bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | maga is hazátlanná lett, s aztán, mint egy elátkozott üstökös
2 I | visszaadta a komolyságát, s aztán recitáló hangon mondá el
3 I | gyalogszekereikhez.~Mikor aztán Wammána úr egyedül maradt
4 I | szárú pipából füstölve.~Ez aztán az igazi Rákóczy alak! Mintha
5 I | kapta a kezébe, s ekkor aztán egy szabályszerű asszó következett
6 I | belőle a füstöt színi.~Akkor aztán a mester és a tanítvány
7 I | se ételnek, se italnak; aztán, amíg ki nem megy a fejembül,
8 I | mintha el kellene szaladnom, aztán futni, futni, amíg csak
9 I | legközelebbi szombat estén.~Ekkor aztán ragyogni kezdtek az ifjú
10 II | Prosit!~– Eh, ha! Ezt nevezem aztán füstnek! – krákogott a konziliárius,
11 II | is elkezdett kacagni, s aztán kacagtak jovialiter duettben.~
12 II | Giunchi Giorgio mit tanul aztán?~– Semmit.~– Semmit?~– No,
13 II | azt már gyermekkorunkban. Aztán a képek kedvéért csak megtanulta
14 II | bőségesen gyönyörködhettél. Hát aztán mi rezultátuma lenne? Az,
15 II | akarod köszörültetni, s akkor aztán lesz belőle egy olyan igazi
16 II | is főz feketekávét. Ekkor aztán nem ment el a leányasszony
17 II | kitudom, hogy kicsoda? S aztán majd ártalmatlanná teszem.~–
18 III | azt a litániát, spirité! Aztán jer elő! – kiáltá Wammána
19 III | játszani előtte.~A Peti aztán megírta a levelet a konziliárus
20 III | episztolát.~A két uraság aztán barátságos kézszorítások
21 III | quid adhuc in viride?”3~Aztán gúnyolódó atyáskodással
22 III | ahol elevenen látod.~Most aztán kerekre felnyitá az ifjú
23 V | most következem én!”~Akkor aztán szamárhátrul elmondá az
24 V | bugyogót.~Ezt a jelenetet aztán falrengető hahota követi
25 V | principálisának a pokoltűzbe. S aztán meghajtja magát a közönség
26 V | csókocskát. Mindakettőcskét.~Aztán kiugrott a proszcénium-páholyból;
27 V | térdeplő polichinellót; aki aztán kiszabadulván, az elragadtatás
28 VI | egy másik folyosó, amit aztán elzárt két egymás mellé
29 VI | befelé is nyílik. Belül aztán csak egyszerű keresztrúd
30 VI | a nyomában, míg egyszer aztán véget ért a csigalépcső,
31 VI | hangosan felkacagott rá, és aztán nevetve mondá el az esküt.~„
32 VI | szövetből voltak. Akkor aztán odaállíták a rézmedence
33 VI | tűzzel keresztelék meg: és aztán elgondolkozott rajta, hogy
34 VII | kötődnek az új bajtárssal, s aztán jól megvendégelik.~A nagymester
35 VII | a hímes héját lehámozni; aztán négyfelé vágta késsel, s
36 VII | együtt, és úgy tálalják fel. Aztán elteszik a jövő díszlakomára,
37 VII | aranytollas bőr, s akkor aztán lehet szeleteket vágni a
38 VII | saját szájába tömte.~Most aztán Györgynek sem lehetett finnyáskodni:
39 VII | odajött a nagymester hívására.~Aztán átadott egy erszényt Györgynek,
40 VII | bosszút fog állni, s akkor aztán visszaváltja családi klenódiumát.~–
41 VII | A coeur királyné.~Most aztán egyszerre az elszörnyedés
42 VII | aranycsomagjaival együtt.~Most aztán már Györgynek gavalléri
43 VII | megbuktatott helyére.~Ekkor aztán valóságos dühvel indult
