bold = Main text
     Fezejet                                           grey = Comment text

 501 XIV    |               hisztérikus allotriofagia.~S most ez a vademberek vezére
 502 XIV    |                kész kiállani a színpadra s veszedelmes komédiát játszani
 503 XIV    |              volna, hogy ki az az ember? S mért megy az most oda, ahová
 504 XIV    |               hogy őneki oda kell menni, s kockára tenni életét élet
 505 XV     |             napja a népmulatságé volt. – S ilyenkor egész Bécs az utcán
 506 XV     |                 egész Bécs az utcán van, s minden embernek a kezében
 507 XV     |                  egész erős rácsozattal, s kívül-belül puskás strázsák
 508 XV     |                csárdává volt átalakítva, s ki hová egy-két széket és
 509 XV(1)  |                 a főerdőmester jött oda, s az adta vissza a királyleánynak
 510 XV     |              közben céhzászlókat emelve, s a hírhedett pékbillikomot
 511 XV     |          péklegények nagy muzsikaszóval, s minden pékbolt előtt riadó
 512 XV     |          hercegnő, akinek halálfeje van, s aki férjet keres, – segélyül
 513 XVI    |     fejedelemfiak elszöktetését Bécsből. S azóta is folyvást körülöttük
 514 XVI    |               Bejárta Európa fővárosait, s azoknak a koldusaival éppen
 515 XVI    |                volt a korhely életmódtól s ez a lelkét is eltompítá.~
 516 XVI    |                  És mégis odament velük, s mint minden eddigi kalandjainál,
 517 XVI    |             férfi mellett ült egy hölgy, s azokat a bibliai neveiken
 518 XVI    |                 az álarcokat, a fátyolt, s mondjátok el igazán, hogy
 519 XVI    |                hajlós ágat az almafáról, s jól végigverte a hátát az
 520 XVI    |                 Héva asszony azontúl is. S mikor a paradicsombul kikoptak,
 521 XVI    |          keressen élelmet a gyerekeknek. S míg az ura az erdőn járt,
 522 XVI    |                 meg Ádám lett szerelmes. S így élt az első emberpár
 523 XVI    |             visszavezeté Ádámot Hévához, s összebékíté a házastársakat.
 524 XVI    |             fátyolt borított a múltakra, s éltek azontúl jámborul és
 525 XVI    |            azontúl jámborul és kegyesen, s lamentáltak együtt a világ
 526 XVI    |       választotta el a régi asszonyától, s hogy buktatta meg a mindenható
 527 XVI    |           franciák darabot is írtak róla s mindjárt sanszonettet a
 528 XVI    |                Ki is engesztelte szépen. S e kibékülés után tizednapra
 529 XVI    |    protestánsoknál a biblia szent könyv. S a zsoltár a mindennapi vigasztalás.~–
 530 XVI    |             Bethuliába a levágott fejjel s elhitetni az atyafiakkal,
 531 XVI    |                  könny gyűlik a szemébe, s a hangja reszket.~Odasúgott
 532 XVI    |            Igazán otthagyta a köpönyegét s maga elmenekült?~A felszólított
 533 XVI    |             úrhölgynek a budoár-titkait. S bár mondaná el az egészet
 534 XVI    |                  Én nagy lármát csaptam, s ráfogtam a makacs rabszolgára,
 535 XVI    |                 Erre az öreg is előjött, s kérdezte, hogy mi baj? Én
 536 XVI    |               nagy sírás között a mesét, s bizonyítottam a köpönyeggel:
 537 XVI    |                 leskelődött a budoárban, s az inasnak fogta pártját. – „
 538 XVI    |                  Józsefnek a köpönyegét, s megdicsérte, hogy jó fiú.
 539 XVI    |               mindenért a bíróhoz menni. S ezzel a dolog abban maradt.
 540 XVI    |                  Memphisz arról beszélt, s sok papiruszlevelet teleírtak
 541 XVI    |             legtöbbet gúnyolódtak velem, s mikor éppen hámozták a narancsot,
 542 XVI    |                  világon az én Józsefem?~S odafordította eléje az arcát,
 543 XVI    |          Zsuzsanna. – Ez az én Abrekhem.~S maga felé fordította György
 544 XVI    |               zöld tüzű sötét szemeivel, s megszorítá a kezét titokban,
 545 XVI    |             megszorítá a kezét titokban, s aztán rákezdte, könnyelműen
 546 XVI    |              tartják. Mindenki odamehet. S mikor eltávoznak, senki
 547 XVI    |              volna el egy is a szappant, s a másik ott maradt volna?
 548 XVI    |             Azért, mert ott volt Abrekh! S a két leskelődő vén bíró
 549 XVI    |                  leöklözte mind a kettőt s maga szépen elmenekült.
 550 XVI    |           elmenekült. A bírák bevádolták s elítélték Zsuzsannát. Ámde
 551 XVI    |            Dániel a két öreg asszesszort s ártatlanná teszi Zsuzsannát!
 552 XVI    |              ettől bölcsen tartózkodott, s a falevelek miatt a vádlókat
 553 XVI    |              mely magával akarja sodorni s felemeli az égbe. Nem akarja
 554 XVI    |                 angyalszárnyakat belőle, s tanítják idejekorán embernek
 555 XVI    |        hierodulok apró poharakat hoztak, s azokat megtölték fonott
 556 XVI    |                  mint egy szép panthera, s így nyújtá azt Abrekhnek.
 557 XVI    |             csikós felugrott a székéről, s az öklével az asztalra vágva,
 558 XVI    |              belekapaszkodott a karjába, s el akarta csitítani.~– Majd
 559 XVI    |            kosztümjét: az orgona mögött, s azzal elfutott az öltözőbe.~
 560 XVI    |                  Ezt az ablakot felnyitá s kinézett rajta. Onnan a
 561 XVII   |                 keresztet vetett magára, s itt-ott egy „Jézus Mária!”
