bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | semmi szüksége sem volt; de még valami más egyéb oknál
2 I | studiosusnak azt a stúdiumot, amíg de „papiro ad chartam” lekalligráfiálta.
3 I | fölfelé tűrt orra, halvány, de minden hozzá intézett kérdésre
4 I | kit értünk az alatt, hogy „de szabadíts meg minket a gonosztul?”~–
5 I | megexamináltatás.~– Domine comes Georgi de Giunchi!~Így titulázták
6 I | nobis domine comes Georgi de Giunchi, hol fekszik Hungária? –
7 I | embereik?~– Igenis valának; de azok mind idegenek voltak:
8 I | már domine comes Georgius de Giunchi egy Hungáriából
9 I | paradicsomi alakzatban”.~– De annál jobban kitűnik az
10 I | egész gyermek volt arcban; de kifejlett termete már egy
11 I | Az iskola az enyim.~– De azzal a babérkoszorúval!~–
12 I | alkalmából spanyol nád volt.~De a discipulus sem volt rest,
13 I | csak egyszer ott legyen.~– De aki a Bafometet hiszi, az
14 I | Bafometet sem hiszi az.~– De a „Métét”?~– Azt már imádja.~–
15 II | sakkfigurákat is a ládába dobni, de a dohányfüst már nem volt
16 II | és dietétikai regulákhoz. De hát minek köszönhetem méltóságod
17 II | udvari kancelláriába.~– De énnekem múlhatatlanul kötelességemmé
18 II | szabad őtet háborítani.~– De majd egyszer a litániának
19 II | Megvárom, míg előjön.~– De úgy látom, hogy árt a perillustrisnak
20 II | ez már volt az abaldóban. De nekem sokkal jobb van. Minden
21 II | egymást.)~– Ago gratias.~– De abból ne adj annak a fiúnak;
22 II | szítta is, beszélt is.~– De hát mondd csak nekem, pajtás: –
23 II | úgy vehettem rá, hogy a De Sacy-féle bibliai történetek
24 II | kezébe.~– Te istentelen! A De Sacyt?~– Mi is megloptuk
25 II | megtanulta a szöveget olvasni. – De már írni nem tud.~– De hisz
26 II | De már írni nem tud.~– De hisz akkor te egyenesen
27 II | még nagyobb bolondokat. De az én metódusom szerint
28 II | fámáért.~– Merész játék! De tudod-e, hogy a saját fejeddel
29 II | senkivel a tapasztalataimat. De nagy belső küzdelmembe került,
30 II | Igen. József és György. De a József felől sohasem tudakozódik.
31 II | kalandját már én is hallottam.~– De nem olyan tökéletesen, mint
32 II | pasquillt? Egy Rákóczy-ivadék!~– De még nem ez a legnagyobb
33 II | izenetet a hercegnőnek.~– De hátha a hercegnő talál őhozzá
34 II | nem tud írást olvasni.~– De átadhatja neki az izenetet
35 II | kullognak a dikasztériumokhoz; de ki tudja szemmel tartani
36 II | marionetteket játszanak. – De én még magyar embert sohasem
37 II | fogsz tenni a státusnak. De kérlek, te se beszélj erről
38 III | III. FEJEZET ~Maistre de Sacy~– Hagyd már abba azt
39 III | Bibliát olvas.~– A Maistre de Sacy bibliáját?~– Igenis
40 III | fordítva monsieur Le Maistre de Sacy által. Kiadva Monsban;
41 III | előszó után a~„Permission de son Eminence Monseigneur
42 III | Monseigneur le Cardinal de Noailles Archevèque de Paris”;~
43 III | Cardinal de Noailles Archevèque de Paris”;~azután az~„Approbation
44 III | azután az~„Approbation de Mr. l’Abbé Courcier, Theologal
45 III | Abbé Courcier, Theologal de l’Eglise de Paris.”~Végül
46 III | Courcier, Theologal de l’Eglise de Paris.”~Végül az~„Approbation
47 III | Docteurs~Le Caron, Curé de Saint Pierre aux Boeufs,~
48 III | Beaupignon, Cheftier et Curé de S. Merry.”~Amit ennyi tudós
49 III | növendékének.~És mégis a De Sacy-féle biblia ama tiltott
50 III | mester neve nincs kitéve. De némelyik alatt olvasható
51 III | rátalálunk, az ijed meg tőlünk. De egy suhanc ifjú kezében!~
52 III | szikráztak és égtek.~– De el fogok oda menni!~ ~
53 IV | A betűk arab írásjegyek; de a szavaknak arabul semmi
54 IV | ütközőbül s a vasajtó felnyílik. De aki ennek a titkát nem ismeri,
55 IV | nem volt soha fogyatkozás: de azokat könnyű volt ellenőrizni,
56 IV | bukfenceztek, danoltak; de amit danoltak, azt meg lehetett
57 IV | fülét s odább mehetett. De ezek az újmódi komédiások
58 IV | újmódi komédiások betanult, de le nem írt darabokat adnak
59 IV | jönnek, nem mindnyájan, de azok, akik nem kívánják
60 IV | katonai éléstárnak használták; de annak sem volt jó, mert
