1-500 | 501-1000 | 1001-1238
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
501 XV | cipészlevente ült, annak emlékére, hogy hajdanában az egész Bécs
502 XV(2) | magyarok most már úgy híják, hogy „körmenetek” (netek körme!),
503 XV | vontatta társzekerei, anélkül, hogy valami felötlést keltettek
504 XV | Attul sem kellett tartaniok, hogy felismertetnek, mert az
505 XV | éppen a bontonhoz tartozott, hogy az úri rend részt vegyen
506 XVI | szemfényvesztés sem kellett, hogy az asphaleia tagjai elébb
507 XVI | sem tették fel a fejükre, hogy ismeretlenek maradjanak
508 XVI | alakoskodásnak az volt a célja, hogy a fejedelemfiak valamelyikét
509 XVI | Pelargus tudta azt jól, hogy minő hely az, ahová most
510 XVI | meghívták. Azt is tudta, hogy mi sorsot szántak őneki.~
511 XVI | mi sorsot szántak őneki.~Hogy egy idegen, aki az asphaleia
512 XVI | Minden okos ember tudja, hogy amit a bibliában írnak rólatok,
513 XVI | s mondjátok el igazán, hogy történt? Lássunk benneteket
514 XVI | Megkezdte a sort Héva.~Elmondta, hogy volt, mint volt, azzal a
515 XVI | kikoptak, egyre hajszolta, hogy lásson dolog után, keressen
516 XVI | barlangjába. Tudniillik, hogy a sátán a saját oldalbordájából
517 XVI | leány a pogány királyt, hogy választotta el a régi asszonyától,
518 XVI | el a régi asszonyától, s hogy buktatta meg a mindenható
519 XVI | Eszter személyesítőjétől, hogy miért nevezi a vers Maintenon
520 XVI | Megmagyarázták aztán neki, hogy Scarron poétának szép felesége
521 XVI | aki abban a hírben állt, hogy Bourbon Antalnak, IV. Henrik
522 XVI | céllal jött ki Dávidhoz, hogy kiengesztelje Dávid haragját
523 XVI | valaki fűszerezni a borát. Hogy Dávid egészen ártatlan ebben
524 XVI | legjobb bizonyítéka az, hogy harmadnapra feleségül vette
525 XVI | én velem hogyan bántál? Hogy ölted meg a szegény Uriásomat?~–
526 XVI | Dávid. – Beszélj, Judit! Hogy bántál el azzal a perzsa
527 XVI | generálissal? Nem hiszem én, hogy az olyan imádkozva történt
528 XVI | elhitetni az atyafiakkal, hogy özvegyasszony maradtál!
529 XVI | de én Tamás vagyok benne, hogy egy perzsa ingyen adja oda
530 XVI | személyesítője aztán elmondá, hogy Holofernes gyönyörű férfialak
531 XVI | hölgye azelőtt is, azután is, hogy a levágott feje a kezében
532 XVI | kellett egyenkint lecsókolni, hogy álomra hunyjanak.~A regélő
533 XVI | György azt vette észre, hogy a mesemondás alatt a szép
534 XVI | eszétül is kitalálhatod, hogy amit most bibliai legendákul
535 XVI | húgomasszony, Koleikháb! Hát hogy volt az a tête-à-tête a
536 XVI | elhallgatá a javát. Csak azért, hogy a kedvenc Józsefkéjét úgy
537 XVI | szólt nevetve Koleikháb – hogy elveresedik még most is!
538 XVI | ráfogtam a makacs rabszolgára, hogy merényletet követett el
539 XVI | is előjött, s kérdezte, hogy mi baj? Én elmondtam neki
540 XVI | képét megharapni! Látod, hogy hátul van a köpönyege elszakítva,
541 XVI | köpönyegét, s megdicsérte, hogy jó fiú. Nekem pedig azt
542 XVI | Nekem pedig azt mondta, hogy nem kell mindjárt mindenért
543 XVI | tömlöcbe a Józsefet. Látszik, hogy Mózes nem ismeri az egyiptomi
544 XVI | az én Józsefem szépségén, hogy mindannyi belevágott a késsel
545 XVI | írva Zsuzsanna könyvében, hogy te vagy az erény mintaképe.
546 XVI | mondom, amit bölcs Salamon, hogy ha két asszony vitat egy
547 XVI | Koleikháb. – Énrólam azt írják, hogy engem megvetett az ifjú,
548 XVI | Zsuzsannáról meg azt jegyezték fel, hogy ő volt ártatlan az ifjú
549 XVI | senki sem számlálja meg, hogy mind kijöttek-e a kertből.
550 XVI | Zsuzsanna; nagyon okosan teszi, hogy két szolgálóval kísérteti
551 XVI | Ott azonban eszébe jut, hogy a házban feledte a szappant.
552 XVI | visszaküldi mind a két szolgálót, hogy hozzák el a szappant. Miért
553 XVI | Mért parancsolta nekik, hogy zárják be a kertajtót? Mért
554 XVI | mondja, hársfa volt, a másik, hogy cserfa volt. Ezért az ellentmondásért
555 XVI | kérdezte Dániel azt a bíráktól, hogy milyen volt az a fiatalember,
556 XVI | nem ismeri az erejét. Fél, hogy a pillangószárnyait elégeti
557 XVI | égbe. Nem akarja elhinni, hogy a paradicsom kapuja meg
558 XVI | ezüstpohár, amint elnézte, hogy tépik ki ezeket az angyalszárnyakat
559 XVI | Engem ide nem azért híttak, hogy én itt nézzem, hogy csókolódik
560 XVI | híttak, hogy én itt nézzem, hogy csókolódik más, hanem, hogy
561 XVI | hogy csókolódik más, hanem, hogy én kapjam meg a szép asszony
562 XVI | iszom, akkor az a szóm, hogy „ki a legény a csárdában!”