 562 XVII   |                dévaj kedv is visszatért, s tovább énekelték a madrigált.~–
 563 XVII   |                 szorította át a derekan, s egy másik öv lazán volt
 564 XVII   |                 válláról, tíz sor kláris s ugyanannyi ezüst pénzfüzér
 565 XVII   |           tekerccsel volt körülcsavarva. S ugyanannak a könnyű egyiptomi
 566 XVII   |               voltak kötve az álla alatt s körülcsavarva a nyakán;
 567 XVII   |                  végigdűlve a kereveten, s teljes fuvolacsengésű hangon
 568 XVII   |             alakját a sötét víztükörben, s egyszerre mind a két kezével
 569 XVII   |            hosszú, dús, leomló hajzatát, s azzal, mint egy tündérpalásttal,
 570 XVII   |       körülrepkedi a fénylő hölgyalakot, s nagy küzdelem támad kettőjük
 571 XVII   |                 Akkor aztán elfogja azt, s kegyetlen diadallal veszi
 572 XVII   |             nénédhez – súgja a lepkének, s áthajítja azt Delila sátorába.~
 573 XVII   |                bálványozott hölgye mögé, s félénken, tétovázva egy
 574 XVII   |               int neki, hogy hallgasson. S két szájat egyszerre elhallgattatni:
 575 XVII   |                 Hiába! már meghallották, s odalenn a nézőközönség egész
 576 XVII   |               Sámson félrelökte Delilát, s előjött a sátorból, marokra
 577 XVII   |                 hogy a viaskodást lássa.~S egyszerre valami fagyos
 578 XVII   |                  mereszgesd a szemeidet!~S egyik szemét a másik után
 579 XVII   |          kiszúrni? Abból semmi sem lesz.~S nevető arccal védte magát
 580 XVII   |            csókjával akarta megnémítani, s teljes erejével elkiáltá
 581 XVII   |            kinyújtá azt a hosszú karját, s a bot ólmos vége, mint az
 582 XVII   |                 mint aki táncnak indult, s azzal hanyatt vágta magát
 583 XVII   |                 sebből kiszökellt a vér, s odahullott Delila arcába,
 584 XVII   |             taszítá el magától Abrekhet, s felszökve az ifjú öléből,
 585 XVII   |                    Jacintóm! Szerelmem!”~S megragadta annak a fejét
 586 XVII   |                  Sámson odaugrott hozzá, s felrántotta őt fektéből.~–
 587 XVII   |             Egymást akarjátok megölni! – S ezért az asszonyért itt?~
 588 XVII   |                  szél befújt az ablakon, s lenyomta a szövétnekek lángját.~
 589 XVII   |                 azt a szép hosszú haját, s annál fogva felkapva a levegőbe,
 590 XVII   |                  hadai! ahányan vagytok, s próbáljatok ide felhatolni.~
 591 XVIII  |          városból? Bécs város nagy erdő!~S azonfölül be van kerítve
 592 XVIII  |              Nyaktöréssel jár a leugrás. S az árok túlsó oldalán is
 593 XVIII  |             lámpást vitetett maga előtt, s jámbor családapák a zsebükben
 594 XVIII  |             képzelte, hogy futnak utána, s kiabálják mindenfelől: „
 595 XVIII  |              jött e szörnyeteg látására, s a mámor bátorságával nekirohant
 596 XVIII  |              össze a kovácsoszlop előtt, s ott elnyomta az álom. Álmodott
 597 XVIII  |                 a föld rázkódott alatta, s pokoli zsivaj hangzott a
 598 XVIII  |              vázak, legfelül a koponyák.~S ezen a csonthalmazon ült
 599 XVIII  |                 Beinmann! ne szökj el!”, s visszadobták a szekérre.~
 600 XVIII  |              temető kívül van a városon, s hogy őneki nagyon jó lesz
 601 XVIII  |                legények kaptak a tréfán, s feltették az ifjút a szekérre.
 602 XVIII  |               hogy olyan nagyon didereg, s megkínálta a butykosábul.~
 603 XVIII  |               becsületes emberek között, s ezek bizonyára becsületes
 604 XVIII  |                Részegen feküdni az utcán s felszedetni magadat? Igazi
 605 XVIII  |               nagyon szép gyerek voltál, s eladtak a Mizraimitáknak.
 606 XVIII  |              fognak a Billträgerinekkel.~S az egész díszes társaság
 607 XVIII  |              akiknek csak egy lábuk van, s beszéd helyett a felhúrozott
 608 XVIII  |        táskájából egy eldugott koponyát, s odatartá György elé.~– Hát
 609 XVIII  |             odatartotta a szurokfáklyát, s attul a borszesz lángra
 610 XVIII  |                 borszesz lángra lobbant, s a kék-zöld tűz egyszerre
 611 XVIII  |              parton már puszta tér volt, s ágyúlövésnyi távolban kezdődött
 612 XVIII  |         leugráltak a fickók a szekérről, s egyszerre elpárolgott az
 613 XVIII  |                sötét keresetben jártak), s ezzel az alkalmatossággal
 614 XIX    |         vándorbottal járták be a várost, s beszéltek a szentföldön
 615 XIX    |             arról, hogy diákul kántáltak s minden öltönydarabbul ki
 616 XIX    |              hazaszabadult rabok testén, s látható volt a meztelen
 617 XIX    |                arccal jártak a városban, s vezeklésük jeléül nyírfaággal
 618 XIX    |                 üldözőik elől menekültek s ajánlólevelekkel voltak
 619 XIX    |      megboldogultak lelkeivel beszélnek, s apró üvegcsékben csodaerejű
 620 XIX    |                   szerelemitalt árulnak, s rejtett kincseket segítenek
 621 XIX    |              tolongásban az erszényeket, s a parasztokat rászedik hamis
 622 XIX    |                  fel a nehéz vasajtókat, s akik végül emberölésre is
 623 XIX    |              törvényeik, alapszabályaik, s van aki törvényt tart közöttük:
 624 XIX    |                 Ezt szabadon választják. S ez tesz igazságot a peres