61 V | nem lett volna megengedve; de ezt a hiányt bőven pótolta
62 V | páholyok és a parterre, de még a karzat is el volt
63 V | személyek kaptak szalmaszékeket: de azoknak nem volt szabad
64 V | egy fehér szamáron ülve; de háttal fordulva a paripa
65 V | közönség tombol és kacag.~De tragikus vége lesz ennek
66 V | kelyhét a hajnalpirkadásra; de a tűző napsugártól összezsugorodik.
67 V | védve magát látszatosan, de elkésve, az ölelgetések,
68 V | az olasz komédia alakja; de már a Hanswurst-színházban
69 V | oda is utána akar mászni; de nem bírja a nagy fejét,
70 V | Meglehet, hogy művészet. De ahhoz magasabb műveltség
71 VI | csattan a zárnak a nyelve; de csak nem nyílik ki. A mellette
72 VI | összevissza fordulnak a rúdon.~– De hisz akkor mi nem tudunk
73 VI | aki vissza akar térni.~– De ilyenformán, mikor mindenki
74 VI | elöl a veres kereszttel, de amelynek nincs negyedik
75 VI | színváltoztató szikraözönt; de azért a lepel alatt egy
76 VI | vele a felfohászkodást; de hogy kihez? s mi volt az
77 VI | ismeretekkel nem bírt; de volt természetes esze. A
78 VI | különben nem rejtené titok. – De ha tiltva van ez az érzés,
79 VI | rettenetes ítéletet tart; de ő bizony inkább azoknak
80 VI | vallást úgy oltják a lélekbe; de a becsületérzés együtt születik
81 VI | Pentateuch, tiltja az evangéliom: de azt érezte, hogy tiltja
82 VI | állt: imádkozni nem tudott; de a lelkét fel tudta emelni
83 VII | közéjük keveredett élő embert.~De annál jobban kelt utána
84 VII | rendesen nem isznak bort; de ha versenyre kerül a sor,
85 VII | urammal szoktunk kártyázni; de mi csak poltúrákban játszunk.~–
86 VII | az ezüst kondérja alól.~– De hogy fizetem én azt vissza? –
87 VII | megduplázza az összeget.~– De én írást sem adhatok a kölcsönrül;
88 VII | Fleuretek voltak azok: de gombbal a végükön. Ezekkel
89 VII | vívóval küzdtél ma itten.”~– De nekem megkétszerezte az
90 VII | sisakodba, dolgot ád fölemelned. De ez még nem tied azt ne gondold;
91 VII | a l’hombre-hez?~– Tudok. De most semmi kedvem sincs
92 VIII | színből, akkor „solo”-t mond; de ha ellenfelének „solo couleur”-
93 VIII | akkor azé az elsőbbség. De ennél az esetnél csak a
94 VIII | talon fölvevése nélkül. De ha ezzel szemben az ellenfél „
95 VIII | túljár a rafinált észen.~De legnagyobb virtuozitást
96 VIII | játékhoz az ezüstsisakját: de annak azt felelte, hogy
97 VIII | segíté.~– „Solo couleur.”~De nemcsak segélyt hozott új
98 VIII | egymáshoz azt a két emberalakot!~De ez sem kápráztatta el Giorgiot.~
99 VIII | égsz. – Láttad?~– Láttam; de nem néztem. – Ez nem a „
100 VIII | zokog bele, aki hallja, de csak azt siratja, hogy a
101 VIII | drágaköves diadém szorítja hátra; de annak minden szála rebellál
102 VIII | testvérek a hetairában.~– De hisz akkor azok hiába viselték
103 VIII | neked a szép Anais?~– Szép; de ez még nem a Méte!~Azzal
104 VIII | megvárakoztatott játszótárs.~– De jót adott.~Azzal skartolt,
105 VIII | rabszolgát.~József odajön; de köpenyét szemérmesen az
106 VIII | két adu van és a Spadill.~De Giorgio nagy ravaszul átengedi
107 VIII | szépség remekei voltak; de egymásnak ellenmondók: s
108 VIII | joga, nem tűrni a nézőt; de Györgynek tetszett az, hogy
109 VIII | túlmagasztalt tekintettel.~De az istennői tünemény nem
110 VIII | teljes öltözetben volt, de Giorgionak az egész női
111 VIII | néztél akkor a szemébe?~– De igen. Emlékezem már rá!
112 VIII | Mi vagyunk az utolsók.~– De én még két gyertyát láttam
113 VIII(2) | nyomán méltó büntetésüket. – De hadd büntesse meg őket ismételten
114 IX | titulálták.)~– Itthon van, de alszik.~– Hát a növendéke?~
115 IX | aki aluszik, az nem él”. De mondhatom, hogy most jöttem
116 IX | rangemelés?~– Nemcsak rangemelés, de hozzá még húszezer tallérnyi
117 IX | ephemeridessel szolgálhatok, de ezt már csak sub rosa közlöm:
118 IX | valami kellemetlen érzés. De csak úgy félig. Akkor is
119 IX | amíg csak „Fuchs”4 vagy; de előkelő gavallérok és dámák
120 IX | voltam a Méte-ünnepélyen?~– De arról ne beszéljünk.~– Hallgatok.
121 IX | Azt nem szabad elárulnom; de neked szabad kitalálnod.~–
