bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | egy módszer: amely azonban már újítás számba ment, s annálfogva
2 I | ifjaknál alkalmaztatott, akik már hazulról hozzák magukkal
3 I | egy kérdést.~– Látott-e már domine comes Georgius de
4 I | A klasszika mitológiából már hallottuk önt felelni. Jupiter
5 I | meg a thymianum diabolit.3~Már az examen alatt megütötte
6 I | arcban; de kifejlett termete már egy daliáé.~Kacagva és pipázva
7 I | át a pipatóriumba, ahol már Péter elkészítette a vágott
8 I | az.~– De a „Métét”?~– Azt már imádja.~– Te! Vígy el engem
9 I(3) | növény, mely azon időkben már a porosz udvarnál nagy kedveltségnek
10 I(3) | Lásd: Kuruc népdal: Jaj már minékünk... Nagy pipájú,
11 I | kőbül.~– No, gyerek! Most már beszéljünk másról. Hát egyéb
12 I | Nem pityergek. Hanem már most akarom, hogy gyere
13 II | benyitott a pipázó ajtaján, már a legénykék el voltak távolítva:
14 II | ládába dobni, de a dohányfüst már nem volt eltüntethető. S
15 II | volt eltüntethető. S az már olyan sűrű felleget képezett,
16 II | telepipázni a szobát?~– Hát már ez nekem így szokásom.~–
17 II | megexaminált Péter most már inasruhában van. Ha a konziliárius
18 II | Jó dohány! Csakhogy ez már volt az abaldóban. De nekem
19 II | küldök belőle – neked. (Már tegezték egymást.)~– Ago
20 II | Sacyt?~– Mi is megloptuk azt már gyermekkorunkban. Aztán
21 II | a szöveget olvasni. – De már írni nem tud.~– De hisz
22 II | sohasem tudakozódik. Az már jól preparálva van. Az már
23 II | már jól preparálva van. Az már megkapta a vakcinációt a
24 II | feleségével való kalandját már én is hallottam.~– De nem
25 II | hazaérkeztére elbújt – no tudod már, hová.~– Egy patikus előtt!~–
26 II | Te ezekkel a levelekkel már eddig is rossz fát tettél
27 II | izenetet valaki élőszóval.~Itt már a büszke öntudat arcát tette
28 II | kérdésre, hogy látott-e már magyar embert?~– Igen. A
29 III | Maistre de Sacy~– Hagyd már abba azt a litániát, spirité!
30 III | pennát, papirost.~Nem kellett már a komédiát játszani előtte.~
31 III | férfiú helybenhagyott, azt már kezébe adhatja egy nevelő
32 III | tapasztalt lelkekre nézve, akik már kereshetjük a kísértetet:
33 IV | akkor veszi észre, mikor már a finom közönség kacagni
34 IV | támaszkodva, amely oldala már csak egyemeletesnek látszott,
35 V | olasz komédia alakja; de már a Hanswurst-színházban csak
36 V | hazakergetni, hogy öltözzék már át a következő szerepéhez.
37 VI | helyen: az is veres volt már a rozsdátul.~– Ez az ember
38 VI | mikor idekerült. Nem viszi már soká. Kikopik belőle a lélegzet.
39 VI | lenni. A 4-bül 5 lett. Azt már nem érte utol az esze, hogy
40 VI | mi volt az a fohász? arra már nem emlékezett.~Úgy nőtt
41 VII | convivák mind ott ültek már az asztal körül, ezüsttányérok
42 VII(1)| fűszerillatú volt; hanem már egy kicsit pondrós. (Sprache
43 VII | játékot.~A kerek asztalt már akkor körülülték a lovagok:
44 VII | is az ő kártyája nyert.~Már ezerhatszáz zecchino állt
45 VII | aranycsomagjaival együtt.~Most aztán már Györgynek gavalléri kötelessége
46 VII | legény.~– Ugyan hagyjatok fel már a hókusz-pókuszaitokkal!
47 VII | bolondot űzzetek. Elég volt már a komédiából. Én meg hagytam
