bold = Main text
     Fezejet                                            grey = Comment text

1001 XXIX    |              Mátul fogva férfi vagyok.~S hogy erős lelkérül bizonyságot
1002 XXX     |             akadályozá a hajóskapitányt, hogy mellékesen a saját erszénye
1003 XXX     |                 is volt valami sejtelme, hogy az a két utazó, aki busás
1004 XXX     |                  erősen ügyelni kellett, hogy a gálya neki ne menjen azoknak
1005 XXX     |               egy gyönge tűzpír jelezte, hogy hol van az ő elvesztett
1006 XXX     |         előadásokat hazája történetéből. Hogy harcoltak, mennyit szenvedtek
1007 XXX     |               elég gyors felfogása volt, hogy megértse, mit jelent az:
1008 XXX     |            szabadságért. Megértette már, hogy azért, hogy egy egész nemzet
1009 XXX     |              Megértette már, hogy azért, hogy egy egész nemzet szabadsága
1010 XXX     |               porkoláb, aki ügyel rájuk, hogy mindenki jól megmarkolja
1011 XXX     |              gazdájának ügyelni kell rá, hogy az igásmarhája el ne csenevésszen.
1012 XXX     |                  lehet tőlük megtagadni, hogy néha-néha, mikor pihenőóra
1013 XXX     |             engedni a gályarabnak, azért hogy a tüdeje táguljon.~Vannak
1014 XXX     |            fájdalom, vágy van kifejezve, hogy Györgynek a szemébe szökött
1015 XXX     |             Hanem akkor aztán azt látta, hogy Pelargus barázdás arcának
1016 XXX     |                kérdé elbámulva György. – Hogy kerültek azok a török gályára?~–
1017 XXX     |            hadifoglyok.~– Én azt hittem, hogy ezek mind gonosztevők, akik
1018 XXX     |      gályarabságra ítélve. Érted te azt, hogy mit danolnak?~– Régi magyar
1019 XXX     |               már követelte Pelargustól, hogy grammatice szedje szét előtte
1020 XXX     |                  azt mondod a magyarnak, hogy egy szót sem tudsz magyarul,
1021 XXX     |                 az egy nótát megtanulom, hogy az apám rám ismerjen róla.~
1022 XXX     |                   S azután megtette azt, hogy amikor a gályarabok odalent
1023 XXX     |                 már alig bírok magammal, hogy a szabadságért való küzdelmet
1024 XXX     |     lánccsörgésétől nem bírtam elalunni, hogy egy éjjel mi ketten megrohanjuk
1025 XXX     |           magyaroknak védnöke a szultán, hogy kerülnek a magyarok török
1026 XXX     |             zsarnokok elleni gyűlöletbe, hogy ahol rabszolgákat hallok
1027 XXX     |               görcs száll a két karomba, hogy kikapjam a kardot a strázsájuk
1028 XXX     |               relatív dolog; attul függ, hogy érzi-e a terhét az, akire
1029 XXX     |             éreznek többé. Húsz éve már, hogy itt ülnek. „Minek mennénk
1030 XXX     |         választják a gályarabságot, mint hogy a feszületet megcsókolják:
1031 XXX     |             misét mondani. S akik azért, hogy ezt a láthatatlan láncot,
1032 XXX     |         evezőlapátot; mert húsz éve már, hogy itten ülnek. De hát vajon
1033 XXX     |            hajóskapitánya, úgy látszott, hogy néma volt. Szavát nem lehetett
1034 XXX     |                lett egyszerre. Elmondta, hogy milyen parádéval készülnek
1035 XXX     |                  a kevés szó abbul állt, hogy a „gyaur” ifjúnak nem szabad
1036 XXX     |            Pelargus a csausztól kitudta, hogy palotaforradalom ütött ki:
1037 XXXI    |                korában, mint György fia? Hogy nevelték őt is, éppen úgy,
1038 XXXI    |                szabadságharc történetét. Hogy indult meg? Hogyan nőtt
1039 XXXI    |                 tenger idő alatt?~Arról, hogy a bujdosó magyarok élnek-e
