bold = Main text
     Fezejet                                           grey = Comment text

1001 XXIX   |            letérdeltek a kútmedence elé, s megmosták az arcaikat szép
1002 XXIX   |                   a skarlátpiros sziklák s a tűzfelhőkbül alászálló
1003 XXIX   |                  brávót kiáltottak neki, s ha jött egy kéngomoly, olvadt
1004 XXIX   |            szerelem százféle bohóságait, s újrakezdték a szerelmi esküdözést:
1005 XXIX   |                mi miért ne csókolóznánk? S az égbül alázuhanó kövek,
1006 XXIX   |                  egy lökést adott nekik, s azzal leestek a kút mellé.
1007 XXIX   |          felemelték a fejüket a földről, s kikémleltek a kútfülke alól,
1008 XXIX   |             szamarak érzik a víz szagát, s ösztönbül is odafutnak corricolostul
1009 XXIX   |                párt, leugrik a kocsirul, s mély, dörgő hangon szól:~–
1010 XXIX   |                  egymást. Ugye, Giorgio?~S olyan erővel csimpajkodott
1011 XXIX   |                  dörmögé Páter Oloferno, s nem sokat teketóriázott
1012 XXIX   |                 egymást átölelve tarták, s mint két ölbeli babát, odavitte
1013 XXIX   |                 szekeréhez, behajította, s azzal ráhúzott a két szamárra
1014 XXIX   |                  szamárra a fustélyával, s maga gyalog futva mellettük,
1015 XXIX   |               mért nem engedik meghalni? S biztatta az égből hulló
1016 XXIX   |                magát Jupiter hivatalába. S a pokolbeli felhő is villámokat
1017 XXIX   |           mellyel az ég be volt terítve, s átverte az Etna déli oldalára.~
1018 XXIX   |        keresztülkandikáltak a csillagok, s a bokrok közt repkedtek
1019 XXIX   |         horgonyon, behúzott vitorlákkal. S fenn az égen még látszik
1020 XXIX   |              jeget csemegének használják s messze földrül hozatják
1021 XXIX   |              elvállalta a jégszállítást, s megvette készpénzen a jeget.
1022 XXIX   |                 az egész jégrakománnyal. S indulásra készen áll.~–
1023 XXIX   |                 feszítse ki a vitorláit, s aztán induljon Isten hírével,
1024 XXIX   |                 Hiszen nagyon jól tudom.~S azzal hangos csókot cuppantott
1025 XXIX   |          magaddal hoztál, címzet nélkül: s amit abból a levélből megtudtál,
1026 XXIX   |                  jéghez, tanácsot kérve, s attul jött az a gondolatod,
1027 XXIX   |                  a keleti tartományokba, s akkor te magad is elszökhetnél
1028 XXIX   |                 már boldog ember vagyok, s csókolom a kezét a császárnak
1029 XXIX   |                  lovagja a szabadságnak, s most nyög az idegenek uralma
1030 XXIX   |                 idegenek uralma alatt.~– S hogyan segíthetnék én ezen
1031 XXIX   |              kémeid nyomodat vesztették, s aztán elvitorlázol oda,
1032 XXIX   |                 a föld megrendül alatta, s ha az ébresztő szót elkiáltja,
1033 XXIX   |                 egy egész halott nemzet, s összetöri láncait.~– Hát
1034 XXIX   |             keresztény országba belépni. S aki menhelyet, védelmet
1035 XXIX   |                 maga hatalmát örökségül, s rád ruházhassa azt a nagy
1036 XXIX   |                akivel rokonságban állsz, s megújíthatod vele azt a
1037 XXIX   |                  állt az ő nagyatyjával, s hadsereg élén térhetsz vissza
1038 XXIX   |                  hogy hazám szabad volt, s nemzetségem úr volt e kis
1039 XXIX   |                 nő: férfivá változom át, s fegyverrel a kezemben megyek
1040 XXIX   |                  egyre nevetnem kellett, s mikor te unszoltál, hogy
1041 XXIX   |            jártál vele a Monte Gibellón: s tőlem kérdezed, hogy hová
1042 XXIX   |                 Bécs városát álcázottan, s ő fogta el a híres Ocskayt,
1043 XXIX   |               hogy téged kiszabadítsalak s atyádhoz vigyelek. Most
1044 XXIX   |                Mátul fogva férfi vagyok.~S hogy erős lelkérül bizonyságot
