1-500 | 501-541
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | alatt hasztalan kísértették meg a nagyfejedelem vezérei
2 I | filozopternek okvetlenül meg kellett tanulni írni. Még
3 I | szarkalábakkal töltötte meg a papirost, akkor „körmöst”
4 I | alatt, hogy „de szabadíts meg minket a gonosztul?”~– Az
5 I | examinátorok.~Egyszer sem akadt meg!~Erre következett azután
6 I | fekszik Hungária? – szólalt meg a prorektor.~– Hungária
7 I | inte neki.~– Feleljen ön meg egész őszintén a feltett
8 I | nevelőjére.~– No csak sincere meg kell mondani: „a Bärenhaus
9 I | Jupiter facinorái elég jól meg lettek önnek magyarázva.
10 I | vesd le a bársonyvammszot, meg a csattos cipőket, nyisd
11 I | ki a phaicakat2 és vágd meg a thymianum diabolit.3~Már
12 I | az enyim. Most vették.~– Meg ezzel a phaicával a szádban!~–
13 I | discipulus sem volt rest, ő meg a hosszú török meggyfa pipaszárat
14 I | No! Élhetetlen! Próbáld meg még egyszer védeni. Ide
15 I | Megelégedetten szorította meg a kezét a mester.~A pipaszár
16 I | neked olyan is?~– Kérdezd meg a prorektort, meg a konziliárust,
17 I | Kérdezd meg a prorektort, meg a konziliárust, vagy a gvárdiánt,
18 I | Pétertől, hogy ő tanulta meg tehelyetted?~– Két dolog
19 I | tehelyetted?~– Két dolog ragadt meg a fejemben. Az egyik az
20 I | egyéb tudomány mi ragadt meg a fejedben a mai examenből?~–
21 II | episztolát megírni.~Wammána úr meg volt akadva. A „vice”, a
22 II | políciának. No hát mondd meg nekem, micsoda abszurdus
23 II | egy patikárusnéval, máskor meg egy ötvös leányával.~– Áh,
24 II | hajtanak fel a vásárra; meg akik instanciával kullognak
25 II | az orrát.~– Hát azokkal meg hogy tévedne össze a te
26 II(9) | Ne zavard meg az én körvonalaimat. ~J.
27 III | Wammánára.~– No, csak mondd meg sincére.~– Az úrfinál van.~–
28 III | ha rátalálunk, az ijed meg tőlünk. De egy suhanc ifjú
29 IV | ugyanannyi vágány felel meg. Ha mind a nyolc karika
30 IV | danoltak; de amit danoltak, azt meg lehetett érteni; akit mulattatott
31 IV | Különben is hiába erőltetné meg az obszerváló tehetségét,
32 V | esővízcsatornára volt akasztva, jelölte meg a színházat, melyre különösen
33 V | Óriási tapsvihar! Mely eléggé meg van érdemelve. Ha tudniillik
34 V | Harlekint így semmisíti meg a nemzeti vérbül és húsból
35 V | színművészektől tartották meg.)~Hanswurst kénytelen elismerni,
36 VI | márványpadlatra lehullott penészhóban meg lehetett látni a lépések
37 VI | el kell fogadnod. Gondold meg. Még most visszafordulhatsz
38 VI | kezdő lapját.~– Hallgasd meg a mi törvényeinket, Abrekh –
39 VI | melyben tűzzel keresztelék meg: és aztán elgondolkozott
40 VI | ismerésnek nagy ára van. Meg kell érte tagadni mindazt,
41 VI | cselekedetek?~Egy húr sem rezzent meg lelkében, mikor azt hallotta,
42 VI | Hiszen azt sem magyarázta meg senki, miért kell annak
43 VI | elmentek, mért nem szabadítják meg a hívek azt, akit imádnak,
44 VI | Fenyegetni fogják! Mégsem ijed meg.~És ha neki is kell felváltani
45 VII | üljön le.~György egészen meg volt igézve ettől a nagy
46 VII | kieszelhetetlen illat ütötte meg a szagérzékét: mintha minden
47 VII | amilyennel a lelkek traktálják meg a közéjük keveredett élő
48 VII | bírni: semmi sem ártott meg neki, sem az étel, sem az
49 VII | elteszik a jövő díszlakomára, meg az azután következőkre,
50 VII | az új vendéget kínálták meg a pávasülttel. György nem
51 VII | falatnak.~– Eh! Hát osszuk meg – sipegé vékony orrhangon
52 VII | sem lehetett finnyáskodni: meg kellett mutatnia a bátorságát.~–
53 VII | ezzel a címmel tiszteltek meg: „született korhely”, akik
54 VII | irigyen nézve, hogy gyűlik meg annak a tálában az aranyhalmaz.~
55 VII | húzza be a tételt.~Neki jött meg a harmadik királyné: „Pentesilaë”.~–
56 VII | valóságos dühvel indult meg a játék. Valamennyien egy
57 VII | kapkodóknak, a kezeiket ragadták meg csillapítólag.~A nagymester
58 VII | sértőt és sértettet; vívjanak meg azonnal előttünk.~– Meg
59 VII | meg azonnal előttünk.~– Meg is vívok vele! – kiálta
60 VII | előtt.~Most rezzent aztán meg az ifjú: „mit cselekedtem?”~
61 VII | bemutassalak a társaságnak. Tudják meg, ki lakik benned. Idu Abrekh! –
62 VII | megdicsérte a vívó hőst: „Tudd meg, hogy a legerősebb vívóval
63 VII | athletes.5~Ezt még csak meg hagyta történni magán.~Hanem
64 VII | volt már a komédiából. Én meg hagytam magamat kereszteltetni
65 VII | kereszteltetni égő alkohollal; meg hagytam magamat traktálni
66 VIII | alul levő szín határozza meg a tromfot.~Eddig nagyon
67 VIII | hombre játékra invitálta meg a nagymester Giorgiót.~Elfogadta
