Fezejet

 1 II   |       belekontárkodni; mert az mindent elront. Majd én elfogom
 2  V   |           Ne papolj annyit! Én mindent megteszek, amit te kívánsz,
 3 VI   |       más céljuk nincsen, mint mindent a tíz parancsolat ellenére
 4 VII  | tokajihoz aprópoharakat adtak; mindent helyrehozott a francia ámbraillatú
 5  1   |       akkor gyárak nem voltak, mindent a kézi munka állított elé,
 6 XII  |     Hiszen parasztasszonyoknak mindent szabad meghallgatni. No
 7 XII  | egymást cognatonak nevezték, s mindent kölcsönösen megbocsátottak.~
 8 XVI  |     görögül, zsidóul. Pelargus mindent megértett.)~– Mit szólsz,
 9 XIX  |      San Carlo?~Kábult fejével mindent el lehetett ma hitetni.~–
10 XXV  |      járta be a várost. Miután mindent megszemlélt, ami látnivaló
11 XXVII|  lakókat.~– Ne kérdezz semmit, mindent elmondok, én sem kérdek
12 XXVII|       sem kérdek tőled semmit, mindent tudok – mondta a lány. –
13 XXVII|    Egymás után meg fogsz tudni mindent, de várd sorára. Te ostoba
14 XXVII|           Cupp! – Várd sorára! Mindent megtudsz. – Én hamarább
15 XXVII|    akart ragadni kezeik közül. Mindent tudott, ami a Méte-ünnepélyen
16 XXXIV|       Minden keserű volt neki. Mindent kritizált, ami csak útközben
17 XXXIV|       magyarul érzek.~– Tudom! Mindent elmondtak már nekem a hercegről.
18 XXXIV|       lelkedet ne csábítsa el. Mindent megtudtam Pelargustól, ami