48 VII | szentháromságnak a nevét. Kettőt már megismertem belőle. Ettem
49 VIII | a l’hombre nem is játék már, hanem tudomány. A puszta
50 VIII | fejére azt a kondért; ennek már éppen hetykén válaszolt:~–
51 VIII | denevérnek párja is került: most már ketten cikáztak a fényes
52 VIII | egymásután felhúzódtak, már azalatt elkezdődött a zene.~
53 VIII | figyelmét a kártyái számára.~Már öt játszma volt leküzdve,
54 VIII | alá egy tündéri alak. Ez már nem asszony volt, hanem
55 VIII | szerepben. Csakhogy arra már nem hágy nekik időt Giorgio.~
56 VIII | fiú! Aláírtad te azokat már, kalamus nélkül. Aláírtad
57 VIII | Iskariotes eltávozott már, s a gyűrűdet vissza nem
58 VIII | fiam! Sokan elvesztették már azon a lelküket, hogy a
59 VIII | szemébe?~– De igen. Emlékezem már rá! Azok a zöld színű szemek!
60 VIII | abba a diabolkát), akkorra már üthették bottal a nyomát
61 VIII | ócska épületben csendes volt már minden. Csak a patkányok
62 VIII | magában: hogy „no, most már a vak Sámson ismét lát!” „
63 IX | Hát ez micsoda marotte már megint a kancellártól?~–
64 IX | skandalumot és adósságot csinált már a külföldön, hogy tökéletesen
65 IX | ephemeridessel szolgálhatok, de ezt már csak sub rosa közlöm: az
66 IX | rodostói remete?~– Az most már egészen remete. A híveivel
67 IX | s leült az ágyára.~– Hát már reggel van? Az asztalkáján
68 IX | füléhez tartá és ütteté. – Már hét óra – és mégsem akar
69 IX | mégsem akar virradni.~– Sőt már le is ment a nap. Délutáni
70 X | ünnepélyessége megkívánta.~Ez által már előzetesen megszerezte magának
71 X | kiduzzad. Mintha látta volna már ezt valahol? Talán csak
72 X | Braniszko hercegnő.”~Ez már érthető név. Lengyel úrnő.
73 X | a tündérek fejedelemnője már egyszer ott ült mellette
74 X | hisszük, hogy ígérve van már!~A ceremóniamesternek kellett
75 X | figyelmeztetni, hogy álljon már a sorba, ne bízza a lova
76 X | amazt az arcot látta volna már, ezt a lángveres hajzászlót,
77 X | Magában „párjának” nevezte őt már.~A karusszel remeke volt
78 X | haragjában.~Lovagja, Odenátus már szerencsésebb volt, mert
79 X | így mienk a pályadíj.~– Ez már igaz. De gondolja meg a
80 X | báró úr!~(Wammána megkapta már a bárói diplomát.)~Ezzel
81 X | ugyanaz a mosoly, amit már látott egyszer Giorgio megjelenni.
82 X | koraxot keresni. Ki van már szemelve!~– Vak ember?~–
83 1 | cserény mellett nõtt fel. Már magában az is érdekes látvány
84 1 | hozták. A nevét elfelejtettem már, hanem egy szép dalt tanultam
85 XII | ő éppen rájuk ismert. Ő már látta egyszer az arcaikat
86 XII | a fiatalember zavarát. Ő már tapasztalt róka volt. A
87 XII | banális bókokat mond neki.~Ez már egészen kihozta a sodrábul
88 XII | ragasztott hajcsipetnek. Most már aztán tökéletes nyalka hajdú
89 XII | gazdasszonyom ez idő alatt már kerített dajkát az én kis
90 XII | városba.~Gyakorlatból tudtam már, hogy tíz óra tájon az egész
91 XII | Carlo Giuseppe őrgróf. Volt már szerencsém találkozni a
92 XII | Lorenzo beleegyezik.~– Most már beleegyezik.~– Akkor szent
93 XII | visszajöttek az étkezőbe, már akkor asztalt bontott a
94 XIII | változatos összhangja. „Ott megy már!” – „Ingadozik”. „Most mindjárt
95 XIII | legényeket, akik alig ülnek már a lovaikon, a sok áldomástul.
