Fezejet

 1  I    |            Mikor aztán Wammána úr egyedül maradt a discipulusával,
 2 II    |           vigasztalva az orrát. – Egyedül méltóztatott így telepipázni
 3 II    |   orrontja ezt az imposztorságot; egyedül énnekem van róla biztos
 4  1    |     legény, aki botvívásban, akár egyedül, akár másod- vagy harmadmagával
 5 XIII  |          kést nem rántottak soha.~Egyedül a vásári bíróság osztott
 6 XVI   |  csikóssal egy percig sem hagyták egyedül találkozni. Visszatérett
 7 XVIII |        volna el őket. A fáklyások egyedül maradtak a szekér mellett.
 8 XX    |        most vagyok. Nézd: egészen egyedül vagyunk. Senki sincs kettőnkön
 9 XXIV  |      hatalmakban való bizalomról, egyedül az Isten irgalmába vesse
10 XXIV  |         szerette úgy Györgyöt? és egyedül őtet, akit csak a bölcsőben
11 XXV   | harasztágyba, s a bérlő és György egyedül maradtak a kandalló hamvadó
12 XXV   |      engemet, akármerre bolyongok egyedül, erdők, hegyek között, se
13 XXV   |     felült az öszvérre s elindult egyedül a környékben kalandozni.
14 XXV   |    folyvást feltolva az égbe. Itt egyedül ő maga az élő: körös-körül
15 XXVI  |            akiről azt hitte, hogy egyedül szereti a világon! Áruló!
16 XXVII |           bízik a jó két öklében, egyedül visszaverhet százakat, s
17 XXVII |          egész Szicíliából egyéb; egyedül te. S már most nem börtön
18 XXVIII|      magadra hagyunk a mátkáddal. Egyedül maradsz vele. Mi megyünk
19 XXX   |         Pelargus, mikor Györggyel egyedül maradt.~S aztán egész az
20 XXXI  |      pisla szemű nemzetek között. Egyedül áll ez.~Azután megismerteté
21 XXXII |    kápolnába szokott menni, s ott egyedül ájtatoskodik félóráig. Az
22 XXXIV |         véve maga mellé, elindult egyedül agarászni.~Mikesnek nagyon
23 XXXIV |      megtartja a jót.2~Egyszer az egyedül folytatott társalkodás közben,