44 VII | legkisebbik fia.~Egyszer aztán egyike az asztalnál ülő
45 VII | ártalmatlanná lesz.~Hanem aztán meglehetősen lehűlt a haragja,
46 VII | társaság előtt.~Most rezzent aztán meg az ifjú: „mit cselekedtem?”~
47 VII | Eldobta a vítőrt a kezéből.~Aztán maga is ledobta az ezüstsisakot
48 VII | aranysisakos Wammánának.~A Mentor aztán felvilágosítá a védencét,
49 VIII | se csináljon ütést.~Hanem aztán valamennyi esélyeit a l’
50 VIII | Manill! – mondá György; s aztán nem nézett többé máshova,
51 VIII | játék „remis” marad.~Most aztán futhat József, amerre utat
52 VIII | szerint nevetni.~Ekkor lesz aztán belőle az igaz Méte! Az
53 VIII | rablója nyakát szelídeden, s aztán a tenyerének egy összeszorításával
54 VIII | megtalálva, azt félrehúzta, s aztán kinyitá az ajtót.~A tulsó
55 VIII | mikor elment mellette, s aztán mindegyik azt mondá magában:
56 VIII(2)| csábítaná el. El is vették aztán Dániel próféta ítélete nyomán
57 IX | jobbját a kardjával. Erre aztán az egész környék lángra
58 IX | püspökhöz nevelésbe. Mikor aztán Ferenc Lipót a felesége
59 IX | ördög.~– Kergesd a pokolba. Aztán itass meg.~Péter egy egész
60 IX | kijózanodott.~A Péter óbégatására aztán bejött Wammána.~Arra felhagyott
61 IX | át a zecchinókat. Akkor aztán a részeg ember logikájával
62 IX | Péter – mondta Wammána. – Aztán a szakács készítse el a
63 IX | fogja ölni testét-lelkét.~Aztán eljött a borbély, levágta
64 X | mindenféle nemzetbeli szépségek aztán a saját nemzeti mulatságaikat
65 X | átszúrja. E gyors dörzsöléstől aztán a foszfornak meg kellett
66 X | névjegyet a kard hegyéről, s aztán a saját kártyáját nyújtá
67 X | egyenesedett ki a lovag, de akkor aztán a fejét hátrahajtva, az
68 X | keresztben átfonva, onnantul aztán fel a csípőig halvány rózsaszín
69 X | nehéz atlasznál, s ahol aztán a páncél árulkodni kezd,
70 X | tekintettel megláthassa, s akkor aztán igazán nem volt vele tisztában,
71 X | lelkébe mind a két szemével.~S aztán mikor elkezdődött a quadrille,
72 X | elfoglalt hölggyel, s akkor aztán elébb az egyik colonne csinálja
73 X | még a turbánját sem, akkor aztán visszafordulva vágott a
74 X | a markolatáig hajlott, s aztán úgy is maradt, minthogy
75 X | visszarántani a lovát, mely aztán nagyot ágaskodott s kiugrott
76 X | férfiak vivátot kiáltottak rá.~Aztán következett Giorgio: ő meg
77 X | találta el szépen. Ekkor aztán a hölgyek is vivátoztak.~
78 X | nyeregfogantyúból kiemelni segítse s aztán a földre lebocsássa.~Az
79 X | a jobb lábát a földig, s aztán a jobb kezét nyújtá neki,
80 X | volt, aki halálra ítélt. Én aztán apelláltam, fel a királynémhoz.~–
81 1 | több volt a kívánatosnál. Aztán eladnivalójuk sem igen volt
82 1 | összeterelni; de hát még aztán mikor a harmadik elõjön
83 1 | borravalót a csikós.~Ekkor aztán kedve támadt ezt a helyzetet
84 1 | ez a bécsi nép!~Egyszer aztán azt kérdezte tõle valami
85 1 | volt az sok Bécsben): „hát aztán a bácsi, nem fél ott kinn
86 1 | kifésültetni a fehérítõ púdert, s aztán nemzeti jellegû hajfonatokká