 625 XIX    |            társaság emlékezetes napjain, s ha valakinek az a fátuma
 626 XIX    |              több üst van beskatulyázva, s azokat árulja úton-útfélen
 627 XIX    |         csavargóhad elhagyja az utcákat, s takarodik haza.~Többfelé
 628 XIX    |                csinálják a haditerveket, s ott tartják a fényes lagzikat.~
 629 XIX    |              hordót; muzsikát csinálnak, s folyik a dáridó világos-virradtig.~
 630 XIX    |               István tornyába felmentek, s annak a balusztrádjáról
 631 XIX    |                  kísérte a török tábort, s vásárt ütött a martalék
 632 XIX    |                társadalom megvolt régen, s már két századdal előbb
 633 XIX    |           elbújnak, becsukatják magukat, s aztán felnyitogatják a szentségtartókat,
 634 XIX    |       felnyitogatják a szentségtartókat, s ami szent ezüst és arany
 635 XIX    |                 elszeretik a papoktól.~– S a bátyám ezt a mesterséget
 636 XIX    |           ezüstből isszák az áldomást.~– S a bátyám ebben részt vett?
 637 XIX    |                  az ajtaját felnyitotta, s azon bevezette Györgyöt.
 638 XIX    |         Kammesierer felhúzta a kútgémet, s beleállt a vederbe.~– No
 639 XIX    |               felcicomázott mamzeleknek, s egypár hegedű és klarinét
 640 XIX    |          muzsikusok nem voltak már vakok s a táncosok nem voltak sánták,
 641 XIX    |              táncosok nem voltak sánták, s aki a colonne-t fennhangon
 642 XIX    |                  javában folyt a lakoma, s a bográcsokból nagy cinkanalakkal
 643 XIX    |             arisztokrata szokás szerint, s a férfiak fején keresztül
 644 XIX    |                  riadallal fogadta őket, s rögtön helyet szorítottak
 645 XIX    |          összeölelte, csókolta Györgyöt, s odaültette maga mellé a
 646 XIX    |             elhagyta a vidám társaságot, s elment aludni az egyik kemencébe,
 647 XIX    |               nyúl. Odament a pesteshez, s megcsiklandta a leánynak
 648 XIX    |                   A Sosoj szót fogadott, s kihúzta a leányt a kemencéből,
 649 XIX    |               macska, összehúzva tartja, s a két öklével dörzsöli.
 650 XIX    |                   Nem találom. Alhatnám.~S kiráncigálta a kezeit a
 651 XIX    |                  vajda ugrott oda hozzá, s megfogta a kezét.~– No te
 652 XIX    |                  a két kezével az arcát, s elkezdett jajgatni.~– Jáj!
 653 XIX    |               szemei. Nagy karikaszemek! S amint meglátta Györgyöt,
 654 XIX    |                mint a felriadt vadmadár, s odarohant hozzá, ölébe vetette
 655 XIX    |           átkarolta két szívós karjával, s elkezdte csókolni a szemeit,
 656 XIX    |          Cigánycsók volt: hazugság volt. S mégis mennyivel igazabb
 657 XIX    |              ember a fogával harapja el, s aztán a phéna a két kezével
 658 XIX    |         falatokat, „egyél, kedves Jiló!” S minthogy a kenyérevés nem
 659 XIX    |                  odajöttek a hátuk mögé, s most már az ő fülükbe húzták
 660 XIX    |             ájtatoskodás közben elaludt, s nem vette észre, hogy az
 661 XIX    |                 ott van a siralomházban, s a nyakravalójának a vége
 662 XIX    |                csókot kapott Miriklótul.~S a csókok még jobban feltüzelték.
 663 XIX    |               asztalhoz vágta a süvegét, s elkezdett jajveszékelni.~–
 664 XIX    |                Ugyan húzd ki a kardodat, s add oda neki, hogy menjen
 665 XIX    |          teketóriával kihúzta a kardját, s átadta Györgynek.~Nagy hahota
 666 XIX    |                  a fakardot az asztalra, s beleordított a kacajba.~–
 667 XIX    |                  kihúzva a bogrács alul, s annak a tüzes végével odavilágítva
 668 XIX    |                ezüstkupakos tajtékpipát, s elvéve a vén kovács cigány
 669 XIX    |                  egy öblös tajtékpipája, s mikor már nagy a haddelhadd
 670 XIX    |          indulatok. Mindenki rágyújtott, s akkor aztán lehetett csendesen
 671 XIX    |           lehetett csendesen tanácskozni s sikerrel biztató határozatokat
 672 XIX    |             petárdát sütnek el az utcán, s aztán felgyújtják a vásári
 673 XIX    |            felgyújtják a vásári bódékat, s a tűzi veszedelem alatt
 674 XIX    |                  szekeréről a Csercsent, s azzal aztán „usgye fore!”
 675 XIX    |            felnyitotta kerekre a száját, s átszítta a füstöt, amit
 676 XIX    |                   Dologra minden ember!” s egy éles hangú ércsípba
 677 XIX    |                 barátok, apácák képében, s eltünedeztek a titkos kijáratok
 678 XIX    |                   A csőcselék fejedelme.~S ő becsülte ezt a csőcseléket!~
 679 XX     |             leány felhúzta a lábszárait, s fejét a két karjával átfont
 680 XX     |               szemeit karikára felnyitva s fehér fogsorait rávicsorítva.
 681 XX     |                 világítottak a sötétben.~S aztán, hogy a rossz gyermek
 682 XX     |                gyermek nem fogadott szót s nem akart tovább alunni:
 683 XX     |                 rátérdelt, hanyattvágta, s egy perc alatt úgy bepólyázta
 684 XX     |                  Ácsi! – szólt a Malach. S aztán csendes, halk hangon
 685 XX     |                monda Mirikló az ifjúnak, s felkötötte neki a lábaira
 686 XX     |                  annak, aki áruló volt!” S erre egy a cimborák közül
 687 XX     |                 oda arra a keresztvasra, s aztán a bajuszát, meg a