122 IX | egyszer húzza le a csizmáit: de azért nagyon elhihető, hogy
123 X | szépségeknek nem is rangsorozva.~De azt el kellett ismerni,
124 X | Zoraidénak átadni hódolatát.~De amíg egymás mellett elhaladtak,
125 X | egyenesedett ki a lovag, de akkor aztán a fejét hátrahajtva,
126 X | azokat írásban is ismeré.)~De ha kaldei betűkkel lett
127 X | is nyitva volt a szájuk. De akkor nem jutott eszébe,
128 X | csinálja meg a mesterséges tour de maint, a másik azalatt áll
129 X | átnyújtottam a névjegyemet.~– De én nem tudok olvasni.~–
130 X | lett volna más helyzetben.~De Giorgionak egész figyelmét
131 X | ugyan máskor is megtették, de akkor a hölgyek selyemálarcot
132 X | mint a nyíllövő pártusok; de nem volt figyelme a számukra:
133 X | szerecsennek a szájába; de nem rántotta elég gyorsan
134 X | nyergében. Nem esett ugyan le, de kénytelen volt visszarántani
135 X | mind a két szem lobogjon.~– De azon esetben, ha a hölgy
136 X | pályadíj.~– Ez már igaz. De gondolja meg a marchese,
137 X | voltak a szerecsenfejek. De a díszelőadáson a két szemben
138 X | ajtóőrnek holtig!~– Igaz. De hát te hogy tudod ezt? Hallottad?~–
139 X | Vak ember?~– Még nem, de majd az lesz.~– Valami gonosztevő?
140 X | gyilkosnál, a gyújtogatónál. De hát ne rontsd te ezzel az
141 X | szegény világtalannak.~– De még mást is láttam. Azt
142 1 | metropolis megrohanására, de ezeket elhallgattatták.~
143 1 | szilaj lovat összeterelni; de hát még aztán mikor a harmadik
144 1 | magyar, ha pénzt adnak neki! De mikor úgy szégyenli!~A negyedik
145 1 | ezt a gyönyörû öltözetet.~De hát ehhez a kísérõ társnak
146 1 | nem latinul beszélnek?~– De a nép között van egy saját
147 1 | védelemben tartja magát; de ha valaki a nézõk közül
148 1 | ugyan fõbe az ellenfelét, de egyszerre úgy kipenderíti
149 1 | mondani: „magyar, üsd!”~– De honnan szerzett ennyi ismeretet
150 XII | szövet a karcsú termetén, de cigánydivat szerint lompos,
151 XII | természetes parasztnőkben!~De ő éppen rájuk ismert. Ő
152 XII | asztalfőnél a társelnöki hely. – De Giorgio emlékében nagyon
153 XII | pelyhecskét az ajka szegletében, de az még nem hagyta magát
154 XII(1) | lakoma, ha leültek hozzá; de nem adattak fel meleg ételek.
155 XII | megjegyzésért felpattant György; de Lodoiszka visszahúzta a
156 XII | hiszen Cornelia úgy kívánja. De ki ez a Cornelia?~Alig kanyarodtam
157 XII | még csak ezt kaptam volna!~De hogy teljes legyen a szerencsém,
158 XII | egymást Alfonzó herceggel; de családaink ellenezték egybekelésünket.
159 XII | Elkezdett hálálkodni.~– De én most nem védelmezni jövök
160 XII | verdiktjét mondtad ki.~– De mért mondta azt, hogy jó
161 XII | ismétlődött volna ez az anecdoton; de Giorgio eltűrhetetlennek
162 XII | jönne: eleget tapasztalt. – De a két fia közül az egyik
163 XII | méneseket hajtottak fel. – De ezek között vannak nyereg
164 XII | teste végigremegett bele.~De a gyönyör káprázata közepett
165 XII | összetett napfény hőkörében; de a becsület még a szerelem
166 XII | szerelem tüzében sem ég el.~– De csak reggelig – súgá vissza
167 XIII | elcsillapíthatatlan veszekedésvágy miatt. De ott is folytatták. Mind
168 XIII | csaknem az orruk érte egymást. De nem haraphattak. Csak a
169 XIII | palackfenékkel verve hozzá a taktust. De mindezt elnyomta a nagy
170 XIII | minden felköszöntésnek; de olyan rekedt már, hogy a
171 XIII | mesterséget, a városból kiüldözni. De senki sem dévánkodik velük.
172 XIII | A katonák jól fizetnek.~De a vajda büszkén int, előljárva,
173 XIII | hebraeusoknak általában.) De már az apácák nem voltak
174 XIII | bőven a metropolis alatt. De a vadászok is csak csapatokban
175 XIII | a helyen mind egy lábig, de az alföldi csikósnak, meg
176 XIII | karjai. Nem fiatal már; de azért az életkorát nehéz
177 XIII | Csak a napok rendje végett, de nem az időjárásért. Jobban
178 XIII | voltak. Nem nagy termetűek, de serények, kitartók: könnyen
179 XIII | kegyelmednek?~– Ló van elég. De kegyelmed nem magyar parasztmenyecske.~–
180 XIII | felül hordják a kardot. De a paraszt a jobb kezében
181 XIII | mennek.~– Ejnye csikós bácsi, de haragos!~– Nem vagyok én