87 1 | tudták eltalálni.~Lodoiszka aztán mutatta nekik szájával,
88 1 | jelenti, hogy rézkondér. Ekkor aztán Giorgio próbálkozott meg
89 XII | so und so” megérkezett, s aztán belépett a terembe egy-egy
90 XII | viselkedést kipraktikázni.~Aztán semmi mázolás az arcokon!~
91 XII | Anais”, a Potifárné; meg aztán „Delila”, „Bethsába” és „
92 XII | pattant fel Giorgio. Aztán a szájára csapta a tenyerét. –
93 XII | arcul legyinté.~Giorgio aztán irigységtől felbőszülve
94 XII | fel van tálalva.~Ekkor aztán Giorgiónak kellett Lodoiszka
95 XII | nem hagyta magát megfogni.~Aztán még Lodoiszka is bemártotta.
96 XII | levágott göndör tincset.~Azokat aztán arab mézgával odaragasztotta
97 XII | ragasztott hajcsipetnek. Most már aztán tökéletes nyalka hajdú volt.~–
98 XII | odarohantam a vívók közé, s akkor aztán négy kard helyett öt csattogott
99 XII | alabárdjaikkal és lámpásaikkal. Erre aztán az egész verekedő kompánia
100 XII | őt jó Fülöpnek? Giuseppe aztán elmondta neki az apokrif
101 XII | hatalom, mint a kancellár. Aztán oltalomlevelük van Mercytől,
102 XII | hirtelen lóra ültetik, s akkor aztán az egész szilaj ménest maguk
103 XIII | mindig nagy volt a respektus. Aztán markotányosnéjuk is van.~
104 XIII | ahol a gúnyáikat tartják), aztán meg nádkévékből „vasalót”,
105 XIII | vissza nem felesel.~Hát még aztán maga a számadó csikós! Az
106 XIII | hozzám, ahhoz igaz vagyok. Aztán azt a magyar szót se erőtessük,
107 XIII | ugráltok, ti ostobák!). Azok aztán megszontyolodva hasrafeküdtek.
108 XIII | valamit mormogott is hozzá, s aztán felnézett az arcába s elkezdett
109 XIII | parancsszót a gazda.~Erre aztán a Bodri felcihelődött, s
110 XIII | kiált rá a gazda. Erre aztán elkussad, de még sokáig
111 XIII | kínálja, hogy vakarja meg; aztán leheveredik a földre, hanyatt
112 XIII | oldalrul a másikra fordul; aztán megint talpra ugrik, megrázza
113 XIII | akarna neki nyújtani, s mikor aztán az ifjú lehajol hozzá, hogy
114 XIII | másikat nyalja meg, s akkor aztán elkezd táncolni, csaholni.
115 XIII | Megjött a mi urunk!”, s aztán körben forogva táncol, csahol,
116 XIII | szép sugártermetű ifjút. Aztán hátrafordul. Nem szabad
117 XIII | vezesse a ménest.~Mikor aztán mind együtt vannak, a komondorok
118 XIII | kiált oda: „G. S.”.~Amint aztán sebesen a vágtató ménes
119 XIII | is volt tüzesítve.~Ekkor aztán a három csikós egy perc
120 XIII | hörgött keservesen.~Akkor aztán fel hagyták állni, s megitatták
121 XIII | hozzá volna nőve. Ekkor aztán más furfangot talált ki, –
122 XIII | ingújjak, gatyaszárak. Akkor aztán egyszerre rögtön megállt
123 XIII | ilyen cselfogással. Most aztán a sarkantyú ösztökélte tovább
124 XIII | porát sem láthatták.~Mikor aztán megint visszatérni látták,
125 XIII | süvegét a csikó fejére, attul aztán ez is felhagyott a rossz
126 XIII | letenni az én százam ellen. Aztán jöhetnek rám ketten, hárman.~–
127 XV | hogy „Flaschenträger”.~Aztán a nép napján minden bolondság
128 XV | járó-kelő dalárok.~Hanem aztán minden kívánnivalót felülmúltak