68 VIII | fiatalemberek játék előtt. Csak meg ne bánják!~A játékhoz való
69 VIII | talonbul.~S akit hívott, meg is segíté.~– „Solo couleur.”~
70 VIII | új hívének a Méte; hanem meg is jelent az invokációjára.
71 VIII | tüneményes látvány jelent meg. Kitalálhatatlan eredetű
72 VIII | Giorgiot.~Szépen nyerte meg a játszmát: öt ütéssel három
73 VIII | Köszönöm. Nem szomjaztam meg.~– Azt gondoltam, hogy égsz. –
74 VIII | egy” érzést személyesít meg együtt.~Azt az érzést hirdeti
75 VIII | veszed fel a talont?~– Engedd meg, hogy gondolkozzam rajta.~–
76 VIII | rajta.~– No hát gondold meg, hogy mit tégy?~A gineceum
77 VIII | egy férfi alakja jelent meg; aki azonnal visszahúzódott,
78 VIII | nézni, hogy senkit sem lát meg: ki merné neki azt súgni: „
79 VIII | Bolond, ki az isteneket meg nem lopja, amikor alusznak!”~
80 VIII | examen.~És Giorgio nem bukott meg. Úgy tudta megoldani a maga
81 VIII | kísértések nem zavarták meg a cirkulusait. Nem felejtette
82 VIII | abból hármat György nyert meg, a nagymester csak egyet,
83 VIII | kalamust a kezembe. Tanítsatok meg a nevemet leírni. Aláírom
84 VIII | tizede az asphaleiát illeti meg. Tehát add meg a dézsmát.~
85 VIII | asphaleiát illeti meg. Tehát add meg a dézsmát.~Ebbe meg kellett
86 VIII | add meg a dézsmát.~Ebbe meg kellett nyugodni.~– Az utolsó
87 VIII | számodra a pávasültből, s meg is osztotta veled a falatot,
88 VIII | kapubálvány! Hogy ezt nem éreztem meg!~– Ördög volt, aki kigondolta,
89 VIII | testvéri öleléssel gyilkolta meg Abu Szaid emír a bátyját,
90 VIII(2) | büntetésüket. – De hadd büntesse meg őket ismételten a mi derék
91 IX | Minden igaz szentek őrizzenek meg engem attól, hogy én a nagyok
92 IX | van, amit nem tiltottak meg, hogy előtted elmondjam.
93 IX | van a nyakuk, s nem várni meg, amíg a fogaik kinőnek,
94 IX | Kergesd a pokolba. Aztán itass meg.~Péter egy egész korsó vizet
95 IX | találni.~– Azt nem köszönném meg: mert tele van arannyal.~–
96 IX | érte.~– Nem azért vertelek meg, kutyafülű! Hanem azért,
97 IX | készítse el a korhelylevest meg a heringet.~Praktikus ember
98 IX | gavallérok és dámák társaságában meg nem jelenhetsz: mert kinevetnek.
99 IX | időre helyrejött a gyomra meg a feje. A vére is fölmelegedett.~–
100 IX | léteznek?~– Léteznek és meg is tartatnak. Hogy lássad,
101 IX | feltalálhatod, akit imádsz, s meg van adva az alkalom, hogy
102 IX | arcát – a gyilkosnak; aki meg fogja ölni testét-lelkét.~
103 X | ki-ki a saját lován jelent meg, az ünnepmester által kiszabott
104 X | alatt álarcosan jelenének meg, csupán a jelmezeikről ismerve
105 X | csupán a jelmezeikről ismerve meg egymást, hogy ki melyiknek
106 X | mester jelkiáltására tette meg mesterséges fordulatait.~
107 X | dörzsöléstől aztán a foszfornak meg kellett gyulladni, amikor
108 X | megelőző napon tartották meg a lovagjátékból a főpróbát.
109 X | legelőször is azt látta meg, hogy Zenobia férfi módra
110 X | Zeüsz uraság korszakában? meg azután, hogy miféle nagy
111 X | legkevésbé értette volna meg, hogy miképpen kerül ez
112 X | az egyik colonne csinálja meg a mesterséges tour de maint,
113 X | láttam az atyámat.~– Én meg azt sem tudom, hogy szükséges-e
114 X | lovagruhát. Most először jelentek meg leálcázva; ahány, annyiféle
115 X | az ifjúnak, mintha azt, meg amazt az arcot látta volna
116 X | szokott lenni.~Io princessza meg a lovagja rendesen ejtettek
117 X | Aztán következett Giorgio: ő meg a másik szemet találta el
118 X | akinek a szíve nem engedte meg, hogy még allegóriában is
119 X | Ez már igaz. De gondolja meg a marchese, hogy a mai próbán
120 X | hevesen a védence kezét.~– Meg vagy te őrülve? – dörmögé
121 X | őrülve? – dörmögé a fülébe.~– Meg…~– Tudod, hogy az életeddel
122 X | meglássa azt a beszédet, amit meg nem hallhat. Az a te vakmerő
123 X | csak azt az egyet látta meg, a többit nem, az bátran
124 X | kapott, a pasa azt jegyzé meg, hogy ez tréfának sok, komolynak
125 X | szeme fényesen kilobbant. Meg is kapták a pályadíjat:
126 1 | rétegeiben. Õ honosította meg a divatot, játékokat a fõúri
127 1 | zenevilágban; õ honosította meg az orgonavirágot a télikertekben,
128 1 | csikóst, két bojtárjával, meg három komondorával. Ez a
129 1 | suhogója a kezében legyen.~Meg is mutatta, hogy mit tud?~
130 1 | harmadmagával a kutyás embert meg tudja ütni. Nagy sokaság
131 1 | népünnep nem is történhetik meg.~Ezúttal azonban valami
132 1 | Népjelmezbe öltözve látogatni meg a bécsi vásárt!~Micsoda „
133 1 | elõ a magasabb szférákban.~Meg kellett osztozni a szerepeken;