182 XIII | gondolják, majd azzal lefőznek. De nem oda Buda! Tudom én azt
183 XIII | csalni gavalléros dolog. De akiről én észreveszem, hogy
184 XIII | Lodoiszka nevetett a tréfán.~De a csikósnál nem volt abban
185 XIII | németül szólt a csikóshoz, de fűszerezve magyar ékesszólással.~–
186 XIII | hogy a fejét megcirógassák; de ha férfi nyúl hozzá, felhúzza
187 XIII | gazda. Erre aztán elkussad, de még sokáig elmorog magában.
188 XIII | újra felugrik a magasra; de az a vasember kötve tartja,
189 XIII | lovat vettek, szemrevalót, de azt nem tudják, hogy jó
190 XIII | jól a lovakhoz, mint ő.~– De hát ki az ördög ül rá erre
191 XIII | megfeszítve a négy lábát. De a lovas nem repült keresztül
192 XIII | vagyok hozzájuk képest.~– De hátha valaki karddal állna
193 XIV | akik nem tanultak semmit, de a maguk dolgát, azt nagyon
194 XIV | tartanak, bálványt sem imádnak, de azért tudják, mi a becsület?
195 XIV | hírhedett atletessel. – De nem fogadásbul, nem a kínált
196 XIV | azt könnyen összetörné, de ami azt kötve tartja, az
197 XIV | te szép asszony csókját, de annak a szép asszonynak
198 XV | vadaskert kapuján begördülni, de kiszállni azokból sem szabad,
199 XV | Ezek is mind diákok voltak.~De még fényesebb volt a pékek
200 XV | keresztülvonult a menet.~De mindvalamennyin túltett
201 XVI | lovakban telt legnagyobb öröme.~De az első találkozásnál nem
202 XVI | fejedelemfi elragadásában, de igenis az asszonyi szép
203 XVI | színház tele volt közönséggel.~De addig is találtak ki valami
204 XVI | sehogy sem akart beleharapni, de Héva letört egy hajlós ágat
205 XVI | volna – jegyzé meg rá Dávid.~De még jobban hasonlított Eszter
206 XVI | modern chronique d’oeuil de boeufhöz, ahogy maga Eszter
207 XVI | Uriásomat?~– Ami igaz, az igaz. De százötven misét szolgáltattam
208 XVI | zsoltárban leénekeltem. De a ti zsoltáraitok, a szent
209 XVI | a versailles-i udvarnál.~De a harag forrt a szívében,
210 XVI | megjárta a bethuliaiaknál, de én Tamás vagyok benne, hogy
211 XVI | egészet úgy, ahogy van. – De elhallgatá a javát. Csak
212 XVI | köpönyeggel csakugyan megesett. De az én rabszolgám nem azért
213 XVI | elveresedik még most is! De halljátok tovább. Én nagy
214 XVI | méregbe jött és fenyegetőzött. De ekkor nagy bajomra odaszaladt
215 XVI | fiatal rabszolga fölött.~– De hát minek neked az Abrekh? –
216 XVI | Akit csak látni szabad, de hozzányúlni nem. Van neked
217 XVI | az ifjú, akit szerettem! De Zsuzsannáról meg azt jegyezték
218 XVI | Meg is fogták ők Abrekhet, de az erős legény volt: leöklözte
219 XVI | egyformán írták volna le. De ettől bölcsen tartózkodott,
220 XVI | melyet elébb maga megízlelt, de Zsuzsanna nem engedte azt
221 XVI | érezte mind a kettőnek.~De megzavarta ez elíziumi jelenetet
222 XVI | emberek hőrögetnek.~– No de már urak, asszonyságok!
223 XVII | Delila teljes fegyverzetében.~De talán éppen ez a csábító
224 XVII | nézz! ott a te halálod!~De Abrekh mindenképpen kiszabadítá
225 XVII | ki, hogy megnyomorítsák?~De ez az ember hatalmasan védi
226 XVII | pokol!~György futni készült, de egy percre megállt.~– Mért
227 XVIII | a karámhoz, a méneshez!~De merre van ez a karám? Hogy
228 XIX | mind tolvaj, csaló, koldus. De ő maga nem lop, nem csal,
229 XIX | le a Rothenthurm-utcában. De a főhadiszállás a „Kothluke”-
230 XIX | hogy a kéménye füstöl, de hogy hol járnak bele, azt
231 XIX | a szenteket szeretni?~– De ő azokat a szenteket szerette,
232 XIX | mesterséget űzte volna?~– De nagy sikerrel. Majd meglátod,
233 XIX | ökrösszekéren arra mentek; de akkor nem ügyelt rá. Az
234 XIX | Büszke volt az apjára. De még az is őrá.~– Jaj de
235 XIX | De még az is őrá.~– Jaj de régen vártalak, szeretett
236 XIX | Jiló, kedves Jiló! Jaj de szerettelek, mikor kicsi
237 XIX | bátyámat a vesztőhelyre.~– De nem viszik! – kiálta fel
238 XIX | édes, drágalátos rajkóm. De megrontották az erkölcsödet
239 XIX | elcsináljuk mink ezt nálad nélkül.~De György nem engedte magát
240 XIX | ellen csináltak szövetséget, de amazok az isteni hatalom
241 XIX | szentelik meg a házasságot, de megtartják. Amazok megszentelik,