129 XV | mindvalamennyin túltett aztán a hernalsi kertészek „Eselsritt”-
130 XV(2) | körmenetek” (netek körme!), hanem aztán nem is prosecciók ezek már! ~
131 XV | a Fleischmarktnak, ahol aztán megrekedt az egész kocsisor.
132 XV | rekompenzációt fizetett. Ennélfogva aztán permanens volt a színházi
133 XVI | kondítja az éjfélt. Akkor aztán egyszerre vége szakad a
134 XVI | a hátát az urának, erre aztán engedelmeskedett a jámbor.
135 XVI | királyvérnek? Megmagyarázták aztán neki, hogy Scarron poétának
136 XVI | legszebb özvegyasszonynak! És aztán visszatérni Bethuliába a
137 XVI | fejét.~Judit személyesítője aztán elmondá, hogy Holofernes
138 XVI | papiruszlevelet teleírtak vele.~Én aztán egy délután meghívtam magamhoz
139 XVI | megszorítá a kezét titokban, s aztán rákezdte, könnyelműen odadűlve
140 XVI | tenyerével a száját.~Erre aztán Koleikháb felfortyant.~–
141 XVII | volt téve.~A világossággal aztán a dévaj kedv is visszatért,
142 XVII | szemeivel, vérpiros ajkaival. Aztán meg egy, a turbántekercs
143 XVII | beleakad a hajzatába. Akkor aztán elfogja azt, s kegyetlen
144 XVII | legyőzhetlen erejének titkát. Akkor aztán jön a végzetes olló, mely
145 XVIII | alatt.~A mámorító csókok! – Aztán a borzalom, hogy egy embert
146 XVIII | bástyára vezető lépcsőn. Onnan aztán, hátra sem tekintve, berohant
147 XVIII | mindenfelől: „fogjátok el!”~Amint aztán egy tágas utcába kijutott,
148 XVIII | az akonájárul ittak.~És aztán dalolták hozzá, rikácsoló
149 XVIII | Ezeket a deposszedáltakat aztán a városon kívül elsíralták
150 XVIII | a vad lovak vannak.~Ezen aztán ez egész társaság röhögött.~
151 XVIII | Meglett a kívánsága.~Akkor aztán feltartotta magasra a tenyerébe
152 XVIII | Flórával, Kammesierer.~A fickó aztán úgy tartotta a kezében magasra
153 XVIII | Rákóczy! a király fia!~Arra aztán a kulcsár is nevetésre fogta
154 XVIII | a trittlingre a dolgot! Aztán csak mindig a nyomomban
155 XIX | tolvajkulcsokkal remekelnek, akik aztán kecskelábbal törik fel a
156 XIX | általános munkát.~Estére aztán, az angelus elhangzása után
157 XIX | becsukatják magukat, s aztán felnyitogatják a szentségtartókat,
158 XIX | elárulta. Nyakon csípték. Aztán kikötötték a pellengérre.
159 XIX | azon bevezette Györgyöt. Aztán keresztül-kasul hurcolta
160 XIX | lépcsőkön keresztül, míg egyszer aztán egy olyan udvarba jutottak,
161 XIX | most eressz le engemet, aztán szállj le utánam.~György
162 XIX | fáról szakítottak volna. Aztán meg a Mirikló.10 Hol van
163 XIX | kezeit a Sosojéból.~Ekkor aztán maga a vajda ugrott oda
164 XIX | a fogával harapja el, s aztán a phéna a két kezével tömi
165 XIX | felkapjanak azokra a lovakra, aztán az apámmal együtt engemet,
166 XIX | Mindenki rágyújtott, s akkor aztán lehetett csendesen tanácskozni
167 XIX | petárdát sütnek el az utcán, s aztán felgyújtják a vásári bódékat,
168 XIX | szekeréről a Csercsent, s azzal aztán „usgye fore!” amerre nincs
169 XIX | eresztett ki a száján. A Mirikló aztán ezt a füstöt megint a piros
