1-500 | 501-541
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | kellett olvasni a studiosusnak azt a stúdiumot, amíg de „papiro
2 I | ezen didaktikai metódus azt is biztosította, hogy a
3 I | vagabundus?~– Igenis. Egyszer azt mondá hungáriai nyelven: „
4 I | ugrándozni, azután pedig azt mondá nekik: „ad ugatandum!”
5 I | mint az akasztófának, s azt ők „lignum vitaenek” nevezik.
6 I | beszámolni: az pedig be fogja azt mutatni őfelségének, akinek
7 I | maradt a discipulusával, azt mondá neki:~– No mármost
8 I | füst-aroma, sőt a prorektor azt is kérdezte: „nem ég itt
9 I | hiszi az.~– De a „Métét”?~– Azt már imádja.~– Te! Vígy el
10 I | igaz! Én magam is láttam azt a házat, amelyiknek a kapuja
11 I | beszélt a medveház előtt. Azt mondta, hogy ez egy magyar.~–
12 I | neked azzal?~– Szeretném én azt az embert látni.~– Minek?~–
13 I | aki magyar.~– Álmodtad azt fiacskám az anyád ölében.~–
14 I | Bärenhaushoz, hadd lássam azt a kutyatáncoltató hungarust.~–
15 II | egymás előtt az augurok? Azt hiszi Wammána úr, hogy én
16 II | Sacyt?~– Mi is megloptuk azt már gyermekkorunkban. Aztán
17 II | dolgozol.~– Jobban ismerem én azt az intenciót, mint te, barátom,
18 II | német versekben a leányra, s azt énekelte el az ablaka alatt.~–
19 II | esik. Én is elhallgatom azt, hogy te leveleket írogattatsz
20 II | rossz fát tettél a tűzre. Azt tudod, hogy György úrfinak
21 II | ki tudja szemmel tartani azt a tízezernyi csavargót,
22 II | most csak a Péter látta azt az embert, mikor velem együtt
23 II | Kívánod, hogy elfogassam azt az embert?~– Hagyd el azt.
24 II | azt az embert?~– Hagyd el azt. Én valami mást fogok vele
25 II | elront. Majd én elfogom azt az embert, s kitudom, hogy
26 II | Hát megfelezed velem azt a bál dohányt, ugye?~– Az
27 III | de Sacy~– Hagyd már abba azt a litániát, spirité! Aztán
28 III | sajátkezűleg hitelesíté azt a „Coram me”-val.~– No,
29 III | Sacy bibliáját?~– Igenis azt.~A konziliárius úr izgett-mozgott,
30 III | kegyes férfiú helybenhagyott, azt már kezébe adhatja egy nevelő
31 III(2) | szemeinek jónak tetszék, azt cselekszi vala. Birák XXI.
32 IV | vétkesek voltak-e vagy nem? Azt az ég tudja.~Meglehet, hogy
33 IV | ez a mesemondás.~Először azt híresztelték, hogy a szabadkőművesek
34 IV | megfordították a nyárs hegyét, s azt hajtották, hogy a jezsuiták
35 IV | danoltak; de amit danoltak, azt meg lehetett érteni; akit
36 IV | helyt foglal, s hajön diák, azt galléron ragadja s figyelmezteti
37 IV | bársonyszalaggal a hajában, azt nyájasan visszakergeti: „
38 IV | modora által megkülönbözteté azt a többiektől: a csúcsíves
39 IV | Kísértetjárta hírben állt. Azt beszélték róla, hogy a templomosoké
40 IV | éppen maguk a templomosok? Azt mondják, hogy az utóbbiak
41 V | szerezni, amíg Hanswurst mester azt nem mondá neki: „mármost
42 V | lábravalóban.~Harlekin és Pierotto azt az olasszal kevert teuton
43 V | szemben pedig Hanswurst mester azt az igazi bécsi csőcselékzsargont
44 V | vásott kölyökkel otthon.~Azt az időközt, amíg ezután
45 V | pálcalovat adnak. Te nekem azt ígérted, hogy a Méte-ünnepélyre
46 V | Az egész spionázs mind azt lesi, hogy mit csinál, mit
47 V | függönyöket lebocsátani. Wammána azt mondá a védencének:~– Most
48 VI | kényelmére vannak rendeltetve: azt jelentik a zárban hagyott
49 VI | utolsó kijövő után bezárja azt a „mandolosz”.~– Hát az
50 VI | árulásnak nagy büntetése van?~– Azt is jó lesz előre tudnod.
51 VI | Kikopik belőle a lélegzet. Ő azt hiszi, hogy az lélek. Helyébe
52 VI | Hahaha! Majd megtudod azt, hogy mért van az ide bezárva!
53 VI | követelnünk.~– Jól van, leteszem azt.~Erre mind a négyen kihúzták
54 VI | utánuk az esküformát.~Mikor azt egy nagy kapcsos könyvből
55 VI | öten.~György félmámorában azt hitte, hogy amióta ő a tűzkeresztségen
56 VI | számok lenni. A 4-bül 5 lett. Azt már nem érte utol az esze,
57 VI | egy tagja bűnvád alá jut, azt a bíróság kezéből hamis
