bold = Main text
    Fezejet                                            grey = Comment text

501 XXVII   |             kedélyes, tréfás, mulatságos és amellett jószívű, ez pedig
502 XXVII   |                jószívű, ez pedig unalmas és kegyetlen.~Folyvást az Etnát
503 XXVII   |              földet érezni a lába alatt. És soha egy mosolygó nőarcot
504 XXVII   |                 leány is bizonyosan szép és kedves fiatal korában, csakhogy
505 XXVII   |                fogható bűbájos teremtés.~És őt most idedobták ez idegen
506 XXVII   |              bírni; s a saját jó öklében és az ólmos botjában is bízott
507 XXVII   |                az tele van édes bogáncs- és bojtorjánfélével. Erre emlékezett
508 XXVII   |               világított alá a magasból. És a fekete ház egy kis kertecskével
509 XXVII   |            sziklapárkányon oleanderbozót és gránátalma hajlott alá,
510 XXVII   |               van nőve szentjánoskenyér- és fügefabozóttal: a gyümölcstermő
511 XXVII   |          körülbámulni a rejtélyes kertet és házat.~Egy óriási boltozat
512 XXVII   |                  képes lehatolni. A füge és narancs úgy díszlik a kopár
513 XXVII   |                   Zsákok, bőrtömlők, fa- és cserépedények voltak a szögletekben
514 XXVII   |              fürjek hullanak az égből?~– És manna: gesztenyealakban.
515 XXVII   |                 manna: gesztenyealakban. És olaj csordul ki az özvegyasszony
516 XXVII   |                  sütöm én meg a fürjeket és a gesztenyét, mikor itt
517 XXVII   |              gróf. Hogy nevettem rajtad! És aztán haragudtam is rád!
518 XXVII   |           tartományoknak az előkelő fiai és leányai, amelyeken ő uralkodik.
519 XXVII   |               Németalföldön, Ausztriában és Magyarországon, a két szicíliai
520 XXVII   |          gondolatod fel volt jegyezve. – És a bátyád, József látta,
521 XXVII   |                  hálóból kiszabadítsunk. És Wammána sejtette a terveinket.
522 XXVII   |           nagylelkű ember, aki helyetted és nevedben tette a följelentést,
523 XXVII   |                Ki fogja rántani a kését, és rád rohan.~– Akkor meg fogjuk
524 XXVII   |                 el hagyta magát temetni, és hitt a feltámadásban.~
525 XXVIII  |             pajtások most darabolják fel és megsütik. Pompás lesz a
526 XXVIII  |             szakállal, de nagy szemekkel és szemöldökkel, a haja simán
527 XXVIII  |            legény volt, széles vállakkal és hosszú karokkal; s úgy be
528 XXVIII  |                nőve szakállal, bajusszal és szemöldökkel, hogy amíg
529 XXVIII  |                rokon a francia királlyal és a római császárral. Nevem
530 XXVIII  |               Hozzatok a görögtül ami jó és drága.~Azzal odadobott egy
531 XXVIII  |             következett, hogy a vőlegény és a menyasszony írják alá
532 XXVIII  |             Oloferno arca maradt nyugodt és hivatásának megfelelő. Folyvást
533 XXVIII  |           szorítani a boldog vőlegénnyel és gratulált neki a menyasszonyhoz.~
534 XXVIII  |                   Akkor pedig rúg, harap és körmöl. Nagy szerencséről
535 XXVIII  |                való erélyt kölcsönözzön. És íme a szent jeleknek a csodája
536 XXVIII  |              megnyitották, nagy danolást és lövöldözést míveltek egész
537 XXVIII  |                völgy világos lett a tűz- és fáklyafénytől, a sziklák
538 XXVIII  |                 visszhangzottak a daltól és fegyverropogástól.~A szerelmesek
539 XXIX    |                  idő. S akik szerelmesek és boldogok, azok nem élnek
540 XXIX    |                  Hajh, milyen geográfia!~És amellett mindennap más nő.
541 XXIX    |           szicíliaivá. E csodálatos föld és e csodálatos ég befolyása
542 XXIX    |                 égről letörülte a holdat és a csillagokat, a Monte Frumento
543 XXIX    |              vették, hogy ez a szikla él és mozogni szokott.~De azért
544 XXIX    |                 aláomló víz fekete volt.~És aztán elkezdett hullani
545 XXIX    |          kősalakkal vegyülni.~– Dobj el, és hagyj itt vesznem! – nyögé
546 XXIX    |                  aranyveres csillagok: – és mindez visszaragyog két
547 XXIX    |             Melyik van hát nekik szánva?~És aztán közben elmondták egymásnak,
548 XXIX    |                  Az égi tűzfényben ember és állat feketének látszik,
549 XXIX    |                visznek.~Io egyre kiabált és sírt, hogy mért nem engedik
550 XXIX    |                felhő is villámokat szórt és mennydörgött.~Egy erős szélroham,
551 XXIX    |                 feljöttéig ébren voltunk és beszélgettünk. A tűzhányó
