XXX | Tökéletes a diadalunk! – mondá Pelargus, mikor Györggyel
48 XXXII | Az egész társaság utána mondá az „Úr imáját”. De a szemével
49 XXXII | Majd holnap meglátogassuk – mondá Mikes – nagyon fog örülni,
50 XXXII | a hercegre más köntöst – mondá Pelargus. – Szabómesternél
51 XXXIV | Ezeket mind magyarul mondá.)~De György két szót mégis
52 XXXIV | Erre a két filofózus azt mondá neki: hogy „majorem concedo:
53 XXXIV | görög kalugyer, s görögül mondá utánuk a litániát.~Akkor
54 XXXIV | diktált szent mondatokat, azt mondá a szép Zsuzsikának:~– De
55 XXXIV | s szép tiszta kiejtéssel mondá el magyarul az Úr imáját.~
56 XXXIV | vacsora után, György azt mondá, hogy ő most azonnal elviszi
|