1040 XXXI    |                  is fáradozott Pelargus, hogy Györgyöt bevezesse a magyar
1041 XXXI    |         kiejtéssel tudta elkiáltani azt, hogy „magyar, üsd!” de mégsem
1042 XXXI    |            előtte magyarul egy zsoltárt, hogy ismerje meg a nyelv szólamos
1043 XXXI    |                 hát annyit tanuljon meg, hogy a találkozásnál az atyját
1044 XXXI    |               került, amíg hozzászokott, hogy az egyik „é”-t, meg az egyik „
1045 XXXI    |                sokáig nem ment a fejébe, hogy mért nem lehet ezt úgy mondani,
1046 XXXI    |               nem lehet ezt úgy mondani, hogy „edés átyam”.~Hanem aztán
1047 XXXI    |                  azt mondta Pelargusnak, hogy „mégsem mondom én ezt az
1048 XXXI    |        képviselői rónak a nagyvezír elé: hogy Rákóczy Ferenc fia másutt
1049 XXXI    |               Többen nem bírták elvárni, hogy előttük legyen: perspektívával
1050 XXXI    |            perspektívába, de azt mondta, hogy nem lát rajta. A könny mindjárt
1051 XXXI    |       embercsoportokat. Már észlelhette, hogy különféle társaságok vannak
1052 XXXI    |                kellett azt elébb szokni, hogy ezek is emberi lények hát?~
1053 XXXI    |                   akkor megtudta György, hogy melyik ez arcok közül az
1054 XXXI    |                    Nem vitte rá a lelke, hogy azzal az egyetlen szóval,
1055 XXXII   |                 halkan tolmácsolta neki, hogy miről vitatkoznak az urak?
1056 XXXII   |               annak ismeretlen lakói! És hogy mindezeknek minő befolyása
1057 XXXII   |           gyöngédségét azzal fejezte ki, hogy minden ételből maga szedett
1058 XXXII   |            ételekkel is úgy volt György, hogy amint egy falatot a szájába
1059 XXXII   |                 eléje, nem állhatta meg, hogy oda ne forduljon Pelargushoz,
1060 XXXII   |       fejedelemnek a szívét a keserűség, hogy a kezében tartott billikom
1061 XXXII   |             Pelargus megsúgta Györgynek, hogy az atyja ebéd után a kápolnába
1062 XXXII   |                 tudtak annyit franciául, hogy lehetett velük beszélgetni;
1063 XXXII   |          megcsókolá, s Pelargusra bízta, hogy vezesse el őt ahhoz a házhoz,
1064 XXXII   |                 rendeletet az inasainak, hogy az ő saját hálószobajába
1065 XXXII   |               Mikes Kelement, s rábízta, hogy ismertesse meg a fiát „per
1066 XXXII   |              beszél, meg akarta mutatni, hogy ő már nem egészen ismeretlen,
1067 XXXII   |                  Pelargustól. Tudja jól, hogy minő híres nagy emberek
1068 XXXII   |              Derék nő!~György azt hitte, hogy az özvegyi fátyolt az a
1069 XXXII   |           tengeri út annyira elcsigázta, hogy amint letette a fejét, azonnal
1070 XXXII   |                 hagyott ajtón keresztül, hogy a fejedelem leül az asztalhoz
1071 XXXII   |               értette az atyám, ugyebár, hogy ha majd megtanulok imádkozni?~
1072 XXXII   |                  emberek előtt.~Az igaz, hogy elég különös volt, a bécsi
1073 XXXII   |               ismerkedés azon kezdődött, hogy az ifjabbik hölgy mértéket
1074 XXXII   |                 alakú szemöldökkel. Kár, hogy az arca nagyon ki volt festve
1075 XXXII   |            megkérdezé a szép szabónőtül, hogy mikorra fog elkészülni az
1076 XXXII   |               Mikes megbiztatá Györgyöt, hogy ezzel a négy mondattal egész
1077 XXXII   |             György nem mutatta az arcán, hogy valami kíváncsi volna erre
1078 XXXII   |                 fennt hordozta az orrát, hogy csak a szempillái alól nézett
