Fezejet

 1  I   |    Fiacskám. Ülj le szépen. Mást mondok én neked. Inkább
 2 II   |     Hagyd el azt. Én valami mást fogok vele csinálni. Ebbe
 3 VIII |     kártyámon semmit. Hanem mást akarok tőled kérdezni. A
 4  X   |     majd szerzünk a helyébe mást.~– Azt gondolom: egy vak
 5  X   |     világtalannak.~– De még mást is láttam. Azt a vakmerő
 6 XVII | Amint megjelenik, nem lehet mást látni, csak őt. Tündéralakját
 7 XVIII|   szeretője. – Szeretett az mást is. – Különösen a szegény
 8 XIX  | Bafomet templomában egészen mást csinálnak, mint a szenteket
 9 XXV  |    a vidékkel: ott fogadhat mást.~Ezek az itteni lakosok
10 XXX  |     felek. Itt én nem látok mást, mint láncra vert rabszolgákat,
11 XXXII|     mosolygott.~– Talán még mást is. A herceg ebben a különös
12 XXXIV|   alatt, s addig is cserébe mást hoz el helyette.~Azonban
13 XXXIV|    vissza. Majd fog küldeni mást, amikor az idők teljessége