Fezejet

 1 II  |          Itt már a büszke öntudat arcát tette fel a tanácsúr.~–
 2  V  |         tűznek, forró lehelete az arcát perzseli: hosszú szempillái
 3 VI  |           a fejére, mely az egész arcát eltakarta. Úgy észlelte,
 4 VII |           egy embernek, akinek az arcát sem látta, a nevét sem tudta.~
 5 VIII|           rabszolga védi erényét: arcát még mindig eltakarva tartja
 6 VIII|          József, amerre utat lát, arcát folyvást tenyerébe rejtve,
 7 IX  |          csókjaival árasztá el az arcát – a gyilkosnak; aki meg
 8  X  | visszahőkölt, amint az átellenese arcát megpillantá.~Ez az arc úgy
 9  X  |      fővel fordítá egymás felé az arcát:~„Hogy mer ez az ember énhozzám
10  X  |         Végre szabad volt neki az arcát annyira felemelni, hogy
11  X  |           felemelni, hogy a hölgy arcát is egyenes tekintettel megláthassa,
12  X  |          szabályszerű teketóriát, arcát a lova sörényéig lehajtá,
13  X  |      hajzászlót, mely röptében az arcát érinti; ezt a nevető, rózsapiros
14  X  |         György felemelte hozzá az arcát, s alig hallhatóan súgá
15  X  |         mit érzesz.~– Láttad az ő arcát is? Az első mondatánál bírám
16  1  |      ismertetnie a maga istenadta arcát és alakját: a hölgyeknek
17 XII |           helyzetét, s nemcsak az arcát takaró fátyolához nem nyúltam;
18 XVI |          S odafordította eléje az arcát, a szemébe nevetve dévajul.~–
19 XVI |       óvták a tenyereikkel Abrekh arcát, nehogy a másik megcsókolhassa.~–
20 XIX |   eltakarta mind a két kezével az arcát, s elkezdett jajgatni.~–
21 XXI |           még feketébbé tették az arcát, s a felső ajkának az egyik
22 XXV |         hasra kellett feküdni, az arcát a két karja közé rejteni
23 XXVI|         jégre, és megdörzsölte az arcát, karjait hóval. Aztán, hogy
24 XXIX|       felszárították egymásnak az arcát a csókjaikkal.~Akkor aztán
25 XXXI|       magáét, összecsókolta a két arcát, az ajkát, a szemeit, azt
26 XXXI|          a térdeit, s szép szelíd arcát atyjának a kezére fektetve