1079 XXXII   |                maga kérte meg az atyját, hogy hadd menjen Pelargussal
1080 XXXII   |                  abbeli izgatottságában, hogy ő holnap az atyjával együtt
1081 XXXII   |              puskát.~Elképzelte magában, hogy minő vadakra fognak ők puskázni!~
1082 XXXII   |              hevült attul a képzelettül, hogy majd mikor egy olyan sörényes
1083 XXXII   |                 papra rázárták az ajtót, hogy szembe ne jöhessen rájuk,
1084 XXXII   |            György egészen kedvében volt, hogy ismét lovon ülhetett, s
1085 XXXII   |           tartani, s hiába kiabált neki, hogy ne szaladjon előre! mind
1086 XXXII   |               nézve nyilat húzának, azaz hogy fűszálat, ki hol álljon
1087 XXXII   |                  az volt a rendeltetése, hogy György mellett maradjon.
1088 XXXII   |         elindulni, utóbb a közbeesőknek, hogy így a vadak üst módra legyenek
1089 XXXII   |                Kelemen úr figyelmezteté, hogy tartsa lövésre készen a
1090 XXXII   |                én a szakácsnak szolgája, hogy pecsenyét hordjak neki a
1091 XXXII   |               nemes vad, ami méltó arra, hogy megküzdjön vele az ember.
1092 XXXII   |                 a puskájának, s engedte, hogy a kísérője vegye ki a részét
1093 XXXII   |                szép jószág. De kár érte! Hogy vergődik szegény.~– Majd
1094 XXXII   |         megszárnyazott foglyon segíteni, hogy ne vergődjék tovább. A saját
1095 XXXII   |                 Mikes meggyőződött róla, hogy az ő hercege a városi élettől
1096 XXXII   |              kissé ízetlenkedett amiatt, hogy a fia olyan vadászhoz nem
1097 XXXIII  |               egy hónap Rodostóban arra, hogy egész kedélye lelankadjon.
1098 XXXIII  |        savanyúvízforrásra.~– Azt hiszem, hogy jobban szomjúhozza az a
1099 XXXIII  |                   Pelargus elmondta már, hogy György minő paradicsomi
1100 XXXIII  |                  hozá Mikes a hercegnek, hogy a fejedelem el fogja őt
1101 XXXIII  |                 biztatásra. Előre sejté, hogy ebből is az lesz, ami a
1102 XXXIII  |                nagyon jó előérzete volt, hogy ez a fürdői gyönyörűség
1103 XXXIII  |               arról különböztethető meg, hogy egy vékony fátyol van a
1104 XXXIII  |           Kelemennel együtt.~„Azt tudom, hogy úgy jöttünk ki, mint az
1105 XXXIII  |                hogyha azt akarja valaki, hogy úgy megtisztuljon, mint
1106 XXXIII  |                    1720. aug. 23.)~Ugyan hogy vitte rá a lelke, hogy hét
1107 XXXIII  |             Ugyan hogy vitte rá a lelke, hogy hét évvel később azt írja: „
1108 XXXIII  |        Hippokratész orvosságára. A való, hogy a mi hercegünk annyit nem
1109 XXXIII  |          historikusok ugyan azt mondják, hogy a ,menyasszonytánc’ vígabb…”~
1110 XXXIII  |               engedelmet”.~Szóba került, hogy ez örvendetes esemény fölötti
1111 XXXIII  |                  kérdezé a tanácsosától, hogy nem jó lenne-e György herceget
1112 XXXIII  |              Aztán nagy szüksége van rá, hogy anyanyelvén, a magyaron
1113 XXXIII  |              Azonkívül is legfőbb ideje, hogy valami vallásos neveltetésben
1114 XXXIII  |              rábírta Mikes a fejedelmet, hogy ne Györgyöt küldje Versailles-ba
1115 XXXIV   |            nevezhető.~Erre a nagy napra, hogy az öltözet teljesen elkészült,
1116 XXXIV   |               részesült abban a kegyben, hogy egy örmény vendégséget végignézhetett.
1117 XXXIV   |               végignézhetett. Mert arra, hogy végig is egye, különb fog
1118 XXXIV   |                   Ez pedig olyan eledel, hogy a jeget (amit nyáron drága
