Fezejet

 1  I   |          utolsó tételig: „sed libera nos a malo”.~– „Amen” – ismétlé
 2 III  |            nevetett a fiú zavarán.~– Nos? Mit olvastál a szent dolgok
 3  V   |            amint ott ül az ölében.~– Nos? Tetszik? Ez, vagy a másik? –
 4 VI   |         lüktető veréssel, hogy él.~– Nos, hát vak Sámson, hogy megy
 5 VIII |      lélegzete elállt: úgy bámult.~– Nos Abrekh! Hát mit hívsz tovább?~
 6 VIII |         egyszerre mind a kettőben.~– Nos! Athletes Abrekh, hát nem
 7 VIII | pokulálgatott több vitéz lovaggal.~– Nos, Adelphos! Hát mit akarsz
 8 VIII |             még a hosszú asztalon.~– Nos, Abrekh! – dörmögé a nagymester, –
 9 XII  |          Igaz. Most látom először.~– Nos, marchese! – mondta a mester,
10 XVI  |      Vidámabb történetet halljunk! – Nos, szép húgomasszony, Koleikháb!
11 XVI  |        belevágott a késsel a kezébe. Nos, hát ki nem vágott a hölgyek
12 XVI  |             Abrekh piros orcájába.~– Nos. Hát nem a legszebb fiú
13 XXI  |              bátyja, de nem őneki.~– Nos! Jiló! – kiálta rá a Kammesierer –
14 XXVI |             titokteljes látványon.~– Nos? Kaptál a kérdésedre választ? –
15 XXVII|          vagy, aki csak éjjel lát.~– Nos, mi lett Pelargusból?~A