Fezejet
1 I | diákoskodott. A kisebbik, György, Bécsben maradt.~A császár-király
2 I | másik ajtón bejött az igazi György úrfi, ugyanabban a bársonyvammszban,
3 I | keresztet itt a mellemen.~S György úrfi a harmadik „gang”-nál
4 I | Hahaha! A kisfiú pityereg.~György mérgesen felugrott a kerevetről.~–
5 II | kápolnába! Énekeld a litániát!~György úrfi és a vicéje rohant
6 II | testvére van.~– Igen. József és György. De a József felől sohasem
7 II | episztolákat nem az igazi György princ írja, hanem íródnak
8 II | a tűzre. Azt tudod, hogy György úrfinak nem szabad semmi
9 II | hallotta a Péter által, a György (az igazi György) arra unszolt,
10 II | által, a György (az igazi György) arra unszolt, hogy vezessem
11 V | proszcéniumpáholyban foglalt helyet. György úrfi nem keverhette a mestert
12 V | frenetikus lázban tombol.~Csak György nem nevette el magát egyszer
13 V | lett a jarretiere-jeinek: György úrfi szemöldökei férfi ráncot
14 V | köze. Akarod még?~– Akarom!~György kezét nyújtá a mesterének.
15 VI | neked a te hited szerint.~György borzadva tekinte erre a
16 VI | rá nem nyitnak?~– Igen.~György oda volt bűvölve a gyászalakhoz.
17 VI | büntetésből van itt? – kérdé György.~– Igen. Áruló volt az „
18 VI | ütközőt; a vasajtó feltárult.~György még egy pillantást vetett
19 VI | világosságot. Wammána elől ment, György a nyomában, míg egyszer
20 VI | sekrestyeforma volt, amit György maga előtt látott. A lépcső
21 VI | dörmögé rá a négy alak.~György szilárd léptekkel járult
22 VI | Mi az? – kérdezé vissza György.~– „Tanítvány”.~– Az vagyok.~–
23 VI | tanítvány előtt Wammána, György hangosan felkacagott rá,
24 VI | is elviselhetem – monda György.~– Mi legyen a neve? – kérdé
25 VI | monda neki a nagymester.~György, a medencéből kilépve, bámulva
26 VI | azbeszt kesztyűje volt.) György bátran megszorítá a felé
27 VI | szorítának vele. Mind az öten.~György félmámorában azt hitte,
28 VI | kivezette rajta a tanítványt.~György egy gót boltozatú nagy termet
29 VI | lovag megfogta kétfelül György karjait, s visszavezette
30 VII | inte neki, hogy üljön le.~György egészen meg volt igézve
31 VII | annál könnyebben megtehette György, mert a sisak a fején volt;
32 VII | tojás.~Amint azt feltörte György, annak a szederjes kék színe
33 VII | lárván keresztül a szájába. György is palástul vetette neki
34 VII | vágott egy darabot magának. György követte a példáját. A posaj
35 VII | kínálták meg a pávasülttel. György nem tudta, hogy mi módon
36 VII | darabot odatett a tányérjára.~György visszahőkölt tőle.~Ez mégis
37 VII | cimboraságot.~Ilyen talentum volt György is.~Az ilyeneknek az a szokásuk,
38 VII | hozzá.~– Igenis – monda György. – Wammána urammal szoktunk
39 VII | én azt vissza? – kérdezé György.~– Igen könnyen. Rád gazdag
40 VII | másformák voltak, mint aminőkkel György és Wammána szoktak játszani.
41 VII | minden indulatkifejezést.~György ott állt a banktartó háta
42 VII | mindegyikben ötven zecchino.~György pedig lehúzta az ujjáról
43 VII | elvesztette, fölkelt az asztaltól, György rögtön leült a helyébe.~
44 VII | göngyöleg aranyat a betétéhez.~György otthagyta mind a kettőt,
45 VII | felveté a kártyát, mely György részére következett.~Az
46 VII | húztál ki egy kártyát!~Erre György válasz helyett felkapja
47 VII | ugrált a kártyaasztal mellől. György pedig összefonta a két karját
48 VII | vívok vele! – kiálta dacosan György. – Bosszút állok ezért a
49 VII | vívás lesz belőle? – kérdezé György a segédjétől, aki maga volt