134 1 | kipuhatolása végett szükségképpen meg kellett mindenkinek ismertetnie
135 1 | palóc nõ: annál ismerte meg ezt a gyönyörû öltözetet.~
136 1 | shiboleth” kimondásáról ismerték meg az idegent, úgy a pusztán
137 1 | aztán Giorgio próbálkozott meg a veszedelmes szóval: s
138 1 | szép délceg dalia tanított meg erre leánykoromban. Azt
139 1 | voltam bele. Azt hiszem, meg is sirattam, mikor halálhírét
140 XII | hanem a mente két könyöke, meg a nadrág két térde foltos).
141 XII | íme „Anais”, a Potifárné; meg aztán „Delila”, „Bethsába”
142 XII | forrpontját a szerelem, hogy meg akar halni. Alább nem adja.~
143 XII | Tudtod nélkül nem történik az meg. Athletes vagy: szavad van
144 XII | herceg név alatt ismertettek meg Giorgioval. Orosz főúr volt
145 XII | természetesen őt illette meg az asztalfőnél a társelnöki
146 XII | a bajuszán. Ezt csináld meg.~A vendégsereg nevetett.~
147 XII | huncutkákra mutatott a homlokán, meg azokra a göndör tincsekre
148 XII | hercegnő életének titka. Ezt meg kell hallanunk.~A többi
149 XII | magasak, hogy alig látni meg köztük az eget. Egy éjjel,
150 XII | összevert kardok pengése üti meg a fülemet, s azt látom,
151 XII | ahol egy embert támadnak meg hárman, ott becsületes lovag
152 XII | észrevettem, hogy a bal vállamon meg vagyok sebesítve. A viaskodástól
153 XII | bambinot, egy barettet, meg egy piagát, amelyikhez mind
154 XII | nevére, uram! védelmezzen meg! – szólít meg rémült lihegéssel.~
155 XII | védelmezzen meg! – szólít meg rémült lihegéssel.~A finom
156 XII | Nem engem! Hanem azt ott! Meg akarják ölni a vőlegényemet.~–
157 XII | nevét tudom.~– Ki mondta meg önnek a nevét?~– Mirasassi
158 XII | van ő?~– Azt nem mondom meg, amíg Alfonzoval nem beszéltem.~–
159 XII | Lorenzo herceg nővérét. Önnek meg kell verekednie életre-halálra,
160 XII | Fülöp?~– Eredj. Kérdezd meg tőle.~Egy marsall-jelmezes
161 XIII | lakója, két kofa: egy sovány, meg egy veresképű. Azokat oda
162 XIII | csodagyógyszereit hintója bakjáról, meg nem szűnő ékesszólásával,
163 XIII | amiben egy kisleány ült.~Majd meg csengő török muzsika nyit
164 XIII | Ökörvontatta szekereken érkeztek meg a vásárba Lodoiszka hercegnő
165 XIII | dragonyos, a kürasszír, meg az arkebuzir előtt mindig
166 XIII | társalgásban való részvétel. (No meg a hebraeusoknak általában.)
167 XIII | azóta sem telkesíthettek meg. Két nagy úr tilalma feküdt
168 XIII | a nagy sivatagot kapták meg vásártelepül a magyar csikósok,
169 XIII | de az alföldi csikósnak, meg az ő ménesének ez a kedves
170 XIII | gúnyáikat tartják), aztán meg nádkévékből „vasalót”, ahol
171 XIII | Ha én egy rátekintésre meg tudom mondani a lórul: ez
172 XIII | észreveszem, hogy engem meg akar csalni, azt én csalom
173 XIII | akar csalni, azt én csalom meg. Azt mondják, hogy a római
174 XIII | vásárolni, majd akkor tudja meg, hogy igaz-e az?~Lodoiszka
175 XIII | is, hogy miben alkuszunk meg?~György elmélázva hallgatta
176 XIII | valami álmatag gyönyör lepte meg a szívét ezalatt vagy inkább
177 XIII | azt föltételezni, hogy az meg hagyja magát vesztegetni.
178 XIII | úgy kínálja, hogy vakarja meg; aztán leheveredik a földre,
179 XIII | visszahúzta, a másikat nyalja meg, s akkor aztán elkezd táncolni,
180 XIII | lopózott könnyet.~– Fordítsd meg azt a ménest, héj! – kiált
181 XIII | a szarvas, akit hátulról meg lehet támadni: az agyonrúgja
182 XIII | az – az ő ízlése szerint.~Meg is lett az alku a paripára:
183 XIII | paripára: száz forintban, meg egy pint borban.~Hanem a
184 XIII | a saraglyához. Próbálná meg csak valaki a vadménes közepéből
185 XIII | látványt nézni. Az öreg csikós meg a fiatal bojtár az egész
186 XIII | rázza, a földhöz veri magát, meg újra felugrik a magasra;
187 XIII | Minden izmában őserő. Egymaga meg bírja fékezni azt a szilaj,
188 XIII | billog szív alakú volt. Már meg is volt tüzesítve.~Ekkor
189 XIII | le, kettő a lábait, hogy meg sem tudott moccanni. Erre
190 XIII | a csikós vállára ütve. – Meg vagyunk elégedve a paripával.~–
191 XIII | elégedve a paripával.~– Meg vannak elégedve? – monda
192 XIII | Eredj, fiam, Bandi, mutasd meg az uraknak.~A fiatal csikósbojtár
193 XIII | számára, mint a két térde, meg az a rongyos kötőfék. Azt
194 XIII | ifjú uram, hát most mondja meg, hogy mit szól a paripájához? –
