Fezejet

 1 VI    |         fogják! Fenyegetni fogják! Mégsem ijed meg.~És ha neki is
 2 IX    |         ütteté. – Már hét óra – és mégsem akar virradni.~– Sőt már
 3 XII   |         Magyarországon is.~– Azért mégsem tudja, hogyan kell egy magyar
 4 XIII  |          volt a nagy sokadalomban; mégsem volt semmi zűrzavar. A népkedély
 5 XIII  |           a ló hasához szorítva, s mégsem potyognak le róla. Egy füttyentéssel
 6 XVIII | kiáltozának rá a cimborák.~Azonban mégsem válthatta be a szavát, mert
 7 XXI   |           higgyen még az ember?~De mégsem árulta el őket. Eszébe jutott
 8 XXI   |   megzavarodni.~Hát akkor a Malach mégsem csaló! Akkor ő mégis igazságtalan
 9 XXVII |        dalt: feltűnt neki, hogy ez mégsem olasz néprománc melódiája,
10 XXVII |           már, mért jöttem én ide? Mégsem tudod? – Hát hány ezer csóktól
11 XXVIII|      egybekelt szeretőket. – Talán mégsem fogják egymást legyilkolni.~
12 XXVIII|        semmit.~…Hanem egy kérdésre mégsem tudott György választ kapni
13 XXIX  |          mozogni szokott.~De azért mégsem lehetett a házban megmaradni.
14 XXXI  |             hogy „magyar, üsd!” de mégsem ment semmi a fejébe.~Pelargus
15 XXXI  |          mondta Pelargusnak, hogy „mégsem mondom én ezt az apámnak