58 VI | angyalokat csinálni.~33. És azt, aki az asphaleiának ellensége,
59 VI | sátoros cigány gyermeke. Csak azt tudta, hogy aki imádkozik,
60 VI | Ami az emberben fölkelti azt a tudatot, hogy ember! Egy
61 VI | hozza, s követeli a választ.~Azt mondták neki, hogy itt megtalálja,
62 VI | rezzent meg lelkében, mikor azt hallotta, hogy a titkos
63 VI | viaszszobornak. – Hiszen azt sem magyarázta meg senki,
64 VI | szabadítják meg a hívek azt, akit imádnak, a gyilkos
65 VI | Ez a vadember logikája.~Azt a fölséges eszmét, hogy
66 VI | törvényeket felolvasták előtte, azt kiáltotta rá:~„Nem fogadom
67 VI | születik a lélekkel.~A vadember azt nem tudta, hogy ezeket a
68 VI | tiltja az evangéliom: de azt érezte, hogy tiltja a becsület:
69 VI | megerősödött.~A nagymester azt mondá: „először kérdeztelek!”
70 VI | másodszor is, harmadszor is azt fogja válaszolni, „nem írom
71 VI | felváltani ott abban a sírodúban azt a haldokló vak embert: még
72 VII | megvendégelik.~A nagymester azt a kezét, amellyel Györgynek
73 VII | vállára téve nehéz kezét, azt mondá neki:~– Úgy láss e
74 VII | a „Thebet”-ben.~Csakhogy azt a két ünnepet éppen nem
75 VII | nyolc hónaposak!~Megtudta azt azonnal a metastes, amint
76 VII | lakomát a hímes tojás.~Amint azt feltörte György, annak a
77 VII | fejborító sisak megkövetelte azt, hogy aki iszik, a fejét
78 VII | Undorító adomákkal fűszerezték azt, ami anélkül is poshadt
79 VII | minden tagja óvakodott. Azt meghallhatta volna a színházi
80 VII | velünk kártyázni. A mestered azt állítja, hogy értesz hozzá.~–
81 VII | nincs más, csak aranypénz.~– Azt pedig én nem tudnám, hol
82 VII | alól.~– De hogy fizetem én azt vissza? – kérdezé György.~–
83 VII | A pecsétnyomó gyűrűmet? Azt mondják, hogy ezen a családi
84 VII | hanem az arany mámora igen.~Azt mondá a nagymesternek:~–
85 VII | zálogul a kölcsönadónak.~Azt a szent pecsétnyomót, amit
86 VII | szálltak és emelkedtek, hogy azt csuda volt látni! Mi mozgatja
87 VII | monda a nagymester. – Te azt is tréfának nevezed talán,
88 VII | fölemelned. De ez még nem tied azt ne gondold; elébb még énvelem
89 VIII | virtuozitást követel a l’hombre, ha azt nem hárman, hanem csak ketten
90 VIII | ezüstsisakját: de annak azt felelte, hogy melege van,
91 VIII | végett borítsa a fejére azt a kondért; ennek már éppen
92 VIII | saját nyolc kártyájából azt látta, hogy ha ő „l’hombre”-
93 VIII | S hogy ölelte egymáshoz azt a két emberalakot!~De ez
94 VIII | Köszönöm. Nem szomjaztam meg.~– Azt gondoltam, hogy égsz. –
95 VIII | kínzó bűbáj van, hogy aki azt hallgatja, idegrohamokat
96 VIII | érzi kacagni tőle, mintha azt csiklándoznák. Kicsalja
97 VIII | bele, aki hallja, de csak azt siratja, hogy a szerelem
98 VIII | személyesít meg együtt.~Azt az érzést hirdeti a fuvolahangon
99 VIII | fuvolahangon utánzott madárdal. Azt az érzést, mely összekeveri
100 VIII | hiába viselték mindeddig azt az alkalmatlan sisakálarcot
101 VIII | sem lát meg: ki merné neki azt súgni: „szép Héva! Láttalak!”
102 VIII | palástocskájával.~A csalogány azt énekli: „Szeress! Bolond,
103 VIII | elszörnyedésére nevet.~Giorgio még azt a kis eszét is elvesztette,
104 VIII | fölyül.~Felkapta az asztalrul azt az ezüst barbutánsisakot,
105 VIII | Giorgiot, s maga után vonta azt a sekrestyébe.~Wammána hamar
106 VIII | istenség remekét!~– Látod: azt mi aszkéták megfordítva
107 VIII | száján keresztül! Ha én azt tudtam volna!~– Hát nem
108 VIII | zacskóbul, s teletöltötték azt arannyal.~Wammánának kardja
109 VIII | s a tolózárt megtalálva, azt félrehúzta, s aztán kinyitá
110 VIII | mellette, s aztán mindegyik azt mondá magában: hogy „no,
111 IX | nincsen többé?~– Neked is azt mondom: nincsen többé.~–
112 IX | tallért megszolgálok, s azt is felpanaszolják, s egy
113 IX | cifra história ám, hogyha azt egyszer elmesélem neked!)~–
114 IX | farkaskölyökre! Én csak azt mondó vagyok, hogy legegyszerűbb