1045 XXIX   |                  megkapta az ifjú kezét, s vaserővel ragadta magával
1046 XXIX   |              alakja eltűnt előle örökre. S az egész boldogság szétfoszlott
1047 XXX    |           evezőlapát volt a két oldalán, s azokat hetvenkét férfi húzta.
1048 XXX    |               vitorláknál fogva a hajót, s a pilóta útmutatása mellett
1049 XXX    |                  mindenét a szerelemért, s aztán feláldozza a szerelmét
1050 XXX    |                magát, nemesemberré lesz; s ennek a nemesembernek beleszólása
1051 XXX    |           tesznek, fel egész a királyig. S akin törvényellenes igazságtalanságot
1052 XXX    |            hatalmasabb, az egész nemzet. S ez a szabadság.~György egészen
1053 XXX    |                fektükből a gályarabokat, s megkezdődött az evezés.
1054 XXX    |                  fölugranak a helyeikből s előretoppannak, akkor aztán
1055 XXX    |              lapjával élesen a hullámba, s hirtelen hanyattvetik magukat
1056 XXX    |         megrántja karjaikat kegyetlenül, s a visszahulló lánc nagyot
1057 XXX    |              annyi lánccsörgés kórusban. S ez így megy szakadatlanul,
1058 XXX    |               jól megmarkolja az evezőt, s az izmai feszüljenek. Aki
1059 XXX    |            hosszú rinoceroszbőr korbács.~S az izmok munkáját jól lehet
1060 XXX    |            gályarab munkájához erő kell, s a gályarab gazdájának ügyelni
1061 XXX    |              előtt ezért a gyöngeségért, s letörlé a könnyet a szeméből.~
1062 XXX    |                 Szívem csak érted dobog.~S aztán még komorabban folytatja:~
1063 XXX    |              értened kellene a szöveget. S te nem tudsz magyarul.~–
1064 XXX    |                    ich könnte es sehen”. S erre ugyan vigyázni kell:
1065 XXX    |                szívesen lát, megtraktál, s azt mondja: „igyál, brúder”;
1066 XXX    |                ha magyarul szólalsz meg, s a határozott módot a határozatlannal
1067 XXX    |                  apám rám ismerjen róla.~S betanulta azt a szomorú
1068 XXX    |                  a gályarabok énekeltek. S azután megtette azt, hogy
1069 XXX    |                  gályarabok nevetnek is!~S aztán a sipkájukat tarták
1070 XXX    |       hajóőrséget: elfoglaljuk a gályát, s azzal kitűzzük a szabadság
1071 XXX    |                 a török szultán katonái, s a török szultán a mi protektorunk
1072 XXX    |          zsarnokaiktól el vannak nyomva. S te már úgy beletüzeltél
1073 XXX    |              kardot a strázsájuk kezéből s kettéhasítsam vele a fejét.~–
1074 XXX    |                   az őreiket megfizetve, s kikérdeztem őket a sorsuk
1075 XXX    |                verést kapnánk, mint itt, s utoljára felakasztanának.
1076 XXX    |             helyébe keresztet tűznek ki; s inkább választják a gályarabságot,
1077 XXX    |         jezsuitát visznek misét mondani. S akik azért, hogy ezt a láthatatlan
1078 XXX    |                 ők érzik ezt a rabságot. S mert érzik, joguk van attól
1079 XXX    |                 rabság tehát nem rabság. S az a békó, amit a láb visel,
1080 XXX    |                sietett György kajütjébe, s a szelám után meghívta őt
1081 XXX    |                Györggyel egyedül maradt.~S aztán egész az Aranyszarv-öbölig
1082 XXX    |           becsületes mészárost, letették s elküldték Szíriába kormányzónak (
1083 XXX    |            barátjuk volt a magyaroknak), s helyébe emelték a szultán
1084 XXX    |            György magára maradt a hajón, s volt módjában elmélkedéseket
1085 XXXI   |       leghívebbnek hitt barátja elárulá, s összeesküvésért börtönbe
1086 XXXI   |         börtönéből: asszonyi lángésszel, s átmenekíté Lengyelországba.
1087 XXXI   |            bujdosó magyarok élnek-e még, s hogyan élnek? ki hozott
1088 XXXI   |                hosszabban kell kiejteni, s sokáig nem ment a fejébe,
1089 XXXI   |               kiszállt az ázsiai parton, s előrement teveháton Rodostóba,