563 XVI | markomba fogtam! Lássuk, hogy ki a legény a gáton.~Wammána
564 XVI | orgiát.”~Csak azt sajnálja, hogy nem ő a mima ebben a pokolparadicsomi
565 XVI | utasítást adott Sámsonnak, hogy hol találja kosztümjét:
566 XVII | odaomlik a lábaihoz, kérve, hogy ölje meg vakmerőségeért.~
567 XVII | vakmerőségeért.~Zsuzsanna int neki, hogy hallgasson. S két szájat
568 XVII | ifjú ráfogja a fülemülére, hogy az csattogott.~Hiába! már
569 XVII | szerint az következett volna, hogy Sámson elárulja legyőzhetlen
570 XVII | volt. Ő, amint tapasztalá, hogy Sámson kitalálja a titkát,
571 XVII | fejét az ölelő karok közül, hogy a viaskodást lássa.~S egyszerre
572 XVII | minden idegét. Látta már, hogy mit akarnak tenni ezzel
573 XVII | villámperc alatt.~Most érté már, hogy mi jelentése van ennek a
574 XVII | Miért szemelték ezt ki, hogy megnyomorítsák?~De ez az
575 XVII | Zsuzsanna – ha azt nem akarod, hogy megfojtsalak! Ne nézz oda!
576 XVII | maradok és védem a feljárást, hogy ezek itt ne üldözhessenek. –
577 XVIII | egy gondolatja volt: az, hogy most futnia kell innen.
578 XVIII | csókok! – Aztán a borzalom, hogy egy embert megvakítanak
579 XVIII | De merre van ez a karám? Hogy találjon ki a városból?
580 XVIII | megitattak vele. Azt képzelte, hogy minden utca olyan szűk,
581 XVIII | minden utca olyan szűk, hogy hol az egyik, hol a másik
582 XVIII | azt vették fel az utcák, hogy felfelé emelkedtek, mintha
583 XVIII | tetejére?”~Azt képzelte, hogy futnak utána, s kiabálják
584 XVIII | akarta vágni. Az lett belőle, hogy maga esett össze a kovácsoszlop
585 XVIII | fekve.~Arra ébredt fel, hogy a föld rázkódott alatta,
586 XVIII | ki a legrégibb lakókat, hogy az újaknak helyet szorítsanak.
587 XVIII | osztályaihoz, sőt fel lehet tenni, hogy nagyon elzüllött fickók
588 XVIII | temetőbe.~Annyit sejtett, hogy a temető kívül van a városon,
589 XVIII | temető kívül van a városon, s hogy őneki nagyon jó lesz az
590 XVIII | ökröket vezette, megszánta, hogy olyan nagyon didereg, s
591 XVIII | meint die Heupferde!”2~– Hát hogy híják a tátit? – kiáltotta
592 XVIII | fölszedte. – Azt nem kérdem, hogy téged hogy hínak? mert azt
593 XVIII | Azt nem kérdem, hogy téged hogy hínak? mert azt nem tudod.~
594 XVIII | György megerőtette az eszét. Hogy is hívják az ő apját? Giunchi
595 XVIII | most került pajtástól.~– Hogy ismerem-e? Hisz mindennap
596 XVIII | beszédet, melyet úgy látszott, hogy értettek.~György pedig azt
597 XVIII | György pedig azt képzelte, hogy egy idegen planétába esett
598 XVIII | Bruderschaftot iszom vele. Tudod, hogy ki volt a legszebb leány
599 XVIII | A kulcsár tudni akarta, hogy ki az, mi a neve, aki éjfél
600 XIX | lehetett ismerni arról, hogy diákul kántáltak s minden
601 XIX | Felosztja a társaság jövedelmét, hogy mindenkinek jusson belőle.
602 XIX | fátuma esik a társaságból, hogy az akasztófán végzi: annak
603 XIX | cigányul annyit jelent, hogy „szerető”.~Meg is érdemelte.~
604 XIX | hatóságnak van tudomása róla, hogy ez a király. Tetszik, hogy
605 XIX | hogy ez a király. Tetszik, hogy ezt a nagy nevet kuszpitolja.
606 XIX | Hadd szokja meg a publikum, hogy ezen nevetni szabad.~Mert
607 XIX | virágos nyelven úgy hívnak, hogy „Bad im Elend”.1 Akiknek
608 XIX | Azért csodapalota a neve, hogy így átváltoznak benne az
609 XIX | kupolájáról azt lehetne hinni, hogy valami török mecset, csakhogy
610 XIX | emberek emlékeznek még rá, hogy a török megszállás idején
611 XIX | felfedezni soha. Csak látják, hogy a kéménye füstöl, de hogy
612 XIX | hogy a kéménye füstöl, de hogy hol járnak bele, azt idegen
613 XIX | ez szerencsés fogás volt, hogy ma rád találtam. A Malach
614 XIX | György. Hisz ő azt hitte, hogy ő tartozik a templáriusok
615 XIX | nap emlékeiből olyasmi, hogy csakugyan látott valami
616 XIX | világ. Az járt a fejében, hogy ő a bátyját erőszakkal ki
617 XIX | tőled az iltisek,8 ráfogták, hogy lopott gyerek, itt hozom.
618 XIX | No hát, legényke, mondd, hogy ki az apád.~György egész
619 XIX | egészen meg volt elégedve, hogy mármost hát ő rátalált az
620 XIX | Sehogy sem akarta meghallani, hogy a nevét kiabálják.~– Hej
621 XIX | csiklándd meg a talpát, hogy ébredjen fel.~Erre az intésre
622 XIX | álmodtam most. Azt láttam, hogy viszik a dolmánhoz. Sok-sok
623 XIX | mondtak, hozzak bizonyítványt, hogy a Csercsen valósággal Gugelfranz,16
624 XIX | elaludt, s nem vette észre, hogy az ajtót rázárták. Gyorsan