115 IX | kettős atyafiság biztosítja azt a veszedelmes fajzatot,
116 IX | számba a pipámat.~Péter azt is megtette.~– Hát üres
117 IX | fogod ridikülnek találni.~– Azt nem köszönném meg: mert
118 IX | énvelem mókázni akarsz? Azt hiszed, most is álmodom!~
119 IX | asztalkáján volt az ismétlőórája, azt füléhez tartá és ütteté. –
120 IX | No hát mit álmodtál?~– Azt álmodtam, hogy a komédiában
121 IX | közbe:~– Hát hisz én is azt mondtam, s megvertél érte.~–
122 IX | kutyafülű! Hanem azért, mert azt mondtad, hogy… – itt elakadt
123 IX | Hogy tovább mit álmodtam, azt nem mondom el senkinek;
124 IX | részeg ember logikájával azt következtetve, hogy még
125 IX | valóságos világban él. Csak azt szerette volna tudni, hogy
126 IX | borbély, mert kettéhasítom.~– Azt pedig le kell vágni, fiacskám,
127 IX | Hát csakugyan láttam én azt az istennőt a maga mennyei
128 IX | bolondultál.~– Ki az a nő?~– Azt nem szabad elárulnom; de
129 IX | nincsen planéta nélkül.~– Azt én megölöm.~– Hanem elébb
130 X | szépségeknek nem is rangsorozva.~De azt el kellett ismerni, hogy
131 X | hölgyeket választották ki, azt nem is lehet tőlük rossz
132 X | míg a gavallér elhibázta azt. Az ilyesmit nevezték „èchec”-
133 X | magát olyan komolyan, ahogy azt a helyzet ünnepélyessége
134 X | olyan színű szalaggal, aminő azt családi címerénél fogva
135 X | megismerkedni.~Giorgio legelőször is azt látta meg, hogy Zenobia
136 X | királynéjának a viselete? Azt Giorgio nem tudta megbírálni,
137 X | letapadó szempillák mind azt mondták neki, hogy „bizony
138 X | Saját hölgyének nem adhatta azt kardhegyre tűzve.)~– Marchese
139 X | amikor még csak ígértük azt magunknak – s azt hisszük,
140 X | ígértük azt magunknak – s azt hisszük, hogy ígérve van
141 X | sziget a tengerben. Hát ön azt sem tudja?~– Nem tudok én
142 X | láttam az atyámat.~– Én meg azt sem tudom, hogy szükséges-e
143 X | amelyben egy új embernek azt a csepp eszét is el kell
144 X | tetszett az ifjúnak, mintha azt, meg amazt az arcot látta
145 X | volt a dolgáról. Egész nap azt gyakorolta a lovaglóiskolában. –
146 X | lovaglóiskolában. – Nem adják azt ingyen.~A szerecsenfő-szúrásra
147 X | Wammána kitűnő kardforgató, azt mindenki tudta, hanem a
148 X | találja el a második szemet.~– Azt majd meglássuk, báró úr!~(
149 X | lábának talpa alá tenni, hogy azt a nyeregfogantyúból kiemelni
150 X | megjelenni. Akkor is ő idézte azt fel.~A rövid szóváltást
151 X | szemed világát!~– Tudom.~– Azt szerencséltetted, hogy oda
152 X | hogy az ember meglássa azt a beszédet, amit meg nem
153 X | te bűvész vagy…~– Erre te azt susogtad: „Nem. Mandolosz.”~–
154 X | szerzünk a helyébe mást.~– Azt gondolom: egy vak koldust
155 X | annyi szépség közül csak azt az egyet látta meg, a többit
156 X | De még mást is láttam. Azt a vakmerő fickót, aki bókolni
157 X | halálos sebet kapott, a pasa azt jegyzé meg, hogy ez tréfának
158 X | viselte a turbánja tekercsén azt az arany babérkoszorút,
159 1 | vásáron, s kisült, hogy azt õ maga fabrikálta: annak
160 1 | pléhdarabot megtüzesítettek, s azt olyan közel tartották a
161 1 | szerinti kitüntetését: õ azt, a maga etikája szerint,
162 1 | sequioris sexusból is), aki azt adoptálta, s az annál inkább
163 1 | paraszt lóverseny, ahogy azt bécsi mûszóval nevezték, „
164 1 | megfordítani: az egész csapat azt követi.~Ezért a produkcióért
165 1 | bécsi nép!~Egyszer aztán azt kérdezte tõle valami magyar
166 1 | pusztán a bojnyikoktól?”~Erre azt felelte, hogy helytáll õ
167 1 | Nógrád vármegyében viselték azt a palócmenyecskék. Dajkája
168 1 | mert ha keményen hangzik, azt jelenti, hogy rézkondér.
169 1 | meg erre leánykoromban. Azt hiszem, szerelmes is voltam
170 1 | szerelmes is voltam bele. Azt hiszem, meg is sirattam,
171 1 | szép dalt tanultam tõle: azt még most is tudom.~Azzal
172 1 | felejtette el a tapsot. Azt hitte, hogy álmodik most.
