Fezejet

 1  I   |            Sebesen és folyékonyan mondta el; az utolsó tételig: „
 2  I   |     beszélt a medveház előtt. Azt mondta, hogy ez egy magyar.~– No,
 3 VI   |         becsületemet féltem.”~Így mondta utána az esküt.~A négy ércsisak
 4 VIII |     eltávozott.~– Jer átöltözni – mondta Wammána, kézen fogva Giorgiot,
 5 IX   |   pipázóba a feketekávét, Péter – mondta Wammána. – Aztán a szakács
 6 XII  |       először.~– Nos, marchese! – mondta a mester, megfogva az ifjú
 7 XII  |      Lodoiszka hercegnőhöz, s azt mondta neki igen fulladozó hangon:~–
 8 XII  |          Csak a nevét tudom.~– Ki mondta meg önnek a nevét?~– Mirasassi
 9 XII  | tekingetett, bamba képpel.~– Mért mondta ez nekem: „jó Fülöp?”~Wammána
10 XII  |  verdiktjét mondtad ki.~– De mért mondta azt, hogy jó Fülöp?~– Eredj.
11 XII  |   senkinek.~– Nekem nincs párom – mondta Wammánának. – Az én legényemet
12 XVI  |           jó fiú. Nekem pedig azt mondta, hogy nem kell mindjárt
13 XVI  |         mintaképe. Dániel próféta mondta rólad ítéletalakban.~– Zsuzsanna
14 XVIII|      Rejtélyes megszabadítója azt mondta neki: fuss a karámhoz, a
15 XIX  |           menjen vele verekedni – mondta a Malach a lovagnak.~Erre
16 XIX  |        históriájában leírták, így mondta el azt a Künzli Péter az
17 XX   |           őket. Egyszer aztán azt mondta: „hogy a devla növesszen
18 XXI  |        jeladásodra vár mindenki – mondta a Kammesierer. – Átkozom
19 XXV  |         Én oda fel akarok menni – mondta György a gazdának.~Az a
20 XXVII|           semmit, mindent tudok – mondta a lány. – Elébb láss lakomához.~–
21 XXVII|  rágondolok.~– No hát döfd oda! – mondta György, szétnyitva a mellényét
22 XXVII|           tudott velem váltani. Ő mondta meg, hogy San Carlo marchese
23 XXIX |           azt, hogy eredj!~Ezt Io mondta Györgynek.~György nagyot
24 XXXI |         Hanem aztán mégiscsak azt mondta Pelargusnak, hogy „mégsem
25 XXXI |           magyarul”.~Pelargus azt mondta rá: „igazad van”.~A Dardanelláknál
26 XXXI |           a perspektívába, de azt mondta, hogy nem lát rajta. A könny
27 XXXII|        már erre ugyan siessünk! – mondta Mikes. – Mert most már ebédre
28 XXXIV|          sem találták kedvét. Azt mondta Pelargusnak, hogy ha mindennap
29 XXXIV|          imádkozom.~S még kétszer mondta el mind a hármat. Tizenkettő
30 XXXIV| magyaroknál ez nincs bevéve.~– Ki mondta ezt kegyelmednek?~– Volt
31 XXXIV|         valami szava hozzá: nekem mondta el, általam izenteté meg
32 XXXIV|     beszédű volt, gondolatait nem mondta el, hanem leírta. Ami ideje
33 XXXIV|      szelíd mosoly derengett. Azt mondta rá:~– És „pro coronide”:
34 XXXIV|       nagy kísértés elől. – Ezért mondta Rákóczy Mikesnek, hogy bizony
35 XXXIV|   pártfogók? Ezt még Pelargus sem mondta el nekem.~– Nem tudta.~–