50 VII | tapsolt: azzal összecsaptak.~György jól felhasználta a mesterfogást;
51 VII | barbutánt a fejére.~Iskariotes, György segéde megdicsérte a vívó
52 VIII | templomoknak.~– Manill! – mondá György; s aztán nem nézett többé
53 VIII | leküzdve, s abból hármat György nyert meg, a nagymester
54 VIII | lovagoknak egész csoportja György háta mögé a játékot nézni.~
55 VIII | zsolozsmának. Palestrina zenéje.~György kiosztotta a kártyát.~A
56 VIII | gyémánt volna a világon.~György elvesztette a lelkét. A
57 VIII | az! Ez a Méte!… – rebegé György túlmagasztalt tekintettel.~
58 VIII | álcázta, helyreilleszteni.~György előrement a lépcsőkön, s
59 IX | herceg fogságra került, princ György, a szopós gyerek, az anyjánál
60 X | valamennyi a mennyországé.~György egészen belebódult ebbe
61 X | az ölében volt a hölgy.~György felemelte hozzá az arcát,
62 XII | tanulmányozta: a korcsmában.~György természetesen a mesterének
63 XII | A vendégsereg nevetett.~György egész veres lett a szégyenkedéstől.
64 XII | tapsolt és brávót kiáltott.~György pedig oda volt a gyönyörtül
65 XII | megjegyzésért felpattant György; de Lodoiszka visszahúzta
66 XII | hallgatással fogadták ezt.~Csak György nem tudta magát tartóztatni,
67 XII | homlokáig elvörösödött.~György ide-oda tekingetett, bamba
68 XII | asztaltól, s kiment a tornácba.~György utánament, s rövid időn
69 XIII | hogy miben alkuszunk meg?~György elmélázva hallgatta ezt
70 XIII | vajda, sem Wammána, sem György.~A vége az volt, hogy szokás
71 XIII | odasúgá:~– Van már Koráx.~György is meghallhatta ezt a szót.~ ~
72 XVI | regélő szépség orosz nő volt.~György azt vette észre, hogy a
73 XVI | szomszédnőbe.~Minden szem egyszerre György felé fordult.~– Ah! Igaz
74 XVI | S maga felé fordította György fejét, erővel.~– No hát
75 XVII | Fuss innen! – Ez a pokol!~György futni készült, de egy percre
76 XVII | ezért az asszonyért itt?~György futott már. Az ablak csörömpölt,
77 XVIII | FEJEZET ~Együtt a koponyákkal~György szerencsésen lejutott a
78 XVIII | mesterség jelvényeivel.~György dühbe jött e szörnyeteg
79 XVIII | is elviszünk a temetőbe.~György kábultan bámult a világba.~–
80 XVIII | hínak? mert azt nem tudod.~György megerőtette az eszét. Hogy
81 XVIII | nemzethez tartozol? – kérdé György.~– Én Kammesierer vagyok.
82 XVIII | fladerfaszolni? Egyiket sem?~György csak a fejét rázta mindezekre.
83 XVIII | látszott, hogy értettek.~György pedig azt képzelte, hogy
84 XVIII | eldugott koponyát, s odatartá György elé.~– Hát nézd! Lehet ennél
85 XVIII | kidöcögött a felvonóhídon.~György szerencsésen kijutott a
86 XVIII | A csípős szél jólesett György lángoló agyának itt künn
87 XIX | Az én bátyámat? – kérdé György ijedten.~– Ha te is a Ragoczky
88 XIX | Ezen még jobban elbámult György. Hisz ő azt hitte, hogy
89 XIX | aztán szállj le utánam.~György úgy tett, ahogy mondva volt
90 XIX | mondd, hogy ki az apád.~György egész komoly orcával mondá:~–
91 XIX | maga mellé a lócára.~És György egészen meg volt elégedve,
92 XIX | nem viszik! – kiálta fel György, akinek a mindenféle italok
93 XIX | mink ezt nálad nélkül.~De György nem engedte magát elcsillapítani.
94 XIX | nincs szája a világnak!~György kezdett rájönni, hogy ez
95 XIX | a phénád majd lefektet.~György úgy tett. Megcsókolta a
96 XIX | Ő meg annak a phénája. György úgy aludt késő reggelig,
97 XX | A phéna~Arra ébredt fel György, hogy egyszerre csak a pokolban
98 XX | kacajnak és a jajgatásnak, hogy György féltében eltakarta a füleit,
99 XX | mindebből a beszédből nem értett György semmit. Olyan zagyvalék