625 XIX | a fejét. – Nem engedem, hogy a bátyámat kivégezzék.~Ezért
626 XIX | kardodat, s add oda neki, hogy menjen vele verekedni –
627 XIX | társaságnak azt vágni a fejéhez, hogy ők „zsebrákok!” Így csak
628 XIX | apámé. Azért hozták ide, hogy a mi vitéz bajtársaink felkapjanak
629 XIX | Piránó. – Nem látjátok, hogy csúnyául be van rúgva, szegény
630 XIX | rajkó. Azt sem tudja már, hogy fiú-e, vagy leány! Eredj
631 XIX | találta ki a szájbedugásnak, hogy egy pipát adott a phrál
632 XIX | György kezdett rájönni, hogy ez egy igen jól rendezett
633 XIX | Miriklóval. Ami úgy ment, hogy a Mirikló odaült szemben
634 XIX | megrontására.~Ezek hazudják azt, hogy ők koldusok, vakok, sebesültek,
635 XIX | hajadonok.~Amazok hazudják azt, hogy ők nagy hazafiak, ország
636 XIX | De csak odáig tudta, hogy „add meg nekünk a mi mindennapi
637 XX | Arra ébredt fel György, hogy egyszerre csak a pokolban
638 XX | világítottak a sötétben.~S aztán, hogy a rossz gyermek nem fogadott
639 XX | kacajnak és a jajgatásnak, hogy György féltében eltakarta
640 XX | féltében eltakarta a füleit, hogy ne hallja.~A leány pedig
641 XX | Tetszését azzal fejezte ki, hogy egyik öklét a másikhoz ütögette.~–
642 XX | náné”.~Odaküldték a Sosojt, hogy költse hát az fel a Jilót.
643 XX | egyszerre mind a két lábával, hogy hanyatt bukfencezett tőle.~
644 XX | Olyan hajlékony dereka volt, hogy hátrafelé csavarodva, visszafelé
645 XX | elárulta az iltiseknek.~– Hogy tudták meg, hogy ki volt
646 XX | iltiseknek.~– Hogy tudták meg, hogy ki volt az áruló?~– Nagyon
647 XX | Egyszer aztán azt mondta: „hogy a devla növesszen rókaszőrt
648 XX | Hanem azt tették vele, hogy felakasztották a lábainál
649 XX | elhíresztelték a péklegények között, hogy a veres barátok elraboltak
650 XX | azt tették az embereink, hogy egy medvetáncoltató medvéjét
651 XX | aztán nagy lármát csaptak, hogy a hentes emberhúst árul,
652 XX | Elhíresztelték közöttük, hogy a Rákóczy fiát viszik veszteni.
653 XX | közülük való. Összeröffentek, hogy elállják az utat a csatorna
654 XX | parasztok. Azt mondják, hogy ki áll annak a szónak, hogy
655 XX | hogy ki áll annak a szónak, hogy akit veszteni visznek, csakugyan
656 XX | nekem. Azért mondtam én, hogy „náné”, „náné”.~– De hát
657 XX | De hát mért mondtad, hogy „náné”.~– Mert nem akarom,
658 XX | náné”.~– Mert nem akarom, hogy odamenj.~– Miért?~– Hallgasd
659 XX | Hallgasd csak, mit akarnak? Hogy te eredj oda a hídhoz, ahol
660 XX | Miért nem? Hát azért nem, hogy egy arany anguszterint2
661 XX | eléggé jártas a filozófiában, hogy ennek a tételnek a hamisságát
662 XX | most, de nem volna bűn, hogy szeresselek.~– Bűn? Milyen
663 XX | büdös, se nem harap: akkor hogy volna rossz?~– Tiltja az
664 XX | Devla azért adta a fogat, hogy harapjunk vele, a szemet,
665 XX | harapjunk vele, a szemet, hogy nézzünk vele, a szájat,
666 XX | nézzünk vele, a szájat, hogy csókoljunk vele. A szívet,
667 XX | vele. A szívet, azért adta, hogy dobogjon.~– De az én szívem
668 XX | szívem azt dobogja most, hogy a bátyámat ölni viszik,
669 XX | csodapalotát, s meggyőződött róla, hogy innen csakugyan nem tud
670 XX | Olyan karcsú volt az, hogy övnek viselhette a diadémot.)
671 XX | olyan eksztázisban volt, hogy azt hitte, az egész világ
672 XX | érted a szívem. Mert tudom, hogy sohasem foglak látni többet.~–
673 XX | a jövendőmondás. Tudom, hogy sohasem látlak többet. De
674 XX | neked is megjövendölöm, hogy meg fogod bánni, hogy itt
675 XX | megjövendölöm, hogy meg fogod bánni, hogy itt nem maradtál. Majd sajnálni
676 XX | maradtál. Majd sajnálni fogod, hogy eldobtad azt a poharat,
677 XX | Mikor meg fogod tudni, hogy nem volt benne méreg. De
678 XX | Legalább hát üss meg egyszer, hogy arról tudjam meg, hogy szerettél!~
679 XX | hogy arról tudjam meg, hogy szerettél!~Dehogy ütötte
680 XXI | sietnünk kell a hídhoz, hogy idején ott legyünk. Sok
681 XXI | azt értette a Kammesierer, hogy nem a lakások tömkelegén
682 XXI | nagyhamar észrevették, hogy ezen az úton a hídhoz el
683 XXI | verődött már össze a tömeg, hogy egyik váll a másikat érte.
684 XXI | trombitarecsegés jelenté, hogy közeledik már a szomorú
685 XXI | és akiről aztán megtudta, hogy ez az ő édestestvére: fia
686 XXI | gondolattal volt tele a lelke, hogy minő diadal lesz az, amidőn
687 XXI | mámorító csókjait – azért, hogy idejöjjön a vérét ontani
688 XXI | kapitány pedig, ahelyett, hogy elvette volna György kezébül
689 XXI | tett!~György azt hitte, hogy gúnyolódnak vele. Folyvást
