Fezejet

 1 VII   |      bivalybőr vértet csatoltak rájuk, mely ágyékon alul ért. „
 2 VIII  |   jönnek elénk. Holnap mindenki rájuk fog mutatni: ez volt az!~–
 3 XII   |    durchlaucht amaz! Ki ismerne rájuk? E természetes parasztnőkben!~
 4 XII   |       parasztnőkben!~De ő éppen rájuk ismert. Ő már látta egyszer
 5 XIII  |        tett, mintha nem ügyelne rájuk. Kifizetteté magának a száz
 6 XXI   |        csavargók. Dühös is volt rájuk. – Hogy a magasrangú urak
 7 XXV   | kísérőivel a villához, ott várt rájuk már a halleves, meg a tatárkakása,
 8 XXVII |      midőn éppen a hanyatló nap rájuk süt, egy lángoló szivárványt
 9 XXVII | tőrökben: s mikor szükségem van rájuk, csak kimegyek a bozóthoz,
10 XXIX  |        nagy kataklizma nem volt rájuk nézve többé más, mint egy
11 XXIX  |      Oloferno mérgesen kiáltott rájuk.~– Valamennyi szentekre:
12 XXX   |       jár a porkoláb, aki ügyel rájuk, hogy mindenki jól megmarkolja
13 XXXII |         hogy szembe ne jöhessen rájuk, mert az rossz jel a vadásznak.~
14 XXXIII|          amik már készen vártak rájuk. De mire ők a fürdéshez