Fezejet

 1 VIII  |  észrabló tündér. Zsuzsánna, aki nevet! Egy segélyére rohanó suhancnak
 2 VIII  |    természetadta elszörnyedésére nevet.~Giorgio még azt a kis eszét
 3 IX    |      viselheti a Giunchi Giorgio nevet a Künzli Péter, ameddig
 4 IX    |          tűzkeresztségben Abrekh nevet kaptam? Hogy együtt lakomáztam
 5  X    |       színe?)~Giorgio elolvasá a nevet. (Szerencséjére csupa kezdőbetűkkel
 6  X    |      jegyét, Giorgio pedig ezt a nevet olvasá az átadott jegyről.~„
 7 XVII  |        egy véletlen tréfa fölött nevet: azután megfordult a sarkán,
 8 XIX   |         Tetszik, hogy ezt a nagy nevet kuszpitolja. Hadd szokja
 9 XXII  |         királyának, aki e fényes nevet bitorolja. A te atyád Erdélyország
10 XXIII |       elolvastatá Péterrel a két nevet, s aztán azt mondá neki,
11 XXV   | megmondtam?” Csakhogy mindig más nevet mondott. Utoljára a palermói
12 XXV   |        van kifejtve. A természet nevet, a házak gyászolnak.~Ez
13 XXVI  |         ráírni a borítékra, s öt nevet elsorolt előttem, hogy kinek
14 XXVII |        is tudtam, hogy a Giunchi nevet a birtokkal együtt elvették
15 XXVII |         mikor te a San Christina nevet kaptad. – Attól tudtam meg,
16 XXVIII|      hogy a menyasszony folyvást nevet az esküvő alatt, sem az,
17 XXVIII|          sem az, hogy a vőlegény nevet az esküvő után. A csuklyájában
18 XXXIV |          nem botránkozik, nagyot nevet rajta; hanem aztán amin
19 XXXIV |      hanem aztán amin elbeszélve nevet, azt titokban meg nem teszi.
20 XXXIV |       fehérebb lesz. A Bercsényi nevet nem lehet fölcserélni.~–
21 XXXIV |      címét, megcsókolá az aláírt nevet, s ismét összehajtva a pergament,