96 XIII | felköszöntésnek; de olyan rekedt már, hogy a beszédét nem lehet
97 XIII | hebraeusoknak általában.) De már az apácák nem voltak tőle
98 XIII | hosszúk a karjai. Nem fiatal már; de azért az életkorát nehéz
99 XIII | vásárlátogató úri csoportot már közeledtében fogadta az
100 XIII | egyszer megjelentek volna már előtte.~Wammána közbeszólva
101 XIII | tartó morgással. Tudják már a regulát. Mikor a bojtárok
102 XIII | elmennek ürgészni. Ismerik már a színdarabot; nagy felvonásköz
103 XIII | odahúzza magához a lovat. Annak már akkor az egész teste reszket,
104 XIII | billog szív alakú volt. Már meg is volt tüzesítve.~Ekkor
105 XIII | megint visszatérni látták, már akkor szép rendes ügetésben
106 XIII | az urak elé visszakerült, már akkor úgy engedte magát
107 XIII | nevetve.~– No látod, hogy már van párod! – szólt enyelegve
108 XIII | fülébe pedig odasúgá:~– Van már Koráx.~György is meghallhatta
109 XIV | Minden ereiben ott volt már a nosztalgia előláza. –
110 XV(2) | Ezeket ugyan a magyarok most már úgy híják, hogy „körmenetek” (
111 XV(2) | aztán nem is prosecciók ezek már! ~J. M.~
112 XVI | nem volt arra való. – Ez már képtelenné volt téve. Gyermekkorában
113 XVI | Gyermekkorában jóllakott már az élet minden gyönyöreivel.
114 XVI | szép szemek.~Ezt is ragadta már magával ugyanaz a forgatag,
115 XVI | két incselkedő bírót. Most már értjük a synaphaeiat.3 Csakhogy
116 XVI | annak a szemeibe.~Az ifjú már nem volt ezen a világon:
117 XVI | hallotta, a szemeket nem látta már, csak a tüzét érezte mind
118 XVI | emberek hőrögetnek.~– No de már urak, asszonyságok! Köszönöm
119 XVII | hogy az csattogott.~Hiába! már meghallották, s odalenn
120 XVII | Delila áldozatokat hoz. Már tudniillik az a kánaánbeli
121 XVII | el minden idegét. Látta már, hogy mit akarnak tenni
122 XVII | villámperc alatt.~Most érté már, hogy mi jelentése van ennek
123 XVII | van ennek a szónak:~„Van már korax!”~A kimúlt vak Sámson
124 XVII | szegte volna.~Wammána kardja már kétszer döfött el a semmibe
125 XVII | csókjaival.~Sámson vette észre már a gonosz szándékot.~– Hohó!
126 XVII | ellenféllel szemben: Abrekh már közeledni hallá a lábdobogását.
127 XVII | asszonyért itt?~György futott már. Az ablak csörömpölt, amint
128 XVIII | Katzensteg’! Mikor jutok már fel a tetejére?”~Azt képzelte,
129 XVIII | katakombáiból, minthogy már nagyon megteltek, takarították
130 XVIII | markában. A koponyának nincs már arra szüksége.~Egyik legény
131 XVIII | Christina? Az is elmúlt már. Igazat kell mondani becsületes
132 XVIII | szekérnek. A tulsó parton már puszta tér volt, s ágyúlövésnyi
133 XIX | szerető”.~Meg is érdemelte.~Már csak mi is maradjunk ennél
134 XIX | társadalom megvolt régen, s már két századdal előbb megvolt
135 XIX | országos vásárban. Nem volt már koldusjelmez látható. Divatos
136 XIX | a muzsikusok nem voltak már vakok s a táncosok nem voltak
137 XIX | sírásók a sereghajtók lehettek már. (Éjfél után járt az idő.)
138 XIX | a másvilágra. Nem maradt már csak a phrálod a „Csercsen”.9
139 XIX | phrálod.~A Mirikló azonban már elhagyta a vidám társaságot,
140 XIX | Úgy nyafog.~– No mi kell már? Nem táncolok többet! Az
141 XIX | odajöttek a hátuk mögé, s most már az ő fülükbe húzták a nótát,