195 XIII | magának a száz forintot, meg egy dénárt az áldomásra,
196 XIII | hogy aki kendet bottal meg tudja ütni, anélkül, hogy
197 XIII | szolgálatjukra kegyelmeteknek. Aki meg akar mérkőzni velem, annak
198 XIII | válogatni.~Magának azt tartotta meg, amelyiket ott hagytak.~
199 XIII | fütyköst középen markolta meg, azzal hárította el a feléje
200 XIII | Biz attól sem ijednék én meg.~– Egyet mondok: kettő lesz
201 XIII | kettő lesz belőle. Mutassa meg kend egy válogatott úri
202 XIII | visszafelelt.~– Száz forintért meg nem teszem, – hanem egy
203 XIV | hipnotizáló szuggesztiója igézte-e meg? Az egész kedélye átváltozott
204 XV | napján minden bolondság meg van engedve az utcán.~Más
205 XV | rajtakapatnak, két fülük bánja meg. Csupán elegáns úri hintóknak
206 XV | úri hintóknak engedtetik meg a vadaskert kapuján begördülni,
207 XV | a napra minden polgárnak meg volt engedve, hogy a saját
208 XV | óriás. Ennek az alaknak meg kellett hajolni, mikor a
209 XV | felismertetnek, mert az meg éppen a bontonhoz tartozott,
210 XVI | odavitették maguk után. Azok meg nem fognak onnan mozdulni,
211 XVI | Jaldabahothra, a Métére meg a Bafometre.~A barbután
212 XVI | maradjanak a jövevény előtt.~Meg voltak felőle nyugodva.~
213 XVI | nevezetességet, mint a vad ménes, meg kellett ennek az ifjúnak
214 XVI | volt, azzal a kígyóval, meg az almafával? Szegény Ádám,
215 XVI | Ádám sem maradt adós. Ő meg azalatt, amíg a hivatalba
216 XVI | egy másik hölgyet. Ebbe meg Ádám lett szerelmes. S így
217 XVI | idén történt volna – jegyzé meg rá Dávid.~De még jobban
218 XVI | asszonyától, s hogy buktatta meg a mindenható miniszterét.
219 XVI | zsidók és jezsuiták~Egymást meg nem károsítják.~A társaság
220 XVI | Ábrahám kebelébe. Nagyon meg találta valaki fűszerezni
221 XVI | hogyan bántál? Hogy ölted meg a szegény Uriásomat?~– Ami
222 XVI | ellen tiltakozom! – szólalt meg Zsuzsanna. – Ez az én Abrekhem.~
223 XVI | nagykövet Ninivében. Terólad meg van írva Zsuzsanna könyvében,
224 XVI | szerettem! De Zsuzsannáról meg azt jegyezték fel, hogy
225 XVI | eltávoznak, senki sem számlálja meg, hogy mind kijöttek-e a
226 XVI | kertajtót? Mért nem várta meg, míg visszatérnek a szappannal
227 XVI | Meglesték a szerelmi találkozót. Meg is fogták ők Abrekhet, de
228 XVI | hogy a paradicsom kapuja meg van nyílva előtte, tele
229 XVI | nézőtérről poharakkal hajigálta meg a két incselkedő bírót.
230 XVI | az idegen nem értette azt meg. A csikós fülelhetett rá!
231 XVI | más, hanem, hogy én kapjam meg a szép asszony csókját.
232 XVI | magyarázni:~– Ezt elébb meg kell szolgálni! Elébb a
233 XVI | jöjjön az a filiszteus, aki meg akar szúrni karddal, ha
234 XVI | színpadon Sámson és Delila, meg a filisztinek; – és Zsuzsanna
235 XVII | Hahaha! Ne rémüljetek meg! Nem a Malach Hamovesh angyal
236 XVII | Malach Hamovesh angyal jelent meg. Valaki kinyitotta a hátulsó
237 XVII | vérpiros ajkaival. Aztán meg egy, a turbántekercs alul
238 XVII | pázsitra terítenek, nem látszik meg a füvön. Még csábítóbb,
239 XVII | kezébe. Kitépje a szárnyait? Meg elmosolyodik. Hisz nem büntetésre
240 XVII | lábaihoz, kérve, hogy ölje meg vakmerőségeért.~Zsuzsanna
241 XVII | a holttestét.~Az ifjú meg volt zsibbadva testben,
242 XVIII | Ferenc fia vagy! – Akit meg akartál ölni, az a bátyád! –
243 XVIII | A fejedelemhez!~Egészen meg volt kábulva.~Hova fusson?~
244 XVIII | oldalán is fal van. Arra meg nem lehet felmászni.~„Halt!
245 XVIII | vége szakadni?”1~Azután meg azt vették fel az utcák,
246 XVIII | processzióból, akinek nagyon meg talált használni a mulatság.~
247 XVIII | Flicket: lesz Breitfúsz, meg Regenwurm, – hordóval a
248 XVIII | toporzékolt.~– Nem teszed te azt meg! – ingerkedék vele a vén
249 XVIII | vén kocsis.~– Nem teszem meg? Akár mindjárt! Töltsd ide
250 XVIII | mindig a nyomomban tarts. Meg nem állunk a mirákelpalotáig.~
251 XIX | tapasztalataikról. A vándorló diákokat meg lehetett ismerni arról,
252 XIX | elrabolták. Ellenben alig akadt meg a rongy a pogány fogságból
253 XIX | jelent, hogy „szerető”.~Meg is érdemelte.~Már csak mi
254 XIX | kígyóval küzdő oroszlán. Ez meg a vajdaság címere. Hát mikor
255 XIX | kuszpitolja. Hadd szokja meg a publikum, hogy ezen nevetni
256 XIX | összeharácsoltak. Ezek vetették meg az alapját a jól rendezett
