Fezejet

 1  I  |        malum. A jó jel volt egy piros szalagra kötött aranyozott
 2  I  |        megelevenülve. Az a telt piros arc, gödrös áll, csattanó
 3  V  |      olyan közel érnek hozzá, s piros nyelvének a hegye kitűnik
 4 VIII|      maga jó kedvében. Mosolygó piros arca, nyitott, bámuló, kíváncsi
 5 VIII|       orrcimpákban, a felvetett piros ajkakban, mik közül az összeszorított
 6 XII |       Járta a pillangós cipő, a piros szattyáncsizma, a hímzett
 7 XII |   dudoros patyolat ingujjaival; piros kláris volt a nyakán háromrét,
 8 XII |      rajta, s a kezében tartott piros selyemkendővel arcul legyinté.~
 9 XII |      rózsaszínűt vett ki. Annyi piros és barna csemege galacsin
10 XIII|       elkezdett lihegni, hosszú piros nyelvét csillogó fehér fogai
11 XVI |  nevetéssel csípett bele Abrekh piros orcájába.~– Nos. Hát nem
12 XVI |     töltött poharáról a színét, piros nyelvével megnyalva utána
13 XIX |    akinek az egész öltözete egy piros nyakravaló volt, úgy tudott
14 XIX |     aztán ezt a füstöt megint a piros orrlyukain keresztül fújta
15 XX  |            Hozok neked négy sor piros klárist! – Ez volt az utolsó
16 XX  |  felöltöztette a diákgúnyába. A piros süveget is feltette a fejére,
17 XXI |      sebet a fejére. Az jó volt piros festéknek. Mikor újra felemelték
18 XXI | Györgyöt a vállaikra, már akkor piros toll lengett a süvegébe