142 XIX | gyorsan ítélnek. A Csercsen már ott van a siralomházban,
143 XIX | vigyori pofát látta volna már valahol.) – Ninini! Nem
144 XIX | kaptok egy lovat.~– Hagyd el már! – csitítá a társaságot
145 XIX | szegény rajkó. Azt sem tudja már, hogy fiú-e, vagy leány!
146 XIX | fiú-e, vagy leány! Eredj már aludni te rákló.20 Nem kell
147 XIX | öblös tajtékpipája, s mikor már nagy a haddelhadd a tisztelt
148 XX | csoszogások megszűntek.~– No már most kijöhetsz. Mind elmentek –
149 XX | Minden kavarodás el van már csinálva. A mi fajtánk maga
150 XX | diákok gyülekeznek. Téged már ismernek. Láttak a lovasjátékban.
151 XX | nem volt benne méreg. De már akkor későn lesz. Te nem
152 XX | világba, ahogy most vagy. Ma már nincs maskarák napja. Ebben
153 XXI | ellegyeskedtél a Miriklóval! Már hallani a minoriták kis
154 XXI | jutnak. Az utcák tele voltak már rakoncátlan csőcselékkel,
155 XXI | Itt olyan sűrűn verődött már össze a tömeg, hogy egyik
156 XXI | Statim erit!”~Egy diák már kapott a dulakodás közben
157 XXI | felemelték Györgyöt a vállaikra, már akkor piros toll lengett
158 XXI | jelenté, hogy közeledik már a szomorú menet. A vásártérről
159 XXI | serenissimének?~– Hát hiszen már nyilvános titok, hogy marchese
160 XXI | fia.~György most kezdett már igazán megzavarodni.~Hát
161 XXII | felette ajánlanak s kit már gyermekkorától fogva felséges
162 XXII | után sem!~Pedig odatették már a kezébe a huszonnégy pergamenlapra
163 XXII | pecsétes levelet vett elő. Ezt már a palástja zsebéből.~– És
164 XXIV | amért Máltát érintette, ami már a Kelethez tartozik.~Györgynek
165 XXIV | erre, melynek legjobb hívei már áldozatul estek. Aggódik
166 XXIV | hozzád, én Istenem, miután már annyi évekig szólottam az
167 XXIV | szelleme mindezt nem fogadja már be.~Idilli önelenyésztetés!
168 XXIV | pergamen sem elég bizonyíték már! Hátha falzum? S ilyen pergamen
169 XXIV | De testileg beteg volt már.~Már ifjan öreg volt. Egész
170 XXIV | testileg beteg volt már.~Már ifjan öreg volt. Egész életszervezetét
171 XXIV | szerepre felavatta.~Neki már tudnia kellett azt, hogy
172 XXIV | szem is a kezünkben volt már, de kiejtettük belőle.~Talán
173 XXIV | címével. (Hányadik címe ez már!) György kezébe bocsatja
174 XXV | alkirály azóta megkapta már, Olaszországon keresztül,
175 XXV | Búzatermeléssel ugyan ott már nem foglalkoznak; gyapotot
176 XXV | tulajdonosai sem használták már régóta, hanem odalenn laktak
177 XXV | Giunchi völgy birtokosa már meghalt, a Del Contrasto
178 XXV | ellene. Csakhogy az, amelyik már meghalt, veszedelmesebb:
179 XXV | között az a legszebb, ami már rom.~Bécs után Messina!~
180 XXV | göngyölődik; a sziklaoldalakat már csak az őszbe csavarodó
181 XXV | egészségesebb mulatság, s ha már éppen szép kilátást akar
182 XXV | de az is régen kipusztult már innen. Nem ismernek itt
183 XXV | mellvédhez vezető lépcsők már össze-vissza voltak düledezve.
184 XXV | álltak.~A kastélynak nem volt már sem ajtaja, sem az ablakain
185 XXV | urak voltak!”~Az utódjaik már nem bírták a monumentális
186 XXV | tengerbe ereszti alá. Ma már úgy híják, hogy Ponte di
187 XXV | villához, ott várt rájuk már a halleves, meg a tatárkakása,