1119 XXXIV   |                  Azt mondta Pelargusnak, hogy ha mindennap ilyen traktával
1120 XXXIV   |                mint Pelargus, azt hitte, hogy mikor az özvegy Bercsényi
1121 XXXIV   |                  világosította fel őket, hogy ez a kitűnő asszonyi alakja
1122 XXXIV   |              leányát, a „kis Zsuzsikát”, hogy aztán nehány hónap múlva
1123 XXXIV   |          asszonyságról. Ki-ki azt hitte, hogy talán a másik értesítette
1124 XXXIV   |                 kért György az atyjától, hogy az özvegy Bercsényi grófnét
1125 XXXIV   |                   de azzal a kikötéssel, hogy Mikes Kelemen is kíséretében
1126 XXXIV   |                  kíséretében legyen, meg hogy délután menjenek oda; mert
1127 XXXIV   |                sehogy sem ment a fejébe, hogy mi baj támadna abból, ha
1128 XXXIV   |               útközben példálózott neki, hogy csak nincs is a világon
1129 XXXIV   |                 a konjugációból. Tudjuk, hogy a latin grammatikában az
1130 XXXIV   |                 szintén: csodálni lehet, hogy miért nem inkább a görög
1131 XXXIV   |                  fejét. Micsoda nevelés! Hogy el tudták rontani ezt a
1132 XXXIV   |            tekintetre meglepte Györgyöt, hogy ez a lakás sokkal kényelmesebben
1133 XXXIV   |             mórikálás! György azt hitte, hogy Bercsényinének az unokáját
1134 XXXIV   |                már a nyelve hegyén volt, hogy a „nagymama” után tudakozódjék,
1135 XXXIV   |           egyszer láthatná életében! Oh, hogy nem teljesülhetett ez a
1136 XXXIV   |               tudott egyebet tenni, mint hogy a feje tetején benőtt tonzúráját
1137 XXXIV   |                volt természetesebb, mint hogy a gyászoló özvegy könnyekre
1138 XXXIV   |             mégis megértett belőle. Azt, hogy „szeretlek”, meg azt, hogy „
1139 XXXIV   |               hogy „szeretlek”, meg azt, hogy „Zsuzsikám”.~Tehát ennek
1140 XXXIV   |                  hercegről. Alig vártam, hogy meglátogasson – felelt az
1141 XXXIV   |              székre.~György ekkor látta, hogy milyen szépek a Zsuzsika
1142 XXXIV   |             szivárvány sötétkékje.~– Hát hogy tetszik a hercegnek Rodostó? –
1143 XXXIV   |              nekem azt tetszett mondani, hogy ez olyan, mint a fűrészelés.~–
1144 XXXIV   |              szeretek” csak annyit tesz, hogy „ich liebe”; de ha már az
1145 XXXIV   |          közbeszúródik, akkor azt teszi, hogy „ich liebe dich”.~– Ah!
1146 XXXIV   |             közbeszólt~– Ezt úgy hívják, hogy „grammatica viva”.~– Mi
1147 XXXIV   |                 Nem felejtem el. Hát ezt hogy híjak? -A herceg nagyon
1148 XXXIV   |               tárgyat.~– Ezt úgy hívják, hogy „csók”. Ezt meg úgy hívják,
1149 XXXIV   |               csók”. Ezt meg úgy hívják, hogy „pofon”. Nem szabad.~– „
1150 XXXIV   |                Nem is gondolta a herceg, hogy minden szavával micsoda
1151 XXXIV   |                   De így tűrnie kellett, hogy az aggastyán fővezér grófnét
1152 XXXIV   |            szüksége van rá, hanem azért, hogy módja van benne.”~Mikes
1153 XXXIV   |               száműzöttek között, azért, hogy mint afféle írással bíbelődő
1154 XXXIV   |                 vadászatokra, őrá bízta, hogy azalatt őrizze meg az özvegy
1155 XXXIV   |             Kelemen hasztalan szabódott, hogy ők most végezték az ebédet;
1156 XXXIV   |                  végezték az ebédet; meg hogy az Ali-kői keserűsós kúra
1157 XXXIV   |                 készen állt.~– Tudom én, hogy mit szabad és mit használatos
1158 XXXIV   |                 aztán el kellett néznie, hogy a Zsuzsika valamennyi galambmájat
1159 XXXIV   |            beszélő száját kellett nézni, hogy a kiejtését a szavaknak
