Fezejet

 1  I   |         fuoco pipázik.)~Úgy is volt. Alig távozott el Péter az egyik
 2 II   |            képezett, hogy a látogató alig látott benne: s rögtön elkezdett
 3  X   |          felemelte hozzá az arcát, s alig hallhatóan súgá a fülébe:~–
 4 XII  |              pedig oly magasak, hogy alig látni meg köztük az eget.
 5 XII  |        kívánja. De ki ez a Cornelia?~Alig kanyarodtam be abba a szűk
 6 XII  |      kérdezősködöm.~Jól számítottam. Alig haladtam a Laureti híres
 7 XIII |           kínálja a legényeket, akik alig ülnek már a lovaikon, a
 8 XVIII|          hódolatával az ifjú embert. Alig tudott szóhoz jutni bámultából.~–
 9 XIX  |      mindenüket elrabolták. Ellenben alig akadt meg a rongy a pogány
10 XX   |              körönd sötétjében járt, alig volt látható, mikor aztán
11 XXII |          helyet foglalt.~Az uralkodó alig emelve föl szempilláit,
12 XXX  |         Mondd el, hercegem.~– Én már alig bírok magammal, hogy a szabadságért
13 XXXII|       falatot a szájába vett belőle, alig bírta lenyomtatni. A másfél
14 XXXII|         nomád életet éltek: lakásaik alig voltak szilárdabbak a hajdani
15 XXXII|         pótolja az ismeretet. György alig bírta az éjjel lehunyni
16 XXXII|       rendelt kamarás, Mikes Kelemen alig bírt vele lépést tartani,
17 XXXII|         teljesedett a biztos jóslat. Alig zörrent meg a haraszt a
18 XXXII|              egy hatalmas nagy nyúl, alig húsz lépésnyire Györgytől,
19 XXXIV|   bivalyfogataival elállja az utcát! Alig lehet a piacon keresztülvergődni
20 XXXIV|     elmondtak már nekem a hercegről. Alig vártam, hogy meglátogasson –
21 XXXIV| természetesen hétféle fogásbul állt, alig akart vége szakadni, s az
22 XXXIV|       hajtotta, a forgácspattogástól alig hallotta, hogy valaki belép