170 XIX | csókolj kezet a dádédnak, aztán eredj alunni, a phénád majd
171 XIX | mindennapi kenyerünket ma”.)~Aztán vetett neki ágyat bundábul
172 XIX | kemencébe. Oda lefektette.~Aztán maga is mellé feküdt.~Hiszen
173 XX | világítottak a sötétben.~S aztán, hogy a rossz gyermek nem
174 XX | neked! Molsamer!~Egyszer aztán vége lett a kínordításnak.~
175 XX | csavargók értettek.~Egyszer aztán azt kérdé a Malach:~– Hol
176 XX | Ácsi! – szólt a Malach. S aztán csendes, halk hangon beszélt
177 XX | jelmezében jött ide.)~Akkor aztán a leány kinyújtózta magát,
178 XX | phrálját. Ez volt a jó reggelt. Aztán meg egy korty alamázia.~–
179 XX | szidta, átkozta őket. Egyszer aztán azt mondta: „hogy a devla
180 XX | egyszerre minden ember.~– Hát aztán mit csináltak vele? Megölték?~–
181 XX | oda arra a keresztvasra, s aztán a bajuszát, meg a szakállát
182 XX | fejét, lehúzták a bőrét, s aztán a nyúzott medvét felakasztották
183 XX | hentesnek az ajtajára. Akkor aztán nagy lármát csaptak, hogy
184 XX | a lovak megsántulnak, s aztán a Csercsent kiszabadítják:
185 XX | egyik.” „Ez a kisebb.” Akkor aztán mikor megérkezik a szekér
186 XX | alig volt látható, mikor aztán abba a fénykörbe belelépett,
187 XX | édessége együtt volt.~Egyszer aztán, mintha véletlenből, ügyetlenségből
188 XX | virágok szétszóródtak.~Azokat aztán egyenkint felszedegette,
189 XX | egy koszorút fonva. Mikor aztán az a koszorú készen volt,
190 XX | feje körül fonta.~Akkor aztán nekiszilajult a legörjöngőbb
191 XX | mint egy kinyílt virág.~S aztán a tánc végeztével odaomlott
192 XX | kell teneked elveszned?~S aztán végigcsókolta, a szemein
193 XX | elkezdve a lába hegyéig. Akkor aztán felöltöztette a diákgúnyába.
194 XX | szépen féloldalra nyomva.~Aztán elvezette a csapóajtóig,
195 XXI | azt kőzáporral fogadták, s aztán nagy üvöltéssel rohantak
196 XXI | pincékbe, a kerítések mögé. Aztán megint elöl kezdték.~– Neked
197 XXI | felemelni a szemeit – és akiről aztán megtudta, hogy ez az ő édestestvére:
198 XXI | lókötő. Fussatok innen!~Erre aztán futott az egész gyülekezet,
199 XXI | Herrgott! Serenissime! Ez aztán az ostoba szerencse! – Ön
200 XXI | serenissime – mondá a tiszt, s aztán üljön fel egy lóra, s csatlakozzék
201 XXII | kezével; arra csend lett, s aztán három ujjával az ifjúra
202 XXIII | Péterrel a két nevet, s aztán azt mondá neki, hogy ha
203 XXIV | orgiákat, a karusszeleket; – aztán meg a koldusok csodatanyáját;
204 XXIV | ivóvízzel ellátni magát. Mikor aztán Olaszországnak végét érte,
205 XXIV | villámokkal.~A csendesebb napokon aztán, mikor a Péter a rendes
206 XXIV | misztériumait? Amely felfedezésért aztán a király Györgyöt ily fényesen
207 XXV | anyja német hercegnő volt. Aztán az útitársa, a Künzli Péter
208 XXV | leszedéséből áll; amelyet aztán zsákokban szállítanak el
209 XXV | kifizette neki az apanázsát, s aztán a tizenkét fegyveres zaffo
210 XXV | ormait eléri az út, ott aztán egyszerre megnyílik az igazi
211 XXV | álmodni, még tovább álmodni, s aztán végképp elaludni.~A messinai