173 1 | most. S amíg a végstrófa azt mondja: „Azon volnék, hogy
174 XII | Lodoiszka hercegnőhöz, s azt mondta neki igen fulladozó
175 XII | füleikbe suttog; sőt végül azt a szemtelenséget is elköveti,
176 XII | Méte lakomáján? Látta ez is azt, amit én láttam?~Wammána
177 XII | tollpompájában. Giorgio még azt az infernális aromát is
178 XII | legényt egyszer.~– No hát azt én is mind tudom. Megtanított
179 XII | Csipegette, pödörgette volna ő is azt a pelyhecskét az ajka szegletében,
180 XII | hajdú volt.~– No most mondd azt, hogy „láncos, lobogós teringette!” –
181 XII | teringette!” – oktatá Lodoiszka.~Azt is megtette.~Azért is megtapsolták.~
182 XII | kérve, hogy mesélje el nekik azt a történetet.~József nem
183 XII | felkelt a székéről, átengedve azt a tiroli Sennerhölgynek,
184 XII | annálfogva borosfejű logikával azt találtam ki, hogy legjobb,
185 XII | pengése üti meg a fülemet, s azt látom, hogy a kötélen lógó
186 XII | gyémántok közé körítve; azután azt is észrevettem, hogy a bal
187 XII | Nem! Nem engem! Hanem azt ott! Meg akarják ölni a
188 XII | eléje, csókjaival halmozta azt el: fojtott hangon rebegve: „
189 XII | hogy hallja-e, látja-e azt valaki.~A hölgy csodaszép
190 XII | verekedő urakat találtam. Azt kérdezte tőlem én vagyok-e
191 XII | Az én húgom? Hol van ő?~– Azt nem mondom meg, amíg Alfonzoval
192 XII | találtunk rá: a cselédei azt mondták, hogy kilovagolt
193 XII | Hiszen régen tettem volna azt, ha Lorenzo beleegyezik.~–
194 XII | násznagya. Ezért kerüli azt a társaságot a szép Cornelia,
195 XII | Carlo, nem meséltem volna el azt, mint Jäger Seppl, az egész
196 XII | mondtad ki.~– De mért mondta azt, hogy jó Fülöp?~– Eredj.
197 XII | pókhálóm erősebb, mint hogy azt egy darázs keresztülszakítsa. –
198 XII | után.”~Csak Io nem súghatta azt senkinek.~– Nekem nincs
199 XIII | jutalmat: egy eleven malacot; azt úgy kell neki végigvinni,
200 XIII | vásártérre; azon módon, ahogy azt a florenzi tudós Poggi leírta.
201 XIII | hajítsanak le hozzájuk, s ha azt nem tudták röptében elkapni,
202 XIII | az emberre.~Nem is ismeri azt a vidéket más, csak a vadászok,
203 XIII | kémszemléje volt ez!~Mind a kettő azt vizsgálta: mi lakik ebben
204 XIII | Hogy pedig nem paraszt, azt kimutatja azzal, hogy a
205 XIII | akik magyarul beszélnek, azt gondolják, majd azzal lefőznek.
206 XIII | De nem oda Buda! Tudom én azt jól, hogy lóvásárnál csalni
207 XIII | hogy engem meg akar csalni, azt én csalom meg. Azt mondják,
208 XIII | csalni, azt én csalom meg. Azt mondják, hogy a római pápa
209 XIII | ahhoz igaz vagyok. Aztán azt a magyar szót se erőtessük,
210 XIII | gazda, az ebadta, produkálni azt a kutyát, ad ugrandum, itt
211 XIII | Ejh! – dörmögé a csikós, – azt az ugrabugrát csak a poltrás
212 XIII | kezében egy virslit rejt. Azt odatartja a kutya orra elé.
213 XIII | Egy pusztai komondorrul azt föltételezni, hogy az meg
214 XIII | gazdája felé a buksiját, s azt mondja: „nyám-nyám-nyám” (
215 XIII | csahintás az, amivel a kutya azt szokta mondani: „Megjött
216 XIII | tenyerébe nyugtatva nézi azt a szép sugártermetű ifjút.
217 XIII | könnyet.~– Fordítsd meg azt a ménest, héj! – kiált oda
218 XIII | természethistóriáját, mindig azt tanulmányozzák. A „vad”
219 XIII | korbácsot, sarkantyút. Ez még azt tudja magáról, hogy ő a
220 XIII | Egymaga meg bírja fékezni azt a szilaj, nemes mént. Hosszú
221 XIII | az?~– Hát még most csak azt látják az urak, hogy szép
222 XIII | vettek, szemrevalót, de azt nem tudják, hogy jó lovat
223 XIII | ezért a leckéztetésért, ő azt hitte, hogy senki a világon
224 XIII | lábszárával fogja a ló derekát, azt nem veti az le ilyen cselfogással.
225 XIII | meg az a rongyos kötőfék. Azt is csak bal kézzel fogta,
226 XIII | apró kocogáshoz kezdett, azt is megmutatta, hogy milyen
227 XIII | kötődék Wammána. – A vásárban azt dobolták ki, hogy kend olyan
228 XIII | belőlük válogatni.~Magának azt tartotta meg, amelyiket
229 XIV | darabka száraz marhatrágyát, azt zsebében hazaviszi, s otthon
230 XIV | midőn maga előtt látta azt a pusztát, a karámokkal,
231 XIV | semmit, de a maguk dolgát, azt nagyon jól tudják. Vallást
232 XIV | nem a kínált bérdíjért. Azt kevélyen elutasította magátul. –
233 XIV | legény, nem is szép. – Mégis azt merte mondani előttük.~S
234 XIV | asszony, hercegasszony, aki azt elfogadta. A szép Io hercegnő
235 XIV | Méte-ünnepélyen csak azért, hogy azt mondhassa arról a tündérnőről: „
236 XIV | emberalakok fölött!~Hát még ha azt tudta volna, hogy ki az
237 XIV | fejedelme fiát elvigye magával.~Azt sejtik, akik magukhoz hívják.
