Fezejet

 1  I   | kérdésre, Giorgio gróf! „Igenis láttam.”~– Igenis láttam. – ismétlé
 2  I   |        Igenis láttam.”~– Igenis láttam. – ismétlé az halk hangon.~–
 3  I   |           Nem igaz! Én magam is láttam azt a házat, amelyiknek
 4  I   | hordozott, hallottam volna vagy láttam volna olyan szót vagy olyan
 5 II   |       még magyar embert sohasem láttam, hogy a piacon a sokaság
 6 VIII |          hogy égsz. – Láttad?~– Láttam; de nem néztem. – Ez nem
 7 VIII |         folyvást.~– Hogyan? Nem láttam.~– Hát azok a vitézek, akiknek
 8 VIII |          De én még két gyertyát láttam égni az asztalon.~– Azok
 9 IX   |      hogy titokban tartom, amit láttam.~Ekkor a hosszúképű komolykodásból
10 IX   |  fölmelegedett.~– Hát csakugyan láttam én azt az istennőt a maga
11  X   |      hallott ön róla?~– Sohasem láttam az atyámat.~– Én meg azt
12  X   |    tudod ezt? Hallottad?~– Nem. Láttam. Arra való a szem, hogy
13  X   | világtalannak.~– De még mást is láttam. Azt a vakmerő fickót, aki
14 XII  |        Látta ez is azt, amit én láttam?~Wammána démoni mosollyal
15 XII  |           felelt Giuseppe. – Én láttam olyant is, mikor úgy lép,
16 XII  | fokossal a mestergerendára. Így láttam én a magyar legényt egyszer.~–
17 XIX  |         Vele álmodtam most. Azt láttam, hogy viszik a dolmánhoz.
18 XXV  |         a tengerrül az Etnát?~– Láttam. Pompásan füstölög.~– Most
19 XXVII|        akartál látni. Mikor azt láttam, hogy csókolod az ajkát,
20 XXXIV|        mindig csak a szeretetét láttam s a jó szavát hallottam?~