 688 XX     |                szálankint húzogatták ki, s azalatt meg a talpait csiklandozták.
 689 XX     |                 a fejére a szentencia.~– S nem tesznek semmit a megszabadítására?~–
 690 XX     |                  többi mesterlegényeket, s meg akarják ostromolni a
 691 XX     |                 fejét, lehúzták a bőrét, s aztán a nyúzott medvét felakasztották
 692 XX     |                van dühödve a hentesekre, s rombolja szét a bódéikat.~–
 693 XX     |                utat a csatorna hídjánál, s mikor jön a hídra a szekér,
 694 XX     |             amitől a lovak megsántulnak, s aztán a Csercsent kiszabadítják:
 695 XX     |                 beledobják egy csónakba, s elmenekülnek vele a Dunára.~–
 696 XX     |                 csakugyan a Rákóczy fia, s nem valami zsivány? Ki ismeri
 697 XX     |            felhajítod a tollas süvegedet s elkiáltod magadat: „frater
 698 XX     |             előrerohannak a kardjaikkal, s megszabadítják a Csercsent.~–
 699 XX     |                  a bátyámat ölni viszik, s nem szomjazom most a csókot,
 700 XX     |               körüljárta a csodapalotát, s meggyőződött róla, hogy
 701 XX     |              Sűrű fekete haja szétszórva s a homlokán egy ezüstabronccsal
 702 XX     |               lába ujjai közé csiptetve, s úgy szedve fel a kezébe,
 703 XX     |                 úgy szedve fel a kezébe, s valamennyiből egy koszorút
 704 XX     |               fejéről az ezüstabroncsot, s átkötötte vele a derekát. (
 705 XX     |            csengett rajta a száz csörgő, s mikor sebesen körülforgott,
 706 XX     |                  mint egy kinyílt virág.~S aztán a tánc végeztével
 707 XX     |              eredj. Nem tartalak vissza.~S azzal ledobta a fejérül
 708 XX     |                 ismét bement a vasajtón. S nemsokára visszatért a keresett
 709 XX     |                  kell teneked elveszned?~S aztán végigcsókolta, a szemein
 710 XX     |                 elvezette a csapóajtóig, s azt felnyitotta előtte.~
 711 XXI    |               ráveti a szeges párkányra, s szépen keresztülhág rajta.~
 712 XXI    |                  föld alól bújnának elő, s mint a patkányok táborszámra,
 713 XXI    |                 azt kőzáporral fogadták, s aztán nagy üvöltéssel rohantak
 714 XXI    |                 beleugrottak a csónakba, s evezőkre kapva, sebesen
 715 XXI    |                  kiugráltak a csónakból, s a labodával benőtt szemetes
 716 XXI    |       felkapaszkodtak a hídfő oszlopára, s készen tartották a hegyes
 717 XXI    |           egy-egy új sátor gyulladt meg, s a felhalmozott zsiradék
 718 XXI    |                  mer hasonlítani arcban, s azért mert az ő ideáljához
 719 XXI    |        kiszabadítja az ellenség kezéből, s ekkor megismerteti magát
 720 XXI    |                 képzelte azt el magában.~S íme itt hoznak eléje egy
 721 XXI    |             ábrázat! Barna, mint a diófa s még azon kívül ragyaverte,
 722 XXI    |               feketébbé tették az arcát, s a felső ajkának az egyik
 723 XXI    |                 homloka közepéig lenőtt, s a két füle mellett eláll
 724 XXI    |              ezüst karikafüggő akasztva.~S ez akar San Carlo József
 725 XXI    |                   hanem a földhöz vágta, s odakiáltott a diákoknak.~–
 726 XXI    |             magára hagyatva mindenkitől.~S amint a lovasság élén közeledett
 727 XXI    |               lépett, kihúzta a kardját, s markolatával nyújtá a tiszt
 728 XXI    |             serenissime – mondá a tiszt, s aztán üljön fel egy lóra,
 729 XXI    |                aztán üljön fel egy lóra, s csatlakozzék ide mellém.~
 730 XXI    |               karabélyát vette a kezébe, s gyalog sorakozva vonult
 731 XXI    |            csavargóhad leugrált a vízbe, s igyekezett a partra kiúszni.
 732 XXI    |             leszállt néhány rota a lórul s azok is puskával a kézben
 733 XXI    |                  csodapalota történetét, s azzal megint nagy szolgálatot
 734 XXI    |                  ez csakugyan az ő apja. S akkor a Mirikló megint csak
 735 XXII   |                   az oldalajtó megnyílt, s belépett, kancellárjaitól
 736 XXII   |                magatartása által kivált, s halk, melankolikus hangon
 737 XXII   |                  fel a homlokát az ifjú, s halkan, de hallható hangon
 738 XXII   |                kezével; arra csend lett, s aztán három ujjával az ifjúra
 739 XXII   |                születésének kitűnő fénye s jeles lelki tulajdonságai
 740 XXII   |          tulajdonságai felette ajánlanak s kit már gyermekkorától fogva
 741 XXII   |               felséges házunk gyámságába s pártfogásába vettünk, s
 742 XXII   |                  s pártfogásába vettünk, s ki hűséges magaviselete,
 743 XXII   |             magaviselete, engedelmessége s jóakarata által kegyelmes
 744 XXII   |              indulatunkat magára vonta – s akinek mi kiváló érdemeiért
 745 XXII   |             szicíliai grófsággá tesszük, s adományosát a szicíliai
 746 XXII   |                 előjogaival felruházzuk: s ez adományt annak minden
 747 XXII   |               Györgyöt Di Giunchi grófot s minden utódait elidegeníthetetlenül
 748 XXII   |         elidegeníthetetlenül megillesse, s az alkirály engedelme nélkül
 749 XXIII  |               király leszállt a trónrul, s visszavonult a lakosztályába.~