690 XXI | zendülők erre nem számítottak. Hogy a dragonyos gyalog is beválik.
691 XXI | meglátta, bizonyosra vehette, hogy rászedték a csavargók. Dühös
692 XXI | Dühös is volt rájuk. – Hogy a magasrangú urak és delnők
693 XXI | ezt is zokon vette; de hogy még a tolvajok és koldusok
694 XXI | csodapalotának.~– Nem mondhatom meg, hogy hol voltam.~– Ahán! Értem.
695 XXI | hiszen már nyilvános titok, hogy marchese di San Christina
696 XXI | úr: ismeri ön azt a szót, hogy „phéna”?~– Sohasem hallottam:
697 XXI | apjának a leányát úgy híjják, hogy „Aspremont hercegnő”.~Mindezek
698 XXII | keresztül kellett esni, hogy a diáköltözet helyett egy
699 XXII | ellenünk: Isten úgy akarta, hogy mi győzzünk és ő bukjék
700 XXII | küldött, azzal a kérelemmel, hogy azt fiának adjuk át, vedd
701 XXIII | mellette, s sugdosta a fülébe, hogy melyiknek milyen titulatúrával
702 XXIII | magával az udvari etikett, hogy ők ketten maradjanak utoljára.~
703 XXIII | serenissime, felettébb jól, hogy én voltam a praesese annak
704 XXIII | nélkül.~– Tehát legyen úgy, hogy én írtam ezt a levelet a
705 XXIII | kollégiumot. Pro dolor, hogy a fő totumfac, a Wammána
706 XXIII | Ott azután tudtára adá, hogy őneki legmagasabb utasítása
707 XXIII | is arra van rendeltetve, hogy György úrfi felett őrködjék.
708 XXIII | azóta jöttek forgalomba, hogy egymást nem látták.~György
709 XXIII | György megígérte neki, hogy ha elmegy Szicíliába, őtet
710 XXIII | Péter tudatá Györggyel, hogy a mai napon két fiatal úr
711 XXIII | s aztán azt mondá neki, hogy ha az a két úr ismét visszajön,
712 XXIII | órákban jelenté a Péter, hogy a két uraság ismét itt van.
713 XXIII | verekedtem volna. Elismerem, hogy hibáztam és ok nélkül cselekedtem,
714 XXIII | Christina. Én elismerem, hogy hibáztam, és önt ok nélkül
715 XXIV | mint minden nyárspolgár, hogy „nincs több, csak egy császárváros,
716 XXIV | porkoláb.~Arra is szükség volt, hogy mielőtt György Szicíliába
717 XXIV | azután még „valaki más”.~Hogy az akkori közlekedési eszközök
718 XXIV | még soha. Volt alkalma rá, hogy megismerje ez istenarcot
719 XXIV | az volt a gyönyörűsége, hogy felmászott az árbockosárba
720 XXIV | Nemsokára annyira vitte, hogy amit örökségül kapott a
721 XXIV | által.”~„Távol legyen tőlem, hogy én e hiú minőségekkel és
722 XXIV | szívemnek alázatosságában, hogy én csak a haragnak gyermeke:
723 XXIV | önvád-szavaiban.~Elismeri, hogy nagy Isten-adományait és
724 XXIV | könyörületességének nevezi azt, hogy tőle elvette a fejedelemséget
725 XXIV | fejedelemséget és a világi javakat, hogy őt meglátogatta mindenféle
726 XXIV | megköszöni Istennek azt, hogy őt egy olyan országba száműzte,
727 XXIV | Istenről. Azt tanulta eddig, hogy a templom csak a pap kedvéért
728 XXIV | végrendeletéből kezdé sejteni először, hogy mi a „hit”?~Az a hit, mely
729 XXIV | állt.~Bűnbánatot érzett, hogy e fényes alak helyett (hacsak
730 XXIV | előtt (csak az Isten előtt), hogy miért írja meg e végrendeletét.
731 XXIV | azoknak is, akik óhajták vala, hogy a keresztyén fejedelmek
732 XXIV | És látod is, én Istenem, hogy én mindnyájatokat szeretem,
733 XXIV | mert bizonyára azt hitték, hogy igazságosan cselekesznek.”~
734 XXIV | s ha igaz, miért igaz? hogy történhetett meg?~Maga a
735 XXIV | ifjú Rákóczy Györgyről, hogy „a mi hercegünknek semmi
736 XXIV | volt; – azon igyekeztek, hogy semmit ne tanuljon: azt
737 XXIV | vitték. És én azt csodálom, hogy írni tud, ha rosszul is.
738 XXIV | fogyatkozást azt találom benne, hogy magyarul nem tud. De az
739 XXIV | Miatyánkot sem engedték volna, hogy magyarul megtanulja.”~A
740 XXIV | apanázs adományozására méltó.~Hogy tartja fenn ez a homlokegyenest
741 XXIV | ember felől mondták volt: hogy ha született, bár soha meg
742 XXIV | volna; a fia felől pedig: hogy ha a nyomorult világra nem
743 XXIV | Tüdővérzése volt. Érezte, hogy emiatt ő maga vezéri szerepre
744 XXIV | vezéri szerepre képtelen. Hogy azt a hivatást, amit tőle
745 XXIV | már tudnia kellett azt, hogy van egy öccse: mert nagy
746 XXIV | az asphaleia szövetségét, hogy az öccsét kiszabadítsa annak
747 XXIV | arra a vakmerő kockázatra, hogy mint komédiás akrobata,
748 XXIV | elmenjen? Honnan tudhatta azt, hogy arról a helyről el lehet
749 XXIV | fogadja el többé. Követeli, hogy keressük az igazságot.~Azt
750 XXIV | igazságot.~Azt kell hinnünk, hogy ebből a láncból hiányzik
751 XXIV | hiányzik még egy szem. Lehet, hogy az az egy szem is a kezünkben