242 XIX | megtartják. Amazok megszentelik, de öröm nekik, ha megtörhetik.~
243 XIX | mellé: „Amáró Dádé”.23 (De csak odáig tudta, hogy „
244 XX | akkor a többi hallgatott.~De mindebből a beszédből nem
245 XX | leányra parancsoló hangon, de a leány mindig azt kiáltotta
246 XX | csórnak!1 Rászolgált.~– De hát a Csercsennel mi történt?~–
247 XX | megszabadítására?~– Dehogynem tesznek! De nagyon is tesznek. Minden
248 XX | viszik.~– Az a szándék. De oda is legény kell a gátra.
249 XX | Nekünk nincs khandónk. De van a diákoknak. Van itten
250 XX | hogy „náné”, „náné”.~– De hát mért mondtad, hogy „
251 XX | szép volnál, mint most, de nem volna bűn, hogy szeresselek.~–
252 XX | azért adta, hogy dobogjon.~– De az én szívem azt dobogja
253 XX | csókot, hanem a vért!~– Jaj de szép vagy, mikor így haragszol!
254 XX | sohasem foglak látni többet.~– De én visszajövök hozzád, Mirikló.~–
255 XX | hogy sohasem látlak többet. De neked is megjövendölöm,
256 XX | hogy nem volt benne méreg. De már akkor későn lesz. Te
257 XXI | aki az ördögnek a bátyja, de nem őneki.~– Nos! Jiló! –
258 XXI | lekapta a fejéről a süvegét; de nemhogy felhajította volna,
259 XXI | mondá György.~– Igen. De én nem mint résztvevő. Csak
260 XXI | Bizony nem a díványon. De hol járt serenissime azóta?
261 XXI | serenissime őrnaggyá tett. De hol bujdokolt serenissime
262 XXI | vele: ezt is zokon vette; de hogy még a tolvajok és koldusok
263 XXI | Kinek higgyen még az ember?~De mégsem árulta el őket. Eszébe
264 XXI | kérdezősködöm felőle, serenissime.~– De mért címez engem a kapitány
265 XXII | homlokát az ifjú, s halkan, de hallható hangon mondá:~–
266 XXII | Rákóczy Ferenc fejedelemnek. De nem annak a Bécs városi
267 XXII | győzzünk és ő bukjék el. De amidőn minden fényes címét
268 XXII(1) | volt a „római császári” is: de okiratain Yo, el Re (én,
269 XXII | lefelé nyomva az ifjút.~De a fejedelemfinak vasból
270 XXII(2) | Rex mandavit mijhi Andreae de Molina stb. Lásd: Századok
271 XXIII | proficientiáját in studiis de semestri ad semestrim kontemplálta.
272 XXIII | a levelet a császárnak. De hát mi történ azután?~–
273 XXIV | koldusok csodatanyáját; de a nagy császárvárost a maga
274 XXIV | hogy magyarul nem tud. De az nem az ő vétke. Németek
275 XXIV | ennek az ellenkezője volt.~De testileg beteg volt már.~
276 XXIV | titkos szövetség üzelmeit.~De hát ő honnan tudhatta azokat
277 XXIV | is a kezünkben volt már, de kiejtettük belőle.~Talán
278 XXV | alkirályi palotáig eljutni. No de végre mégiscsak eljutott.~
279 XXV | Üres föld lehet Amerikában, de Szicíliában nincs. Ha itt
280 XXV | hűbérest megvédelmezni. De a másik ellen igen. Tizenkét
281 XXV | volna utazni Györgynek; de az alkirály utasításában
282 XXV | szivacs alakú kolosszok.~De az ég még mindig nem látszik
283 XXV | meg odafenn a makkosokban, de az is régen kipusztult már
284 XXV | földrengés rongálta így meg. De a lépcsők közül olyan buján
285 XXV | mindenféle ezerjófű herbatékat, de azoktul még nyavalygósabb
286 XXV | értenek valami tánchoz. De a zene éppen olyan csúf,
287 XXV | mutatja magát: egy szolgáló, de annak olyan nagy golyvája
288 XXV | az urakkal, ha idejönnek. De hát nagy volt a zaffókban
289 XXV | signorikkal az elvégzendőket.~– De én akarom látni azt a tisztelt
290 XXV | igenis Fra Barbarigo vagyok, de hát önt kinek híjják?~–
291 XXV | Bonaventura, meg a fuggitivik. De hát mi szükségünk van nekünk
292 XXV | aki engem oda felvezet.~– De ez még nagyobb megbántás!
293 XXV | valami észrevételt tenni rá, de valahányszor felnyitotta
294 XXV | a fuggivitiktól.~– Igen, de ha egyszer kormányváltozás
295 XXV | tormát rakott a gyomrára. De az sem tetszett neki. Mindig
296 XXV | A Lodoiszka hercegnőnek. De el ne veszítsd, mert ebben
297 XXV | felsővadászi Rákóczy princ! De el ne mondd senkinek, mert
298 XXV | levél le volt pecsételve, de a borítékjára már nem volt
299 XXV | elkalauzolja őt egész Taormináig, de már azontúl nem ismerős
300 XXV | hiányzanak már az istenszobrok, de szellemeik most is itt laknak