 750 XXIII  |         konziliárius ottmaradt mellette, s sugdosta a fülébe, hogy
 751 XXIII  |                részint proskribáltattak, s ezáltal egy nagy morális
 752 XXIII  |                főváros és a birodalom.~– S ezt én fedeztem volna fel, –
 753 XXIII  |      respondeálni ex historia hungarica, s a kalligráfiai exercitiumait
 754 XXIII  |            policia azonnal interveniált, s deteneálta az egész kollégiumot.
 755 XXIII  |                 azon túl is vele maradt. S őrajta kívül még két polgári
 756 XXIII  |               szépen ezt a gondoskodást, s nem talált benne semmi kifogásra
 757 XXIII  |            Künzli Pétert otthon találta, s a régi jó pajtási viszony
 758 XXIII  |        elolvastatá Péterrel a két nevet, s aztán azt mondá neki, hogy
 759 XXIII  |                  a sértésért megkövetem, s a kihívást visszavonom.
 760 XXIII  |           levelet vett elő a kalapjából, s átnyújtá azt Györgynek.~–
 761 XXIII  |               György feltörte a levelet, s átadta a lovagnak, az felolvasá.~„
 762 XXIII  |              megkövetem önt a sértésért, s ezzel adok önnek elégtételt.
 763 XXIII  |              éjjel felkölt a fekhelyéről s betakargatta őket. Talán
 764 XXIII  |               fiának rossz álmai vannak: s ismét betakargatja őket.~
 765 XXIV   |            Olaszországon visz keresztül, s Olaszországban könnyen el
 766 XXIV   |              hajó a legbiztosabb börtön, s a tenger a leghívebb porkoláb.~
 767 XXIV   |         árucikkeket kirakni és felvenni, s friss ivóvízzel ellátni
 768 XXIV   |                   mely a napot eltemeti, s a holdat megszüli, s a háborgó
 769 XXIV   |           eltemeti, s a holdat megszüli, s a háborgó tengert, mely
 770 XXIV   |                mely a zivatarral harcol, s e harc közben a nyomorult
 771 XXIV   |               oldaláról a másikra dülöng s a világító tengert, mely
 772 XXIV   |               tengeri betegséget kapott, s akkor nem lehetett szavát
 773 XXIV   |               felmászott az árbockosárba s ott hintáltatta magát –
 774 XXIV   |                  elővették az a-bé-abot, s amit Wammána elmulasztott,
 775 XXIV   |            Fejedelme, Rákóczi-fejedelem, s a Római Szent Birodalom
 776 XXIV   |           gyermeke: por és hamu vagyok.”~S folytatja a porrá és hamuvá
 777 XXIV   |             világ nagyjaitól szenvedett. S megköszöni Istennek azt,
 778 XXIV   |                 csak a pap kedvéért van; s a pap maga gúny tárgya.~
 779 XXIV   |          ítéleteid voltak azok fölöttem, s az emberek csak végrehajtók
 780 XXIV   |                 méltó sorsát megtalálja! s él azontúl a világ legboldogabb
 781 XXIV   |               Igaz-e az, ami megtörtént? s ha igaz, miért igaz? hogy
 782 XXIV   |            bizonyíték már! Hátha falzum? S ilyen pergamen is csak kettő
 783 XXIV   |                  lelki tulajdonságaiért, s olyan kiváló magaviseletért,
 784 XXIV   |               mely egy szicíliai grófság s hatalmas pénzbeli apanázs
 785 XXIV   |                  Györgyöt futásra bírta, s maga hátramaradt, az ifjú
 786 XXIV   |              folyamán rátalálunk megint. S akkor az egész világos lesz
 787 XXIV   |                is fejedelmi udvart tart, s a francia kormánnyal érintkezik.~
 788 XXV    |               bécsi kormány utasításait, s rangjához illő tisztességgel
 789 XXV    |          palotájában volt elszállásolva, s annak a hintaján járta be
 790 XXV    |              völgybe épített villában.~– S miért nem laktak fenn a
 791 XXV    |                szoktak ragadni magukkal, s nagy váltságdíjért szabadon
 792 XXV    |                  jószágaikat elkobozták, s akik szintén ott tanyáznak
 793 XXV    |                hozzájárulhatlan barlang, s időnkint onnan törnek elő
 794 XXV    |           postaszállítmányait elrabolni, s egész harcokat vívnak a
 795 XXV    |                  be a hálószoba ajtaján, s csontujjaival összeszorítja
 796 XXV    |               önt az uradalmáig kísérni, s azok ott maradnak a serenissime
 797 XXV    |             kifizette neki az apanázsát, s aztán a tizenkét fegyveres
 798 XXV    |             álmodni, még tovább álmodni, s aztán végképp elaludni.~
 799 XXV    |               felváltva uralta a várost. S e városnak harci eseményekben
 800 XXV    |       eseményekben gazdag története van. S arra minden lakosa visszaemlékezik.~
 801 XXV    |                szokott esni Szicíliában, s ha a Fiumárák megdagadnak,
 802 XXV    |           országutakat megszállva tartja s valóságos plágája az utazónak;
 803 XXV    |               árult szent szobrocskákat, s még a megáradt Fiumárát
 804 XXV    |                  Fiumárát is átúsztatta, s nem tágított addig, amíg
 805 XXV    |                le a bajuszát, szakállát, s kecskebőr harisnyát hord.~
 806 XXV    |         letakarják egy nagy lapos kővel, s aztán meregetik kobakkal,
 807 XXV    |                  a jó puha harasztágyba, s a bérlő és György egyedül
 808 XXV    |            védelmére vannak rendeltetve, s annálfogva azoknak az élelmezése
 809 XXV    |                  a szögletbe a puskáját, s megint elnyújtózott a lehevert
 810 XXV    |                  egészségesebb mulatság, s ha már éppen szép kilátást
 811 XXV    |              tudja táplálni valamennyit, s minden liget körül szőlőlugassal
 812 XXV    |                   amik hasznot hajtanak, s azokat gondozza, tenyészti:
 813 XXV    |                  a szeme, ott újra kikel s jószántábul ismét aratást
 814 XXV    |                elég. Azt ontja a tenger, s azzal minden ház el van
 815 XXV    |                felnyergeltetett a bérlő, s aztán azokon folytatták
 816 XXV    |            kecskéket sem bocsátották be, s annálfogva a tarka levelű
 817 XXV    |                  a tarka levelű akantusz s az árticsóka dúsan burjánzott
 818 XXV    |               leszálltak az öszvérekről, s folyvást a négy zaffo kísértében
 819 XXV    |                  ajtókat értékesítették, s az ablakfák elrohadtak.
 820 XXV    |                  a termeken a denevérek.~S milyen pompa, mennyi fennkölt
 821 XXV    |       monumentális épületet fenntartani, s leköltöztek a völgybe, egy
 822 XXV    |                 együtt a fegyvereseivel, s osztozik az erdei zsiványokkal
 823 XXV    |        összehúzódva, mint a tüskés borz, s nyomorultnak vallotta magát.
 824 XXV    |                  lehet. A nap forrón süt s a múlt napi zivatar után
 825 XXV    |           harmattá válnak a forró ködök, s rögtön hideg lesz a völgyben.~
 826 XXV    |               kecskepásztor tud dudálni, s a béresek értenek valami
 827 XXV    |               ezernyi ragyogó csillagot, s az azokat el-elfátyolozó
 828 XXV    |                   kisietett az erkélyre, s kérdezé az udvaron sétáló
 829 XXV    |         erőszakosan kirontottak a kapun, s mentek az erdőnek zsiványt
 830 XXV    |               vén gesztenyefák kinőttek, s a szép holdvilágnál nemsokára
 831 XXV    |              malandrino csak malandrino, s a zaffo csak zaffo.~S azzal
 832 XXV    |        malandrino, s a zaffo csak zaffo.~S azzal sietett kinyitni a
 833 XXV    |               váltott halkan a bérlővel, s aztán kiválasztott még két
 834 XXV    |               két rablót a társai közül, s nemsokára lehetett hallani
 835 XXV    |                  én is ott leszek akkor. S mit fognak önök most csinálni
 836 XXV    |              bezárjuk egy sziklavölgybe, s ott tartjuk, amíg a messinai
 837 XXV    |               hogy megszabadultam tőlük, s nem taposnak többé a sarkamra.~
 838 XXV    |                 tetszett ez az utasítás, s már erre csakugyan nagyot
 839 XXV    |               komisz szaracénok volnánk, s addig soha sem fizet, amíg
 840 XXV    |             erszényt kitesz az asztalra, s amíg leszámlálja a scudikat,
 841 XXV    |               magam fizetem az angáriát; s az még nemesember korombul
 842 XXV    |              Lökjük ki ezt magunk közül, s osszuk fel a jövedelmet
 843 XXV    |              kerek számmal kilencszázat, s mi másik ketten is olyanformán
 844 XXV    |                  ön vezényletére állunk.~S hogy ígéretét biztosítsa,
 845 XXV    |               zsinórra kötött ércsípját, s átnyújtá Györgynek.~– Hordja
 846 XXV    |                 ön ezt magával, signore. S akárhol jár ezentúl, ha
 847 XXV    |              csak ezt a sípot fújja meg, s tapasztalni fogja, hogy
 848 XXV    |           teremnek az én veressipkásaim, s megvédelmezik önt akár a
 849 XXV    |              visszatérnek erőhatalommal, s azok akkor engem felakasztanak.~–
 850 XXV    |                  ő egy skorpiót lenyelt, s most az marja odabelül.~
 851 XXV    |                 hagyta a Pétert izzadni, s maga felült az öszvérre
 852 XXV    |                  maga felült az öszvérre s elindult egyedül a környékben
 853 XXV    |          másiknak a farkához hozzákötni, s végül el tudni olvasni az
 854 XXV    |                  Az már delíriumban van, s nagy dicsekedésére fog válni,
 855 XXV    |            Györgyöt nézte saját magának, s beszélt hozzá, mint Künzli
 856 XXV    |              felnyergelteté az öszvérét, s azt mondá a bérlőjének,
 857 XXV    |               agyonüthetik a fuggitivik, s akkor majd jön helyette
 858 XXV    |           vezérei már odafenn ragyognak, s a firmamentum még folytatja
 859 XXV    |           istenek emberekké tudtak lenni s az emberek istenekké.~Egy
 860 XXV    |                  voltam – monda a kalauz s tovább aludt.~Arra a kérdésére,
 861 XXV    |        hasadékaiból a friss tűzfolyamot, s építi az új köröndöt a kráterénél.
 862 XXV    |                ég felé lódít, lángveres, s odavilágít az ősanya-vulkán
 863 XXV    |       időközönkint a föld alatti tűztől; s ez a fehér füst megáll a
 864 XXV    |                  taorminai romok között, s csak a pirkadó hajnal figyelmezteté
 865 XXV    |              fekete. Csupa lávatörmelék. S az útféli házak is olyanok,
 866 XXV    |                  izzó fényt sugárzik ki, s a facipő talpát elszenesíti,
 867 XXV    |                 fogadtatásban részesült, s az igazi vendégszeretet
 868 XXV    |              volt: több nyelvet beszélt, s jártas volt a történelemben,
 869 XXV    |           Olvasta a régi klasszikusokat, s a görög és római mitológiát.
 870 XXV    |                meghasadt az Etna oldala, s a kiömlő láva eltemette
 871 XXV    |                 egy útjában álló hegyen; s két új hegyet torlasztott
 872 XXV    |               Onnan lerohant a tengerbe, s a kikötőt megnépesíté –
 873 XXV    |               egy éjszaka koldussá lett. S azóta nem járnak a kikötőbe
 874 XXV    |              hegy ormát borító jégtömeg, s aztán ez a két folyam rohant