257 XIX | felszállnak a magányos nyárfákra, meg arra a négy oszlopos szomorú
258 XIX | kutatni, motozni: nem talál meg semmit és senkit. Még a
259 XIX | járnak bele, azt idegen meg nem tudja.~Amíg a Kammesierer
260 XIX | Cabinets particuliers! Nehány meg volt hagyva tűzhelynek,
261 XIX | a tűzlángja világította meg az egész palotát csodálatos
262 XIX | lócára.~És György egészen meg volt elégedve, hogy mármost
263 XIX | szakítottak volna. Aztán meg a Mirikló.10 Hol van a Mirikló?
264 XIX | alul. Eredj oda, csiklándd meg a talpát, hogy ébredjen
265 XIX | bibasz! Nem a Csercsen jött meg, hanem a Jiló.13~– A Jiló?~
266 XIX | esznek a hús mellé. Azt meg a fogaival törögeti meg
267 XIX | meg a fogaival törögeti meg a phéna a phrál számára.
268 XIX | Diktáld neki az igazságot. Te meg, Malach, keresd elő a mölchi
269 XIX | magam. Egymagam sem ijedek meg száz poroszlótul sem. Add
270 XIX | jómadár vagy? Hadd nézzem meg azt az égrevigyorgódat! –
271 XIX | apámmal együtt engemet, meg a bátyámat a bécsi fogságból
272 XIX | házban, elővenné a pipáját, meg az acél-kovataplót, kicsiholna,
273 XIX | előtt.~Ezek nem szentelik meg a házasságot, de megtartják.
274 XIX | csak odáig tudta, hogy „add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket
275 XIX | az volt az ő phrálja. Ő meg annak a phénája. György
276 XX | mint egy párduc.~– Csitt! Meg ne mukkanj! Mert elvisz
277 XX | hát az fel a Jilót. Azt meg úgy rugta mellbe a leány
278 XX | fordított arccal csókolta meg a phrálját. Ez volt a jó
279 XX | volt a jó reggelt. Aztán meg egy korty alamázia.~– Mondsza
280 XX | A Molsamert büntették meg, aki a Csercsent elárulta
281 XX | iltiseknek.~– Hogy tudták meg, hogy ki volt az áruló?~–
282 XX | keresztvasra, s aztán a bajuszát, meg a szakállát szálankint húzogatták
283 XX | húzogatták ki, s azalatt meg a talpait csiklandozták.
284 XX | csiklandozták. A fickó kacagott is, meg ordított is egyszerre. Úgy
285 XX | többi mesterlegényeket, s meg akarják ostromolni a klastromot.
286 XX | klastromot. A vásárpiacon meg azt tették az embereink,
287 XX | bódéikat.~– Ebben a zavargásban meg lehetne szabadítani a Csercsent,
288 XX | a hóhérral, a baráttal, meg a szegény bűnössel: te egyszerre
289 XX | egyensúlyozta. Odakínálta meg elkapta; karcsú, hajló termete
290 XX | neked is megjövendölöm, hogy meg fogod bánni, hogy itt nem
291 XX | számodra avginnal.4 Mikor meg fogod tudni, hogy nem volt
292 XX | állt.~– Legalább hát üss meg egyszer, hogy arról tudjam
293 XX | egyszer, hogy arról tudjam meg, hogy szerettél!~Dehogy
294 XX | szerettél!~Dehogy ütötte meg!~ ~
295 XXI | fehértollas süvegeikről meg lehetett ismerni őket. A
296 XXI | egy-egy új sátor gyulladt meg, s a felhalmozott zsiradék
297 XXI | marchese di San Carlo! ölelj meg! Testvéred vagyok, San Christina
298 XXI | rendeletből. Ha civil találja meg, száz arany jutalmat kap;
299 XXI | a cigányleány nem csalta meg. Annak a csókja igazi csók
300 XXI | Az őhozzá igazán jó volt. Meg is siratta, mikor elvált
301 XXI | csodapalotának.~– Nem mondhatom meg, hogy hol voltam.~– Ahán!
302 XXI | Merre tovább?~– Azt majd meg fogják önnek mondani.~
303 XXII | Atyámat: a koldusok fejedelmét meg nem tagadom.~A képtelen
304 XXIII | morális mételytől szabadult meg a főváros és a birodalom.~–
305 XXIII | György nem állhatta ezt meg nevetés nélkül.~– Tehát
306 XXIII | másfelől a mirákelpalota. No meg egyebek is. Superflua cautela
307 XXIII | marchese di San Carloval meg nem verekedtem volna. Elismerem,
308 XXIII | önt ok nélkül sértettem meg. Lovaghoz illően megkövetem
309 XXIV | Bécsbül is csak azt ismerte meg, ami az oda összesereglett
310 XXIV | a karusszeleket; – aztán meg a koldusok csodatanyáját;
311 XXIV | rendszerével sohasem ismertette meg vele senki. Nem volt sem
312 XXIV | hosszában minden kikötőnél meg kellett állani, árucikkeket
313 XXIV | megértheté.~Ekkor nyílt meg azután előtte egy új látóhatár:
314 XXIV | előtt), hogy miért írja meg e végrendeletét. A Keleten
315 XXIV | szólottam az emberekhez, akik meg nem hallgattak engemet!”~„
316 XXIV | szerelmedben. Kérlek, bocsáss meg azoknak, akik engem leginkább
317 XXIV | még ha ennek a partjait meg fogja ismerni: ha egyszer
318 XXIV | igaz? hogy történhetett meg?~Maga a pergamen sem elég
319 XXIV | hogy ha született, bár soha meg ne halt volna; a fia felől
