Fezejet

 1  I   |        ajtón, csak annyi idő telt bele, hogy a rajta levő úri öltönyt
 2 VIII |          hamvvedrétől; sír, zokog bele, aki hallja, de csak azt
 3 VIII |         akart: nem nézte, mit dob bele. Csak ezt az alakot nézte.~
 4 IX   |         Nem lehetett lelket verni bele. Akárhogy emelgették, támogatták,
 5 IX   |  szépségében?~– Láttad bizony, és bele is bolondultál.~– Ki az
 6  1   |          szeméhez, hogy megvakult bele.~Sokáig szüneteltek a bécsi
 7  1   |       hiszem, szerelmes is voltam bele. Azt hiszem, meg is sirattam,
 8 XII  |      igyekezet, amellyel mindenki bele akarta magát találni a pór
 9 XII  |       tudományos intézet? – szólt bele Io.~– Nem. Az egy nevezetes
10 XII  |         Egész teste végigremegett bele.~De a gyönyör káprázata
11 XIV  |           a megszokott fogalmakba bele nem illenek. Vademberek,
12 XVI  |         pajkos nevetéssel csípett bele Abrekh piros orcájába.~–
13 XIX  |        füstöl, de hogy hol járnak bele, azt idegen meg nem tudja.~
14 XXV  | vizescsebreket, azokba állíttatta bele az ágya lábait; hát akkor
15 XXV  |    reszketett, a foga is vacogott bele, mégis csak megírta.~György
16 XXVII|          felülről folyvást ömlött bele annyi hideg víz, amennyi
17 XXIX |          minden idegük elzsibbadt bele.~– Mi ez? – kiálta fel György,
18 XXIX |        olyan erővel csimpajkodott bele, hogy György mozdulni sem
19 XXIX |     annyira kétségbe ejtett, hogy bele akartál rohanni az Etna
20 XXX  |          szakadatlanul, amíg újra bele nem kap a szél a vitorlákba.
21 XXX  |           múlva a bátyja, József; bele is halt, amikor megkapta.~
22 XXXIV|     mesterségét megtanulni. Hanem bele fogsz okulni abba, amiben