Fezejet

 1  I   |          már imádja.~– Te! Vígy el engem egyszer egy ilyen „Méte”
 2 II   |            látok át a szitán? Hogy engem lehet az orromnál fogva
 3  V   |      Hallod-e mester: ez a komédia engem untat – monda Giorgio.~–
 4  V   |    milyennek?~– Amilyen a Méte. Te engem bolonddá tettél. Úgy bánsz
 5  V   |             amit te kívánsz, hanem engem vígy oda, ahol a Métét meglátom.~–
 6 VII  |        semmi kedvem sincs hozzá. – Engem nem az arany szomja hozott
 7 IX   |         igaz szentek őrizzenek meg engem attól, hogy én a nagyok
 8 XII  |         önt fenyegetni?~– Nem! Nem engem! Hanem azt ott! Meg akarják
 9 XII  |         családja palotájába?~– Ott engem megölnek! Hisz a bátyám
10 XII  |        mind a kettőt.~– Ne féltsen engem. Az én pókhálóm erősebb,
11 XIII |        akiről én észreveszem, hogy engem meg akar csalni, azt én
12 XVI  |            Énrólam azt írják, hogy engem megvetett az ifjú, akit
13 XVI  | asszonyságok! Köszönöm a vacsorát! Engem ide nem azért híttak, hogy
14 XXI  |          az ostoba szerencse! – Ön engem őrnaggyá tett!~György azt
15 XXI  |          bölcsek a kis bambinót.~– Engem keresnek?~– Legfelsőbb rendeletből.
16 XXI  | előléptetést. Gratulálok magamnak. Engem serenissime őrnaggyá tett.
17 XXI  |       serenissime.~– De mért címez engem a kapitány úr serenissimének?~–
18 XXIV |          bocsáss meg azoknak, akik engem leginkább üldöztek és rágalmaztak,
19 XXV  |     zaffókhoz fordult.~– Ti fogtok engem kísérni párosával a sétáimon?~
20 XXV  |            hát önt kinek híjják?~– Engem pedig Giorgionak hínak:
21 XXV  |            adom a száz scudit, aki engem oda felvezet.~– De ez még
22 XXV  |          nagyon jó. Ha az a maffia engem megvédelmez a fuggivitiktól.~–
23 XXV  |        erőhatalommal, s azok akkor engem felakasztanak.~– Hát azok
24 XXV  |    felakasztanak.~– Hát azok akkor engem is felakasztanak. Hát nem
25 XXVII|    vőlegényemet, akit vártam.~– Te engem vártál?~– Ma estére vártalak.
26 XXVII|             Azokat mind száműzték: engem pedig felvittek Bécsbe,
27 XXVII|            Attól voltál megigézve: engem meg sem akartál látni. Mikor
28 XXVII|           mi lett Pelargusból? Hát engem ismersz-e? Hogy hínak?~–
29 XXVII|            S miért tette azt, hogy engem ide juttatott?~– Hát rossz
30 XXVII|        közös menedékünk.~– S ha az engem meglát?~– Ki fogja rántani
31 XXIX |      égette a forró homok.~– Hagyj engem magamra itt a forrásnál –
32 XXIX |        volt abban a levélben, hogy engem azért küldtek ide, hogy
33 XXIX |           paptól. De hát ki hívott engem? Én nem hallom a hívást.~–
34 XXIX |            kedvesére.~– Te küldesz engem?~– Én Giunchi Abulfeda Io!
35 XXIX |         ver meg téged az Isten, ha engem elhagysz. Engem se, ha tőled
36 XXIX |          Isten, ha engem elhagysz. Engem se, ha tőled elválok. Nem
37 XXIX |          milyen nevetés lepett meg engem egyszer, mikor valamit kérdeztél
38 XXIX |       védelmeződ gyermekkorod óta. Engem bíztak meg az ország elégedetlen
39 XXX  |            te már úgy beletüzeltél engem a rablánctörésbe, a zsarnokok
40 XXXIV|         asztalra hozni. Betanított engem arra az én megboldogult
41 XXXIV|           tíz év óta lakunk itten. Engem nyolc éves koromban hozott
42 XXXIV|           nem.~– De hát mi kötelez engem erre, ha én nem úgy akarom?~–
43 XXXIV|               Azt, hogy taníts meg engem is esztergályozni.~Ebben
44 XXXIV|         fojtja vissza.~„Taníts meg engem is esztergályozni!”~– Nem!