1090 XXXI   |                  a hajón kellett maradni s tengeren tenni meg az utat
1091 XXXI   |                zöld hegyei közelítettek, s azok között a kies fekvésű
1092 XXXI   |                  ház körülvéve kőfallal, s azon belül kert.~A Mohabbet
1093 XXXI   |             levette a süvegét a fejéről, s magasra emelve kiáltott
1094 XXXI   |               kalpagját. Ez a fejedelem. S aztán kiválva a társaság
1095 XXXI   |                  ki lett volna láncolva, s pillanat alatt felfutott
1096 XXXI   |              széttárta reszkető karjait, s hangos zokogással szorítá
1097 XXXI   |             előtte, átkarolta a térdeit, s szép szelíd arcát atyjának
1098 XXXII  |             opportunista nézetei voltak. S efölött ősi magyar szokás
1099 XXXII  |                ne forduljon Pelargushoz, s azt ne kérdezze tőle németül: „
1100 XXXII  |              fejedelem megmosta a kezét, s azután felállt, mire az
1101 XXXII  |                 hátratolták a székeiket, s abbahagyták a disputát.
1102 XXXII  |         magyarnak még a bújdosásában is, s a rodostói bor nem ment
1103 XXXII  |                 kápolnába szokott menni, s ott egyedül ájtatoskodik
1104 XXXII  |             Rákóczy Ferenc a kápolnából, s akkor kezet szorítva, búcsút
1105 XXXII  |            eloszlott. A fiát megcsókolá, s Pelargusra bízta, hogy vezesse
1106 XXXII  |                 apa a fiának az orcáját, s aztán végighúzogatva a szakállát,
1107 XXXII  |        világnyelv, amit mindenki megért, s amihez nem kell tolmács.~
1108 XXXII  |                behívatta Mikes Kelement, s rábízta, hogy ismertesse
1109 XXXII  |                elmentek Franciaországba, s a huszárjainkat is összetoborzották,
1110 XXXII  |                táborkara és hadserege.~– S mit csinálnak itt kegyelmetek?~–
1111 XXXII  |              fejedelem fogta a gyertyát, s a fiával együtt átment az
1112 XXXII  |                    Éjfél után két óra. – S azzal átment a mellékszobába.~
1113 XXXII  |           megütötték az udvaron a dobot, s arra mindenki felneszelt
1114 XXXII  |              voltak a tornácban az urak, s követték a fejedelmet a
1115 XXXII  |             megviselve az Etna-mászásban s kiegészítve a török kaftánnyal.~–
1116 XXXII  |       Szabómesternél fogadtunk szállást.~S amíg a fejedelem a kápolnában
1117 XXXII  |                   nagy fekete szemekkel, s vastag félhold alakú szemöldökkel.
1118 XXXII  |                  festve fehérre-pirosra, s attul olyan volt a képe,
1119 XXXII  |                 a teljes öltözet árában. S arra foglalót is adott Pelargus,
1120 XXXII  |              csak három esztendős házas, s az örmény asszonynak négy
1121 XXXII  |                az örmény nagylelkű lett, s arra a dicső napra, amikor
1122 XXXII  |                  lábait maga alá szedve, s fújta a füstöt a nargiléből.
1123 XXXII  |                 urakat a puha szőnyegre, s egy kis núbiai embervakarcs
1124 XXXII  |           számukra pipát és feketekávét. S kegyesen meghallgatta a
1125 XXXII  |                  harmadszor is fognak.~– S mit jelent ez a dobszó?~–
1126 XXXII  |                  alól nézett az emberre, s csak úgy félig nyitott szájjal
1127 XXXII  |                 legcsúfabb vén banyákat, s azokat ültették ki a házaik
1128 XXXII  |                most már ebédre dobolnak. S ahhoz csak két dobszó járul.~
1129 XXXII  |             elviszlek magammal vadászni, s ahhoz hajnal előtt indulunk.~–
1130 XXXII  |                Vadászni? – monda György, s a szemei fellángoltak e
1131 XXXII  |                  szökik fel a levegőben, s aztán bukfencet vet, s elterül
1132 XXXII  |                   s aztán bukfencet vet, s elterül a porondon halottan.
1133 XXXII  |             felmelegítették a gyomrukat, s azzal kikocogtak a kastély
1134 XXXII  |               hogy ismét lovon ülhetett, s amint a mezőre kiértek,
