Fezejet

 1  I   |               most akarom, hogy gyere velem oda a Bärenhaushoz, hadd
 2 II   |            látta azt az embert, mikor velem együtt sétálni volt. Ott
 3 II   |            senkinek.~– Hát megfelezed velem azt a bál dohányt, ugye?~–
 4  V   |            bolonddá tettél. Úgy bánsz velem, mint a kisgyerekkel szoktak,
 5 VII  |             fakadt.~– Mért tetted ezt velem? – rebegé félig engesztelő,
 6 XII  |       folytonos zokogás között eljött velem a szállásomig.~Én lovagias
 7 XII  |             benne semmi megsértőt, ha velem ismétlődött volna ez az
 8 XIII | kegyelmeteknek. Aki meg akar mérkőzni velem, annak egy magyar forintot
 9 XVI  |         kiálta fel Bethsába. – Hát én velem hogyan bántál? Hogy ölted
10 XVI  |            akik legtöbbet gúnyolódtak velem, s mikor éppen hámozták
11 XIX  |          leöljük a strázsákat! Ki jön velem? Én megyek elől. Adjatok
12 XXIII|         faciat sculptile! Méltóztatik velem tréfálkozni. Hiszen emlékezhetik
13 XXV  |          fogta a kezébe a puskáját.~– Velem fogtok jönni oda fel a hegy
14 XXV  |           mihelyt poharat koccintanak velem. Ilyen bort csak a parasztok
15 XXVII|        zűrzavarban néhány szót tudott velem váltani. Ő mondta meg, hogy
16 XXIX |               hazám is felszabadul.~– Velem jössz-e?~– Hova gondolsz?
17 XXXIV|               mester volt hajdan. Jer velem az írószobámba.~Azzal a
18 XXXIV|              kimívelve. Nincsenek már velem. Elhaltak, elhagytak. Aki
19 XXXIV|            zászló alatt szolgál. Akik velem maradtak, ez a maroknyi