100 XX | lábaira a szandáljait. (György az egyiptomi Abrekh jelmezében
101 XX | Mondsza csak – kérdé György –, miféle ördöngős ordítozás
102 XX | A vadember logikája!~És György nem volt eléggé jártas a
103 XX | alacsony vasajtón át eltűnt. György körüljárta a csodapalotát,
104 XX | nem tudott, csak pihegett.~György maga is olyan eksztázisban
105 XXI | szennyvíz-kanális boltozata alól. György és a Kammesierer gyorsan
106 XXI | sátorait.~A csatorna hídjánál György és a Kammesierer kiugráltak
107 XXI | Kammesierer utat tört odáig György számára.~„Itt a princ: itt
108 XXI | lovas a szekér mellett.~György, a diákok vállára emelve,
109 XXI | az én phrálom? – hebegé György elképedve.~Az ő képzeletében
110 XXI | süvegedet! Itt a phrálod!~György lekapta a fejéről a süvegét;
111 XXI | alá menekülhetett.~Csak György maga nem futott el.~Ott
112 XXI | közeledett a dragonyoskapitány, György eléje lépett, kihúzta a
113 XXI | ahelyett, hogy elvette volna György kezébül a kardot: örvendező
114 XXI | Ön engem őrnaggyá tett!~György azt hitte, hogy gúnyolódnak
115 XXI | ismételt felszólításara György felkapott egy üres nyeregbe.~–
116 XXI | karusszelben találkoztunk? – mondá György.~– Igen. De én nem mint
117 XXI | policájnak ideája sincs felőle.~György elmondhatta volna az egész
118 XXI | Rákóczy Ferencnek a fia.~György most kezdett már igazán
119 XXI | hercegnő”.~Mindezek úgy jöttek György lelke elé, mint egy megterhelt
120 XXII | közelebb, hívünk, Giunchi György gróf.~Erre a szóra merészen
121 XXII | hallható hangon mondá:~– Én, György, Rákóczy Ferenc fia vagyok.
122 XXII | szólt:~– Úgy van. Rákóczy György vagy. Fia Rákóczy Ferenc
123 XXIII | diametraliter megváltozott.~György nem állhatta ezt meg nevetés
124 XXIII | inkvizíciónak lettek átadva.~György a lépcső alján búcsút vett
125 XXIII | legmagasabb utasítása van György herceget nem hagyni magára
126 XXIII | arra van rendeltetve, hogy György úrfi felett őrködjék. Csupán
127 XXIII | Superflua cautela nonquam nocet.~György megköszönte szépen ezt a
128 XXIII | hogy egymást nem látták.~György megígérte neki, hogy ha
129 XXIII | fölírták a fekete táblára.~György elolvastatá Péterrel a két
130 XXIII | két uraság ismét itt van. György most eléjük ment.~Az egyik
131 XXIII | levelet, majd én elolvasom.~György feltörte a levelet, s átadta
132 XXIII | csaknem szó szerint, amit György izent Józsefnek.~Ki diktálta
133 XXIV | Két végtelenség~György még sohasem volt túl Bécs
134 XXIV | atyai kegyosztás mellett is György csak egy becézett fogoly
135 XXIV | szükség volt, hogy mielőtt György Szicíliába megérkezik, a
136 XXIV | Sohasem beszélt ez ideig senki György előtt Istenről. Azt tanulta
137 XXIV | az, aki Károly királynak György nevében megírta a veszedelmes
138 XXIV | a közvetítő Pelargus és György között. Talán éppen azért
139 XXIV | aki a királynak megírta György nevében a titkos szövetség
140 XXIV | azt a végtelen látóhatárt György előtt. Megtudta belőle,
141 XXIV | gyöngéd gondoskodás, amellyel György fia iránt viseltetik. Csak
142 XXIV | Hányadik címe ez már!) György kezébe bocsatja át a francia
143 XXV | Contrasto völgyié pedig még él.~György nagyon magába szállt e felvilágosításra.~
144 XXV | olcsó élelmiszerek mellett.~György egyre hallgatott mélyen
145 XXV | rom.~Bécs után Messina!~György kezdett hálát érezni azon
146 XXV | villámhullás következett be György utazására. Volt abban jó
147 XXV | megtámadta volna őket valaki. György az egész bevonulás alatt