1135 XXXII  |                bírt vele lépést tartani, s hiába kiabált neki, hogy
1136 XXXII  |            lováról, azokat kipányvázták, s a fejedelem lovászainak
1137 XXXII  |               húsz lépésnyire Györgytől, s aztán futott, ahogy csak
1138 XXXII  |               leeresztette a puskájának, s engedte, hogy a kísérője
1139 XXXII  |             segítek rajta – monda Mikes, s aztán megmutatta Györgynek,
1140 XXXII  |                  egyedüli vadállomány.~– S a fejedelem is csak ilyenre
1141 XXXII  |             csügg egy felhurkolt fogoly, s elöl-hátul kilóg a nyílásán
1142 XXXII  |              György leheveredett a fűbe, s elkezdett az ostormén-bangitából
1143 XXXII  |               faragni. Otthagyta magára, s ment üldözni az elszalasztott
1144 XXXII  |                 lovaglástul is kifáradt, s otthagyta a zsombékon pihenni.~
1145 XXXII  |              igen, én is lőttem valamit.~S azzal előhúzott a bokorból
1146 XXXIII |                gyökeret vertek a földbe, s a fára mászót pofonütik
1147 XXXIII |             szőnyegekkel van feldíszítve s kamrákra felosztva. Azonkívül
1148 XXXIII |                akkor kiszállnak a tóbul, s futnak a cserény felé. Szabad
1149 XXXIII |             cserény mögött lemosakodnak, s ott azután kapnak gyapotlepedőt,
1150 XXXIII |            beburkolva kerülnek ismét elő s ballagnak a sátoraikhoz.~
1151 XXXIII |                írja: „mi is ott voltunk, s jól megitattuk (a keserűsós
1152 XXXIII |                  királyi jókedvében van, s kegyelmes elhatározásokra
1153 XXXIII |                  csak imádkozni sem tud, s sem az Ó-, sem az Új-Testamentomot
1154 XXXIV  |             vagdalt bivalyhúsból készül, s kéményben megfüstölve és
1155 XXXIV  |                vesznek) megtörik apróra, s akkor leöntik sűrűre főzött
1156 XXXIV  |                 tavasszal meghalálozott, s hat hónappal később az özvegy
1157 XXXIV  |          kéményseprők nem ilyen feketék! S milyen utálatos nyelv, amit
1158 XXXIV  |                 téríteni az eszejárását, s útközben példálózott neki,
1159 XXXIV  |               unokáját látja maga előtt. S amint Mikes Kelemen bemutatta,
1160 XXXIV  |          csizmaszárából a frizérfésűjét, s a haját a tarkójáról a füle
1161 XXXIV  |               özvegy könnyekre fakadjon. S az még jobban illett az
1162 XXXIV  |                  meglehetős németséggel; s aztán leülteté az urakat
1163 XXXIV  |                hát magamban nem mehetek. S nincs senkim, aki kísérjen.~
1164 XXXIV  |                majd eljövök a grófnéért, s azután együtt kirepülünk
1165 XXXIV  |             valami rossz szél nem fúj.~– S meddig fog a herceg itt
1166 XXXIV  |                  nem tanulok magyarul.~– S szeret kegyelmed magyarul
1167 XXXIV  |               kegyelmességednek az úton, s nekem azt tetszett mondani,
1168 XXXIV  |                 Ő kezdett el feszengeni, s figyelmezteté Györgyöt.~–
1169 XXXIV  |                alig akart vége szakadni, s az mind egyszerre kedvenc
1170 XXXIV  |           különösen megnyerte tetszését, s miután azoknak a készítésmódját
1171 XXXIV  |              téve, mintha ő járna utána, s az játszaná a bibliai Józsefet.~
1172 XXXIV  |            megajándékozták a cselédeket, s aztán felülének a lovaikra.~
1173 XXXIV  |                  herceg. Előrevágtatott, s a szemközt jövő vásárosokat
1174 XXXIV  |            kezdte, hogy a nyakába ugrott s összecsókolta.~– S megesküdött
1175 XXXIV  |                ugrott s összecsókolta.~– S megesküdött vele a holdvilágnál.~–
1176 XXXIV  |               bevárta a kísérőit György, s elragadtatással beszélt
1177 XXXIV  |              nélkül elhagyta a kastélyt, s elindult gyalog a Panajia
1178 XXXIV  |                 piaszter elég volt neki, s onnan egyenesen odavezeté
1179 XXXIV  |            asszony imádságos kis száját, s igyekezett utánamondani –