320 XXIV | ő honnan tudhatta azokat meg; holott nem volt beavatott
321 XXIV | tájékozást? Ki ismertette meg a helyiséggel?~Vaktában
322 XXV | egy sárga fakó szín marad meg az arcukon örökre; hanem
323 XXV | patécsot.~Márpedig Györgynek meg kellett vallani, hogy az
324 XXV | váltságdíjért szabadon bocsátani. Ha meg nem kapják érte a váltságdíjat:
325 XXV | száműzöttnek a birtokát kapta meg adományul. Egy nemesemberét,
326 XXV | utazására. Volt abban jó is, meg rossz is. A jó az volt,
327 XXV | egy csuklyás barát maradt meg állandóul az üldözésében,
328 XXV | amíg az alamizsna-dénárt meg nem kapta.~Lucskosan, agyonázva
329 XXV | telepedett le az uraság, a katona meg az öszvérhajcsár jó egyetértésben.~
330 XXV | szincerizálva ismerteté meg a földesurát a birtoka előnyeivel
331 XXV | tallér.)~Ennek fele illetné meg szerződés szerint a földesurat,
332 XXV | hegy” bámulatában, hogy meg sem hallotta a házigazda
333 XXV | itt a gesztenyeerdőkben, meg odafenn a makkosokban, de
334 XXV | megpihennek. Itt nem is élnének meg, mert ennek a paradicsomkertnek
335 XXV | földrengés rongálta így meg. De a lépcsők közül olyan
336 XXV | várt rájuk már a halleves, meg a tatárkakása, rizikegombával
337 XXV | jól tartotta magát fügével meg szentjánoskenyérrel, tetejében
338 XXV | szentjánoskenyérrel, tetejében meg méhsert ivott, hogy aztán
339 XXV | az ágya lábait; hát akkor meg felülről a gerendákrul potyogtak
340 XXV | ébrenléte felől.~Ezt bizony meg kell szokni: ez együtt jár
341 XXV | elnyomta az álom, akkor meg egyszerre puskaropogásra
342 XXV | pofájából csak a két szem meg a fehér fogsor villogott
343 XXV | illő beszéd.~– Hallgassák meg önök az én ajánlatomat.
344 XXV | magam, signore Bonaventura, meg a fuggitivik. De hát mi
345 XXV | csak ezt a sípot fújja meg, s tapasztalni fogja, hogy
346 XXV | vésve a nevem. Ezt mutassa meg a barátoknak. Akkor aztán
347 XXV | jött a signori malandrinik meg az új földesúr között létre.
348 XXV | kedélyes malandrinikról, aztán meg arról a jó alkuról, amit
349 XXV | átkozott kalamust. Azért nagyon meg volt nyugtatva a hű mindenesének
350 XXV | félrebeszélt. Nem ismerte már meg a gazdáját. Györgyöt nézte
351 XXV | kívánkoznak.1~Éjjelre érkezett meg György Taorminába.~A szicíliai
352 XXV | követelve tőle, hogy magyarázza meg neki, miért világít a hegy
353 XXV | arra járónak jut belőle: meg sem látszik rajta. Egy baioccoért
354 XXV | láva folyama. Alatta száz meg száz épület romjai feküsznek:
355 XXV | rendelének melléje egy kalauzt meg egy szerzetest. A kalauz
356 XXV | az útjárás megmutatására, meg az élelmiszerek cipelésére
357 XXV | barátok a malandrinokkal meg szoktak osztani.~Az útitársul
358 XXV | Csak az ős siculus marad meg, aki a lávarétegre, mely
359 XXV | narancsligetekkel: ezernyi meg ezernyi boldog ember tanyája.
360 XXV | saját költségén építteté meg azt a roppant vízcsarnokot,
361 XXV | Ezt az utat éjszaka tették meg. Itt nincs semmi érdekes
362 XXV | legutolsó vulkánkitörés teremté meg. Mikor a megrepedt hegy
363 XXV | apró csermelykéket olvaszt meg belőle, de a jégréteg azért
364 XXVI | akarsz odalenn, grófom?~– Meg akarom kérdezni ettől az
365 XXVI | kérdésedre választ? – szólítá meg a szerzetes.~– Kaptam –
366 XXVI | láncnak, a bilincsnek új meg új nemei. Ő már el van ítélve
367 XXVI | nincs és izmos karjaival meg nem ragadja, menthetlenül
368 XXVI | hogy jégbül vannak. Ezeket meg úgy hítták, hogy „frutti
369 XXVI | nyári hónapokban. De nyáron meg nincs jég. A florenci cukorsütőnek
370 XXVII | annak a csontváz feleségénél meg a gugás nyakú szolgálójánál? –
371 XXVII | olyanokat, akik faderekúak meg egylábúak.~A taorminai romokig
372 XXVII | forrásfőnél tágas völgyet nedvesít meg, s az tele van édes bogáncs-
373 XXVII | valahányszor egy szamár meg egy próféta vitába keveredett
374 XXVII | jobbik eszét, ha egyszer csak meg nem szólal odafenn a függőkertben
375 XXVII | az alakjából is láthatott meg valamit az éneklőnek. Egy
376 XXVII | fürtökkel körülárnyékolt fejet, meg két meztelen kart.~A nőalak
377 XXVII | megnőni? Azt csak azok értik meg, akik látták a szicíliai
378 XXVII | Ezúttal a földiek tréfálták meg a – magasban lakókat.~–
379 XXVII | azt a sok borókabozótot meg a medveszőlőt. Az egész