238 XIV | megláncolva a fejedelem fia, azt könnyen összetörné, de ami
239 XIV | könnyen összetörné, de ami azt kötve tartja, az a háló
240 XIV | Varázshős legyen az, aki azt eltépi.~Ezek pedig, akik
241 XIV | akik hívták, csalogatták, azt mondták magukban „majd kapsz
242 XV | pompás öltözetek által még azt a halálfejet is kellemesen
243 XVI | azontúl dalol és kiabál, azt becsukják.~Az asphaleia
244 XVI | elsorvadt.~Pelargus tudta azt jól, hogy minő hely az,
245 XVI | ahová most őt meghívták. Azt is tudta, hogy mi sorsot
246 XVI | fekete függöny sem rekeszté azt el, az orgona és a karzat
247 XVI | engedelmeskedett a jámbor. Biz azt papucs alatt tartotta Héva
248 XVI | szépek. Amit én vétettem, azt én százötven zsoltárban
249 XVI | társalgás nyelve.~Jól értette azt Pelargus. Volt többször
250 XVI | szépség orosz nő volt.~György azt vette észre, hogy a mesemondás
251 XVI | hogy jó fiú. Nekem pedig azt mondta, hogy nem kell mindjárt
252 XVI | Tartsunk rendet. Most mindjárt azt mondom, amit bölcs Salamon,
253 XVI | asszony vitat egy fiút, akkor azt kétfelé kell vágni.~– Bölcsebbet
254 XVI | feleselt Koleikháb. – Énrólam azt írják, hogy engem megvetett
255 XVI | szerettem! De Zsuzsannáról meg azt jegyezték fel, hogy ő volt
256 XVI | ítéletét – saját magához. Azt kérdi a két véntől, milyen
257 XVI | Zsuzsannát meglepték? Egyik azt mondja, hársfa volt, a másik,
258 XVI | Mért nem kérdezte Dániel azt a bíráktól, hogy milyen
259 XVI | akivel Zsuzsanna találkozott? Azt majd egyformán írták volna
260 XVI | szép panthera, s így nyújtá azt Abrekhnek. Saját kezével
261 XVI | de Zsuzsanna nem engedte azt Abrekhnek elfogadni; betakarta
262 XVI | ez ideig a hipokrízisben1 azt a Zsuzsannát játszotta a
263 XVI | a mysterionát, tartozik azt szimbolikussá tenni.~(Az
264 XVI | újonc, az idegen nem értette azt meg. A csikós fülelhetett
265 XVI | találtak ki ilyen orgiát.”~Csak azt sajnálja, hogy nem ő a mima
266 XVI | öt ölnyi lehet a mélység.~Azt éppen végigéri a pányva.
267 XVII | madarak voltak hímezve, azt egy tarka öv szorította
268 XVII | hajzatába. Akkor aztán elfogja azt, s kegyetlen diadallal veszi
269 XVII | a lepkének, s áthajítja azt Delila sátorába.~A pávaszem
270 XVII | suttogá Zsuzsanna – ha azt nem akarod, hogy megfojtsalak!
271 XVII | csikós egyszerre kinyújtá azt a hosszú karját, s a bot
272 XVII | megragadta annak az asszonynak azt a szép hosszú haját, s annál
273 XVII | levegőbe, keresztülhajította azt a karzat mellvédén a hívei
274 XVIII | Rejtélyes megszabadítója azt mondta neki: fuss a karámhoz,
275 XVIII | utoljára megitattak vele. Azt képzelte, hogy minden utca
276 XVIII | vége szakadni?”1~Azután meg azt vették fel az utcák, hogy
277 XVIII | jutok már fel a tetejére?”~Azt képzelte, hogy futnak utána,
278 XVIII | ahol egy kovácsműhely volt, azt a gyalogjáró közepére kiállított
279 XVIII | koponya leesett a szekérről, azt elfogták gurultában: „Hohó,
280 XVIII | Hol lakol, úrfi?~– Ha én azt tudnám?~– Hát hova akarsz
281 XVIII | aki a földrül fölszedte. – Azt nem kérdem, hogy téged hogy
282 XVIII | hogy téged hogy hínak? mert azt nem tudod.~György megerőtette
283 XVIII | hogy értettek.~György pedig azt képzelte, hogy egy idegen
284 XVIII | világon? Hahó! Nem találod azt ki. A szép Paradies Flóra!
285 XVIII | scholaris került eléje, azt alamizsna nélkül el nem
286 XVIII | toporzékolt.~– Nem teszed te azt meg! – ingerkedék vele a
287 XVIII | mindjárt! Töltsd ide a szájába azt az alamáziát!~Meglett a
288 XVIII | másvilágon!~– Ne az égben keresd azt, hanem a pokolban! – kiáltozának
289 XVIII | a szájához akarta vinni azt a szörnyű serleget, az egyik
290 XIX | ha valaki bajba került, azt kiszabadítja. Kémeket tart.
291 XIX | ennél a névnél; ne koptassuk azt a Rákóczyt.~Mikor ez az
292 XIX | emelkedett ki. A kupolájáról azt lehetne hinni, hogy valami
293 XIX | de hogy hol járnak bele, azt idegen meg nem tudja.~Amíg
294 XIX | elbámult György. Hisz ő azt hitte, hogy ő tartozik a
295 XIX | és arany a kezükbe akad, azt elszeretik a papoktól.~–
296 XIX | fel a csapóajtóig. Amint azt a fejével felemelte a Kammesierer,
297 XIX | Megtaláltam a rajkódat. Tudod, azt, akit elvettek tőled az
298 XIX | jáj! Vele álmodtam most. Azt láttam, hogy viszik a dolmánhoz.
299 XIX | diót esznek a hús mellé. Azt meg a fogaival törögeti
300 XIX | kínáltam az iltiseknek. Azt mondtak, hozzak bizonyítványt,
301 XIX | elkészítésére.~– Megálmodtam én azt! – jajveszékelt Mirikló. –
302 XIX | társaság közé.~– Nem engedjük azt a gyalázatot megtörténni
303 XIX | cigány kardot a kezébe, azt is siratja a keserves nagyidai
