Fezejet

 1  I   |               Péter az egyik ajtón, csak annyi idő telt bele, hogy a rajta
 2 IV   |              bécsi policájnak anélkül is annyi a dolga! Neki kell felügyelni
 3 VIII |                 is. A szerencsének éppen annyi jó és bal fordulata van
 4 VIII |               sok fűzés, kapcsolás alatt annyi kérdezősködésre volt ideje.~–
 5 IX   |               hívatták, hanem kergették. Annyi skandalumot és adósságot
 6 IX   |                 csinál mellette négyszer annyi adósságot. Még egy ephemeridessel
 7  X   | szerecsenfő-szúrás. Ahány lovagpár volt, annyi oszlopot állítottak fel
 8  X   |              Bizonyára az vagy. Mert aki annyi szépség közül csak azt az
 9  1   |        marhaállomány megcsökkent, gabona annyi termett, hogy otthon is
10 XII  |            Mindenki rózsaszínűt vett ki. Annyi piros és barna csemege galacsin
11 XIX  |              tarisznya. Jövedelmük éppen annyi volt, amennyi a mai napra
12 XX   |              szalag csüggött alá, ahány, annyi színű, mindegyiknek a végén
13 XXIV |                   én Istenem, miután már annyi évekig szólottam az emberekhez,
14 XXV  |                  földet körülhajókáznánk annyi idő alatt, amennyibe került
15 XXV  |            Megkívánja a természete, hogy annyi ütést kapjon a hátára, ahány
16 XXV  |               sincsenek kerítve. A fákon annyi a gyümölcs, hogy minden
17 XXV  |           tanyája. Volt egy hercege, aki annyi kincset gyűjtött a birtokából,
18 XXVII|            felülről folyvást ömlött bele annyi hideg víz, amennyi elpárolgott
19 XXVII|                   amelyeken ő uralkodik. Annyi neki a trónusa, mint más
20 XXIX |                  szerelmes nőnek hétszer annyi.~Egy fejedelem nem gondolhatott
21 XXX  |              csördül. Ahány evezőcsapás, annyi nyögés, annyi lánccsörgés
22 XXX  |               evezőcsapás, annyi nyögés, annyi lánccsörgés kórusban. S
23 XXXI |               előtt megérkezett Pelargus annyi csodadolgot regélt. Többen
24 XXXIV|              grófnét, akiről Pelargustól annyi nevezetes jellemvonást hallott
25 XXXIV|             herceg! A kegyelmed sorsában annyi az irigyelni méltó, mint
26 XXXIV|                  Annak még akkor is volt annyi ereje, hogy vissza tudott
27 XXXIV|      esztergályozni.~Ebben az egy szóban annyi kétségbeesés volt kifejezve,
28 XXXIV|             kétségbeesés volt kifejezve, annyi keserűség összegyűjtve,
29 XXXIV|                  keserűség összegyűjtve, annyi jajszó elmondva, hogy a