Fezejet

 1 II   |     szerencsét?~– Elfelejtettem valamit. Examen végeztével a grófocska
 2 II   |     domine sodalis, hadd mondok valamit. Te ezekkel a levelekkel
 3 VI   | elélődik, amíg ismét szórnak le valamit. Az italát pedig összegyűjti
 4  X   |    eszébe, hogy kérdezzen tőlük valamit.~Egyszerre fölemelte a fejét,
 5  X   |      melyikünk tanít a másiknak valamit?~      ~Harmadnap megtartották
 6  1   |        Megbecsülik Bécsben, aki valamit tud! Csak ne szégyellje
 7  1   |     mély hangon, mintha fújnánk valamit, az „s” hangzó itt nem a
 8 XIII |          Mind a kettő megtudott valamit az első tekintetre.~– Hát
 9 XIII |      törölgette a fekete orrát, valamit mormogott is hozzá, s aztán
10 XXV  |   Pétert nagy munkában találta: valamit írt.~György előtt ez volt
11 XXVII|      alakjából is láthatott meg valamit az éneklőnek. Egy fürtökkel
12 XXVII|        körül? – Hát kérdesz még valamit? Ne kérdezz. Nincs ahhoz
13 XXIX |        meg engem egyszer, mikor valamit kérdeztél tőlem? Aztán megint,
14 XXXII|       marad. Végre mégis hoztak valamit, amit megízlelhetett, sült
15 XXXII|           De igen, én is lőttem valamit.~S azzal előhúzott a bokorból
16 XXXIV|        De hát a „bal kéz” talál valamit adni, azt jó lesz megtudni