304 XIX | Ilyen díszes társaságnak azt vágni a fejéhez, hogy ők „
305 XIX | jómadár vagy? Hadd nézzem meg azt az égrevigyorgódat! – szólt
306 XIX | van rúgva, szegény rajkó. Azt sem tudja már, hogy fiú-e,
307 XIX | fejét a nyakárul.~Mirikló azt a formáját találta ki a
308 XIX | históriájában leírták, így mondta el azt a Künzli Péter az examinálók
309 XIX | megrontására.~Ezek hazudják azt, hogy ők koldusok, vakok,
310 XIX | hajadonok.~Amazok hazudják azt, hogy ők nagy hazafiak,
311 XX | Ébren még jobban hallotta azt a kétségbeesett kínordítást.~
312 XX | értettek.~Egyszer aztán azt kérdé a Malach:~– Hol a
313 XX | hangon, de a leány mindig azt kiáltotta vissza: „náné”.~
314 XX | költse hát az fel a Jilót. Azt meg úgy rugta mellbe a leány
315 XX | átkozta őket. Egyszer aztán azt mondta: „hogy a devla növesszen
316 XX | ontani nem szabad. Hanem azt tették vele, hogy felakasztották
317 XX | Csercsennel mi történt?~– Azt viszik akasztani. Nem használt
318 XX | klastromot. A vásárpiacon meg azt tették az embereink, hogy
319 XX | fellovalni, mint a parasztok. Azt mondják, hogy ki áll annak
320 XX | éppen így főzte ki a dádé. Azt kiabálta nekem. Azért mondtam
321 XX | megszabadítják a Csercsent.~– Azt fogom tenni.~– Csitt! Ne
322 XX | Csitt! Ne kotyogj! Nem fogod azt tenni.~– Ki mondja?~– Én
323 XX | dobogjon.~– De az én szívem azt dobogja most, hogy a bátyámat
324 XX | eksztázisban volt, hogy azt hitte, az egész világ abbul
325 XX | sajnálni fogod, hogy eldobtad azt a poharat, ami most tele
326 XX | kell bújnod.~– Hol vegyem azt?~– Van minálunk mindenféle
327 XX | elvezette a csapóajtóig, s azt felnyitotta előtte.~Ott
328 XXI | irányában siessünk.~Ezalatt azt értette a Kammesierer, hogy
329 XXI | Összegöngyölíti a köpönyegét, azt ráveti a szeges párkányra,
330 XXI | lovaskatona vágtatott közéjük: azt kőzáporral fogadták, s aztán
331 XXI | Christina lovag!”~Így képzelte azt el magában.~S íme itt hoznak
332 XXI | engem őrnaggyá tett!~György azt hitte, hogy gúnyolódnak
333 XXI | Csak tolja a hüvelyébe azt a kardot, serenissime –
334 XXI | kapitány úr: ismeri ön azt a szót, hogy „phéna”?~–
335 XXI | tovább.~– Merre tovább?~– Azt majd meg fogják önnek mondani.~
336 XXII | azzal a kérelemmel, hogy azt fiának adjuk át, vedd kezünkből.
337 XXIII | részesültem?~– Serenissime azt legjobban tudhatja. Ön detegálta
338 XXIII | Péterrel a két nevet, s aztán azt mondá neki, hogy ha az a
339 XXIII | a kalapjából, s átnyújtá azt Györgynek.~– Marchese di
340 XXIV | magábul Bécsbül is csak azt ismerte meg, ami az oda
341 XXIV | könyörületességének nevezi azt, hogy tőle elvette a fejedelemséget
342 XXIV | szenvedett. S megköszöni Istennek azt, hogy őt egy olyan országba
343 XXIV | senki György előtt Istenről. Azt tanulta eddig, hogy a templom
344 XXIV | rágalmaztak, mert bizonyára azt hitték, hogy igazságosan
345 XXIV | látta lelke előtt elterülni azt a másik végtelenséget: atyjának
346 XXIV(1) | Ahogy azt később a bátyja, József,
347 XXIV | regényt?~Ha rajtam állna, én azt tenném.~Egy nemes szívű
348 XXIV | hogy semmit ne tanuljon: azt véghez is vitték. És én
349 XXIV | véghez is vitték. És én azt csodálom, hogy írni tud,
350 XXIV | Legnagyobb fogyatkozást azt találom benne, hogy magyarul
351 XXIV | szerepre képtelen. Hogy azt a hivatást, amit tőle vár
352 XXIV | Neki már tudnia kellett azt, hogy van egy öccse: mert
353 XXIV | elmenjen? Honnan tudhatta azt, hogy arról a helyről el
354 XXIV | hogy keressük az igazságot.~Azt kell hinnünk, hogy ebből
355 XXIV | végrendeletnek minden sora tágította azt a végtelen látóhatárt György
356 XXV | laktak fenn a várban?~– Azt majd megtudja serenissime,
357 XXV | más ember összegyűjtött, azt erővel elveszik. Szokásaik
358 XXV | vágják le, utoljára a fejét, azt küldik be a késedelmező
359 XXV | ajándékozni a híveinek, azt csak úgy teheti, hogy egy
360 XXV | hogy egy hűtlentől elveszi azt a birtokot. Mind a két uradalom,
361 XXV | alkirály kategorikus beszédéből azt is megértheté, hogy a tizenkét
362 XXV | másodszor, mert nem lehet. Szebb azt innen alulról nézni.~György
363 XXV | itten. Hanem hal van elég. Azt ontja a tenger, s azzal
364 XXV | visszatért a szobájába, azt hitte, medvebőrrel van leterítve
365 XXV | káromkodás hangjaival. Azt lehetett hinni, hogy nagy
366 XXV | elvégzendőket.~– De én akarom látni azt a tisztelt haramiavezért,
367 XXV | fogta.~– Csak hagyja ön azt a kést a hüvelyében, signore
368 XXV | amit a játékon vesztek, azt zúgolódás nélkül fizetnem
369 XXV | Ezért aztán az önök részéről azt a viszontszolgálatot várom,
370 XXV | a mezítlábos barátoknak azt a száz scudit. Azok aztán