1160 XXXIV   |        könnyezett, amikor eszébe jutott, hogy ez volt az ő szeretett Miklósának
1161 XXXIV   |                  is a kedvenc étele, meg hogy ezt a liktáriumot a felejthetlen
1162 XXXIV   |                  a paripája azt követte, hogy egyre oldalt fordulva lépegetett
1163 XXXIV   |                 kényszerítve a gazdáját, hogy folyvást visszanézzen, amíg
1164 XXXIV   |               Bolond dolog lesz ebből!~– Hogy elfelejtette egyszerre a
1165 XXXIV   |                    Pedig az azon kezdte, hogy a nyakába ugrott s összecsókolta.~–
1166 XXXIV   |                vacsoránál, amidőn látta, hogy György hozzá sem nyúl az
1167 XXXIV   |               foghegyen, mondott annyit, hogy „előre tudtam, hogy majd
1168 XXXIV   |              annyit, hogy „előre tudtam, hogy majd jól tartja a fiút galambmájával
1169 XXXIV   |                 herceg az étkesteremből, hogy senki sem vette észre.~Csak
1170 XXXIV   |                  mikor Pelargus kereste, hogy visszavigye, akkor jöttek
1171 XXXIV   |            visszavigye, akkor jöttek rá, hogy az új ruhái mind le vannak
1172 XXXIV   |            elosonni. De senki sem látta, hogy merre osont el.~Nosza futott
1173 XXXIV   |         erélyesen remonstrálának előtte, hogy többet ilyen bolondságokat
1174 XXXIV   |             aztán még neki állt feljebb! Hogy „hiszen ha megígértem a
1175 XXXIV   |           megígértem a szép Zsuzsikának, hogy elviszem a tengerre vitorlás-csónakázni,
1176 XXXIV   |                filofózus azt mondá neki: hogy „majorem concedo: minorem
1177 XXXIV   |                  Némán inte a hercegnek, hogy foglaljon mellette helyet.~
1178 XXXIV   |                tovább. György azt hitte, hogy ez mind az ő oktatására
1179 XXXIV   |                Ne gondolja azt a herceg, hogy az imákat a kegyelmességed
1180 XXXIV   |             akkor másfél éve volt annak, hogy Bercsényi örök álmát aludta
1181 XXXIV   |                   Olyan jól esett nekik, hogy a fejedelemfi az ő apáik
1182 XXXIV   |               rábeszélte a két mentorát, hogy a francia etikettszabályok
1183 XXXIV   |                ezúttal csak rövidet; úgy hogy a lovaikat be sem köttették
1184 XXXIV   |                 csak azt akarta kitudni, hogy minő életrendet tart naponta
1185 XXXIV   |             végére. Mindenkinek feltűnt, hogy György egyszerre átváltozott:
1186 XXXIV   |                de még jobban feltűnt az, hogy egyszerre olyan nagy barátja
1187 XXXIV   |                 is odakóborolt.~Egyszer, hogy hogy nem, eszébe jutott
1188 XXXIV   |               odakóborolt.~Egyszer, hogy hogy nem, eszébe jutott Mikesnek,
1189 XXXIV   |                  Most már bizonyos volt, hogy György szerelmes, az egyetlen
1190 XXXIV(1)|        követőjévé szegődött: azt vallva, hogy ott van a hazája, ahol Istene
1191 XXXIV   |                beszélek.~– Azért mondom, hogy nem ismeri.~– Hogy én nem
1192 XXXIV   |               mondom, hogy nem ismeri.~– Hogy én nem ismerem magamat?~–
1193 XXXIV   |               egyszerre meg fogja tudni, hogy kicsoda? Kegyelmed nem az
1194 XXXIV   |            pestis kiütött is Rodostóban, hogy az egész fejedelmi udvar
1195 XXXIV   |               azonnal. Ettől tudtam meg, hogy milyen veszedelem a magasan
1196 XXXIV   |                meg az ön szívét annyira, hogy azt másnak nem ajándékozhatja,
1197 XXXIV   |        megharagudott, azt azzal bünteté, hogy nem szólt hozzá.~Amióta
1198 XXXIV   |        határozottan arra kérte Györgyöt, hogy ne látogasson el többet