212 XXV | egy nagy lapos kővel, s aztán meregetik kobakkal, amíg
213 XXV | nem!~Signore Bonaventura aztán olyan szépen elmagyarázta
214 XXV | felnyergeltetett a bérlő, s aztán azokon folytatták a sétát
215 XXV | meg méhsert ivott, hogy aztán elfeküdt tőle, úgy összehúzódva,
216 XXV | mindennapi mulatság.~Amint aztán a nap eltűnik a hegyek mögé,
217 XXV | mennyezetet gyékényből, akkor aztán a folytonos bizsergésből
218 XXV | erdőnek zsiványt fogni.~Arra aztán nemsokára keletkezett a
219 XXV | van ott.~Rövid idő múlva aztán tömeges lépések hangja hallatszott
220 XXV | váltott halkan a bérlővel, s aztán kiválasztott még két rablót
221 XXV | Szíves örömmel.~– Ezért aztán az önök részéről azt a viszontszolgálatot
222 XXV | azt a száz scudit. Azok aztán majd rendelnek ön mellé
223 XXV | meg a barátoknak. Akkor aztán minden utat nyitva fog maga
224 XXV | átadta Györgynek.~Akkor aztán szép egyetértésben lementek
225 XXV | kedélyes malandrinikról, aztán meg arról a jó alkuról,
226 XXV | várost: az Catania. Ott majd aztán megtudja, hogy merre van
227 XXV | magához vette a levelet.~Aztán papot hivatott, az meggyóntatta
228 XXV | ormát borító jégtömeg, s aztán ez a két folyam rohant egymásra!
229 XXV | azt megtölté színültig. Aztán mind a ketten elpihentek,
230 XXVI | Elvezetlek, ahogy kívánod.~És aztán a kalauz segélyével levezette
231 XXVI | belegöngyölte azt a levélbe, s aztán levelestül együtt belehajítá
232 XXVI | lángot nem vetett.~Ekkor aztán György felegyenesedett,
233 XXVI | az arcát, karjait hóval. Aztán, hogy magához kezdett térni,
234 XXVI | bérelni a jégszállításra – és aztán a jégkereskedésnek az egész
235 XXVII | öszvérének a tájismeretére. Az aztán vitte őt a saját hajlandóságai
236 XXVII | piramisok megmászásánál.~Aztán az egész egyenes vonalú
237 XXVII | kerítés párkányán, mely aztán egész hosszában tele van
238 XXVII | azzal a nedves muszlinnal. Aztán egy percig bámultak egymásra
239 XXVII | egymásra mind a ketten; aztán pedig elkezdtek kacagni,
240 XXVII | én Abrekhem vagy!~Többet aztán nem mondtak egymásnak. Egyik
241 XXVII | övet kötött a derekára.~Aztán felkapta a két karjára Györgyöt,
242 XXVII | Hogy nevettem rajtad! És aztán haragudtam is rád! Hisz
243 XXVII | benyomni a hegyével; – de aztán csak eldobta a kezéből,
244 XXVII | marchese az én bátyám. S aztán sietett, hogy fussak onnan
245 XXVII | tette a följelentést, s aztán neked engedte át a jutalmat,
246 XXVIII | megkapjátok a pénzeteket, s aztán lesz minden elég.~– Kitől
247 XXVIII | s a háta mögé dobta, s aztán fél kézzel megkapta a kecskebőrénél
248 XXVIII | cím megtette a hatását. Aztán meg Györgynek a két hatalmas
249 XXVIII | utánuk Satturno bátya.~Akkor aztán csak négyen maradtak a házban.~–
250 XXVIII | házassági szerződésben.~Akkor aztán következett, hogy a vőlegény
251 XXVIII | dörmögé Satturno.~Akkor aztán sietett kezet szorítani
252 XXVIII | felszalad előle a háztetőre; aztán elbújik a pincébe, bemenekül
253 XXVIII | majd fölszedlek.~Most már aztán Giorgio volt az, aki nem