148 XXV | harasztágyba, s a bérlő és György egyedül maradtak a kandalló
149 XXV | Reggelre megszűnt a zápor. György, amint kitekintett a szőlőlugassal
150 XXV | összevegyül.~Ez az Etna.~Ez is a György uradalmához tartozik.~György
151 XXV | György uradalmához tartozik.~György úgy el volt merülve az „
152 XXV | fel akarok menni – mondta György a gazdának.~Az a szeme közé
153 XXV | azt innen alulról nézni.~György hozzálátott a reggelihez.
154 XXV | kőfallal van körülkerítve.~György belenyugodott a jó tanácsba.
155 XXV | Lefelé elég gyorsan jutott el György a kísérőivel a villához,
156 XXV | nyakán, hogy irtózat ránézni.~György rendbe hozatta magának az
157 XXV | nem kellett betörniök. György ott állt, az asztalnak támaszkodva,
158 XXV | a puskája tölcsérvégét.~György elnevette magát.~– Cospetto!
159 XXV | odanyújtva kérges tenyerét György elé. – Mátul fogva az ön
160 XXV | elajándékozni való – monda György.~Erre a szóra Fra Barbarigo
161 XXV | figyelemmel hallgatta végig, amit György elregélt neki az éjjeli
162 XXV | munkában találta: valamit írt.~György előtt ez volt a tökéletes
163 XXV | bizony félrebeszél – mondá György.~A bérlő és a felesége nem
164 XXV | volt felírva semmi cím.~György többször kérdezte a lázbetegtől,
165 XXV | bele, mégis csak megírta.~György magához vette a levelet.~
166 XXV | szép énekszóval eltemették.~György ezzel egyes-egyedül maradt
167 XXV | Szicíliában: még a földesurak sem.~György egy parasztvezetőt fogadott
168 XXV | kívánkoznak.1~Éjjelre érkezett meg György Taorminába.~A szicíliai
169 XXV | az emberentúli mértékek!~György az egész éjszakát ott töltötte
170 XXV | rózsaszín fényben tündökölt. György felrázta az alvó kalauzt,
171 XXV | Mikor történt ez? – kérdezé György.~– Nem tudom. Én még akkor
172 XXV | mely egy oszlopon nyugszik.~György ott virrasztotta végig az
173 XXV | melyet Taorminán túl talált György, volt Aci Reale. Az egész
174 XXV | kolostor. Ide lett utasítva György Fra Barbarigo által.~A banditafőnök
175 XXV | olyan ismerősnek tűnt fel György előtt! Mintha már valaha,
176 XXV | barátoktól, akikkel ezideig György jártában-keltében mindenütt
177 XXV | Először életében akadt György egy emberre, aki „valót”
178 XXV | kihűl, megint új házat épít.~György megtudta, hogy ez a széles
179 XXVI | FEJEZET ~A szikra a tűzkőben~György arra kérte páter Olofernot,
180 XXVI | az örök tűz a föld alól.~György hosszasan elbámult a titokteljes
181 XXVI | szerzetes.~– Kaptam – monda György. – Az örök tűz egy szikrát
182 XXVI | előre feloldalak a bűn alól. György felszakítá a Künzli Péter
183 XXVI | Péter által írt levelet.~György arca egészen elsápadt, amidőn
184 XXVI | le volt írva mindaz, ami György körül történt Palermóbul
185 XXVI | utolsó adat volt az, hogy György szövetséget kötött a szicíliai
186 XXVI | a levél olvasása közben.~György felvett egy lávadarabot
187 XXVI | nem vetett.~Ekkor aztán György felegyenesedett, körülnézett
188 XXVI | amit kobakjában hordott.~György föleszmélt, s mind a két
189 XXVII | kolostorhoz visszaérkezve, György legelébb is misét szolgáltatott
190 XXVII | tartja. Amiféle némberrel György még eddig találkozott, az
191 XXVII | tetszett.~Dél lehetett, mikor György a taorminai árkádok alatt
192 XXVII | soha.~Nemsokára megtudta György az öszvér eszejárásának
193 XXVII | azt onnan is sejthette György, hogy az út zsákutcává záródik
194 XXVII | azonnal elhallgatott, amint György elkezdett a lépcsőkön felmászni.~
195 XXVII | tárva hagyta a bejáratot.~De György óvakodó volt. Hátha ez csak