301 XXV | kürtője sárga a kéntől. De a füst, mely belőle felgomolyog,
302 XXV | szeret ilyenkor utazni.~De az idő nem veszett kárba.
303 XXV | Lagon túl következik a Val de Bove, az a fölséges sziklaörvény,
304 XXV | csermelykéket olvaszt meg belőle, de a jégréteg azért sohasem
305 XXVI | Ezt a haldokló elmondá. De már a címet nem tudta ráírni
306 XXVI | előttem, hogy kinek szól, de mind visszavonta. – Bűnt
307 XXVI | vezekléssel helyrehozod. De minthogy a levél senkinek
308 XXVI | szereti a világon! Áruló! Kém!~De ennél a szívbeli keserűségnél
309 XXVI | nagy füstokádó kráterba.~De az a levél még a pokolnak
310 XXVI | tulajdonának nevezni?~– De mégis kinek a birtokához
311 XXVI | megkapd a részedet belőle.~– De akkor ez a jég is az enyim,
312 XXVI | árulni. A nyári hónapokban. De nyáron meg nincs jég. A
313 XXVII | forró sziklákon, elpárolog. De a felbugyogó forrásfőnél
314 XXVII | csapinós sziklafalba van vágva. De annak a lépcsőnek minden
315 XXVII | sziklaoldalban azt a házat? De még rejtélyesebb volt a
316 XXVII | csak át lehetne ugrani, de ami azon híd gyanánt átvezet,
317 XXVII | tárva hagyta a bejáratot.~De György óvakodó volt. Hátha
318 XXVII | nagy barlangnak a szája; de elől szabályosan ki volt
319 XXVII | volt építve maga a ház is.~De az a nagy gesztenyefa felhatolt
320 XXVII | kőmedencét színültig tölté, de azon túl sohasem csordult.~
321 XXVII | ez a szép olajfa adja. – De mármost azt szeretnéd tudni,
322 XXVII | Hát még a gránátalmabor?~– De hát ki ennek a várnak az
323 XXVII | meg fogsz tudni mindent, de várd sorára. Te ostoba vagy,
324 XXVII | mert semmit sem tudunk. De én már akkor tudtam azt,
325 XXVII | tudtam azt, hogy szeretlek; de te még nem tudtad. Te még
326 XXVII | törni, a többié is lehull. – De hát ki fogja kezdeni? –
327 XXVII | van, s ott igen jól őrzik. De van két fia. József az öregebb.
328 XXVII | a György. Még gyermek, de egész dalia. Mennyit emlegették
329 XXVII | emlegették a nevedet! – De nem lehetett hozzád férni.
330 XXVII | lassan benyomni a hegyével; – de aztán csak eldobta a kezéből,
331 XXVII | az én nevemben volt írva. De én azt nem írtam, mert még
332 XXVII | egészen jó helyt vagyok. De mégis tömlöc ez a sziget.~–
333 XXVII | Olaszországon keresztül menekültek. De elébb tanácsot tartottam
334 XXVII | odafenn jártál a Gibellón.~– De hátha nem hagytam volna
335 XXVII | embereket mernek megrohanni. De a kard hegyétől csiklandik
336 XXVIII | feleúton Taormina felé; de ott meg a Satturno kezébe
337 XXVIII | Annak basszus hangja volt. De csak eleinte. Mentül tovább
338 XXVIII | szép dolog! Pecsenye van; de polenta nincs hozzá. Pap
339 XXVIII | Pap van az esketéshez, de vőlegény nincs hozzá!~Io
340 XXVIII | sápadt arca, ritka szakállal, de nagy szemekkel és szemöldökkel,
341 XXVIII | elég hosszú lett volna, de a lábai voltak rövidek;
342 XXVIII | kincstáratokba deponálok.~De már ekkor mind a két bátya
343 XXVIII | van egy – monda György; – de ez az apámrul rám hagyott
344 XXVIII | Domenichino.~– Én tudok jól írni, de csak szemüveggel, azt pedig
345 XXVIII | éppen csoda írásom van! De most éppen írógörcs van
346 XXVIII | Viaszgyertya is volt.~– De elébb a házassági szerződést
347 XXVIII | betűkkel: Giorgio di Rákóczy de Felsővadász.~Azt senki sem
348 XXVIII | Nézd meg jobban, te golyhó. De jól megnézd!~– Akárhogyan
349 XXVIII | megmondom neked egyszer; – de már akkor sírni fogok.~
350 XXIX | Emberhang nem téved e helyre; de az ezernyi énekes madár
351 XXIX | később enyhül fel újra; de a házikót langy melegben
352 XXIX | gyöngédtelenül a mellvéddel.~De erre ismét még sebesebben
353 XXIX | panaszkodék György.~– De én még kevésbé szeretem –
354 XXIX | öregnek. Nem ő maga haragszik.~De Györgynek ez is elég volt.~
355 XXIX | ház recsegett, ropogott: de ellenállt. Akik azt építették,
356 XXIX | szikla él és mozogni szokott.~De azért mégsem lehetett a
357 XXIX | elkezdett hullani valami eső. De az nem enyhített, áztatott,
358 XXIX | Te menekülj magadban.~De ez a forrás is iszapot okádott
359 XXIX | amely a lankákra fölvezet: de ebben a vak sötétségben
