Fezejet

 1 IX   |  nincsen többé?~– Neked is azt mondom: nincsen többé.~– Ha nálunk
 2 IX   |   tovább mit álmodtam, azt nem mondom el senkinek; mert becsületszavamat
 3 XII  |    húgom? Hol van ő?~– Azt nem mondom meg, amíg Alfonzoval nem
 4 XII  | Megtértünk? Szentek leszünk?~– Mondom, hogy őrültség volt, ami
 5 XVI  |      rendet. Most mindjárt azt mondom, amit bölcs Salamon, hogy
 6 XX   |       tenni.~– Ki mondja?~– Én mondom. Nem eresztelek oda.~– Miért
 7 XXIX |       hátha én küldelek? Ha én mondom azt, hogy eredj!~Ezt Io
 8 XXIX |      úr volt e kis hazában. Én mondom, hogy eredj! Vége van a
 9 XXIX |      légy, életjelt ne adj. Én mondom neked: most nyitva van a
10 XXXI |      Pelargusnak, hogy „mégsem mondom én ezt az apámnak az első
11 XXXIV|       én ezt egy szép leánynak mondom, elszalad, azt hiszi, szakkermentezek.~
12 XXXIV|         Nem tréfálok. Komolyan mondom.~– Akkor nem ismeri kegyelmed
13 XXXIV|     Magamról beszélek.~– Azért mondom, hogy nem ismeri.~– Hogy