371 XXV | egy kisdiák érez, mikor azt hallja, hogy bedűlt az iskolának
372 XXV | sem tetszett neki. Mindig azt hajtotta, hogy ő egy skorpiót
373 XXV | amit ez utóbbiakkal kötött.~Azt a tervét is közölte vele,
374 XXV | tudni olvasni az embernek azt, amit leírt. Vad lovat könnyebb
375 XXV | rendes ügetésre bírni, mint azt az átkozott kalamust. Azért
376 XXV | az állapotja felől, mikor azt írni látta.~– No csak mulasd
377 XXV | Tudod, ki az a Giorgio? Azt gondolod, hogy Giunchi gróf?
378 XXV | Giunchi gróf? Nem az! Talán azt gondolod, hogy San Christina
379 XXV | a levelet elvették tőle. Azt is elébb megfüstölték borókabogyón:
380 XXV | felnyergelteté az öszvérét, s azt mondá a bérlőjének, hogy
381 XXV | kolostorban. Sirokkó fújt: azt be kellett várni, míg elmúlik,
382 XXV | saját költségén építteté meg azt a roppant vízcsarnokot,
383 XXV | magának a lávatömegben, s azt megtölté színültig. Aztán
384 XXV | fejedelemfi maga körül. És akkor azt hitte, hogy csakugyan egy
385 XXVI | falatját megosztá, akiről azt hitte, hogy egyedül szereti
386 XXVI | a földrül, belegöngyölte azt a levélbe, s aztán levelestül
387 XXVI | barát kezét, s odavonta azt az ajkaihoz és megcsókolá.~–
388 XXVII | fiatal korában, csakhogy azt a rideg féltékenység rostély
389 XXVII | szerint, az úteltérőnél azt az ösvényt választva, ami
390 XXVII | négy lábával, úgy kezdte azt mohón szürcsölni, azután
391 XXVII | lett a vesztes.~Utoljára is azt kellett tenni Györgynek,
392 XXVII | az embernek. Ha odafenn azt a kötelet elvágják, akkor
393 XXVII | oda abban a sziklaoldalban azt a házat? De még rejtélyesebb
394 XXVII | ez nem vendégfogadó ház, azt onnan is sejthette György,
395 XXVII | észjárású ember lett volna, azt teszi, hogy rögtön visszafordul
396 XXVII | a rálépő terhe alatt, s azt aláküldi a kaszaverembe.
397 XXVII | itten ily nagyra megnőni? Azt csak azok értik meg, akik
398 XXVII | muszlin szövetet mosott ki: azt hozta vissza kiteríteni. –
399 XXVII | felelek, mielőtt kérdeznél. Azt akarod tudni, hogy hol veszem
400 XXVII | láttad a kövek közül kinőve azt a sok borókabozótot meg
401 XXVII | kifogyhatlan korsójábul. Azt ez a szép olajfa adja. –
402 XXVII | olajfa adja. – De mármost azt szeretnéd tudni, ugye, hogyan
403 XXVII | aminek katlant csináltak, s azt lezárták egy agyagkondérral:
404 XXVII | De én már akkor tudtam azt, hogy szeretlek; de te még
405 XXVII | nem tudtad. Te még akkor azt sem tudtad, hogy kinek hínak?
406 XXVII | tudtad, hogy kinek hínak? Azt mondtad, hogy te vagy Giunchi
407 XXVII | terád nézve, mint húgod. Azt is tudtam, hogy a Giunchi
408 XXVII | hogy ki vagy, mi már akkor azt mind tudtuk. Minden nemzet
409 XXVII | sem akartál látni. Mikor azt láttam, hogy csókolod az
410 XXVII | fogta a tőrt, s elkezdte azt az ifjú bőrébe lassan benyomni
411 XXVII | szövetségese volt. Ő hívta azt fel a bécsi vásárra. Az
412 XXVII | nem tudtak elszakítani: azt a láncot, amivel téged a
413 XXVII | terveinket. Azzal hiúsította azt meg, hogy téged összeveszített
414 XXVII | egymást. Ekkor mi viszont azt találtuk ki, hogy amikor
415 XXVII | oh te szajkó! te bibas! Azt kérded tőlem, hogy mi lett
416 XXVII | mégis megvan a két szeme. Azt hittem, bagoly vagy, aki
417 XXVII | nevemben volt írva. De én azt nem írtam, mert még akkor
418 XXVII | József?~– S miért tette azt, hogy engem ide juttatott?~–
419 XXVII | gondviselésed. Ő volt az, aki azt a dicső nagy szerepet, melyet
420 XXVII | azért mert féltettelek. Te azt a kastélyt, azt a birtokot
421 XXVII | féltettelek. Te azt a kastélyt, azt a birtokot kaptad hűbérül
422 XXVII | Én sem vagyok viaszból, azt tudod. S nézd ezt a sípot;
423 XXVII | a védelemre.~– Ah! s te azt képzeled, hogy húsz malandrino
424 XXVII | a bőrük. Kár volt velük azt az alkut kötnöd. Az uradalmad
425 XXVII | van még a harmadik rész. Azt meg nekik adom.~– Hát neked
426 XXVIII | beszélte Domenichino, s azt is elmondta, hogy milyen
427 XXVIII | kérdé Domenichino.~– Én? Azt gondoltam, hogy ti hoztok.~–
428 XXVIII | Hát egy tömlő bort?~– Azt útközben megittuk.~– Hát
429 XXVIII | hoztál?~– Egy barátot.~– Hát azt hol hagytad?~– Odalenn van
430 XXVIII | adta a grand-seigneurt.~– Azt tudjátok, hogy én ki vagyok.
431 XXVIII | írni, de csak szemüveggel, azt pedig eltörtem – menté magát
432 XXVIII | Rákóczy de Felsővadász.~Azt senki sem tudta (Io sem),
433 XXVIII | amilyen vad erényes, megteszi azt, hogy leugrik a párkányról
434 XXVIII | bomlottul az esketés alatt?~– Azt majd megmondom neked egyszer; –
435 XXIX | ropogott: de ellenállt. Akik azt építették, már akkor számításba