1199 XXXIV   |            bátorságot vőn Mikes Kelemen, hogy a hallgató fejedelmet megszólítsa
1200 XXXIV   |         megszólítsa abból az alkalomból, hogy a francia hajó indulni készül
1201 XXXIV   |           nevelésben fognák részesíteni, hogy egykor aztán mind a tudományokban,
1202 XXXIV   |                 a szeme fehéréig pirult, hogy a fejedelem így kitalálta
1203 XXXIV   |                 Most hozták nekem hírül, hogy a hegyek közül egy párduc
1204 XXXIV   |                fiamnak kedve lesz hozzá, hogy ő vigye el, akkor rábízhatjuk,
1205 XXXIV   |                 fog is esni a szívemnek, hogy tőle ismét megváljak. Én
1206 XXXIV   |                az örvendetes vadászhírt, hogy holnap egy kóbor párducot
1207 XXXIV   |               akkor is volt annyi ereje, hogy vissza tudott fordulni a
1208 XXXIV   |             Mikes Kelemen Pelargusnak –, hogy ennek a párducnak az irháját
1209 XXXIV   |                  után, György azt mondá, hogy ő most azonnal elviszi a
1210 XXXIV   |             egész jussát tartotta hozzá, hogy hőstettével eldicsekedjék
1211 XXXIV   |               már messziről megdöbbenté, hogy a ház ablaktáblái mind tárva
1212 XXXIV   |                 mondta Rákóczy Mikesnek, hogy bizony tűzbe teheti a kezét
1213 XXXIV   |              György pedig azt jelenteté, hogy nem jól érzi magát a tegnapi
1214 XXXIV   |                 a borbélyát is megbízta, hogy nézzen utána, használt-e
1215 XXXIV   |        visszatérett örvendezve referálá, hogy nagyon is meghasznált a
1216 XXXIV   |                mint egy nyúl. Szerencse, hogy a flaska nem cserépbül volt,
1217 XXXIV   |        forgácspattogástól alig hallotta, hogy valaki belép a műhelyébe.
1218 XXXIV   |                  Csak akkor vette észre, hogy György áll a háta mögött,
1219 XXXIV   |                Mit kívánsz tőlem?~– Azt, hogy taníts meg engem is esztergályozni.~
1220 XXXIV   |                   annyi jajszó elmondva, hogy a fejedelemnek a szíve elszorult.
1221 XXXIV   |               görcsvonaglásai érezteték, hogy kitörni akaró zokogását
1222 XXXIV   |              mondtad meg neki?~– Féltem, hogy el fog szomorodni rajta.~–
1223 XXXIV   |                amelyért éltem. Én érzem, hogy el vagyok múlva; de Magyarország,
1224 XXXIV   |         történetét. Megérthetted belőle, hogy az a had, mely Magyarország
1225 XXXIV   |                 Istenben, ha megengedte, hogy eltemessenek, meg is enged
1226 XXXIV   |                lelkemnek. Áldom az Urat, hogy megengedett látnom, hogy
1227 XXXIV   |                 hogy megengedett látnom, hogy megismerhettelek. Saját
1228 XXXIV   |                   Fájni fog a szívemnek, hogy ismét elszakadsz tőlem;
1229 XXXIV   |                 vidám ifjú férfi. Tudom, hogy meg fog szeretni és méltóan
1230 XXXIV   |          csinálnak maguk körül. Vigyázz, hogy a gyöngyöktül ne ragadjon
1231 XXXV    |                föl a fejedelem kamarása, hogy „egy kevés sírás volt a
1232 XXXV    |                 jegyzetet közlik felőle, hogy Rodostóból eltávozása után
1233 XXXV    |                  év múlva került sorára, hogy a párizsi török követ biztatására
1234 XXXV    |                   ki ezt a regényt írom, hogy e minden lelkesedést lehangoló
1235 XXXV    |            befejezéseül azt a tradíciót, hogy a nagyravágyó ifjú olyan
1236 XXXV    |         krónikást az hozhatta tévedésbe, hogy Rákóczy Györgynek, mint
1237 XXXV    |               nemzet burkolózott lészen. Hogy a csillagok nem ragyogtak
1238 XXXV    |               olyan szomorú kép, mint az hogy senki gyertyát sem tett