254 XXIX | meg a hulló forrásvíz: aztán meg a hulló csókok. Mi kell
255 XXIX | földön fekve összeölelkeznek, aztán legurulnak a pázsitos lejtőn;
256 XXIX | falhoz.~A másik percben aztán ő hengergette vissza a túlsó
257 XXIX | el a holdat az égről?~– Aztán meg a csillagokat?~Azért
258 XXIX | fény tűzveres volt.~Egyszer aztán megszólalt az, aki ezt a
259 XXIX | aláomló víz fekete volt.~És aztán elkezdett hullani valami
260 XXIX | arcát a csókjaikkal.~Akkor aztán nem féltek többé.~Amint
261 XXIX | van hát nekik szánva?~És aztán közben elmondták egymásnak,
262 XXIX | leestek a kút mellé. Akkor aztán csak úgy is maradtak. Jó
263 XXIX | gördülése ez, jól hallom.~Amint aztán felemelték a fejüket a földről,
264 XXIX | kapjatok fel a corricoloba; aztán siessünk Taormina felé.~
265 XXIX | feszítse ki a vitorláit, s aztán induljon Isten hírével,
266 XXIX | kémeid nyomodat vesztették, s aztán elvitorlázol oda, ahol dicső
267 XXIX | egy napra! Fuss innen! És aztán végezd el, amire a sors
268 XXIX | valamit kérdeztél tőlem? Aztán megint, hogy nem tudtam
269 XXIX | nem értette György.~Végre aztán a sírást kacagással keverve
270 XXIX | kenyeres pajtását.~Mikor aztán Oloferno kiegyenesíté előtte
271 XXIX | akkor ráismert.~És akkor aztán a nyakába borult.~– Én vagyok
272 XXX | mindenét a szerelemért, s aztán feláldozza a szerelmét a
273 XXX | gyújtani a lángot: égett az aztán magátul is. Volt olaja elég
274 XXX | s előretoppannak, akkor aztán lemerítik az evezőt lapjával
275 XXX | a tengeri légtől. Hanem aztán táplálékot eleget kapnak.
276 XXX | a szeméből.~Hanem akkor aztán azt látta, hogy Pelargus
277 XXX | Szívem csak érted dobog.~S aztán még komorabban folytatja:~
278 XXX | mint az írás.~Pelargus aztán elmondta neki németül a
279 XXX | gályarabok nevetnek is!~S aztán a sipkájukat tarták fel
280 XXX | beledobáljuk a tengerbe. Aztán leverjük a gályaraboknak
281 XXX | fegyvereivel, mikor azok alusznak, aztán felkoncoljuk a hajóőrséget:
282 XXX | kísérőjét pedig muteszerifnak.~Aztán felbontá előttük a csomagot.
283 XXX | ajándékul.~Attul kezdve aztán a hajóskapitány nagyon beszédes
284 XXX | Györggyel egyedül maradt.~S aztán egész az Aranyszarv-öbölig
285 XXX | hozott.~Annak az olvastára aztán a kapitány megint kevés
286 XXXI | Erdélyország fejedelmének? Aztán a balvégzet csapásait, a
287 XXXI | Sok benne az „e” hangzó; aztán meg az a „nak-nek-nék!”~
288 XXXI | hogy „edés átyam”.~Hanem aztán mégiscsak azt mondta Pelargusnak,
289 XXXI | igazad van”.~A Dardanelláknál aztán Pelargus kiszállt az ázsiai
290 XXXI | a kormány élén.~Egyszer aztán csak véget ért az unalmas
291 XXXI | emberi lények hát?~Mikor aztán a kőpart lépcsőzetéig eljutott
292 XXXI | kalpagját. Ez a fejedelem. S aztán kiválva a társaság közül,
293 XXXI | csókolt meg utoljára. Most aztán kivette belőle a magáét,
294 XXXII | apa a fiának az orcáját, s aztán végighúzogatva a szakállát,
295 XXXII | magukra hagyta őket.~Mikor aztán senki sem látta őket, akkor
296 XXXII | de csak a füléig, azontúl aztán látható volt a szép szattyánszínű