188 XXV | bort és poharakat.~– No ez már okos gondolat.~A rablók
189 XXV | tetszett ez az utasítás, s már erre csakugyan nagyot ittak.~–
190 XXV | a jövedelemből.~– No ez már nemesemberhez illő beszéd.~–
191 XXV | összehúzták a beleit. A szolgáló már reszelt tormát rakott a
192 XXV | környékben kalandozni. Nem jártak már a sarkában a zaffók.~Útközben
193 XXV | írás. Magáról tudta, hogy már arra is nagy elszántság
194 XXV | tedescónak beharangoztak. Az már delíriumban van, s nagy
195 XXV | félrebeszélt. Nem ismerte már meg a gazdáját. Györgyöt
196 XXV | pecsételve, de a borítékjára már nem volt felírva semmi cím.~
197 XXV | őt egész Taormináig, de már azontúl nem ismerős a vidékkel:
198 XXV | éjszakába. A csillagok vezérei már odafenn ragyognak, s a firmamentum
199 XXV | A fülkékből hiányzanak már az istenszobrok, de szellemeik
200 XXV | Az emberek nem építenek már, hanem az Etna még mindig
201 XXV | részét ölelő lávafolyamág már kihűlt, azon keresztül lehet
202 XXV | fel György előtt! Mintha már valaha, valami nevezetes
203 XXV | hódítók lába alatt. Lakott már itt mindenféle nemzete a
204 XXV | felséges óriás kráterhez. Itt már az örök hó és jég országa
205 XXVI | nagy igyekezettel, mikor már a halál révén küzdött. Ebben
206 XXVI | Ezt a haldokló elmondá. De már a címet nem tudta ráírni
207 XXVI | kancellária szolgálatában, aki már gyermekkorátul azon kezdte
208 XXVI | bilincsnek új meg új nemei. Ő már el van ítélve a születése
209 XXVI | hanyatlóban van mar.~– Kibeszélted már magadat a jéggel? – kérdezé
210 XXVII | csak arra ébredt fel, hogy már lement a nap.~Lehetetlen,
211 XXVII | sziklafalak szorítottak össze. Ott már délután három órakor is
212 XXVII | torlaszánál végződnek. A napvilág már ennek az útnak a fenekét
213 XXVII | ki onnan. Régi dolog az már. Bálám óta mindig, valahányszor
214 XXVII | kötelet elvágják, akkor már két ember kell hozzá, aki
215 XXVII | bemélyed a sziklafalba, ahol már fák nincsenek s ennek a
216 XXVII | rakni, hogy megsüljön.~– Már most látod, ugye, hogy micsoda
217 XXVII | semmit sem tudunk. De én már akkor tudtam azt, hogy szeretlek;
218 XXVII | mint én vagyok? Találhatod már! Levágták annak a haját,
219 XXVII | karmelitanők kolostorába. – No már megint kérdezni akarsz? –
220 XXVII | tudtad, hogy ki vagy, mi már akkor azt mind tudtuk. Minden
221 XXVII | fia. József az öregebb. Az már férfi. Hanem egy baja van.
222 XXVII | rendőrség fel volt lármázva már: az egész Méte-ünnepély
223 XXVII | összetalálkoznál vele! – Hát tudod-e már, mért jöttem én ide? Mégsem
224 XXVII | Szicíliából egyéb; egyedül te. S már most nem börtön nekem ez
225 XXVIII| fog esni. Egérfogóban van már.~– Hát a többiek hol maradtak?~–
226 XXVIII| átkozott görög nem akar már hitelbe adni lisztet; a
227 XXVIII| Mire a füle meghallotta, már a nyelve felelt rá. S ha
228 XXVIII| kincstáratokba deponálok.~De már ekkor mind a két bátya a
229 XXVIII| oszthatna gyónócédulákat.~Jött már a barát. Lehetett hallani
230 XXVIII| szeressék.~– No! A nyakában van már a princnek a gúzs! – monda
231 XXVIII| én majd fölszedlek.~Most már aztán Giorgio volt az, aki
232 XXVIII| megmondom neked egyszer; – de már akkor sírni fogok.~
233 XXIX | elpárolt víz a pinceodúban. Itt már fel van találva a gőzfűtés.~