 875 XXV    |                  oszlatta a vízáradatot, s a jeges víz kővé fagyasztá
 876 XXV    |             fagyasztá az olvadt salakot. S utoljára is a víz maradt
 877 XXV    |                  magának a lávatömegben, s azt megtölté színültig.
 878 XXV    |       hátrahagyták az öszvért, szamarat, s élelmiszereiket a kalauz
 879 XXV    |              földtül külön van szakítva, s forog körüle, mint a hold.~
 880 XXV    |              mely a szigetet körülveszi, s még a tengeren túl a távol
 881 XXVI   |              mely lemegy a föld mélyébe, s melyen át gomolyogva tör
 882 XXVI   |                tudta ráírni a borítékra, s öt nevet elsorolt előttem,
 883 XXVI   |               elzáratta és fogva tartja, s a szigetről megszökni készül.~
 884 XXVI   |             belegöngyölte azt a levélbe, s aztán levelestül együtt
 885 XXVI   |                  még az is visszaokádta, s a hömpölygő füstoszlopban
 886 XXVI   |                  vette az elalélt ifjút, s úgy vitte ki a mély sziklaköröndbül.
 887 XXVI   |              hordott.~György föleszmélt, s mind a két kezével megragadta
 888 XXVI   |                megragadta a barát kezét, s odavonta azt az ajkaihoz
 889 XXVI   |            fagylaltjához és sorbetjéhez, s annak is a fele elolvadt,
 890 XXVII  |              kért a kolostor perjelétől, s közölte vele a jégkereskedés
 891 XXVII  |         feketecukor-gyártó Calzolaionál, s annak a csontváz feleségénél
 892 XXVII  |         hegyszakadékok barlangjaiban él? S akinek ő most bitorolja
 893 XXVII  |                árkádok alatt ellovagolt, s amíg a nyeregben ülve egyet
 894 XXVII  |                  csodaerővel kell bírni; s a saját jó öklében és az
 895 XXVII  |              tágas völgyet nedvesít meg, s az tele van édes bogáncs-
 896 XXVII  |                 röhögéssel odavágtatott, s beleállt a kristálytiszta
 897 XXVII  |              nekiállt a bogáncsbozótnak, s nagy lakomát csapott belőle.~
 898 XXVII  |        hozzákötve egy tamariszkbokorhoz, s maga elindult gyalog, tovább
 899 XXVII  |       sziklabörtönbe. Ismét nappal lett. S a nyirkos hideget felváltotta
 900 XXVII  |          ablakában megtűzött a napsugár, s az mint egy tűznégyszög
 901 XXVII  |                 van legfenn megerősítve, s alant egy vaskarikába csomózva,
 902 XXVII  |           egyedül visszaverhet százakat, s sziklákkal agyonzúzhatja
 903 XXVII  |              koloncai elzárják kétfelől, s azokon túl egy tátongó hasadék
 904 XXVII  |                   felkeresi az öszvérét, s míg az éj itt nem lepi,
 905 XXVII  |                 valami szicíliai románc. S ugyanazt a dalt háromszorosan
 906 XXVII  |                 csapóajtó fel van húzva, s elzárja a ház bejáratát.~
 907 XXVII  |                  rajta egy éles füttyöt.~S a sípszónak csakugyan volt
 908 XXVII  |                 elkezdett aláereszkedni, s csendesen keresztülfeküdt
 909 XXVII  |             keresztülfeküdt a mélységen. S tárva hagyta a bejáratot.~
 910 XXVII  |          oldalvást a rálépő terhe alatt, s azt aláküldi a kaszaverembe.
 911 XXVII  |                   ahol már fák nincsenek s ennek a boltozatáról hull
 912 XXVII  |              tündérhárfa ezüsthúrjaival; s most, midőn éppen a hanyatló
 913 XXVII  |                  a szivárvány széttágul, s előlép a vízsugarak közül
 914 XXVII  |              Györgyöt, nagyot sikoltott, s hirtelen körülcsavarta a
 915 XXVII  |                 pedig elkezdtek kacagni, s kitárt karokkal rohantak
 916 XXVII  |                vagyok az „Io”! A te Iód! S végre te is az én Abrekhem
 917 XXVII  |                  egy fricskát az orrára. S elfutott toalettet csinálni
 918 XXVII  |             falból egy ólomcső nyúlt ki, s annak a nyílásán csorgott
 919 XXVII  |               bogyókkal, folyvást terem. S a madarak mindig rájárnak.
 920 XXVII  |                  a kiakasztott tőrökben: s mikor szükségem van rájuk,
 921 XXVII  |                csak kimegyek a bozóthoz, s behozok belőlük, amennyi
 922 XXVII  |             kerítését, hogy „uccellaio”. S onnan éldegél tisztességesen.~–
 923 XXVII  |                aminek katlant csináltak, s azt lezárták egy agyagkondérral:
 924 XXVII  |                  padlattal egyenlő volt, s onnan kőlépcsőn szállt alá,
 925 XXVII  |                  folyvást forrott a víz, s felülről folyvást ömlött
 926 XXVII  |                   az olaj is forró lett, s lehetett benne pecsenyét
 927 XXVII  |                  pedig felvittek Bécsbe, s ott rábíztak olyan jó gondviselő
 928 XXVII  |                  Levágták annak a haját, s bedugták a karmelitanők
 929 XXVII  |                 igazán, mint te magad. – S nem találod ki ezzel a te
 930 XXVII  |             lobognak az ő kétfejű sasai. S mikor ezek a minden országból
 931 XXVII  |                  egy helyen összegyűlnek s találnak egy olyan nyelvet,
 932 XXVII  |                 világról. Messze is van, s ott igen jól őrzik. De van
 933 XXVII  |               halott. Korán kezdett élni s elvégezte. Mihelyt lovagol,
 934 XXVII  |               tudja, hogy veszni indult, s ettől ellágyult a lelke
 935 XXVII  |            hozzád férni. Wammána őrzött, s a Péter szolgád kémkedett.
 936 XXVII  |              mert megteszem.~– Döfd oda.~S a leány fogta a tőrt, s
 937 XXVII  |                  S a leány fogta a tőrt, s elkezdte azt az ifjú bőrébe