752 XXIV | uralkodójával, XIV. Lajossal: hogy az még száműzetése helyén
753 XXV | spanyol, görög; legfeljebb, hogy egy sárga fakó szín marad
754 XXV | Györgynek meg kellett vallani, hogy az ő ereiben felesen lüktet
755 XXV | híveinek, azt csak úgy teheti, hogy egy hűtlentől elveszi azt
756 XXV | csak az a kettő között, hogy a Giunchi völgy birtokosa
757 XXV | megfojtogatni: a mi dolgunk, hogy megvédelmezzük őt ellene.
758 XXV | huszonnégyet.~Az a gondolat, hogy gyávának tartják, felkölté
759 XXV | beszédéből azt is megértheté, hogy a tizenkét zaffo, akik közül
760 XXV | nagyon alkalmatos lesz, hogy a serenissime maga is valahogy
761 XXV | alkirály utasításában az volt, hogy a szárazföldi úton szállítassa
762 XXV | az a gondolat fogja el, hogy milyen jó lesz ezt tovább
763 XXV | volna. Azzal siettették, hogy ebben az időszakban eső
764 XXV | rossz is. A jó az volt, hogy Messinából kivonulása alkalmával
765 XXV | élő hegy” bámulatában, hogy meg sem hallotta a házigazda
766 XXV | odafenn?~– Amilyen igaz, hogy a nevem Bonaventura Calzolaio.~–
767 XXV | szépen elmagyarázta neki, hogy nem érdemes az az egész
768 XXV | érdemes az az egész Etna arra, hogy az ember a csizmatalpát
769 XXV | fái olyan terebélyesek, hogy egy század lovas elférne
770 XXV | Bonaventura.~Elmagyarázta neki, hogy meddig terjed az uradalma.
771 XXV | sarjadzott elő a babérfa, hogy könnyű volt rajtok felhatolni.
772 XXV | elmondá az új földesúrnak, hogy ez a roppant építmény a
773 XXV | ereszti alá. Ma már úgy híják, hogy Ponte di Carcacci.~Minő
774 XXV | tetejében meg méhsert ivott, hogy aztán elfeküdt tőle, úgy
775 XXV | nagy golyvája van a nyakán, hogy irtózat ránézni.~György
776 XXV | kakerlakok (vulgo: svábbogár), hogy mikor visszatért a szobájába,
777 XXV | sétáló Bonaventura úrtól, hogy mi van odakinn?~– Semmi
778 XXV | a bérlővel: követelték, hogy nyissa ki nekik a kaput,
779 XXV | váltig csitította őket: hogy nem kell emiatt oly nagy
780 XXV | hangjaival. Azt lehetett hinni, hogy nagy ütközet van ott.~Rövid
781 XXV | úgy értekezik az emberrel, hogy a puskacsövét a mellének
782 XXV | Tessék őket utasítani, hogy menjenek kapálni. Én örülök,
783 XXV | menjenek kapálni. Én örülök, hogy megszabadultam tőlük, s
784 XXV | Barbarigo nem érte be azzal, hogy a szemeit forgatta dühösen;
785 XXV | a bérlőnek az a szokása, hogy minden idejövetelünk alkalmával
786 XXV | Megkívánja a természete, hogy annyi ütést kapjon a hátára,
787 XXV | korombul megmaradt nálam, hogy amit a játékon vesztek,
788 XXV | viszontszolgálatot várom, hogy mikor a fuggitivik alkalmatlankodnak
789 XXV | kegyeskedjenek innen elkergetni, hogy engemet, akármerre bolyongok
790 XXV | ön vezényletére állunk.~S hogy ígéretét biztosítsa, kihúzta
791 XXV | meg, s tapasztalni fogja, hogy egyszerre, mintha a sziklaodúkból
792 XXV | Barbarigo elmondta a bérlőnek, hogy minő új szerződés jött a
793 XXV | kiálta fel:~– Tudja ön, hogy mit csinált most, serenissime?
794 XXV | érez, mikor azt hallja, hogy bedűlt az iskolának az oldala.
795 XXV | neki. Mindig azt hajtotta, hogy ő egy skorpiót lenyelt,
796 XXV | tervét is közölte vele, hogy legközelebb fel fog mászni
797 XXV | az Etnát). Csak arra vár, hogy a Péter talpra álljon: őt
798 XXV | parasztoktól kitudakolta, hogy merre az út a tűzhányó felé:
799 XXV | azok megértették vele, hogy csak haladjon végig napnyugat
800 XXV | Ott majd aztán megtudja, hogy merre van a mezítlábos barátok
801 XXV | az írás. Magáról tudta, hogy már arra is nagy elszántság
802 XXV | és duzzadó izomerő kell, hogy az ember a lúdtollat beledugja
803 XXV | másikhoz hozzátámasztani, hogy el ne dűljenek; egyiknek
804 XXV | fogadta signore Calzolaio, hogy annak a tedescónak beharangoztak.
805 XXV | a Giorgio? Azt gondolod, hogy Giunchi gróf? Nem az! Talán
806 XXV | az! Talán azt gondolod, hogy San Christina marchese?
807 XXV | kérdezte a lázbetegtől, hogy kinek szól az a levél: az
808 XXV | világba!~Még nem tudta, hogy egy szigeten van. Soha sem
809 XXV | azt mondá a bérlőjének, hogy ha éjszakára nem talál visszakerülni,
810 XXV | nem volt utasításba adva, hogy a földesura jártára-keltére
811 XXV | fizetésért vállalkozott rá, hogy elkalauzolja őt egész Taormináig,
812 XXV | tengerpartig: ez a jártasságuk. Hogy mi van a tűzhányó túlsó
813 XXV | kalauzt, követelve tőle, hogy magyarázza meg neki, miért
814 XXV | kalauz elmondta nagy álmosan, hogy az ott a láva. Valamikor
815 XXV | aludt.~Arra a kérdésére, hogy mi volt ez óriási rom valaha?
