Fezejet

 1  I   |            éppen az eszem.~– No! És micsoda tudomány az, amit irigyelsz
 2 II   |             No hát mondd meg nekem, micsoda abszurdus gondolat az tetőled,
 3 VI   |   pasquilljára az emberi lénynek.~– Micsoda ember ez itt?~– Ez a „Korax”.~–
 4 IX   |      egyszerre felnyíltak.~– Hát ez micsoda marotte már megint a kancellártól?~–
 5  1   |       látogatni meg a bécsi vásárt!~Micsoda „Jux”!~Lodoiszka hercegnõ
 6 XII  |    mérgelődött. Ette az irigység.~– Micsoda szerencséje van a „Fuchs”-
 7 XVIII|            említeni valaha.~– És te micsoda nemzethez tartozol? – kérdé
 8 XXI  |              akit ő sohasem látott. Micsoda ábrázat! Barna, mint a diófa
 9 XXVII|       Eszébe jutott a szép Mirikló!~Micsoda alak volt az? Arany testben
10 XXVII|          Már most látod, ugye, hogy micsoda fejedelmi várkastély ez
11 XXX  |                aus meinen Augen”.~– Micsoda? Ott egy szó, itt meg három.~–
12 XXXII|        fiától:~– Hát te, édes fiam, micsoda nyelven tudsz imádkozni?~–
13 XXXIV|         csak útközben eléje került. Micsoda esetlen házak, gaz nő a
14 XXXIV| megbotránkozással csóválta a fejét. Micsoda nevelés! Hogy el tudták
15 XXXIV|        herceg, hogy minden szavával micsoda kétélű tőröket forgat meg