Fezejet

 1 II   |            régi barátság kontójára.~– Oh, afelől igen bizonyos vagyok.
 2 III  |           csóválta a fejét.~– Ej, ej! Oh, oh! A kápolnában!~Wammána
 3 III  |       csóválta a fejét.~– Ej, ej! Oh, oh! A kápolnában!~Wammána cinikus
 4 XX   |              A phéna segített neki.~– Oh milyen szép vagy! – sóhajta
 5 XXVI |      lerohanni? – kérdezé Oloferno.~– Oh atyám, az olyan fájdalom
 6 XXVII|             Hogy mi lett Pelargusból? Oh te majom! oh te szajkó!
 7 XXVII|             Pelargusból? Oh te majom! oh te szajkó! te bibas! Azt
 8 XXIX |           corricolónak a dübörgése.~– Oh te bohó! A földrengést a
 9 XXXI |            kezére fektetve fuldoklá:~„Oh mon père, oh mon bon père!”~…
10 XXXI |               fuldoklá:~„Oh mon père, oh mon bon père!”~…Nem vitte
11 XXXIV|           Hozta Isten, György herceg! Oh az én boldogult férjem,
12 XXXIV|            egyszer láthatná életében! Oh, hogy nem teljesülhetett
13 XXXIV|         véleménye volt a hercegnek.~– Oh én is úgy szeretem a tengert –
14 XXXIV|                  kérdezé az özvegy.~– Oh nagyon sokáig. Nekem addig
15 XXXIV| nyughatatlansagát, de eléje vágott:~– Oh bizony addig, amíg ozsonnát