Fezejet

 1 VIII |      maradt ott a teremben, mely egyre sötétebb kezdett lenni.
 2 IX   |         múlt éjjeli dáridótul, s egyre ásítozott.~– Mi az ördög
 3  X   |      keresnivalójuk Bécsben. Ott egyre változott a királyság, s
 4 XIII |     nemes mént. Hosszú karjaival egyre rövidebbre vonja a pányvát,
 5 XVI  |          paradicsombul kikoptak, egyre hajszolta, hogy lásson dolog
 6 XVII |         A bottal védekező Sámson egyre tért veszített a folyvást
 7 XIX  |    engedte magát elcsillapítani. Egyre tüzelt.~– No hát megyek
 8 XX   |    szájába.~Az a bőszült ordítás egyre hangzott: valami olyan őrületes
 9 XX   |      minden mozdulataira alakult egyre. Mosolygásában a kárhozat
10 XXIV |    királya.~A következő sorokban egyre emelkedik az ájtatos hangulat.
11 XXV  |     élelmiszerek mellett.~György egyre hallgatott mélyen elmélázva.~
12 XXV  |       látszott körülfogni. A fal egyre följebb vonult, az olajfák
13 XXV  |       följebb vonult, az olajfák egyre emelkedtek egymás fölé,
14 XXV  |    boróka, a tiszafa. A hegy még egyre tart.~A felhőkárpit tovább
15 XXV  |    látszik sehol.~A felhőkurtina egyre följebb emelkedik; csúcsos
16 XXV  | lassankint elkezdett világítani: egyre sugárzóbb lett, utoljára
17 XXV  |  jégréteg azért sohasem fogy el: egyre szaporodik. Csak a kráterből
18 XXVII|        pedig, dacára annak, hogy egyre fölfelé vitt, mégis mindig
19 XXVII|       nézte ezt a sziklafészket, egyre nagyobb talány lett az előtte.~
20 XXIX |          kezd felderengeni, mely egyre jobban tért foglal, majd
21 XXIX |      meteor ellen!~Az izzó kövek egyre sűrűbben hullottak.~A szép
22 XXIX |      akiket veszteni visznek.~Io egyre kiabált és sírt, hogy mért
23 XXIX |    esküvőnk szertartása lefolyt: egyre nevetnem kellett, s mikor
24 XXX  |     városokkal megrakott partjai egyre messzebbre tűntek el szeme
25 XXXIV|       paripája azt követte, hogy egyre oldalt fordulva lépegetett