360 XXIX | talyiga görgésének veszed.~– De bizony corricolo gördülése
361 XXIX | siessünk Taormina felé.~De Io makacskodott.~– Nem!
362 XXIX | sújtsanak le az ő fejére, de amit azok hallatlanná tettek.~
363 XXIX | jöttél?~– A kolostorból.~– De hisz az nagyon messze van
364 XXIX | Hogy „teérted” jöjjek.~– De hiszen tegnap este még csendes
365 XXIX | Csak egyet-egyet mordult; de azt már megszoktuk. Hogyan
366 XXIX | nagyon el voltam keseredve. De most már nem tartom ezt
367 XXIX | kemény hangnyomattal szólt.~– De hogyha a hazád szólít?~–
368 XXIX | menhelyét el ne hagyhassa. De ha te odamégy az atyádhoz,
369 XXIX | Különös beszéd ez egy paptól. De hát ki hívott engem? Én
370 XXIX | Én nem hallom a hívást.~– De hátha én küldelek? Ha én
371 XXIX | Oloferno?~Io mosolygott, de már a szemeiben ott ragyogtak
372 XXIX | egyszer, hogy miért nevettem: de már akkor sírni fogok.”~
373 XXIX | Nem vagyok feleséged.~De György nem állhatta meg,
374 XXX | panaszuk lehet?~Nincs is. De nem is szabad lenni. A gályaraboknak
375 XXX | monda György Pelargusnak.~– De akkor értened kellene a
376 XXX | mondja: „igyál, brúder”; de ha magyarul szólalsz meg,
377 XXX | nehezebb, mint írni megtanulni. De legalább azt az egy nótát
378 XXX | protektorunk és szövetségesünk.~– De ezek a gályarabok meg a
379 XXX | amikor hadat jártatok; de itt most nincsenek ellenséges
380 XXX | emlék, amit eldalolnak; de nem éreznek többé. Húsz
381 XXX | az, amit a lélek visel. De hát hadd kérdezzek tőled
382 XXX | éve már, hogy itten ülnek. De hát vajon azok a magyarok,
383 XXX | és mehet, amerre akar; de csak a kisázsiai parton.~
384 XXXI | látta –, tizenöt év előtt!~De hát mi történt azokkal e
385 XXXI | azt, hogy „magyar, üsd!” de mégsem ment semmi a fejébe.~
386 XXXI | rövidebb annak az útja. De Györgynek a hajón kellett
387 XXXI | belenézett a perspektívába, de azt mondta, hogy nem lát
388 XXXI | tisztelettel közeledtek, de ez nem az, akit Pelargus
389 XXXI | A csikósnak van bajusza, de szakállt nem visel, a kapucinusnak
390 XXXI | kapucinusnak meg szakálla van, de bajusz nélkül. A többi is
391 XXXII | miről vitatkoznak az urak? de akkor még kevesebbet értett
392 XXXII | szedett ki a tányérjára.~De azokkal az ételekkel is
393 XXXII | utána mondá az „Úr imáját”. De a szemével mindenki Györgyöt
394 XXXII | nemzeti nyelvet nem ismer, de az égről sem tud semmit,
395 XXXII | is hasonlított az övéhez, de az még el volt rejtőzve,
396 XXXII | keleti pestisben.~– Nagy kár. De a két derék fiú, az Eszterházy
397 XXXII | leültek az étkezőasztalhoz. De a vacsora nem tartott sokáig,
398 XXXII | György is velük akart menni, de az atyja visszamarasztá. „
399 XXXII | festve fehérre-pirosra, de csak a füléig, azontúl aztán
400 XXXII | nagyon félti a feleségét, de azért nem tartja zár alatt,
401 XXXII | is a legszebbek voltak. De visszataszítóvá tette őket
402 XXXII | fejedelem palotája környékén.~– De már erre ugyan siessünk! –
403 XXXII | Práterben lett volna vad, de ott vadászni halálbüntetés
404 XXXII | Szicíliában szabad lett volna, de ott meg nincs vad. A madárfogó
405 XXXII | senkit.~– Nem bánt? Nem bánt? De jó ám a húsa, ecetes pácban
406 XXXII | oroszlánra.~– Oroszlánra! – De már ennél a szónál le kellett
407 XXXII | errefelé soha. Róka van elég, de annak nyáron vedlett az
408 XXXII | csak nyúlra vadásznak?~– De bizony fogolyra is! Nézze
409 XXXII | madár. Milyen szép jószág. De kár érte! Hogy vergődik
410 XXXII | csak ilyenre vadászik?~– De még milyen passzióval! Majd
411 XXXII | a fejedelem a fiától.~– De igen, én is lőttem valamit.~
412 XXXIII | már készen vártak rájuk. De mire ők a fürdéshez elkészülnek,
413 XXXIII | mint az ijesztők, sárosan, de nem másként.”~„Abból a fekete
414 XXXIII | megtisztuljon, mint a kristály.”~„De minthogy a görög papok semmi
415 XXXIII | keserűsós vízzel) a hercegünket. De azt nem poharankint kell
416 XXXIII | hercegünk annyit nem ivott, de az olyan orvosságra nincsen
417 XXXIII | a kezdet elég bőséges. De inkább akarták volna, ha
418 XXXIII | ha fiún kezdett volna. De az a jó ájtatos királyné
