bold = Main text
   Fezejet                                     grey = Comment text

 1 VI   |      Wammánától, a keresztapától.~– „Abrekh.”~– Jól van! legyen Abrekh;
 2 VI   |           Abrekh.”~– Jól van! legyen Abrekh; akkor lesz belőle még majd „
 3 VI   |           szemei kápráztak.~– Charié Abrekh! – monda neki a nagymester,
 4 VI   |            égett egy gyertya.~– Idou Abrekh! – monda a nagymester, bemutatva
 5 VI   |           üdvözlék.~– Charié! Charié Abrekh!~Azzal mindenki leült a
 6 VI(1)|          Józsefnek, a Jákob fiának: „Abrekh” jelent „ifjú atyát” – „
 7 VI   |              meg a mi törvényeinket, Abrekh – monda a nagymester. –
 8 VI   |              a syngraphe törvényeit, Abrekh? – kérdé a nagymester.~–
 9 VII  |           Úgy láss e lakomához, fiam Abrekh, hogy ez a Sabbath Passachkor
10 VII  |        lehetett anélkül tökéletes.~– Abrekh fiam – szólt a nagymester –
11 VII  |              A nagymester meginté.~– Abrekh metastes. Most visszavonulhatsz.~
12 VII  |            rákiált Györgyre.~– Hohó! Abrekh! Te csalsz! Alulról húztál
13 VII  |            meg, ki lakik benned. Idu Abrekh! – Idu Czafénáth Panéákh!~
14 VII  |     eresszetek haza.~– Ohó! Athletes Abrekh! – monda a nagymester. –
15 VIII |        emelkedett.~– Hehej! Athletes Abrekh! Tán a szenteket hívod segítségül? –
16 VIII |              egész testén, lelkén.~– Abrekh! Hívj ki!~– Hívok. Coeur
17 VIII |            elállt: úgy bámult.~– Nos Abrekh! Hát mit hívsz tovább?~Egyszerre
18 VIII |            kettőben.~– Nos! Athletes Abrekh, hát nem veszed fel a talont?~–
19 VIII |             nagyon. Az a druszád. Az Abrekh. No hát csak ügyelj rá,
20 VIII |     visszafordultak nevetni.~Szegény Abrekh!~– Szedd össze az aranyaidat –
21 VIII |              hosszú asztalon.~– Nos, Abrekh! – dörmögé a nagymester, –
22 IX   |        avatva? Hogy tűzkeresztségben Abrekh nevet kaptam? Hogy együtt
23  X   |             ő is súgva mondá neki:~– Abrekh! Korax akarsz-e lenni?~–
24  X   |           hagy mit mondott ő neked: „Abrekh! Korax akarsz lenni?”~–
25 XII  |              embert én elvállalom: – Abrekh az ön rabja. Ma éjjel Méte-ünnepet
26 XVI  |               Dávid, Ahasvér, Ammon.~Abrekh mellett ült egyfelől Zsuzsanna,
27 XVI  |          gúnyos csodálkozás szava. – Abrekh! Így van a dolog?~Abrekh
28 XVI  |             Abrekh! Így van a dolog?~Abrekh egész zavarba jött, és elpirult
29 XVI  |              nevetéssel csípett bele Abrekh piros orcájába.~– Nos. Hát
30 XVI  |                De hát minek neked az Abrekh? – felelt Koleikháb, gömbölyű
31 XVI  |     kölcsönösen óvták a tenyereikkel Abrekh arcát, nehogy a másik megcsókolhassa.~–
32 XVI  |      szolgálók? Azért, mert ott volt Abrekh! S a két leskelődő vén bíró
33 XVI  |               Zsuzsanna leszürcsölte Abrekh színig töltött poharáról
34 XVI  |        legutóbbi teátrumra, mikor az Abrekh innen a nézőtérről poharakkal
35 XVI  |            megértett.)~– Mit szólsz, Abrekh? – kérdezé Zsuzsanna, szemeinek
36 XVI  |        Györgyöt az öltözőbe, ahol az Abrekh jelmeze el volt számára
37 XVII | Elősettenkedik a mirtuszbokrok közül Abrekh: az ifjú szerelmes.~A híres
38 XVII |               nem szabad visszaütni.~Abrekh, még a varázslat mámorában
39 XVII |           nézz! ott a te halálod!~De Abrekh mindenképpen kiszabadítá
40 XVII |        semmibe a Sámson feje fölött.~Abrekh borzadozott, mintha a láz
41 XVII |          megújított támadások ellen. Abrekh vonaglott az ölelő hölgy
42 XVII |             fordított rajta, úgyhogy Abrekh jutott háttal a viaskodók
43 XVII |          támadó ellenféllel szemben: Abrekh már közeledni hallá a lábdobogását.
44 XVIII|         Putifárné volt az asszonyod? Abrekh volt a neved?~Györgynek
45 XX   |    szandáljait. (György az egyiptomi Abrekh jelmezében jött ide.)~Akkor