196 XXVII | kiálta elragadtatással György.~– Én vagyok az „Io”! A
197 XXVII | olajban voltak kisütve.~György esküdött rá, hogy ennél
198 XXVII | fejedelemfi, te pedig Rákóczy György vagy. – A római császár
199 XXVII | tűzzel igen rossz metódus. György nem bánta, akármi történik
200 XXVII | Hanem annak van egy öccse: a György. Még gyermek, de egész dalia.
201 XXVII | No hát döfd oda! – mondta György, szétnyitva a mellényét
202 XXVIII| fennhangon beszéltek, hogy György minden szavukat meghallhatá
203 XXVIII| Mondhatom – gondolá magában György. Meglövi a háztűznéző vőlegénynek
204 XXVIII| menni. Satturnónak pedig György egy csavarintással kivette
205 XXVIII| Maradj veszteg! – monda neki György. – Te meg ne hadonázz azzal
206 XXVIII| a jegyesemért – folytatá György. S ha a móringon megegyezhetünk,
207 XXVIII| szegletbe támasztották.~György adta a grand-seigneurt.~–
208 XXVIII| Nekem van egy – monda György; – de ez az apámrul rám
209 XXVIII| Domenichino.~– Jó lesz – mondá György. – Írd meg te, sógor Domenichino.~–
210 XXVIII| könnyedén ugrált, mint a kecske.~György örvendetesen volt meglepetve,
211 XXVIII| ujjmutatása volt ez, fiam.~György tudatta vele, hogy most
212 XXVIII| sem tudta (Io sem), hogy György a tengeri utazás alatt megtanult
213 XXVIII| megtanult Pétertől írni.~György azalatt, amíg a barát a
214 XXVIII| volt az a sáskák ellen.~György furcsán nézett erre a barátra.~
215 XXVIII| férfiúnak találom – monda György.~– Hát hisz „azon” nevetek
216 XXVIII| szerzetes elé letérdepelt György mellé, csak úgy tudta a
217 XXVIII| egy kérdésre mégsem tudott György választ kapni Iótul.~– Miért
218 XXIX | XXIX. FEJEZET ~A jéghajó~György bizonyára nem számlálta
219 XXIX | története, a vallása, a poézise.~György áhítattal hallgatja az új
220 XXIX | pacsirták: a hajnal énekesei.~György észre sem vette, hogy átalakult
221 XXIX | feküdtek, arra ébredt fel György, hogy Io karjait a nyaka
222 XXIX | le róla. Legfeljebb, hogy György jól odaütötte a hátát a
223 XXIX | nem szeretem – panaszkodék György.~– De én még kevésbé szeretem –
224 XXIX | Nézd! Nézd! – suttogá György. – Hát ki lopta el a holdat
225 XXIX | bele.~– Mi ez? – kiálta fel György, elijedve.~– A hegy háborog –
226 XXIX | kiálta Io, megragadva György kezét. – Meneküljünk Taorminába,
227 XXIX | most tiszta víz helyett. György nem szólt semmit, csak az
228 XXIX | itt vesznem! – nyögé Io.~György annál jobban szorítá magához.~
229 XXIX | úton vagyunk már! – rebegé György – ne félj, megmenekülünk.~–
230 XXIX | ott már Io leszállhatott György öléből, s a maga lábán futhatott
231 XXIX | ásták be magukat a földbe.~György két karját tartá Io feje
232 XXIX | Hallod ezt a morajt? – monda György Iónak. – Ez egy corricolónak
233 XXIX | mit akarsz velünk? – kiált György, merészen eléje állva a
234 XXIX | csimpajkodott bele, hogy György mozdulni sem tudott.~– Ejh!
235 XXIX | segített tolni a szekeret. György beszédbe ereszkedett vele.~–
236 XXIX | A jég? – szólt elbámulva György. – Hát hol van itt jég?~
237 XXIX | már éppen nagyot nevetett György.~– Hogy én is elmenjek a
238 XXIX | Ezt Io mondta Györgynek.~György nagyot bámult kedvesére.~–
239 XXIX | Io most gyöngéden borult György vállára.~– Kedvesem. Első
240 XXIX | Ekkor meg azt nem értette György.~Végre aztán a sírást kacagással
241 XXIX | te védelmeződ, Pelargus.~György ekkor ébredt a való tudatára.~
242 XXIX | Nem vagyok feleséged.~De György nem állhatta meg, hogy még
243 XXX | hajigált Ulysszesz hajói után.~György naphosszat ott ült a hajó