816 XXV | tudott felelni a kalauz, hogy „teátrum”.~Teátrum!~A bécsi
817 XXV | fákon annyi a gyümölcs, hogy minden arra járónak jut
818 XXV | volt az.~Most az a neve, hogy Fra Oloferno.~Fra Oloferno
819 XXV | házat épít.~György megtudta, hogy ez a széles nagy völgy,
820 XXV | kincset gyűjtött a birtokából, hogy saját költségén építteté
821 XXV | gyorsan jött a pokoltűz, hogy a lakosok nem bírtak előle
822 XXV | bírt ellenállani a vágynak, hogy e meredélyről leugorjon.
823 XXV | körül. És akkor azt hitte, hogy csakugyan egy más planétába
824 XXV | előfokait. Arra a tudatra jött, hogy ő itt nem más, mint fogoly.
825 XXVI | arra kérte páter Olofernot, hogy vezesse őt le magának a
826 XXVI | kérdezni ettől az élő óriástól, hogy mért vagyok én itten?~A
827 XXVI | annak a feleletnek lenni, hogy miért vagyok én itt? A levél
828 XXVI | nevet elsorolt előttem, hogy kinek szól, de mind visszavonta. –
829 XXVI | Az utolsó adat volt az, hogy György szövetséget kötött
830 XXVI | kezdte az írásgyakorlatot, hogy denunciált. Nyomorult zsoldért!
831 XXVI | megosztá, akiről azt hitte, hogy egyedül szereti a világon!
832 XXVI | amit a levélből megértett, hogy ő itt ezen a szigeten csak
833 XXVI | arcát, karjait hóval. Aztán, hogy magához kezdett térni, megnedvesíté
834 XXVI | figyelmezteté a barátot, hogy jó lesz a visszatérésre
835 XXVI | enyim.~– Isten őrizzen tőle, hogy megkapd a részedet belőle.~–
836 XXVI | jéggel?~– Majd megmondom, hogy mit akarok? Mikor én Bécsben
837 XXVI | ember, akkor vette észre, hogy jégbül vannak. Ezeket meg
838 XXVI | Ezeket meg úgy hítták, hogy „frutti di Procropi”. Egy
839 XXVI | drága. – Törvény van rá, hogy csak az esztendő három nyári
840 XXVI | az a gondolatom támadt, hogy ha mi ezt a jeget innen
841 XXVI | Kitalálta-e páter Oloferno, hogy mi szikra rejlik a jégben?
842 XXVII | fiatal úr el lett bocsátva, hogy menjen haza, és várja be
843 XXVII | egyszer csak arra ébredt fel, hogy már lement a nap.~Lehetetlen,
844 XXVII | lement a nap.~Lehetetlen, hogy nyeregben ekkorát bólinthasson
845 XXVII | ember.~Úgy volt az lehető, hogy az ösvény egy mély útba
846 XXVII | van.~Nem emlékezett rá, hogy idejövet ehhez hasonló sziklafolyosón
847 XXVII | sziklaút pedig, dacára annak, hogy egyre fölfelé vitt, mégis
848 XXVII | egyike. Olyan kis forrás, hogy útközben, amíg lefelé halad
849 XXVII | kellett tenni Györgynek, hogy leszállva a nyeregből, otthagyta
850 XXVII | egyes foka olyan magas, hogy emberderékon fölül ér; arra
851 XXVII | utolsó foknál megtörik. Úgy, hogy ott egy ember, aki bízik
852 XXVII | az ostromlókat, anélkül, hogy azok őt célbe vehetnék.~
853 XXVII | vehetnék.~Az is megfoghatlan, hogy hogyan építették oda abban
854 XXVII | függeni a szikla oldalában.~Hogy ez nem vendégfogadó ház,
855 XXVII | onnan is sejthette György, hogy az út zsákutcává záródik
856 XXVII | ember lett volna, azt teszi, hogy rögtön visszafordul innen,
857 XXVII | hallgatta a dalt: feltűnt neki, hogy ez mégsem olasz néprománc
858 XXVII | a szédületes lépcsőkön, hogy meglássa ennek a dalnak
859 XXVII | párkányáig.~Ott azután látta, hogy hiába volt minden fáradsága.~
860 XXVII | felmászni.~Eszébe jutott, hogy hiszen van őneki egy varázssípja,
861 XXVII | onnan terült ki a ház fölé.~Hogy tudott ez a fa itten ily
862 XXVII | sem kérdezte a másiktól: „hogy kerültél ide?” – Mint ahogy
863 XXVII | utat kellett nekik tenni, hogy ezt egymásnak megmondják?
864 XXVII | kisütve.~György esküdött rá, hogy ennél fölségesebb lakomát
865 XXVII | evett. Szerette volna tudni, hogy jutott ehhez Io?~– Te csak
866 XXVII | Te csak egyél. Én tudom, hogy mire gondolsz. Mindenre
867 XXVII | kérdeznél. Azt akarod tudni, hogy hol veszem én a pecsenyének
868 XXVII | olasz úgy híjja a kerítését, hogy „uccellaio”. S onnan éldegél
869 XXVII | megtörténik az a csoda, hogy fürjek hullanak az égből?~–
870 XXVII | párkányára kellett rakni, hogy megsüljön.~– Már most látod,
871 XXVII | Már most látod, ugye, hogy micsoda fejedelmi várkastély
872 XXVII | legelőször találkoztunk, hogy én is olyan ostoba vagyok,
873 XXVII | én már akkor tudtam azt, hogy szeretlek; de te még nem
874 XXVII | még akkor azt sem tudtad, hogy kinek hínak? Azt mondtad,
875 XXVII | kinek hínak? Azt mondtad, hogy te vagy Giunchi gróf. Hogy
876 XXVII | hogy te vagy Giunchi gróf. Hogy nevettem rajtad! És aztán
877 XXVII | lenned. Én pedig nem akartam, hogy te az én bátyám légy. Én
