Fezejet

 1 II    | ideadni nekem. Hallgass csak rám, domine sodalis, hadd mondok
 2  V    |      Hát ez a másik:~Ne nézz rám, ne nézz rám:~Mert megölsz
 3  V    |  másik:~Ne nézz rám, ne nézz rám:~Mert megölsz engemet.~Kimondja,
 4 IX    |     a pimasz fickó, amit itt rám tátja a száját? Nézd, hogy
 5 XII   |     jól ismert hely, ahová a rám bízott kincset el kell vinnem,
 6 XII   |     továbbhatolok, szembejön rám egy fekete palástba burkolt
 7 XIII  | százam ellen. Aztán jöhetnek rám ketten, hárman.~– Majd csak
 8 XX    |  phénám! Hajh! Csak ne várna rám a phrálom.~– Hát mégis itt
 9 XXI   |     nyeregbe.~– Ön nem ismer rám? – kérdé a tiszt.~– Ah!
10 XXVIII|   György; – de ez az apámrul rám hagyott címeres gyűrű, amelyről
11 XXIX  |    temetve, hogy ez a sziget rám nézve egy börtön: öröm nélkül,
12 XXX   |      Bár tatár rabszíjat fűz rám,~      Szívem csak érted
13 XXX   |     megtanulom, hogy az apám rám ismerjen róla.~S betanulta
14 XXXIV |    maradtak, gondolnak-e még rám? Igenis gondolnak! Egy törvénycikket