Fezejet

 1 IX   |       az éjjel láttál?~– Hát az csakugyan nem vízió volt? Valóban
 2 IX   |         is fölmelegedett.~– Hát csakugyan láttam én azt az istennőt
 3 XII  |   meghalok!~Ennél nagyobb bókot csakugyan nem mondhatott neki.~Húsz
 4 XII  |     tincsekre a nyakán. Azokból csakugyan lehetne kölcsön adni, s
 5 XVI  |         elszakított köpönyeggel csakugyan megesett. De az én rabszolgám
 6 XIX  |        emlékeiből olyasmi, hogy csakugyan látott valami népcsődületet
 7 XX   |     hogy akit veszteni visznek, csakugyan a Rákóczy fia, s nem valami
 8 XX   |   meggyőződött róla, hogy innen csakugyan nem tud a maga eszétől kiszabadulni.~
 9 XXI  | igazságtalan volt iránta, ha ez csakugyan az ő apja. S akkor a Mirikló
10 XXV  |        távolban esik.~A sirokkó csakugyan meghozta az esőt. Zivatar,
11 XXV  |         az utasítás, s már erre csakugyan nagyot ittak.~– És most
12 XXV  |       az utolsó kenetet: estére csakugyan meghalt a Péter.~Másnap
13 XXV  |        És akkor azt hitte, hogy csakugyan egy más planétába jutott.
14 XXVII|     éles füttyöt.~S a sípszónak csakugyan volt hatása. A csapóajtó
15 XXIX |        alól, akkor látták, hogy csakugyan kétkerekű jármű döcög ez
16 XXIX |      szólt dévaj nevetéssel Io.~Csakugyan a földalattiakkal kellett
17 XXIX |    fekete az arca a hamuesőtől: csakugyan olyan, mint Belzebub.~–
18 XXXII|        még most szépen aluszik.~Csakugyan be is teljesedett a biztos
19 XXXII|        hátrahagyta.~A fejedelem csakugyan úgy volt feldíszítve vadásztrófeumokkal,