244 XXX | nemzet. S ez a szabadság.~György egészen fölmelegedett a
245 XXX | megkezdődött az evezés. György először látott ilyent. Azon
246 XXX | csoport a maga nótáját énekli.~György hallgatja ezeket a dalokat
247 XXX | vannak? – kérdé elbámulva György. – Hogy kerültek azok a
248 XXX | engemet erre a dalra – monda György Pelargusnak.~– De akkor
249 XXX | Akkor meg éppen el volt tőle György ragadtatva.~Most már követelte
250 XXX | dobj egy kis alamizsnát!” György odahajított nekik néhány
251 XXX | kajütben heverészve azt mondá György a mentorának~– Hallod-e,
252 XXX | kapitánynak a szája. Maga sietett György kajütjébe, s a szelám után
253 XXX | előre küldött a nagyvezír György hercegnek megtisztelő ajándékul.~
254 XXX | Rákóczyval fia megérkeztét.~György magára maradt a hajón, s
255 XXXI | olyan idős korában, mint György fia? Hogy nevelték őt is,
256 XXXI | testvérlángja volt a honszerelemnek. György még csecsemő volt, amidőn
257 XXXI | csak úgy emlékezett már György, mint egy álomképre.)~–
258 XXXI | kivándorlást.~Leírta Pelargus György előtt atyjának daliás alakját,
259 XXXI | mindjárt a szemébe szökött.~György állva támaszkodott a bárka
260 XXXI | az is szürke már. – És György még nem látott bajuszos,
261 XXXI | a bárka, akkor megtudta György, hogy melyik ez arcok közül
262 XXXI | lépcső párkányához indult.~György kiugrott a bárkából, mielőtt
263 XXXI | fiam! kedves kicsi fiam!”~György pedig megcsókolta az atyjának
264 XXXII | Ilyent sem hallott még György soha. Bécsben nem debacchál
265 XXXII | az ételekkel is úgy volt György, hogy amint egy falatot
266 XXXII | maradni az apámnál – monda György.~Ezért a szóért gyöngéden
267 XXXII | rodostói bujdosók helyzetével.~György, olyan magyart találva,
268 XXXII | özvegyasszony.~– Derék nő!~György azt hitte, hogy az özvegyi
269 XXXII | Kinek szól ez? – kérdé György, akit ez a harcias jel egyszerre
270 XXXII | átment a mellékszobába.~György látta a félig nyitva hagyott
271 XXXII | fejedelmet a kápolnába.~György is velük akart menni, de
272 XXXII | Dobolnak a palotában – monda György.~– Ez csak az első dobolás –
273 XXXII | harangozni: itt dobolunk.~György nem mutatta az arcán, hogy
274 XXXII | ez mindennap? – kérdezé György Mikestől.~– Bizony így megy,
275 XXXII | mulasztás nélkül. Vacsora után György maga kérte meg az atyját,
276 XXXII | indulunk.~– Vadászni? – monda György, s a szemei fellángoltak
277 XXXII | képzelet pótolja az ismeretet. György alig bírta az éjjel lehunyni
278 XXXII | az rossz jel a vadásznak.~György egészen kedvében volt, hogy
279 XXXII | volt a rendeltetése, hogy György mellett maradjon. A fejedelem
280 XXXII | módra legyenek bekerítve.~György útjában egy nagy tamariszkbozót
281 XXXII | futott, ahogy csak tudott.~György pedig hagyta futni.~– Ahol
282 XXXII | kutyás emberrel! – dörmögé György, amit bizony Mikes nem értett
283 XXXII | mondatta magának kétszer. György leheveredett a fűbe, s elkezdett
284 XXXII | nyúlfej, lelógó fülével.~György pedig ült a zsombékon és
285 XXXII | társaság előtt, azonban György sem valami nagy elragadtatással
286 XXXIII| Pelargus elmondta már, hogy György minő paradicsomi boldogságnak
287 XXXIII| istenadta minéműségükben.~György el sem mosolyodott már erre
288 XXXIII| menyasszonytánc’ vígabb…”~György herceg nem kívánkozott a
289 XXXIII| tanácsosától, hogy nem jó lenne-e György herceget küldeni Versailles-ba
290 XXXIV | jellemvonást hallott elbeszéltetni.~György, éppen úgy, mint Pelargus,
291 XXXIV | elkészült, engedelmet kért György az atyjától, hogy az özvegy