234 XXIX | ellenállt. Akik azt építették, már akkor számításba vették,
235 XXIX | előre.~S a hamueső kezdett már borsó nagyságú kősalakkal
236 XXIX | visz.~– Az úton vagyunk már! – rebegé György – ne félj,
237 XXIX | hamutalaj végetért, ott már Io leszállhatott György
238 XXIX | Ez pedig közelebb jön.~Már odaért a kút elé. A szamarak
239 XXIX | gesztenyeerdők közé, ahol már kevesebb volt a veszély.~
240 XXIX | egyet-egyet mordult; de azt már megszoktuk. Hogyan sejtetted
241 XXIX | van itt jég?~Io értette már ezt.~– Hát nem érzed, hogy
242 XXIX | út legmagasabb pontjára, már akkor virradni kezdett.~
243 XXIX | vele, meg én is.~– A hajó már meg van terhelve az egész
244 XXIX | elvigyen magával.~Ezen meg már éppen nagyot nevetett György.~–
245 XXIX | Sztambulban.~– Hát elfelejtetted már, amit nekem mondtál odafenn
246 XXIX | Bizony nem emlékszem már semmire.~– Mikor választ
247 XXIX | voltam keseredve. De most már nem tartom ezt a szigetet
248 XXIX | az én kis feleségem. Most már boldog ember vagyok, s csókolom
249 XXIX | haragban. Egészen itthon vagyok már. Eszemben sincs, hogy innen
250 XXIX | elszökjem.~Páter Oloferno most már kemény hangnyomattal szólt.~–
251 XXIX | Oloferno?~Io mosolygott, de már a szemeiben ott ragyogtak
252 XXIX | hogy miért nevettem: de már akkor sírni fogok.”~Zokogott
253 XXIX | akkor sírni fogok.”~Zokogott már.~Ekkor meg azt nem értette
254 XXX | Alkonyatra nem látszott már belőle egyéb, mint az Etna.
255 XXX | haza!~Mire az éj leszállt, már akkor a láthatáron csak
256 XXX | szabadságért. Megértette már, hogy azért, hogy egy egész
257 XXX | öltözetük. Hozzá vannak már edzve a tengeri légtől.
258 XXX | György ragadtatva.~Most már követelte Pelargustól, hogy
259 XXX | Mondd el, hercegem.~– Én már alig bírok magammal, hogy
260 XXX | zsarnokaiktól el vannak nyomva. S te már úgy beletüzeltél engem a
261 XXX | érzi? Ezek a gályarabok itt már egészen hozzászoktak a maguk
262 XXX | éreznek többé. Húsz éve már, hogy itt ülnek. „Minek
263 XXX | Minek mennénk mi a hazánkba már vissza? Feleségünk rég férjhez
264 XXX | Itt pedig összeszoktunk már, mind jó ismerősök vagyunk,
265 XXX | megszabadítójukra. Érted-e már?~– Teljesen értem. A megszokott
266 XXX | ezek a magyarok, megszokták már a gályapadot, az evezőlapátot;
267 XXX | evezőlapátot; mert húsz éve már, hogy itten ülnek. De hát
268 XXXI | anyaarcra is csak úgy emlékezett már György, mint egy álomképre.)~–
269 XXXI | Fekete-tenger partján, ahol már az atyja és a többi magyar
270 XXXI | kedves vendég elé, akiről már a több nap előtt megérkezett
271 XXXI | közelebb hozta a parthoz. Már láthatta az embercsoportokat.
272 XXXI | láthatta az embercsoportokat. Már észlelhette, hogy különféle
273 XXXI | azok bizonyosan a magyarok.~Már az arcaikat is láthatta.
274 XXXI | összefolyik, az is szürke már. – És György még nem látott
275 XXXII | meg akarta mutatni, hogy ő már nem egészen ismeretlen,
276 XXXII | Mit csinál Bercsényi?~– Az már nyugszik az Úrban. Múlt
277 XXXII | felöltözött.~A második szónál már együtt voltak a tornácban
278 XXXII | szattyán saruk végett azonban már a török fertályba kellett
279 XXXII | palotája környékén.~– De már erre ugyan siessünk! – mondta