297 XXXII | anyósa kérdezi.~Az anyós aztán megfelelt a kérdésre a menye
298 XXXII | házaik küszöbére, akiktől aztán az idegen vándornak elment
299 XXXII | további szemlélődéstől.~Mikor aztán a herceget teljesen ekvipálták,
300 XXXII | csak két dobszó járul.~Még aztán öt óra tájon ismét háromszor
301 XXXII | szökik fel a levegőben, s aztán bukfencet vet, s elterül
302 XXXII | lovászainak az őrizetére bízták. Aztán az egész társaság csatárláncot
303 XXXII | orrontja meg a puskaszagot; aztán ahány vadat a belsők elhibáznak,
304 XXXII | lépésnyire Györgytől, s aztán futott, ahogy csak tudott.~
305 XXXII | segítek rajta – monda Mikes, s aztán megmutatta Györgynek, hogyan
306 XXXII | nyulat hagytam futni.~Akkor aztán kebléhez ölelte a fejedelem
307 XXXII | vadászhatnék!”~A magyar főurak aztán mind felékesíték a süvegeiket
308 XXXIII | még érthetetlenebbek. – Aztán sehol egy női arc. Bárha
309 XXXIII | Szent István király napján) aztán hírül hozá Mikes a hercegnek,
310 XXXIII | lépésnyire a fürdőtótul van aztán egy ponyvával kerített cserényforma,
311 XXXIII | mint a szerecsenek.~Mikor aztán a hölgyek megelégelték a
312 XXXIII | sátoraikhoz.~Ilyen patinával aztán maga Anadyomene se lehet
313 XXXIII | melegen fogja megkapni. Aztán nagy szüksége van rá, hogy
314 XXXIII | Ennyi argumentumok mellett aztán rábírta Mikes a fejedelmet,
315 XXXIV | főzött forró musttal; akkor aztán kanállal eszik a forrót
316 XXXIV | a „kis Zsuzsikát”, hogy aztán nehány hónap múlva azt tegye
317 XXXIV | fájdalmas emlék megújulásánál aztán semmi sem volt természetesebb,
318 XXXIV | szívből kitépettnek!~Erre aztán németül szólalt meg a herceg:~– „
319 XXXIV | meglehetős németséggel; s aztán leülteté az urakat a kerevetre,
320 XXXIV | kezeit.~– Nem tud imádkozni? (Aztán egyszerre a szánalom jelent
321 XXXIV | Szegény kis herceg! Hát aztán mikor valami nagy baja van,
322 XXXIV | vissza lehetett tartani. És aztán el kellett néznie, hogy
323 XXXIV | bibliai Józsefet.~Az meg aztán bosszújában annál többet
324 XXXIV | megajándékozták a cselédeket, s aztán felülének a lovaikra.~Györgynek
325 XXXIV | utána búcsúüdvözletet.~Mikor aztán a szűk utcák elnyelték a
326 XXXIV | Oloferno áldása mellett.~Mikor aztán megint a tengerpartra kijutottak,
327 XXXIV | nagy rettegéstől.~Mikor aztán György herceg visszakerüle,
328 XXXIV | bolondságokat ne cselekedjék!~Akkor aztán még neki állt feljebb! Hogy „
329 XXXIV | özvegy mellé.~Bercsényiné aztán elkezdé halkan, érthető
330 XXXIV | tart naponta a szép özvegy?~Aztán szép illedelmesen visszatértek
331 XXXIV | ismerősök levén).~Nem is ment aztán be a házba, hanem visszafordult.~
332 XXXIV | magyar férjhez ment nők (még aztán sokáig; még e század első
333 XXXIV | nagyot nevet rajta; hanem aztán amin elbeszélve nevet, azt
334 XXXIV | részesíteni, hogy egykor aztán mind a tudományokban, mind
335 XXXIV | vadászkésével leszúrta, s aztán nagy diadallal hozták haza
336 XXXIV | visszanyújtá az atyjának.~S aztán a keblébe nyúlva, elővevé
|