292 XXXIV | az a gyermeteg mórikálás! György azt hitte, hogy Bercsényinének
293 XXXIV | indulattal.~– Hozta Isten, György herceg! Oh az én boldogult
294 XXXIV | mind magyarul mondá.)~De György két szót mégis megértett
295 XXXIV | perzsa kartalan székre.~György ekkor látta, hogy milyen
296 XXXIV | valódi csodanyelv! – monda György. – Egy „l” betűnek a közbeszúrása
297 XXXIV | Mi az? – kapott a szón György. – Grammatica viva! Abból
298 XXXIV | amit megfogtam? – kérdezé György.~– Ez az én kezem.~– „Az
299 XXXIV | valamennyi galambmájat mind a György tányérára szedegeti. Azt
300 XXXIV | utcák elnyelték a lovagokat, György egyszerre nagyon beszédessé
301 XXXIV | akkor meg bevárta a kísérőit György, s elragadtatással beszélt
302 XXXIV | vacsoránál, amidőn látta, hogy György hozzá sem nyúl az ételhez,
303 XXXIV | rettegéstől.~Mikor aztán György herceg visszakerüle, csuromvíz,
304 XXXIV | harmadszor is elhangzott, György minden értekezés nélkül
305 XXXIV | tiszteletre a hívőket.~Mikor György megérkezett a kápolnához,
306 XXXIV | foglaljon mellette helyet.~György is odatérdepelt a szép özvegy
307 XXXIV | márványkoporsó párkányára támasztva.~György figyelmesen nézte az asszony
308 XXXIV | Hiszekegyen, s ez így ment tovább. György azt hitte, hogy ez mind
309 XXXIV | egymásnak nyújtva, azt kérdezé György az özvegytől:~– Így megy
310 XXXIV | s a jó szavát hallottam?~György most kezdett elbámulni.~
311 XXXIV | vissza a fejedelmi kastélyba.~György elmerengve tért vissza a
312 XXXIV | történik Isten hírével!~György másnap már nem a görög kápolnában
313 XXXIV | sem volt ez alkalommal. György diplomatai furfanggal mind
314 XXXIV | Mindenkinek feltűnt, hogy György egyszerre átváltozott: jókedvű,
315 XXXIV | agarászás.~Annál inkább, mert György sohasem hozott haza nyulat,
316 XXXIV | már bizonyos volt, hogy György szerelmes, az egyetlen szép
317 XXXIV | társalkodás közben, azt kérdezé György Zsuzsikától:~– Meddig fogja
318 XXXIV | csak még jobban fokozta György szenvedélyét. Reggel korán
319 XXXIV | Mégis tanácsosabb lenne György herceget bízni meg ezen
320 XXXIV | zsámolyára. Pro secundo: György herceg egyúttal szót emelhetne
321 XXXIV | jól franciául, ellenben György herceg úgy beszéli azt,
322 XXXIV | anyanyelve volna. Pro quarto: György hercegnek az itteni lézengése
323 XXXIV | levelemet elvigye. S ha György fiamnak kedve lesz hozzá,
324 XXXIV | jelszava. Nekünk se lehet más. György fiamnak az erényére ugyan
325 XXXIV | vágva a körmét. Itt azonban György a vadászkésével leszúrta,
326 XXXIV | megszolgált vacsora után, György azt mondá, hogy ő most azonnal
327 XXXIV | mintha fogadott böjtje volna. György pedig azt jelenteté, hogy
328 XXXIV | akkor vette észre, hogy György áll a háta mögött, mikor
329 XXXIV | Ferencnek a végrendelete.~György felnyitá az írást, s meglátva
330 XXXIV | a fájdalmat megtagadni.~György sírva borult atyja lábaihoz,
331 XXXIV | önmagadnak.~Már ekkor Rákóczy György nem térdelt, de büszkén
332 XXXV | választottam volna Rákóczy György élettörténetének befejezéseül
333 XXXV | felől. A hagyomány „Bujdosó György”-nek nevezi a népvezért.
334 XXXV | újabb adatok szerint Rákóczy György Franciaországban maradt
335 XXXV | az udvarnál törvényesnek. György mint prince de Sang holtig
336 XXXV | szerinti megoldás. Bujdosó György betörése, megöletése sötét,
337 XXXV | ragyogtak a betörő Rákóczy György elé, az még nem olyan szomorú
338 XXXV | mint rossz magyar.~Rákóczy György, mint Terislaw gróf, hosszan
|