Fezejet

 1 VI    |       Sámson, hogy megy az élet? – szólt a nyomorulthoz Wammána.~
 2 VI    |      szőrkötélen.~– „Méte es is” – szólt Wammána a küszöbön átlépve.~– „
 3 VII   |         tökéletes.~– Abrekh fiam – szólt a nagymester – állj fel
 4 VII   |      tanítványodat róla, mester! – szólt az aranysisakos Wammánának.~
 5 IX    |  Leányruhában.~Péter siránk hangon szólt közbe:~– Hát hisz én is
 6 XII   |          szép Cornelia hercegnő? – szólt közbe Giuseppe.~– Kimentette
 7 XII   |          egy tudományos intézet? – szólt bele Io.~– Nem. Az egy nevezetes
 8 XIII  |         Vivát! odafenn van.” – Ami szólt annak a kötélen-táncolónak,
 9 XIII  |            Magyarországon, németül szólt a csikóshoz, de fűszerezve
10 XIII  |             Helytállok magamért! – szólt a csikós, odalépve Io elé
11 XIII  |       látod, hogy már van párod! – szólt enyelegve Wammána.~Lodoiszka
12 XVI   |          le szemeit.~– Nézzétek! – szólt nevetve Koleikháb – hogy
13 XIX   |            feltüzelték. Fennhangon szólt oda a társaság közé.~– Nem
14 XIX   |           lovagköntösű csavargónak szólt.~– Ugyan húzd ki a kardodat,
15 XIX   |          azt az égrevigyorgódat! – szólt egy vén cigány, egy égő
16 XX    | jobbra-balra.~– Hagyjátok! Ácsi! – szólt a Malach. S aztán csendes,
17 XXII  |          halk, melankolikus hangon szólt hozzá.~– Lépj közelebb,
18 XXII  |      ujjával az ifjúra mutatva így szólt:~– Úgy van. Rákóczy György
19 XXIII |           ment.~Az egyik segéd így szólt hozza.~– Uram. Mi marchese
20 XXV   |      engednek.~– Itt a kezem rá! – szólt Fra Barbarigo, odanyújtva
21 XXVI  |       levél a palermói alkirálynak szólt.~Abban le volt írva mindaz,
22 XXVIII|         Elszalajtottuk a madarat – szólt az a vékony tenorhang, mely
23 XXIX  |            víz helyett. György nem szólt semmit, csak az ölébe kapta
24 XXIX  |            aki elvisz bennünket! – szólt dévaj nevetéssel Io.~Csakugyan
25 XXIX  |            hanem a jég.~– A jég? – szólt elbámulva György. – Hát
26 XXIX  |           már kemény hangnyomattal szólt.~– De hogyha a hazád szólít?~–
27 XXIX  |           A hajótülök másodszor is szólt. Oloferno megkapta az ifjú
28 XXXII |         senki.~A fejedelem meg nem szólt közbe. Ő megtartotta méltóságos
29 XXXII |       háromszor doboltak; az pedig szólt a délesti misére. És végül
30 XXXIV |        szemébe az özvegy, s halkan szólt hozzá:~– Ne gondolja azt
31 XXXIV |            azzal bünteté, hogy nem szólt hozzá.~Amióta Bercsényiné