380 XXVII | tudni, ugye, hogyan sütöm én meg a fürjeket és a gesztenyét,
381 XXVII | keresztül, a lábunk alatt meg füstölög a Solfatara. Egy
382 XXVII | vízsugár. Gyere, tekintsd meg.~Io felemelt egy csapóajtót,
383 XXVII | közbeszólásokra.~– Egymás után meg fogsz tudni mindent, de
384 XXVII | fejeddel, hogy kitől tudtam meg? – Pedig olyan közel volt
385 XXVII | nevet kaptad. – Attól tudtam meg, hogy ő Rákóczy József fejedelemfi,
386 XXVII | Méte-ünnepélyen történt. Kitől tudta meg? Hát kitől mástól, mint
387 XXVII | voltál megigézve: engem meg sem akartál látni. Mikor
388 XXVII | terveinket. Azzal hiúsította azt meg, hogy téged összeveszített
389 XXVII | csókjai téged vakítanak meg, Wammána tőrhegye a csikós
390 XXVII | kiáltásod: „magyar, üsd” fordítá meg a rémkomédiát. A csikós
391 XXVII | velem váltani. Ő mondta meg, hogy San Carlo marchese
392 XXVII | mondj, hogy nem ölték-e meg a Bafomet-lovagok?~– Eszükbe
393 XXVII | kitüntetést? Hát nem súgja meg a szíved, hogy az a bátyád
394 XXVII | is a bátyád akadályozta meg. – Ő volt a te gondviselésed.
395 XXVII | Jó szerencse hozta úgy; meg az a viaszgyertya, melyet
396 XXVII | képzeled, hogy húsz malandrino meg mer támadni két fuggitivót?
397 XXVII | még a harmadik rész. Azt meg nekik adom.~– Hát neked
398 XXVII | kését, és rád rohan.~– Akkor meg fogjuk tudni, hogy melyikünknek
399 XXVIII | feleúton Taormina felé; de ott meg a Satturno kezébe fog esni.
400 XXVIII | lövést.~– Igen. Én lőttem meg.~– Tán marmota?~– Nagyobb.~–
401 XXVIII | minden elég.~– Kitől kapjuk meg?~– Hát kitől mástól, mint
402 XXVIII | Satturno bátya érkezett meg a maga csapatjával.~Annak
403 XXVIII | szemöldökkel, hogy amíg meg nem szólalt, nehéz volt
404 XXVIII | monda neki György. – Te meg ne hadonázz azzal a puskával,
405 XXVIII | megtette a hatását. Aztán meg Györgynek a két hatalmas
406 XXVIII | házassági szerződést is meg kell írni! – erősködék Domenichino.~–
407 XXVIII | lesz – mondá György. – Írd meg te, sógor Domenichino.~–
408 XXVIII | Satturno?~– Hah! Énnekem meg éppen csoda írásom van!
409 XXVIII | társaság, mert a principe meg éppen nem tud írni, ahogy
410 XXVIII | menyasszony kezét fogta meg, s azzal íratta alá a nevét –
411 XXVIII | nevetnivalót rajta.~– Nézd meg jobban, te golyhó. De jól
412 XXVIII | mikor esketni viszik. Ez meg röhög!~Io, még akkor is,
413 XXVIII | volt az, aki nem állhatta meg, hogy féktelen kacagásban
414 XXVIII | természetét. Őtet nem zavarta az meg, hogy a menyasszony folyvást
415 XXVIII | szurokfáklyákat gyújtottak meg, s elkezdtek a dudaszó mellett
416 XXIX | narancsfák, a gránátalmák, meg a hulló forrásvíz: aztán
417 XXIX | a hulló forrásvíz: aztán meg a hulló csókok. Mi kell
418 XXIX | tegnap volt. Mindennap új meg új alak. Olyan a szenvedélye,
419 XXIX | Fölébresztik őket a rigók, meg a pacsirták: a hajnal énekesei.~
420 XXIX | túlsó oldalra Iót, akkor meg az érintkezett gyöngédtelenül
421 XXIX | hiszen én aludtam.~– Én meg álmodtam is. Ott jártam
422 XXIX | holdat az égről?~– Aztán meg a csillagokat?~Azért mégis
423 XXIX | kendővel, hogy a hamuzápor meg ne fojtsa.~Az égre emelkedő
424 XXIX | vidéket. Maga az öreg szólalt meg: a Monte Gibelló, s azzal
425 XXIX | Io.~– Nem futunk tovább. Meg kell halnunk. Így is jó
426 XXIX | Így is jó lesz. Itt mossuk meg az arcainkat, hogy ne menjünk
427 XXIX | kicsoda padre Oloferno! Meg hogy kicsoda a sátán. Padre
428 XXIX | megegyeztünk, hogy itt halunk meg. Most akarunk meghalni együtt.
429 XXIX | Törökországnak a címere.~– Azt meg éppen nem tudom, hogy mi
430 XXIX | Hogyan sejtetted te azt meg, hogy minket a tűz ki fog
431 XXIX | nekünk egymáshoz? Nekem meg a jéghajónak.~– Kérdezd
432 XXIX | a jéghajónak.~– Kérdezd meg csak padre Olofernotól.~
433 XXIX | kolostorod is nyer vele, meg én is.~– A hajó már meg
434 XXIX | meg én is.~– A hajó már meg van terhelve az egész jégrakománnyal.
435 XXIX | Hogy elvigyen magával.~Ezen meg már éppen nagyot nevetett
436 XXIX | Hisz nem akarok én sorbetet meg fagylaltot készíteni Sztambulban.~–
437 XXIX | a csikósok, a hajcsárok meg a drótostótok Bécsbe. Nem
438 XXIX | Atyádnak, a nagy fejedelemnek meg van tiltva bármely keresztény
439 XXIX | utolsó szerelmem. Nem ver meg téged az Isten, ha engem
440 XXIX | drágám, milyen nevetés lepett meg engem egyszer, mikor valamit
