Fezejet
1 I | gyakoroltatott a nevelésében.~Ekkor következett azután a tantárgyakból
2 I | bátorkodnak az examen alatt?~Ekkor azután a prorektor őnagysága
3 I | pipaszárat kapta a kezébe, s ekkor aztán egy szabályszerű asszó
4 I | védeni, úgy-e? Bärrenhäuter!~Ekkor azonban, ahelyett, hogy
5 I | legközelebbi szombat estén.~Ekkor aztán ragyogni kezdtek az
6 II | számára is főz feketekávét. Ekkor aztán nem ment el a leányasszony
7 VI | pattognak a talpa alatt.~Ekkor levették róla az azbesztleplet.~
8 VII | a megbuktatott helyére.~Ekkor aztán valóságos dühvel indult
9 VII | sértett becsület!~A nagymester ekkor odament Györgyhöz, s pallosát
10 VIII | a tromfok maradnak benn. Ekkor a „l’hombre”-játszó elesik
11 VIII | a valóságos tabula rasa.~Ekkor megszólalt a Szent-István
12 VIII | Coeur dame!~– Az a tied.~És ekkor megmozdultak a bokrok, s
13 VIII | elkezd szíve szerint nevetni.~Ekkor lesz aztán belőle az igaz
14 IX | titokban tartom, amit láttam.~Ekkor a hosszúképű komolykodásból
15 IX | kell, hogy mit álmodtam.~Ekkor Péter felkapta a pájdlit,
16 X | szemet találta el szépen. Ekkor aztán a hölgyek is vivátoztak.~
17 X | azzal is leszállhasson.~Ekkor csaknem az ölében volt a
18 1 | azután a dínomdánom ideje. Ekkor jöttek a népünnepélyek és
19 1 | kapott borravalót a csikós.~Ekkor aztán kedve támadt ezt a
20 1 | jelenti, hogy rézkondér. Ekkor aztán Giorgio próbálkozott
21 XII | repas”1 fel van tálalva.~Ekkor aztán Giorgiónak kellett
22 XIII | Ez sem az igazi neki.~Ekkor Györgyre kerül a sor. Amint
23 XIII | Már meg is volt tüzesítve.~Ekkor aztán a három csikós egy
24 XIII | mintha hozzá volna nőve. Ekkor aztán más furfangot talált
25 XVI | jött és fenyegetőzött. De ekkor nagy bajomra odaszaladt
26 XVII | függönyét: árnyékban maradnak. Ekkor a tulsó oldalán a karzatnak
27 XVII | rogyott le a kerevet mellé.~Ekkor Zsuzsanna hevesen taszítá
28 XIX | kiráncigálta a kezeit a Sosojéból.~Ekkor aztán maga a vajda ugrott
29 XXI | kiszabadítja az ellenség kezéből, s ekkor megismerteti magát vele: „
30 XXII | terjedő donációs levelet.~Ekkor a király még egy pecsétes
31 XXIV | volt az írva: megértheté.~Ekkor nyílt meg azután előtte
32 XXVI | míg lángot nem vetett.~Ekkor aztán György felegyenesedett,
33 XXVII | párviadalra hívtátok egymást. Ekkor mi viszont azt találtuk
34 XXVIII| kincstáratokba deponálok.~De már ekkor mind a két bátya a nyakában
35 XXIX | sírni fogok.”~Zokogott már.~Ekkor meg azt nem értette György.~
36 XXIX | védelmeződ, Pelargus.~György ekkor ébredt a való tudatára.~
37 XXXIV | kartalan székre.~György ekkor látta, hogy milyen szépek
38 XXXIV | aki ura önmagadnak.~Már ekkor Rákóczy György nem térdelt,
|