Fezejet

 1 XXXIV|       legalább meglátogathatja végre özvegy Bercsényi grófnét, akiről
 2 XXXIV|             azt hitte, hogy mikor az özvegy Bercsényi grófnőrül beszélnek,
 3 XXXIV|             s hat hónappal később az özvegy Bercsényi gróf újra megházasodott:
 4 XXXIV|         nehány hónap múlva azt tegye özvegy Bercsényi grófnévá. A többi
 5 XXXIV|           beszélnek egymás között az özvegy asszonyságról. Ki-ki azt
 6 XXXIV|          György az atyjától, hogy az özvegy Bercsényi grófnét meglátogathassa,
 7 XXXIV|              támadna abból, ha őt az özvegy grófné ott fogná ebédre.~
 8 XXXIV| természetesebb, mint hogy a gyászoló özvegy könnyekre fakadjon. S az
 9 XXXIV|            meglátogasson – felelt az özvegy meglehetős németséggel;
10 XXXIV|        szeretem a tengert – monda az özvegy –, olyan kedvem volna egy
11 XXXIV|            itt maradni? – kérdezé az özvegy.~– Oh nagyon sokáig. Nekem
12 XXXIV|             egy férfiéből – monda az özvegy –, mert a férfiszájat eltakarja
13 XXXIV|           hogy azalatt őrizze meg az özvegy asszonykát, ami az ő szívének
14 XXXIV|              már az elmenetelnek.~Az özvegy olvasta az arcárul a kamarásnak
15 XXXIV|           kitűnő konyhája is volt az özvegy grófnénak.~A rövid ozsonna,
16 XXXIV|          befalazott síremlékéhez.~Az özvegy már ott volt a márványkő-szarkofág
17 XXXIV|        György is odatérdepelt a szép özvegy mellé.~Bercsényiné aztán
18 XXXIV|        azokat.)~Azután elimádkozá az özvegy az „Ave Máriát”, majd a „
19 XXXIV|          Akkor megint elől kezdte az özvegy a Miatyánkon, folytatta
20 XXXIV|             arccal néze a szemébe az özvegy, s halkan szólt hozzá:~–
21 XXXIV|       életrendet tart naponta a szép özvegy?~Aztán szép illedelmesen
22 XXXIV|     Panaja-kápolnába, elébb, mint az özvegy odajövetelének az ideje