Fezejet
1 III | serdülő növendékének.~És mégis a De Sacy-féle biblia ama
2 VII | György visszahőkölt tőle.~Ez mégis hiénafogra való étel!~A
3 VIII | önmagának élne, úgy mozog, s mégis „egy” érzést személyesít
4 IX | meggyőződésre jutni, hogy mégis a valóságos világban él.
5 X | legkiválóbb szépségeket mégis a lengyelek szolgáltatták.~
6 XII | szállásom, azokon a szűk utcákon mégis könnyen eltévedtem. Az is
7 XIII | szó és a beszélő ember. És mégis valami álmatag gyönyör lepte
8 XIII | egy szót sem ért abból. Mégis megértette az, hogy mit
9 XIV | rónákért, amelyeket elhagyott, mégis azon extravagancián hagyta
10 XIV | Kiejtése oly erőteljes és mégis sima, harmóniás, hangzatos.~
11 XIV | fiatal legény, nem is szép. – Mégis azt merte mondani előttük.~
12 XVI | világos volt előtte. És mégis odament velük, s mint minden
13 XVI | abban a lángörvényben. És mégis vágyik utána. Úgy látja
14 XVII | is chiméra az egész.~És mégis ragályos.~A mysterion szerint
15 XIX | nyelven tartott beszéd, melyet mégis mindenki megértett. A tolvajok
16 XIX | Cigánycsók volt: hazugság volt. S mégis mennyivel igazabb volt,
17 XIX | titkos kijáratok között.~Mégis nagy úr lehet ez a Malach,
18 XX | várna rám a phrálom.~– Hát mégis itt hagysz? Mégis el akarsz
19 XX | Hát mégis itt hagysz? Mégis el akarsz menni? Hát nem
20 XXI | Malach mégsem csaló! Akkor ő mégis igazságtalan volt iránta,
21 XXIV | tudott neki élő arcot adni, mégis megismerte: előtt állt.~
22 XXV | a foga is vacogott bele, mégis csak megírta.~György magához
23 XXV | szakálla van, bajusza nincs. És mégis úgy emlékeztet rá! – Hisz
24 XXVI | tulajdonának nevezni?~– De mégis kinek a birtokához tartozik
25 XXVII| hogy egyre fölfelé vitt, mégis mindig mélyebb kezdett lenni.
26 XXVII| vagy az én Iom.~– Bizony mégis megvan a két szeme. Azt
27 XXVII| egészen jó helyt vagyok. De mégis tömlöc ez a sziget.~– Hogy
28 XXVII| kívánkozom innen.~– Azért mégis el fogsz menni –, majd ha
29 XXIX | meg a csillagokat?~Azért mégis világított az ég: csakhogy
30 XXIX | Oloferno nem a sátán, hanem mégis a sátán jött értünk.~Páter
31 XXXII| bizony éhen marad. Végre mégis hoztak valamit, amit megízlelhetett,
32 XXXIV| mondá.)~De György két szót mégis megértett belőle. Azt, hogy „
33 XXXIV| meg nem sérti, és azért mégis olyan tiszteletet tud maga
34 XXXIV| kancsal, csámpás, görbe, mégis az öné. Más között nem válogathat.~–
35 XXXIV| consilium mutare in melius.” Mégis tanácsosabb lenne György
36 XXXIV| szívemen belül is.~– Tehát mégis átadták neked a bécsi pártfogók?
|