878 XXVII | mint húgod. Azt is tudtam, hogy a Giunchi nevet a birtokkal
879 XXVII | Én hamarább megtudtam, hogy ki vagy te igazán, mint
880 XXVII | ezzel a te kondor fejeddel, hogy kitől tudtam meg? – Pedig
881 XXVII | kaptad. – Attól tudtam meg, hogy ő Rákóczy József fejedelemfi,
882 XXVII | egymást megértik, tudod, hogy miről beszélnek azok valamennyien
883 XXVII | Mikor te még nem tudtad, hogy ki vagy, mi már akkor azt
884 XXVII | Hanem egy baja van. Az, hogy halott. Korán kezdett élni
885 XXVII | megölné. Ő maga is tudja, hogy veszni indult, s ettől ellágyult
886 XXVII | a bátyád, József látta, hogy téged is ugyanarra az útra
887 XXVII | Nem akartam engedni, hogy a rossz tündér elvarázsoljon.
888 XXVII | látni. Mikor azt láttam, hogy csókolod az ajkát, olyan
889 XXVII | olyan közel voltam hozzá, hogy ezt a tőrt az oldaladba
890 XXVII | vásárra. Az volt a tervük, hogy téged odacsalnak a vad méneshez,
891 XXVII | Mennyi tervet koholtunk, hogy ebből a hálóból kiszabadítsunk.
892 XXVII | Azzal hiúsította azt meg, hogy téged összeveszített a testvéreddel;
893 XXVII | viszont azt találtuk ki, hogy amikor összejöttök a Spinnerin
894 XXVII | velem váltani. Ő mondta meg, hogy San Carlo marchese az én
895 XXVII | bátyám. S aztán sietett, hogy fussak onnan az ablakon
896 XXVII | elkezdett hangosan kacagni Io.~– Hogy mi lett Pelargusból? Oh
897 XXVII | bibas! Azt kérded tőlem, hogy mi lett Pelargusból? Te
898 XXVII | Pelargusból? Te kérded éntőlem, hogy mi lett Pelargusból? Hát
899 XXVII | Pelargusból? Hát engem ismersz-e? Hogy hínak?~– Te vagy az én Iom.~–
900 XXVII | lelkemet”.~– Csak annyit mondj, hogy nem ölték-e meg a Bafomet-lovagok?~–
901 XXVII | Nehéz kitalálnod ugye, hogy ki volt az a nagylelkű ember,
902 XXVII | nem súgja meg a szíved, hogy az a bátyád volt: József?~–
903 XXVII | József?~– S miért tette azt, hogy engem ide juttatott?~– Hát
904 XXVII | mégis tömlöc ez a sziget.~– Hogy volna tömlöc, mikor tenger
905 XXVII | A császár nem engedte, hogy a törvényszék elé kerüljön
906 XXVII | apádnak, s kicsiny híja, hogy zendülést nem kezdtél a
907 XXVII | bambino képe előtt elégettem, hogy tégedet az öszvéred félretérített
908 XXVII | mellett, a fuggitivikkel, hogy útközben visszatérett elfogjanak.
909 XXVII | elfogjanak. Tudva volt, hogy odafenn jártál a Gibellón.~–
910 XXVII | Ah! s te azt képzeled, hogy húsz malandrino meg mer
911 XXVII | Akkor meg fogjuk tudni, hogy melyikünknek a kése élesebb?~–
912 XXVII | kettőtöknek drágább a vére, mint hogy egymás tőre ontsa ki. Te
913 XXVIII | Olyan fennhangon beszéltek, hogy György minden szavukat meghallhatá
914 XXVIII | Domenichino, s azt is elmondta, hogy milyen nehéz ahhoz hozzájutni. –
915 XXVIII | Domenichino.~– Én? Azt gondoltam, hogy ti hoztok.~– Hát egy tömlő
916 XXVIII | olyan élhetetlenek voltatok, hogy tizedmagatokkal nem tudtátok
917 XXVIII | bajusszal és szemöldökkel, hogy amíg meg nem szólalt, nehéz
918 XXVIII | szólalt, nehéz volt kitalálni, hogy melyik a képes fele?~A két
919 XXVIII | annak a nagy gyalázatnak, hogy a nővérének a budoárjában
920 XXVIII | puska olyan hosszú volt, hogy a csőnek a vége túlment
921 XXVIII | úgy odaültette a kőpadra, hogy fájhatott neki, mert mind
922 XXVIII | grand-seigneurt.~– Azt tudjátok, hogy én ki vagyok. Nővéretek,
923 XXVIII | Rákóczy. Nem szorultam rá, hogy a ti grófi címetekkel ékeskedjem.
924 XXVIII | uradalmak donációját, mint hogy annak a jövedelmét tinektek,
925 XXVIII | szátokat, hanem lássatok utána, hogy becsületes lakomát készítsetek.
926 XXVIII | megfogadtam a Boldogságos Szűznek, hogy soha más kézre nem adom,
927 XXVIII | fiam.~György tudatta vele, hogy most rögtön egybe akar kelni
928 XXVIII | kétoldalt diktálta neki, hogy mi legyen a házassági szerződésben.~
929 XXVIII | Akkor aztán következett, hogy a vőlegény és a menyasszony
930 XXVIII | barát nem kérdezte tőlük, hogy tudnak-e írni. Hanem megfogta
931 XXVIII | senki sem tudta (Io sem), hogy György a tengeri utazás
932 XXVIII | nevetés vágyát leküzdeni, hogy a fél öklét a szájába sajtolta;
933 XXVIII | olyan felgerjedésbe hozta, hogy a tőreiket emelték föléje,
934 XXVIII | s kötelességükké tette, hogy egymást szeressék.~– No!
935 XXVIII | vad erényes, megteszi azt, hogy leugrik a párkányról a mélységbe,
936 XXVIII | az, aki nem állhatta meg, hogy féktelen kacagásban ne törjön
937 XXVIII | sértés. Kételkedni abban, hogy a menyasszony kikaparja
938 XXVIII | Őtet nem zavarta az meg, hogy a menyasszony folyvást nevet