1180 XXXIV  |               ott állt a görög kalugyer, s görögül mondá utánuk a litániát.~
1181 XXXIV  |                   végezte a Hiszekegyen, s ez így ment tovább. György
1182 XXXIV  |                néze a szemébe az özvegy, s halkan szólt hozzá:~– Ne
1183 XXXIV  |                  üdvösségeért imádkozom.~S még kétszer mondta el mind
1184 XXXIV  |               fel a térdéről az asszony.~S már akkor másfél éve volt
1185 XXXIV  |                 csak a szeretetét láttam s a jó szavát hallottam?~György
1186 XXXIV  |                 asszony nem a Lodoiszkák s nem az Iók képmása. Ez valami
1187 XXXIV  |                 megismeri még jobban is, s akkor meg fogja érteni.~–
1188 XXXIV  |                 kezdte el az imádkozást, s szép tiszta kiejtéssel mondá
1189 XXXIV  |         fejedelem keblére ölelte a fiát, s az urak odatódultak hozzá,
1190 XXXIV  |                  urak odatódultak hozzá, s ki-ki csókolta, ahol érte.
1191 XXXIV  |                  is a dicséretes példát, s lőtt a nyulak után, ahol
1192 XXXIV  |          naponkint felkapott a paripára, s két agarat véve maga mellé,
1193 XXXIV  |                   Tudja jól, mi a rossz, s megtartja a jót.2~Egyszer
1194 XXXIV  |               ott meg is halt pestisben. S mikor az özvegye odajött
1195 XXXIV  |              sorsát: örüljön az életnek, s ne rontsa el a másét.~Az
1196 XXXIV  |                már lovára vetette magát, s este került haza, kergette
1197 XXXIV  |            kibérelt egy vitorlás bárkát, s bekalandozta vele a kisázsiai
1198 XXXIV  |              délután kézimunkával tölté. S mikor ott ült az asztalfőn
1199 XXXIV  |            odajövetelének az ideje volt, s oda annak a síremléknek
1200 XXXIV  |          felnyitá az íróasztala tetejét, s kivette a kéziratot, családi
1201 XXXIV  |            családi pecsétjével lezártan, s egy erszény pénzt mellékelt
1202 XXXIV  |                  vetődött a tanyák közé, s az a nádasba vette magát,
1203 XXXIV  |                 kiszáguldoz a legelőkre, s sok birkát leöldösött már;
1204 XXXIV  |              Onnan mégegyszer visszatér, s akkor azután felveszi a
1205 XXXIV  |         királyhoz írt levelemet elvigye. S ha György fiamnak kedve
1206 XXXIV  |             tudott fordulni a vadászára, s felugrott a lovának a nyakára,
1207 XXXIV  |                  vadászkésével leszúrta, s aztán nagy diadallal hozták
1208 XXXIV  |                  zsidóhoz, akitől vette, s ott hagyja nála ápolás alatt,
1209 XXXIV  |                hagyja nála ápolás alatt, s addig is cserébe mást hoz
1210 XXXIV  |                 Ali-kői keserűsós vizet, s később a borbélyát is megbízta,
1211 XXXIV  |               ami darabokra szétszedhető s tábori ágynak is elnyújtható.
1212 XXXIV  |                   Keblére ölelte a fiát, s erős mellének görcsvonaglásai
1213 XXXIV  |              faréjt, felölté a kabátját, s a fia vállát átölelve, bevezeté
1214 XXXIV  |                kikeresett egy pergament, s átnyújtá neki:~– Olvasd
1215 XXXIV  |                György felnyitá az írást, s meglátva annak a címét,
1216 XXXIV  |              megcsókolá az aláírt nevet, s ismét összehajtva a pergament,
1217 XXXIV  |                visszanyújtá az atyjának.~S aztán a keblébe nyúlva,
1218 XXXIV  |              diadalról diadalra vezette, s melyet csak Isten keze törhetett
1219 XXXIV  |              Babilont ott is megtalálod, s a Kirkék ott nem keresik
1220 XXXV   |                 fejedelemfi hajóra kelt, s elvitorlázott Franciaország
1221 XXXV   |                  készült Magyarországba, s e célból előrement ágyasának
1222 XXXV   |           szétverték, a vezért elfogták, s bezárták Munkács várába.
1223 XXXV   |           zivataros éjszakán megszökött, s futás közben az őrök agyonlőtték.~
1224 XXXV   |            szertartás mellett volt kötve s el volt fogadva az udvarnál