 938 XXVII  |                  csak eldobta a kezéből, s más módját találta ki a
 939 XXVII  |               odacsalnak a vad méneshez, s akkor a szilaj lovakkal
 940 XXVII  |             Carlo marchese az én bátyám. S aztán sietett, hogy fussak
 941 XXVII  |           nevedben tette a följelentést, s aztán neked engedte át a
 942 XXVII  |                 a bátyád volt: József?~– S miért tette azt, hogy engem
 943 XXVII  |         szétfutottak a katasztrófa után, s megtudva a följelentést,
 944 XXVII  |              maguk mentek fel védekezni, s az elfutottakra hárítani
 945 XXVII  |         cigányvajdát elfogadtad apádnak, s kicsiny híja, hogy zendülést
 946 XXVII  |                 melyet a sors őrá bízott s melyet ő elvesztegetett,
 947 XXVII  |                 én be nem takargatnálak.~S betakargatta az ifjút hosszú
 948 XXVII  |              vagyok viaszból, azt tudod. S nézd ezt a sípot; ha ezzel
 949 XXVII  |           előrohannak a védelemre.~– Ah! s te azt képzeled, hogy húsz
 950 XXVII  |                 a két karommal átölelek.~S ugyan átölelte.~– Hát te
 951 XXVII  |           Szicíliából egyéb; egyedül te. S már most nem börtön nekem
 952 XXVII  |        megérkezett a két bátyám közül.~– S az ide fel fog jönni?~–
 953 XXVII  |                 a mi közös menedékünk.~– S ha az engem meglát?~– Ki
 954 XXVII  |              most hagyd magad eltemetni, s várd el, míg feltámasztalak.~
 955 XXVII  |                  el, míg feltámasztalak.~S az ifjú el hagyta magát
 956 XXVIII |                 vőlegénynek az öszvérét, s azzal tartja ki a lakodalmat.)~
 957 XXVIII |                    beszélte Domenichino, s azt is elmondta, hogy milyen
 958 XXVIII |                megkapjátok a pénzeteket, s aztán lesz minden elég.~–
 959 XXVIII |                  már a nyelve felelt rá. S ha az egyik elhallgat, akkor
 960 XXVIII |                felnyitotta a pinceajtót, s lekiáltott Györgynek.~–
 961 XXVIII |            vállakkal és hosszú karokkal; s úgy be volt az arca nőve
 962 XXVIII |                 éktelen haragra förmedt, s rárohant címerének meggyalázójára.
 963 XXVIII |               túlment Györgynek a fején, s a szűk szobában nem lehetett
 964 XXVIII |                kivette a kezéből a tőrt, s a háta mögé dobta, s aztán
 965 XXVIII |               tőrt, s a háta mögé dobta, s aztán fél kézzel megkapta
 966 XXVIII |          megkapta a kecskebőrénél fogva, s úgy odaültette a kőpadra,
 967 XXVIII |           jegyesemért – folytatá György. S ha a móringon megegyezhetünk,
 968 XXVIII |         megegyezhetünk, azonnal fizetek, s hozhatjátok a papot.~A „
 969 XXVIII |                  átadjam. Ami a bérlőtül s a malandrinoktul megmarad:
 970 XXVIII |        fuggitivik röptiben megosztoztak, s futottak nagy versenykiabálás
 971 XXVIII |             megkaphatni, csengő pénzért. S éhes embernek gyors a lába.~–
 972 XXVIII |                közé szorította a tollat, s úgy vezetve a kezét, odarajzoltatta
 973 XXVIII |             menyasszony kezét fogta meg, s azzal íratta alá a nevét –
 974 XXVIII |                  barát kiverte a tollát, s átadta az írást Satturnonak.~
 975 XXVIII |               hisz „azon” nevetek éppen!~S nem bírt magával a menyasszony.
 976 XXVIII |                szemeit ég felé forgatva, s arcának megnyúlt kifejezést
 977 XXVIII |          képezett.~Megáldá az ifjú párt, s kötelességükké tette, hogy
 978 XXVIII |              borult a vőlegénye keblére, s elszívelte, hogy az egy
 979 XXVIII |                  monda erre Domenichino, s azzal a két bátya, a baráttal
 980 XXVIII |          szurokfáklyákat gyújtottak meg, s elkezdtek a dudaszó mellett
 981 XXIX   |                földön kívül nincsen idő. S akik szerelmesek és boldogok,
 982 XXIX   |          uralkodni, mint a Val del Bove! S ott egy akkora kis mennyországot
 983 XXIX   |                  egy Heszperidák kertje, s annak a háta mögött egy
 984 XXIX   |                 csapatban a tengeren át, s Szicília a pihenőhelyük.
 985 XXIX   |                  mindig érő szamócáiban. S adót is fizetnek a madárfogó
 986 XXIX   |              egyszerre hideg lesz a lég, s csak később enyhül fel újra;
 987 XXIX   |                feljön a félhold az égre, s behinti ezüsttel a komor
 988 XXIX   |                szemeit lezárja az éjfél, s fut a hold csónakja fölöttük
 989 XXIX   |                  van felül, hol a másik. S a szerelmesek is a gyerekek
 990 XXIX   |            gurigázta vissza Györgyöt Io, s annak a feje is nagyot koppant
 991 XXIX   |                 kidobta az elzáró üstöt, s azzal az egész épületet
 992 XXIX   |             átalakult harsogó zuhataggá, s az aláomló víz fekete volt.~
 993 XXIX   |                  míg a láva utól nem ér.~S azzal gyorsan, ahogy csak
 994 XXIX   |               ölébe kapta a szerelmesét, s úgy futott vele odább.~A
 995 XXIX   |              találomra botorkálni előre.~S a hamueső kezdett már borsó
 996 XXIX   |          hömpölygött végig a föld alatt, s egyszerre tűzfény borítá
 997 XXIX   |            szólalt meg: a Monte Gibelló, s azzal együtt egy égostromló
 998 XXIX   |               szűk sziklavölgy végetért, s kiszakadásánál lehetett
 999 XXIX   |             leszállhatott György öléből, s a maga lábán futhatott tovább.~
1000 XXIX   |           sziklába volt vágva egy fülke, s annak a közepéből folyott