552 XXIX    |               nélkül, szerelem nélkül.~– És akkor fordultál a másik
553 XXIX    |              Csak egy napra! Fuss innen! És aztán végezd el, amire a
554 XXIX    |                vállára.~– Kedvesem. Első és utolsó szerelmem. Nem ver
555 XXIX    |               fejű, kurtára nyírt hajjal és kiborotvált pilissel.~A
556 XXIX    |                termetét, akkor ráismert.~És akkor aztán a nyakába borult.~–
557 XXX     |               hadihajó: tizenkét ágyúval és százhúsz tengerészkatonával
558 XXX     |               még Iora.~Ez volt egyetlen és igazi szerelme.~Csodálatos
559 XXX     |                  játéknak való! Előfogta és tartott neki nagy előadásokat
560 XXX     |           evezőlapátot három ember emeli és húzza, akik három egymás
561 XXX     |          huszonhat lapátnak felemelkedni és lecsapni a vízbe. Mikor
562 XXX     |                 nekimenni a zsarnokoknak és ízekre tépni őket.~– Ezek
563 XXX     |                szultán a mi protektorunk és szövetségesünk.~– De ezek
564 XXX     |              magyarok labancok voltak.~– És mi?~– Mi pedig kurucok voltunk.~–
565 XXX     |          csomagot. Prémes díszkaftán, öv és kövekkel kirakott markolatú
566 XXX     |               szabad Sztambulba belépni, és egyátalán a Mohabbetet elhagyni,
567 XXX     |                 A muteszerif kiszállhat, és mehet, amerre akar; de csak
568 XXX     |         megváltozása.~Pelargus kiszállt, és előresietett teveháton,
569 XXXI    |               francia uralkodócsaládhoz. És nem a férj lett renegát,
570 XXXI    |               Bécs gondja alá helyezték. És a feleség ki tudta szabadítani
571 XXXI    |               elbukását, megsebesülését. És a kivándorlást.~Leírta Pelargus
572 XXXI    |               partján, ahol már az atyja és a többi magyar menekültek
573 XXXI    |         összefolyik, az is szürke már. – És György még nem látott bajuszos,
574 XXXII   |              belőle. A török diplomáciai és politikai fordulatok nagy
575 XXXII   |               szőnyegen. Ismeretlen föld és annak ismeretlen lakói!
576 XXXII   |                  annak ismeretlen lakói! És hogy mindezeknek minő befolyása
577 XXXII   |                Hanem midőn a rizskásával és fahéjjal töltött paprikát
578 XXXII   |          előhozatta a dohányos börböncét és a pipákat, az urak rágyújtottak.
579 XXXII   |              egymás nyakába borulhattak, és kisírhatták magukat kedvükre.
580 XXXII   |       vízibetegségben.~– Nagy veszteség! És a felesége?~– Az most özvegyasszony.~–
581 XXXII   |                  nő viseli, aki férjének és a hazának oly törhetetlen
582 XXXII   |                 derék fiú, az Eszterházy és Bercsényi grófok itt vannak,
583 XXXII   |           Ferencnek az udvara, táborkara és hadserege.~– S mit csinálnak
584 XXXII   |              fejedelem leül az asztalhoz és ír.~Ez az ő rendes életmódja.~
585 XXXII   |               Ott hagyta mellette Mikest és Pelargust.~– A „később”
586 XXXII   |               utcára. A házigazda szűcs- és szabómesterséggel foglalkozott.
587 XXXII   |                  a herceget, Pelargussal és Mikessel együtt egy kis
588 XXXII   |          lakomára. Lesz jó bivalykolbász és „peszmeg”.~A magyar öltözethez
589 XXXII   |                hozatott a számukra pipát és feketekávét. S kegyesen
590 XXXII   |               meg Mikes. – Még másodszor és harmadszor is fognak.~–
591 XXXII   |                  a dobszó?~– A fejedelem és az urak misét hallgatni
592 XXXII   |         sátoroknál, minden szárnyék akol és lakás. Az udvarokban a sátoros
593 XXXII   |                  szólt a délesti misére. És végül kétszer doboltak a
594 XXXII   |                 otthonosak az oroszlánok és a tigrisek. Látott már olyant
595 XXXII   |                  is folyvást tigrisekkel és párducokkal viaskodott.
596 XXXII   |             vadászterület volt; magas fű és sás, amiből a vadászkutyának
597 XXXII   |           madárra vesztegessek puskaport és ólmot?~Még a sárkányát is
598 XXXII   |                egyéb lőnivaló, mint nyúl és fogoly?~– Biz itt ez az
599 XXXII   |             György pedig ült a zsombékon és tilinkózott.~A fejedelem
600 XXXIII  |                 vagy esztergályoz. Nyúl- és fogolyvadászat minden negyednap,
601 XXXIII  |                Mikor a fejedelem, fiával és a kíséretéhez tartozó urakkal
602 XXXIII  |            ellepik a sátorok, egyszerűek és pompásak. Némelyik csak
603 XXXIII  |            rajtuk a szemeit.~A fejedelem és kísérői is küldöttek előre