419 XXXIII | mégpedig külön megbízott által.~De ki legyen ez a megbízott?
420 XXXIII | helyeselték a szándékot, de mások ellentmondtak. Különösen
421 XXXIII | hidegen élvezte a poklot; de Párizsban melegen fogja
422 XXXIV | FEJEZET ~„A kis Zsuzsika”~No de időközben csoda is történt!
423 XXXIV | és kiszárítva élveztetik.~De még jobban kipróbálja a
424 XXXIV | megadta rá az engedélyt, de azzal a kikötéssel, hogy
425 XXXIV | mindjárt az elfogadóteremben. De mindez elveszett a szeme
426 XXXIV | Ezeket mind magyarul mondá.)~De György két szót mégis megértett
427 XXXIV | tudok magyarul beszélni. De azért magyarul érzek.~–
428 XXXIV | messze elcsápongni rajta. De hát magamban nem mehetek.
429 XXXIV | grófné az elébb: „szeretlek”.~De már ez sok volt Mikesnek!~–
430 XXXIV | grófné elnevette magát. (Hajh de szép volt, mikor nevetett.) –
431 XXXIV | tesz, hogy „ich liebe”; de ha már az az „l” betű is
432 XXXIV | eltakarja az a csúnya bajusz, de az asszony szájának minden
433 XXXIV | sorsa nem gátolja benne. De így tűrnie kellett, hogy
434 XXXIV | kamarásnak a nyughatatlansagát, de eléje vágott:~– Oh bizony
435 XXXIV | szerette: ti. a galamb máját. De az ő porciója keserű volt.
436 XXXIV | látták enni a herceget. De hát kitűnő konyhája is volt
437 XXXIV | egyszerre elhallgatott. De mind a ketten kitalálták
438 XXXIV | kellett valamerre elosonni. De senki sem látta, hogy merre
439 XXXIV | a vitorlás-csónakázást.~De hát van is fiatalemberrel
440 XXXIV | mondá a szép Zsuzsikának:~– De már most elég lesz, édes
441 XXXIV | tevének Bercsényinénél, de ezúttal csak rövidet; úgy
442 XXXIV | mindenkit bátyámuramnak címzett; de még jobban feltűnt az, hogy
443 XXXIV | állhat ez idegen földön.~De beleszeretett volna az Zsuzsikába
444 XXXIV(1)| szerénységével mindenkit megnyert, de a balsors erejét kikerülni
445 XXXIV | nem lehet fölcserélni.~– De hát egy még fényesebb névvel!~–
446 XXXIV | amerre a szíve indítja. De kegyelmednek szabott útja
447 XXXIV | hát ez szokás külföldön, de a magyaroknál ez nincs bevéve.~–
448 XXXIV | Bercsényinénél is sokszor megfordult. De soha ahhoz a többi asszonyságok
449 XXXIV | kaphat francia márkinőt, de magyar grófnét nem.~– De
450 XXXIV | de magyar grófnét nem.~– De hát mi kötelez engem erre,
451 XXXIV | vezére, Erdély fejedelme; de azért mégiscsak hűbéres
452 XXXIV | bujdosó szegény lányát?~– De az a bujdosó egy elűzött
453 XXXIV | felverjük és elfogjuk.~– De a francia hajó holnap már
454 XXXIV | holnap már indul.~– Tudom; de nem egyenesen Franciaországba,
455 XXXIV | ne tudja meg a bal kéz”. De hát a „bal kéz” talál valamit
456 XXXIV | be nem eresztik ilyenkor; de azért beszélhetnek egymással:
457 XXXIV | asszony meg a ház párkányán.~De már messziről megdöbbenté,
458 XXXIV | egyszerre kiugrott az ágyából; de még jobban bevált a vizet
459 XXXIV | a tomporában, sántított, de amint a herceg a hátához
460 XXXIV | Szívem fölött hordom a mását; de még a szívemen belül is.~–
461 XXXIV | érzem, hogy el vagyok múlva; de Magyarország, de a népszabadság
462 XXXIV | múlva; de Magyarország, de a népszabadság nem múlik
463 XXXIV | megvesszőzi a szeretett gyermekét; de ha a próbát kiállta, fel
464 XXXIV | keresztény, becsületes hazafi: de ezekkel én, még ha hívhatnám
465 XXXIV | eltemessenek, meg is enged halni. De te örökében maradsz az én
466 XXXIV | emberek nincsenek a világon; de tökéletesíthetők mindannyian.
467 XXXIV | ismét elszakadsz tőlem; de kötelességem a fájdalmat
468 XXXIV | kápráztatni a szemedet; de a lelkedet ne csábítsa el.
469 XXXIV | vezettek átkozott nevelőid. De a veled született ős erkölcs
470 XXXIV | mikor a sár közepébe dobtak. De a Babilont ott is megtalálod,
471 XXXIV | életnek, ami a fiatal napoké; de a szíveddel ne légy adakozó.
472 XXXIV | Rákóczy György nem térdelt, de büszkén felemelt fővel állt
473 XXXV | a Trianonok és az Oeil de Boeufök nem voltak jó iskolák
474 XXXV | szabad házasságot kötni: de az a házasság valóban egyházi
475 XXXV | törvényesnek. György mint prince de Sang holtig apanázst kapott
476 XXXV | egész rideg szomorúságában – de költeni ilyen hangulatot, –
|