Fezejet

 1 XII  |     színházba. Amint egyenkint eléje kerültek e népies alakok:
 2 XII  |     sikoltozással, s leborulva eléje, csókjaival halmozta azt
 3 XII  |      lóra ültünk, s vágtattunk eléje.~A porta San Isaia előtt
 4 XVI  |      Józsefem?~S odafordította eléje az arcát, a szemébe nevetve
 5 XVIII|       kántáló scholaris került eléje, azt alamizsna nélkül el
 6 XX   |        előtte.~Ott még egyszer eléje állt.~– Legalább hát üss
 7 XXI  |      magában.~S íme itt hoznak eléje egy ismeretlen fickót, akit
 8 XXI  |      dragonyoskapitány, György eléje lépett, kihúzta a kardját,
 9 XXIX |         kiált György, merészen eléje állva a félelmes alaknak. –
10 XXXII|        töltött paprikát hozták eléje, nem állhatta meg, hogy
11 XXXIV|   kritizált, ami csak útközben eléje került. Micsoda esetlen
12 XXXIV|        a fiatal hölgy hirtelen eléje vágott, kezét nyújtva szíves
13 XXXIV|        a nyughatatlansagát, de eléje vágott:~– Oh bizony addig,
14 XXXIV| elrecitálta a szép ajkak által eléje diktált szent mondatokat,