441 XXIX | unszoltál, hogy mondjam meg, mért nevetek folyvást?
442 XXIX | fogok.”~Zokogott már.~Ekkor meg azt nem értette György.~
443 XXIX | gyermekkorod óta. Engem bíztak meg az ország elégedetlen fejei,
444 XXIX | De György nem állhatta meg, hogy még egyszer át ne
445 XXX | jeget vett föl, azzal rakta meg a hajó fenekét. Arról is
446 XXX | egész nemzet szabadsága meg legyen tartva, olyan kiváló
447 XXX | dicsőséges feladat. Csak meg kellett gyújtani a lángot:
448 XXX | szabad lenni. A gályaraboknak meg van tiltva az egymás közötti
449 XXX | éneklés szabad. Sőt azt meg kell engedni a gályarabnak,
450 XXX | egy hant eltemet.~– Taníts meg engemet erre a dalra – monda
451 XXX | a kardal értelmét. Akkor meg éppen el volt tőle György
452 XXX | Micsoda? Ott egy szó, itt meg három.~– Igen. „Szem” = „
453 XXX | de ha magyarul szólalsz meg, s a határozott módot a
454 XXX | De ezek a gályarabok meg a mi hazánkfiai. Hát szabad
455 XXX | voltunk.~– Hát a kurucnak meg a labancnak egymást gyűlölni
456 XXX | hajóskapitánynak egy levelet hozott, meg egy csomagot.~Annak a levélnek
457 XXXI | történetét. Hogy indult meg? Hogyan nőtt naggyá? Eleinte
458 XXXI | csatákat. Hogyan választották meg atyját Erdélyország fejedelmének?
459 XXXI | egy zsoltárt, hogy ismerje meg a nyelv szólamos hangzását: „
460 XXXI | benne az „e” hangzó; aztán meg az a „nak-nek-nék!”~Legalább
461 XXXI | Legalább hát annyit tanuljon meg, hogy a találkozásnál az
462 XXXI | hozzászokott, hogy az egyik „é”-t, meg az egyik „á”-t hosszabban
463 XXXI | maradni s tengeren tenni meg az utat Rodostóig.~A szultán
464 XXXI | főként) az a kötelezettség is meg lett tartva, melyet a hatalmasságok
465 XXXI | vitorlázhatott be. Ott tette meg a tizenkét ágyúlövést. Mely
466 XXXI | nem visel, a kapucinusnak meg szakálla van, de bajusz
467 XXXI | A többi is olyan volt. Meg kellett azt elébb szokni,
468 XXXI | akit a bölcsőben csókolt meg utoljára. Most aztán kivette
469 XXXII | debacchál senki.~A fejedelem meg nem szólt közbe. Ő megtartotta
470 XXXII | hozták eléje, nem állhatta meg, hogy oda ne forduljon Pelargushoz,
471 XXXII | mindenki Györgyöt nézte.~Annak meg sem mozdultak az ajkai.~
472 XXXII | rábízta, hogy ismertesse meg a fiát „per apices” a rodostói
473 XXXII | találva, aki franciául beszél, meg akarta mutatni, hogy ő már
474 XXXII | katonáknak, csak az uraknak meg a cselédségnek, vacsorára
475 XXXII | kaptafát ismer. Egy kicsit, meg egy nagyot; akinek a lába
476 XXXII | első dobolás – nyugtatá meg Mikes. – Még másodszor és
477 XXXII | Blumauer-féle torzképekben ismerteté meg vele.~– Mi azalatt megjárhatjuk
478 XXXII | Vacsora után György maga kérte meg az atyját, hogy hadd menjen
479 XXXII | szabad lett volna, de ott meg nincs vad. A madárfogó sövény
480 XXXII | óriástul kapta volna, ő bátran meg fog állni előtte, ordíthat
481 XXXII | a nagy száján kifér, őt meg nem ijeszti; bevárja tizenöt
482 XXXII | ellenében a vad nem orrontja meg a puskaszagot; aztán ahány
483 XXXII | biztos jóslat. Alig zörrent meg a haraszt a vadászok telekes
484 XXXII | szegény.~– Mért nem lőtte meg a herceg?~– Minek lőjem
485 XXXII | a herceg?~– Minek lőjem meg? Hisz nem bánt az senkit.~–
486 XXXII | bizony Mikes nem értett meg.)~– Hát nincs itt egyéb
487 XXXIII | felosztva. Azonkívül száz meg száz szekér van a völgyben,
488 XXXIII | arca arról különböztethető meg, hogy egy vékony fátyol
489 XXXIII | kellemes.~A hercegnek is meg kellett fürödni, Mikes Kelemennel
490 XXXIII | nyerhetnek, azért ezt a vizet is meg kelleték szentelni, mert
491 XXXIII | lesz tőle.” Így ismerteti meg azt a drága italt egy hét
492 XXXIII | Azt pedig sehol másutt meg nem tanulhatja, mint itt,
493 XXXIV | kanállal eszik a forrót meg a hideget egyszerre.~Györgynek
494 XXXIV | Kelemen is kíséretében legyen, meg hogy délután menjenek oda;
495 XXXIV | öltözött török nők! A férfiak meg, mintha az öreganyjuk szoknyáját
496 XXXIV | méhkast viselnének a fejükön! Meg ezek az örmények! Másutt
497 XXXIV | magyarnál. Azt a hercegnek meg kell majd tanulni, grammatika
498 XXXIV | tuppw” (ütök).~– Tanulja meg ezt a szót, herceg: „Szeretek,
499 XXXIV | szerettek, szeretnek”.~– Hisz ez meg úgy hangzik, mint mikor
500 XXXIV | liebst, er liebt”, magyarul meg csupa „retek, rekeszek,
1-500 | 501-541 |