436 XXIX | bukdácsolva tudott előrehatolni. Azt sem tudta, hol jár?~Ha világos
437 XXIX | vonult el a fejük felett: azt megtapsolták.~Melyik van
438 XXIX | Törökországnak a címere.~– Azt meg éppen nem tudom, hogy
439 XXIX | nekem Törökországgal?~– Azt sem tudod? No majd megtudod
440 XXIX | egyet-egyet mordult; de azt már megszoktuk. Hogyan sejtetted
441 XXIX | megszoktuk. Hogyan sejtetted te azt meg, hogy minket a tűz ki
442 XXIX | a veres zászló.~– Látod azt a hajót ottan? – szól Io,
443 XXIX | felvezettelek, te voltál, aki azt kieszelted, hogy a kúpot
444 XXIX | hajó kibérlése kerül.~– Azt a pénzt most visszakapod,
445 XXIX | készpénzen a jeget. Innen ő azt Konstantinápolyba fogja
446 XXIX | hírével, a maga útjára.~– Azt még ma tenni fogja: csak
447 XXIX | fiam. Hanem, hogy olvasd el azt a levelet, melyet magaddal
448 XXIX | jégszállító hajóval.~– Igaz, hogy azt mondtam, mert akkor nagyon
449 XXIX | Magyarország.~– Aha! Ismerem azt a pátriát: onnan jönnek
450 XXIX | örökségül, s rád ruházhassa azt a nagy küldetést, amelytől
451 XXIX | állsz, s megújíthatod vele azt a szövetséget, amelyben
452 XXIX | én küldelek? Ha én mondom azt, hogy eredj!~Ezt Io mondta
453 XXIX | nevetek folyvást? akkor azt mondtam neked: „majd megmondom
454 XXIX | Zokogott már.~Ekkor meg azt nem értette György.~Végre
455 XXIX | bizonyságot tegyen, kirántá övébül azt a kést, melynek markolata
456 XXX | közötti beszéd. Aki megszólal, azt ütik. Rab dolga hallgatás.~
457 XXX | Rab dolga hallgatás.~Hanem azt nem lehet tőlük megtagadni,
458 XXX | Az éneklés szabad. Sőt azt meg kell engedni a gályarabnak,
459 XXX | szemébe szökött a könny, mikor azt meghallá.~Elszégyenlette
460 XXX | szeméből.~Hanem akkor aztán azt látta, hogy Pelargus barázdás
461 XXX | Hát mint hadifoglyok.~– Én azt hittem, hogy ezek mind gonosztevők,
462 XXX | gályarabságra ítélve. Érted te azt, hogy mit danolnak?~– Régi
463 XXX | ugyan vigyázni kell: mert ha azt mondod a magyarnak, hogy
464 XXX | szívesen lát, megtraktál, s azt mondja: „igyál, brúder”;
465 XXX | megtanulni. De legalább azt az egy nótát megtanulom,
466 XXX | ismerjen róla.~S betanulta azt a szomorú dalt, amit a gályarabok
467 XXX | énekeltek. S azután megtette azt, hogy amikor a gályarabok
468 XXX | odalent az evezőpadokon azt a hazai dalt énekelték,
469 XXX | közös kajütben heverészve azt mondá György a mentorának~–
470 XXX | díszére válnak.~– Hát én azt főztem ki magamban, azokon
471 XXX | bőségesen a magunk elesége: azt nem veri el a jég!” Ezeknek
472 XXX | kérdezzek tőled még egyet. Azt mondád: ezek a gályarabok,
473 XXXI | kiejtéssel tudta elkiáltani azt, hogy „magyar, üsd!” de
474 XXXI | Hanem aztán mégiscsak azt mondta Pelargusnak, hogy „
475 XXXI | tanultam hazudni; ne kezdjem el azt magyarul”.~Pelargus azt
476 XXXI | azt magyarul”.~Pelargus azt mondta rá: „igazad van”.~
477 XXXI | belenézett a perspektívába, de azt mondta, hogy nem lát rajta.
478 XXXI | olyan volt. Meg kellett azt elébb szokni, hogy ezek
479 XXXI | arcát, az ajkát, a szemeit, azt a szép homlokát, azokat
480 XXXII | forduljon Pelargushoz, s azt ne kérdezze tőle németül: „
481 XXXII | Rákóczy Ferenc is észrevette azt.~Az ima után kezébe fogta
482 XXXII | körömpróbáig kiitta.~Akkor azt kérdezé a fejedelem a fiától:~–
483 XXXII | egy tetszhalott. Lehet-e azt valaha fölébreszteni?~Azután
484 XXXII | özvegyasszony.~– Derék nő!~György azt hitte, hogy az özvegyi fátyolt
485 XXXII | Pelargust.~– A „később” alatt azt értette az atyám, ugyebár,
486 XXXII | tenni. Erre a fejedelem azt fogja mondani: „te valóban
487 XXXII | viaskodott. Már viselte is azt a párduckacagányt, amelynek
488 XXXIII | a savanyúvízforrásra.~– Azt hiszem, hogy jobban szomjúhozza
489 XXXIII | Mikes Kelemennel együtt.~„Azt tudom, hogy úgy jöttünk
490 XXXIII | amennyit lehet, hogyha azt akarja valaki, hogy úgy
491 XXXIII | tőle.” Így ismerteti meg azt a drága italt egy hét évvel
492 XXXIII | lelke, hogy hét évvel később azt írja: „mi is ott voltunk,
493 XXXIII | vízzel) a hercegünket. De azt nem poharankint kell inni,
494 XXXIII | Némely historikusok ugyan azt mondják, hogy a ,menyasszonytánc’
495 XXXIII | ikreket szült: két leányt.~Azt mondja erre Mikes: „a kezdet
496 XXXIII | ifjú grófok.~A fejedelem azt kérdezé a tanácsosától,
497 XXXIII | magyaron beszélni megtanuljon. Azt pedig sehol másutt meg nem
498 XXXIV | ezzel sem találták kedvét. Azt mondta Pelargusnak, hogy
499 XXXIV | éppen úgy, mint Pelargus, azt hitte, hogy mikor az özvegy
500 XXXIV | aztán nehány hónap múlva azt tegye özvegy Bercsényi grófnévá.
1-500 | 501-541 |