Fezejet
1 I | ajtón, csak annyi idő telt bele, hogy a rajta levő úri öltönyt
2 VIII | hamvvedrétől; sír, zokog bele, aki hallja, de csak azt
3 VIII | akart: nem nézte, mit dob bele. Csak ezt az alakot nézte.~
4 IX | Nem lehetett lelket verni bele. Akárhogy emelgették, támogatták,
5 IX | szépségében?~– Láttad bizony, és bele is bolondultál.~– Ki az
6 1 | szeméhez, hogy megvakult bele.~Sokáig szüneteltek a bécsi
7 1 | hiszem, szerelmes is voltam bele. Azt hiszem, meg is sirattam,
8 XII | igyekezet, amellyel mindenki bele akarta magát találni a pór
9 XII | tudományos intézet? – szólt bele Io.~– Nem. Az egy nevezetes
10 XII | Egész teste végigremegett bele.~De a gyönyör káprázata
11 XIV | a megszokott fogalmakba bele nem illenek. Vademberek,
12 XVI | pajkos nevetéssel csípett bele Abrekh piros orcájába.~–
13 XIX | füstöl, de hogy hol járnak bele, azt idegen meg nem tudja.~
14 XXV | vizescsebreket, azokba állíttatta bele az ágya lábait; hát akkor
15 XXV | reszketett, a foga is vacogott bele, mégis csak megírta.~György
16 XXVII| felülről folyvást ömlött bele annyi hideg víz, amennyi
17 XXIX | minden idegük elzsibbadt bele.~– Mi ez? – kiálta fel György,
18 XXIX | olyan erővel csimpajkodott bele, hogy György mozdulni sem
19 XXIX | annyira kétségbe ejtett, hogy bele akartál rohanni az Etna
20 XXX | szakadatlanul, amíg újra bele nem kap a szél a vitorlákba.
21 XXX | múlva a bátyja, József; bele is halt, amikor megkapta.~
22 XXXIV| mesterségét megtanulni. Hanem bele fogsz okulni abba, amiben
|