Fezejet

 1  X   |                              X. FEJEZET ~Lodoiszka~III. Károly király (az osztrákoknál
 2  X   |              olvasá az átadott jegyről.~„Lodoiszka Braniszko hercegnő.”~Ez
 3  X   |               szalagját a vállára tűzte. Lodoiszka hercegnő hölgynyeregben
 4  X   |               arany babérkoszorút.~Mikor Lodoiszka hercegnőre került a sor,
 5  X   |         szemlobbanásod beszélte, hogy te Lodoiszka hercegnőnek megsúgtad a
 6  X   | szerecsenfő-szúrásnál, ahogy a főpróbán, Lodoiszka hercegnő és marchese di
 7  X   |                  is kapták a pályadíjat: Lodoiszka az aranyrózsát, Giorgio
 8  1   |             bécsi vásárt!~Micsoda „Jux”!~Lodoiszka hercegnõ azonnal magáévá
 9  1   |               mazúr, ki oláh, ki talján?~Lodoiszka hercegnõ egy csodaszép népviseletet
10  1   |                 is kell ám lenni – mondá Lodoiszka hercegnõ.~Giorgio nagyot
11  1   |           világért sem tudták eltalálni.~Lodoiszka aztán mutatta nekik szájával,
12 XII  |                egész illusztris társaság Lodoiszka hercegnő palotájába volt
13 XII  |     legtakarosabb volt valamennyi között Lodoiszka hercegnő mint nógrádi menyecske:
14 XII  |           Giorgio szót fogadott: odament Lodoiszka hercegnőhöz, s azt mondta
15 XII  |                 is elköveti, hogy odajön Lodoiszka hercegnőhöz, s féltérdét
16 XII  |                 aztán Giorgiónak kellett Lodoiszka hercegnőt az étterembe átvezetni.~
17 XII  |              másforma lett. Az asztalfőt Lodoiszka hercegnő foglalta el, társszomszédságban
18 XII  |                  az asztalszögleten ült, Lodoiszka hercegnő balján.~Átellenben
19 XII  |                marchesének szólítgassák. Lodoiszka neve lett Liszka, Giorgióé
20 XII  |                magát megfogni.~Aztán még Lodoiszka is bemártotta. Egy igaz
21 XII  |            lobogós teringette!” – oktatá Lodoiszka.~Azt is megtette.~Azért
22 XII  |      megjegyzésért felpattant György; de Lodoiszka visszahúzta a székére.~–
23 XII  |               mások a fejüket csóválták; Lodoiszka pedig a homlokáig elvörösödött.~
24 XII  |            lehetett rejtőzni.~Wammána és Lodoiszka egy ablakmélyedésbe húzódott,
25 XII  |                  kérdé affektált hidegen Lodoiszka.~– Én, lelkemre nem találok
26 XII  |               karjába.~Györgyöt egyfelől Lodoiszka fogta karon, másfelől Io.~
27 XII  |            leszek Anais – lehelé jobbrul Lodoiszka.~Melyik örvénybe merüljön
28 XII  |                 Te lész a mandolosz.~Ezt Lodoiszka súgta.~Egész teste végigremegett
29 XIII |        szekereken érkeztek meg a vásárba Lodoiszka hercegnő és asztaltársasága.~„
30 XIII |                nem voltak tőle eltiltva.~Lodoiszka hercegnő és társai ezúttal
31 XIII |                  látogató köszönti őtet.~Lodoiszka ki akart tenni magáért.
32 XIII |               tudja meg, hogy igaz-e az?~Lodoiszka nevetett a tréfán.~De a
33 XIII |             magában. Minő nagy gyalázat! Lodoiszka engeszteli „No no, Bodri.
34 XIII |                olyan udvariasan veszi el Lodoiszka tenyeréből a cukorgalacsint,
35 XIII |             hangzik fel egyszer-egyszer.~Lodoiszka kiválasztott egy gyönyörű
36 XIII |                 ülni senki – súgá vissza Lodoiszka Wammánának.~– Jól van, gazda –
37 XIII |                Mienk” lesz – súgá vissza Lodoiszka.~A csikós úgy tett, mintha
38 XIII |               egész úri társaság nevében Lodoiszka üdvözlé a porond hősét.~–
39 XIII |             asszony csókjáért megteszem.~Lodoiszka egyet taszított a könyökével
40 XIII |                 szólt enyelegve Wammána.~Lodoiszka fülébe pedig odasúgá:~–
41 XV   |        derendóciába éppen beleillettek a Lodoiszka hercegnő és kíséretének
42 XXV  |        nagymesternek. Azért sem annak! A Lodoiszka hercegnőnek. De el ne veszítsd,
43 XXVII|                 gondviselő kezekre, mint Lodoiszka grófnő. Gondolsz még rá?