604 XXXIII  |              iszapmedence, fekete, meleg és büdös.~A sártükör felett
605 XXXIII  |                homlokán átkötve. A görög és örmény hölgyek arca ellenben
606 XXXIII  |           fedetlen, ezek, minthogy ólom- és higanytartalmú arcfestéket
607 XXXIII  |               felkendőzik sárral magokat és akik olyanok, mint az ijesztők,
608 XXXIII  |             orvosságra nincsen szüksége, és a nyavalyáját baráttánccal1
609 XXXIII  |   elhatározásokra hajlandó.~A vállalkozó és erre alkalmatos urak már
610 XXXIII  |               Franciaországba: Bercsényi és Eszterházy ifjú grófok.~
611 XXXIV   |                  a szabó gazda. A herceg és Pelargus együtt részesült
612 XXXIV   |                  s kéményben megfüstölve és kiszárítva élveztetik.~De
613 XXXIV   |              nagylelkű hősnő, aki férjét és a fejedelmet minden viszontagságon
614 XXXIV   |                  keresztül híven kísérte és erélyesen istápolta.1~Arról
615 XXXIV   |                az új állapotról Györgyöt és Pelargust.~Másnap, amint
616 XXXIV   |                  szőnyegek, ezüstkancsók és serlegek, úgyszintén majolika
617 XXXIV   |             ellentét: a fekete gyászruha és fátyol. Az a derült sima
618 XXXIV   |               áll is éppen olyan gödrös, és azok a módos mozdulatok,
619 XXXIV   |                Tudom én, hogy mit szabad és mit használatos az Ali-kői
620 XXXIV   |                 vissza lehetett tartani. És aztán el kellett néznie,
621 XXXIV   |            fölvesz, semmi meg nem sérti, és azért mégis olyan tiszteletet
622 XXXIV   |                 keresték őt égen, földön és padláson”. Ő azonban egyik
623 XXXIV   |               Propontison.~Szegény Mikes és Pelargus uraimék majd megőszültek
624 XXXIV   |                  nagy csatakosan, térdig és vállig felgyűrkőzve, akkor
625 XXXIV   |                  ajtaja; egy nagysüveges és nagyszakállas barát már
626 XXXIV(1)|         Krisztina grófnő: aki a világ jó és balszerencséjét megismeré.
627 XXXIV(1)|            megismeré. A báj, a természet és gazdagság adományaival felruházva,
628 XXXIV(1)|          fegyverrel harcolók fővezérének és fejedelmi helytartónak,
629 XXXIV(1)|             mostoha végzetében, türelmes és hős lélekkel követőjévé
630 XXXIV(1)|                van a hazája, ahol Istene és férje jelen van. Önmagánál
631 XXXIV(1)|             Önmagánál erősebb. Legyőzője és megtorlója magának. Számkivetve
632 XXXIV(1)|                  Számkivetve a hazájából és otthonában boldog. Az Úrban
633 XXXIV   |              lézengése valóságos siralom és kínlódás. Se ifjú korához
634 XXXIV   |              derengett. Azt mondta rá:~– És „pro coronide”: a szép Zsuzsika
635 XXXIV   |         fejedelem, visszatéve az iratot, és az erszényt az írószekrénybe. –
636 XXXIV   |                  érte megyünk, felverjük és elfogjuk.~– De a francia
637 XXXIV   |       írószobájába, leülteté maga mellé; és íróasztala fiókját felnyitva,
638 XXXIV   |                kiállta, fel fogja emelni és jobbjára ülteti. – Megláttad,
639 XXXIV   |                 látni óhajtottál: apádat és a bujdosók telepét. Szomorú
640 XXXIV   |                 a had, mely Magyarország és a szabadság zászlóit diadalról
641 XXXIV   | haditudományokban a császári hadseregnél és csatamezőkön lettek kimívelve.
642 XXXIV   |                elment az ifjú Eszterházy és Bercsényi vezetése alatt
643 XXXIV   |                 maradsz az én nevemnek – és az én lelkemnek. Áldom az
644 XXXIV   |               ismerek benned. Dícsérendő és elvetendő indulatok mind
645 XXXIV   |                 aki magas lelkű, erényes és vidám ifjú férfi. Tudom,
646 XXXIV   |             Tudom, hogy meg fog szeretni és méltóan kitüntet. Egy új
647 XXXIV   |           fényűzése, amit Versailles-ban és Párizsban látni fogsz, el
648 XXXIV   |                 ott is fenntartá a jogát és kitört belőled. Tiszta maradtál,
649 XXXIV(2)|                 a motívumok, amikről írt és az a humor, amellyel írt,
650 XXXV    |                volt neki innen elmenni!”~És soha semmi hírt nem jegyez
651 XXXV    |            francia királynak Ausztriával és az „ágyas” nyílt beismerése,
652 XXXV    |                 Rambouillet: a Trianonok és az Oeil de Boeufök nem voltak
653 XXXV    |                ösztönözve, mint Pelargus és Jávorka, a saját szakállára
654 XXXV    |        könyvemben írtam: „élte világát – és nem voltak magyar fájdalmai
655 XXXV    |              mint Terislaw gróf, hosszan és boldogan élt, és elmúlt
656 XXXV    |                 hosszan és boldogan élt, és elmúlt csendesen.~