Fezejet
1 III | volt még egészen.~Wammána nagyot nevetett a fiú zavarán.~–
2 VIII | mandolosz lehetnék!~Wammána nagyot nevetett ezen a jámbor felfohászkodáson.
3 IX | Ejh! Akkor kannibáli módon nagyot aludtam.~– No hát mit álmodtál?~–
4 X | visszarántani a lovát, mely aztán nagyot ágaskodott s kiugrott a
5 1 | Lodoiszka hercegnõ.~Giorgio nagyot bámult.~– Milyen az a magyar
6 XII | szemére rántja félre, s nagyot üt a fokossal a mestergerendára.
7 XIII | őket körülállta, azután egy nagyot ásított, mint mikor a kutyának
8 XIII | végigszaglássza az emberét: akkor nagyot prüsszent, a fejét megrázva.
9 XIII | akkor egyszerre, orozva, nagyot nyal a kezén, ha az egyiket
10 XV | császári vadakat, mert az nagyot durran, hanem számszeríjjal,
11 XIX | amint meglátta Györgyöt, nagyot sikoltott, mint a felriadt
12 XX | leány kinyújtózta magát, nagyot ásítva. Olyan hajlékony
13 XXV | utasítás, s már erre csakugyan nagyot ittak.~– És most beszéljünk
14 XXV | kapunk.~Mind a három signore nagyot ugrott erre a szóra örömében.~–
15 XXVI | vagyok én itten?~A szerzetes nagyot bólintott a fejével.~– Elvezetlek,
16 XXVII | meglátta maga előtt Györgyöt, nagyot sikoltott, s hirtelen körülcsavarta
17 XXIX | Györgyöt Io, s annak a feje is nagyot koppant ezúttal a falon.~–
18 XXIX | Jupiter fényes csillaga.~Io nagyot sóhajtva mutatott fel az
19 XXIX | magával.~Ezen meg már éppen nagyot nevetett György.~– Hogy
20 XXIX | mondta Györgynek.~György nagyot bámult kedvesére.~– Te küldesz
21 XXX | az evezőpadra: az emberek nagyot nyögnek, a feszített evező
22 XXX | kegyetlenül, s a visszahulló lánc nagyot csördül. Ahány evezőcsapás,
23 XXXII | végighúzogatva a szakállát, nagyot mosolygott. Majdan kiadta
24 XXXII | ismer. Egy kicsit, meg egy nagyot; akinek a lába nem fér el
25 XXXIII| Mikor egyszer-egyszer olyan nagyot sóhajt, bizonyosan a szép
26 XXXIV | semmin meg nem botránkozik, nagyot nevet rajta; hanem aztán
|