bold = Main text
    Fezejet                                           grey = Comment text

501 XXXIV   |                  Azt, hogy „szeretlek”, meg azt, hogy „Zsuzsikám”.~Tehát
502 XXXIV   |              Erre aztán németül szólalt meg a herceg:~– „Liebe Zsuzsikám!”
503 XXXIV   |                 kell maradnom, amíg jól meg nem tanulok magyarul.~–
504 XXXIV   |         egyetlen egy „l” betű nem akadt meg.~A grófné elnevette magát. (
505 XXXIV   |                hívják, hogy „csók”. Ezt meg úgy hívják, hogy „pofon”.
506 XXXIV   |           micsoda kétélű tőröket forgat meg az ő kísérője szívében.
507 XXXIV   |               forró epedéssel emlékezik meg nénikémhez írott levelében.
508 XXXIV   |              bízta, hogy azalatt őrizze meg az özvegy asszonykát, ami
509 XXXIV   |             egyszerre a szánalom jelent meg az arcán.) Szegény kis herceg!
510 XXXIV   |                most végezték az ebédet; meg hogy az Ali-kői keserűsós
511 XXXIV   |      gyomrúaknak való.~A töltött galamb meg a gyömbérbefőtt pedig szintén
512 XXXIV   |                csomó magyar szót tanult meg a herceg: „kérem, – köszönöm, –
513 XXXIV   |                más, csak töltött galamb meg gyömbérbefőtt, természetesen
514 XXXIV   |                  A drága jó levelensült meg a húsos pite különösen megnyerte
515 XXXIV   |          Miklósának is a kedvenc étele, meg hogy ezt a liktáriumot a
516 XXXIV   |         játszaná a bibliai Józsefet.~Az meg aztán bosszújában annál
517 XXXIV   |              minden szót fölvesz, semmi meg nem sérti, és azért mégis
518 XXXIV   |          tengerpartra kijutottak, akkor meg bevárta a kísérőit György,
519 XXXIV   |                zöld, mint a pázsit, itt meg már bíborszínű, ni ott a
520 XXXIV   |                  ni ott a tulsó partnál meg egészen sötétkék. Azok a
521 XXXIV   |        megismeri még jobban is, s akkor meg fogja érteni.~– Ne kísérjen
522 XXXIV   |                el lehet mondani, semmin meg nem botránkozik, nagyot
523 XXXIV   |          elbeszélve nevet, azt titokban meg nem teszi. Nem bíráskodik
524 XXXIV(1)|               sírkő e szavakkal örökíti meg: „Itt nyugszik a kitűnő
525 XXXIV   |            nagyvilágba: akkor egyszerre meg fogja tudni, hogy kicsoda?
526 XXXIV   |             mondta el, általam izenteté meg neki, ha mindjárt ugyanabban
527 XXXIV   |            annál távolabb nyugatra, ott meg is halt pestisben. S mikor
528 XXXIV   |       bejelenteni, éjnek idején gyalog, meg sem hagyták ott pihenni:
529 XXXIV   |       halottjához azonnal. Ettől tudtam meg, hogy milyen veszedelem
530 XXXIV   |                 ennek a „vére” nemesíti meg az ön szívét annyira, hogy
531 XXXIV   |             lenne György herceget bízni meg ezen misszióval. Pro primo:
532 XXXIV   |               jobb kéz ád, azt ne tudja meg a bal kéz”. De hát a „bal
533 XXXIV   |           nyeregbe ülve, a szép asszony meg a ház párkányán.~De már
534 XXXIV   |               tőlem?~– Azt, hogy taníts meg engem is esztergályozni.~
535 XXXIV   |        zokogását fojtja vissza.~„Taníts meg engem is esztergályozni!”~–
536 XXXIV   |              tudta.~– Miért nem mondtad meg neki?~– Féltem, hogy el
537 XXXIV   |               csak Isten keze törhetett meg véletlen csoda által, nem
538 XXXIV   |          megengedte, hogy eltemessenek, meg is enged halni. De te örökében
539 XXXIV   |                 ifjú férfi. Tudom, hogy meg fog szeretni és méltóan
540 XXXIV   |             fejének dísze lehulljon. Te meg fogod azt őrizni. Neked
541 XXXV    |                felé. Atyja nehezen vált meg tőle; hanem hát jobb volt