280 XXXII | mondta Mikes. – Mert most már ebédre dobolnak. S ahhoz
281 XXXII | oroszlánok és a tigrisek. Látott már olyant a bécsi császári
282 XXXII | párducokkal viaskodott. Már viselte is azt a párduckacagányt,
283 XXXII | oroszlánra.~– Oroszlánra! – De már ennél a szónál le kellett
284 XXXII | élettől elpuhult legényke, aki már a lovaglástul is kifáradt,
285 XXXII | pihenni.~Jó delelőn állt már a nap, mikor a vadásztársaság
286 XXXIII| Mikesnek.)~Pelargus elmondta már, hogy György minő paradicsomi
287 XXXIII| György el sem mosolyodott már erre az érzékizgató biztatásra.
288 XXXIII| küldöttek előre sátorokat, amik már készen vártak rájuk. De
289 XXXIII| a fürdéshez elkészülnek, már akkor a tó csaknem tele
290 XXXIII| gyomrába tölthet, annak már nincsen szüksége a Hippokratész
291 XXXIII| és erre alkalmatos urak már elmentek Franciaországba:
292 XXXIV | talán a másik értesítette már az új állapotról Györgyöt
293 XXXIV | Mikes Kelemen bemutatta, már a nyelve hegyén volt, hogy
294 XXXIV | karszéken, feküdni nem bírt már: egyik keze a fejedelem
295 XXXIV | Tudom! Mindent elmondtak már nekem a hercegről. Alig
296 XXXIV | az elébb: „szeretlek”.~De már ez sok volt Mikesnek!~–
297 XXXIV | hogy „ich liebe”; de ha már az az „l” betű is közbeszúródik,
298 XXXIV | figyelmezteté Györgyöt.~– Gondoljunk már a hazatérésre, hercegem.
299 XXXIV | Kelemen ugyancsak zsúrolta már a talpával a padlót. Ideje
300 XXXIV | talpával a padlót. Ideje volna már az elmenetelnek.~Az özvegy
301 XXXIV | mint a pázsit, itt meg már bíborszínű, ni ott a tulsó
302 XXXIV | Bizony vacsorára doboltak már a fejedelem kastélyában,
303 XXXIV | adni a dolgot, minthogy már alunni tért vala. Azon okbul
304 XXXIV | vitorlás-csónakázáshoz! Ez már csak egész szillogizmus!”~
305 XXXIV | megérkezett a kápolnához, már akkor annak nyitva volt
306 XXXIV | nagysüveges és nagyszakállas barát már ott várta az ajtóban; kevéssel
307 XXXIV | síremlékéhez.~Az özvegy már ott volt a márványkő-szarkofág
308 XXXIV | oktatására történik.~Mikor már tizedszer is elrecitálta
309 XXXIV | a szép Zsuzsikának:~– De már most elég lesz, édes lelkem!
310 XXXIV | a térdéről az asszony.~S már akkor másfél éve volt annak,
311 XXXIV | partján száműzetésben élünk, már tíz év óta lakunk itten.
312 XXXIV | Krisztina grófnő; annak már tizenhat esztendeje múlt.
313 XXXIV | Isten hírével!~György másnap már nem a görög kápolnában kereste
314 XXXIV | hanem visszafordult.~Most már bizonyos volt, hogy György
315 XXXIV | szenvedélyét. Reggel korán már lovára vetette magát, s
316 XXXIV | lova a tajtéktól.~Később már a lovon nyargalászás sem
317 XXXIV | s sok birkát leöldösött már; holnap érte megyünk, felverjük
318 XXXIV | De a francia hajó holnap már indul.~– Tudom; de nem egyenesen
319 XXXIV | meg a ház párkányán.~De már messziről megdöbbenté, hogy
320 XXXIV | elköltözött Lengyelországba.~Már előtte való nap tudatta
321 XXXIV | Még a romjai sincsenek itt már a hajdani hatalomnak, dicsőségnek.
322 XXXIV | lettek kimívelve. Nincsenek már velem. Elhaltak, elhagytak.
323 XXXIV | az ő javukra tettem, ma már bűnszámba mennek. Bízom
324 XXXIV | uránál, aki ura önmagadnak.~Már ekkor Rákóczy György nem
|