939 XXVIII | az esküvő alatt, sem az, hogy a vőlegény nevet az esküvő
940 XXVIII | vőlegényébe. Az első arra szolgál, hogy a menyasszonynak engedelmességet,
941 XXVIII | engedelmességet, a második pedig, hogy a vőlegénynek szeretetre
942 XXVIII | vőlegénye keblére, s elszívelte, hogy az egy hosszú, forró csókot
943 XXIX | György észre sem vette, hogy átalakult szicíliaivá. E
944 XXIX | úgy elmúlt volna itten, hogy a történetíró fel sem jegyezte
945 XXIX | arra ébredt fel György, hogy Io karjait a nyaka köré
946 XXIX | mulatni pajkos gyermekek, hogy a földön fekve összeölelkeznek,
947 XXIX | eshettek le róla. Legfeljebb, hogy György jól odaütötte a hátát
948 XXIX | alattuk az egész házat, hogy minden idegük elzsibbadt
949 XXIX | volt.~A háztetőről láthatá, hogy abból a tátongó sziklahasadékból,
950 XXIX | akkor számításba vették, hogy ez a szikla él és mozogni
951 XXIX | erővel veté föl a gáztömeget, hogy kidobta az elzáró üstöt,
952 XXIX | beburkolva fejüket kendővel, hogy a hamuzápor meg ne fojtsa.~
953 XXIX | sűrű sötétség volt előtte, hogy a sziklás úton maga is csak
954 XXIX | Majd megtudod nemsokára, hogy minő menekülés ez?~Ahol
955 XXIX | mossuk meg az arcainkat, hogy ne menjünk ilyen ördögpofával
956 XXIX | Amint az ki volt mondva, hogy „meghalunk”, csodamódra
957 XXIX | közben elmondták egymásnak, hogy milyen boldogok voltak.
958 XXIX | kútfülke alól, akkor látták, hogy csakugyan kétkerekű jármű
959 XXIX | kétségbeesetten Io. – Mondtam ugye, hogy a sátán jön értünk, aki
960 XXIX | kicsoda padre Oloferno! Meg hogy kicsoda a sátán. Padre Oloferno
961 XXIX | elszakítani. Mi megegyeztünk, hogy itt halunk meg. Most akarunk
962 XXIX | erővel csimpajkodott bele, hogy György mozdulni sem tudott.~–
963 XXIX | Io egyre kiabált és sírt, hogy mért nem engedik meghalni?
964 XXIX | az égből hulló köveket, hogy oda sújtsanak le az ő fejére,
965 XXIX | Azt meg éppen nem tudom, hogy mi dolgom van nekem Törökországgal?~–
966 XXIX | gondviselés volt az, atyám, hogy te értünk jöttél most ezzel
967 XXIX | tegnap este indultam útnak.~– Hogy miértünk jöjj?~– Hogy „teérted”
968 XXIX | Hogy miértünk jöjj?~– Hogy „teérted” jöjjek.~– De hiszen
969 XXIX | Hogyan sejtetted te azt meg, hogy minket a tűz ki fog zavarni
970 XXIX | már ezt.~– Hát nem érzed, hogy itt van a jég a mi szíveink
971 XXIX | Emlékezzél rá, fiam, hogy amidőn az Etna tölcséréhez
972 XXIX | voltál, aki azt kieszelted, hogy a kúpot ellepő jégnek nagy
973 XXIX | Hát mért vár énrám?~– Hogy elvigyen magával.~Ezen meg
974 XXIX | nagyot nevetett György.~– Hogy én is elmenjek a jéggel?
975 XXIX | tűzhányótul ama kérdésedre, hogy mért vagy te itt most?~–
976 XXIX | kérdésedre, fiam. Hanem, hogy olvasd el azt a levelet,
977 XXIX | annyira kétségbe ejtett, hogy bele akartál rohanni az
978 XXIX | Az volt abban a levélben, hogy engem azért küldtek ide,
979 XXIX | engem azért küldtek ide, hogy holtig el legyek temetve,
980 XXIX | holtig el legyek temetve, hogy ez a sziget rám nézve egy
981 XXIX | attul jött az a gondolatod, hogy az Etna jegével kereskedést
982 XXIX | jégszállító hajóval.~– Igaz, hogy azt mondtam, mert akkor
983 XXIX | kezét a császárnak azért, hogy ideküldött. Kibékültem minden
984 XXIX | vagyok már. Eszemben sincs, hogy innen elszökjem.~Páter Oloferno
985 XXIX | Hát van énnekem hazám? Hogy híják ezt az országot?~–
986 XXIX | a nemes népfajon?~– Úgy, hogy ha most innen elmenekülsz,
987 XXIX | kötést csináltak ellene, hogy őt fogva tartsák a pogányok
988 XXIX | börtönőre, aki vigyáztat rá, hogy menhelyét el ne hagyhassa.
989 XXIX | te odamégy az atyádhoz, hogy ő átadhassa neked a maga
990 XXIX | küldelek? Ha én mondom azt, hogy eredj!~Ezt Io mondta Györgynek.~
991 XXIX | nem felejtettem el soha, hogy hazám szabad volt, s nemzetségem
992 XXIX | kis hazában. Én mondom, hogy eredj! Vége van a csókolózásnak:
993 XXIX | megkötöztelek a szerelmemmel, hogy látható ne légy, életjelt
994 XXIX | kérdeztél tőlem? Aztán megint, hogy nem tudtam magammal bírni,
995 XXIX | kellett, s mikor te unszoltál, hogy mondjam meg, mért nevetek
996 XXIX | megmondom neked egyszer, hogy miért nevettem: de már akkor
997 XXIX | vaksi! Hol van a két szemed, hogy nem ismertél rá? Együtt
998 XXIX | Gibellón: s tőlem kérdezed, hogy hová lett? Hisz ez a Padre
999 XXIX | ország elégedetlen fejei, hogy téged kiszabadítsalak s
1000 XXIX | György nem állhatta meg, hogy még egyszer át ne ölelje
1-500 | 501-1000 | 1001-1238 |