bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | ily módon legalább egyszer el kellett olvasni a studiosusnak
2 I | Sebesen és folyékonyan mondta el; az utolsó tételig: „sed
3 I | törökkel szövetkezének. Ezért el is pusztíttatának.~– Optime!
4 I | aztán recitáló hangon mondá el a választ.~– Nagy szkítiai
5 I | Úgy is volt. Alig távozott el Péter az egyik ajtón, csak
6 I | Azt már imádja.~– Te! Vígy el engem egyszer egy ilyen „
7 I | fejembül, úgy érzem, mintha el kellene szaladnom, aztán
8 I | csak a Szent István tornya el nem marad mögöttem a látóhatáron.
9 II | ajtaján, már a legénykék el voltak távolítva: s hangzott
10 II | filiszteus” alatt.~A fiúkat csak el lehetett odábbítani, a sakkfigurákat
11 II | felfáradni: ezt a levelet majd el fogom küldeni méltóságodnak
12 II | feketekávét. Ekkor aztán nem ment el a leányasszony meghívására
13 II | magyaros gorombaságot követett el rajta.~– Absit! Dehogy magyarosat.
14 II | leányra, s azt énekelte el az ablaka alatt.~– Német
15 II | az inasaival páholtatta el a vetélytársát.~– No, ez
16 II | arra unszolt, hogy vezessem el őt oda a Bärenhaus elé,
17 II | elfogassam azt az embert?~– Hagyd el azt. Én valami mást fogok
18 III | habitust? No, azért csak végezd el a grófnak való dolgot. Hozd
19 III | úrfinál van.~– No, hát kérd el tőle. Hol az úrfi?~– Odabenn
20 III | szikráztak és égtek.~– De el fogok oda menni!~ ~
21 IV | Négyszáz esztendő választja el III. Károly király idejét
22 IV | folyosóin pedig fényes nappal is el lehetett tévedni, s voltak
23 IV | a gót pillérek oszlopfői el voltak takarva keresztbe
24 V | karjába kapaszkodva masíroztak el az árgus szemekkel őrködő
25 V | parterre, de még a karzat is el volt lepve feles számú női
26 V | Csak György nem nevette el magát egyszer sem az egész
27 V | felölti, kellemesen foglalja el a polichinello: ez az elől-hátul
28 VI | mely a szellőzetlen odúkat el szokta lepni. Ami fa volt
29 VI | egyszerű keresztrúd zárja el, amit mindenki félretolhat,
30 VI | előre tudnod. Ez az ember el lett ítélve megvakításra
31 VI | vannak. S azokat neked is el kell fogadnod. Gondold meg.
32 VI | látsz, senkinek egy szót is el nem árulsz?~– Becsületszavamat
33 VI | valami idegen nyelven kezdett el egymás közt beszélni, amelybe
34 VI | csillagot képeznek, s mondja el utánuk az esküformát.~Mikor
35 VI | és aztán nevetve mondá el az esküt.~„Én, Giunchi Giorgio,
36 VI | hogy van a világon, hogy el nem árulom a Méte titkait:
37 VI | lepel alatt egy hajszála el nem perzselődött. Csodának
38 VI | róla az azbesztleplet.~Még el volt kábulva a borszesztül,
39 VI | Papokat hamis gyónások által el kell ámítani.~16. A parasztok
40 VI | elébb a férjét csábíttatni el; hogy visszatorlásbul maga
41 VI | Valami ösztön, amit az álom el nem altat. Ami az emberben
42 VI | engedte magát idevezettetni, s el volt rá szánva, hogy ha
43 VI | kiáltotta rá:~„Nem fogadom el ezeket! Nem írom alá.”~A
44 VII | meghajlítással, hogy a néma jelnek el kellett találni az értelmét.
45 VII | No fiacskám, kapd be, míg el nem fut előled!~Valóban
46 VII | gömbölyű asztalt helyezett el a nagy terem közepén, s
47 VII | Éppen azért. Ha valamiképp el találnál felejtkezni a becsületszavad
48 VII | A bor mámora nem kábítá el a fejét, hanem az arany
49 VII | visszaváltja családi klenódiumát.~– El ne felejtsd – dörmögé Iskariotes –,
50 VII | annak az arca egyszerre el van árulva mindenki előtt.
51 VIII | kártyát úgy dobálhasson el, hogy eggyel se csináljon
52 VIII | asztalkát úgy helyezték el, hogy Giorgio arccal fordulva
53 VIII | emberalakot!~De ez sem kápráztatta el Giorgiot.~Szépen nyerte
54 VIII | fölötte, a kórus emelvényén: el nem érheté, csak felemelt
55 VIII | utolsó játszmát te vesztetted el.~– Ha csak az ötszáz zecchinot
56 VIII | Egész hosszú sor vonult el a sekrestyeajtóig, amelyen
57 VIII | hogy halálfejekkel takarja el az istenség remekét!~– Látod:
58 VIII | Addig nem mehetnek innen el?~– Úgy hiszem, hogy nem
59 VIII | a szűk utcákon mindenre el kellett készülve lenni a
60 VIII | A vak Sámson nem kergeti el a patkányokat a lakomájától.
61 VIII(2)| kápráztatással csábítaná el. El is vették aztán Dániel
62 VIII(2)| kápráztatással csábítaná el. El is vették aztán Dániel próféta
63 IX | No akkor csak temettesd el magadat; mert Giunchi Giorgio
64 IX | Ezúttal is a papok rontották el a dolgot. Valami nagy alföldi
65 IX | megtartottam, Mező-Túron, a püspök el akarta foglalni a kálvinista
66 IX | levágja a kezét. Nem hitte el neki. S a bíró szavának
67 IX | Megsúghatom, hogy most látják el akvarellfestésű kezdőbetűkkel
68 IX | is a nevét, nem cserélik el bennük a Rákóczy-szívet.~–
69 IX | veszedelmes fajzatot, hogy röviden el nem bánhatunk velük, ahogy
70 IX | álmodtam, azt nem mondom el senkinek; mert becsületszavamat
71 IX | Aztán a szakács készítse el a korhelylevest meg a heringet.~
72 IX | rögtön beváltani: olvasd el ezt a két iratot, nyomtatás
73 IX | Wammánának, s csókjaival árasztá el az arcát – a gyilkosnak;
74 X | nem is rangsorozva.~De azt el kellett ismerni, hogy a
75 X | ifjúra a nő. Giorgióval el akart szaladni a szíve.~
76 X | egész figyelmét az foglalta el most, hogy az a bitorló
77 X | embernek azt a csepp eszét is el kell veszíteni, amit onnan
78 X | magát a fejet sem találják el. S aki véletlenül beletalál
79 X | kitűzve. Ezt az a pár nyeri el, melynek tőrhegye a szerecsenjének
80 X | ügyességgel és precízióval találta el a macskaezüstlemezt a fekete
81 X | meg a másik szemet találta el szépen. Ekkor aztán a hölgyek
82 X | elkáprázik, hogy nem találja el a második szemet.~– Azt
83 X | hogy a titkodat más előtt el ne áruld.~– A Szent István
84 X | di San Christina nyerték el a pálmát. Az ő szerecsenüknek
85 1 | bocsá!) magyar ember nyerte el a népszerûség pálmáját:
86 1 | Csak Giorgio felejtette el a tapsot. Azt hitte, hogy
87 XII | fiatalembernél abban éri el forrpontját a szerelem,
88 XII | irigységtől felbőszülve nézte el, hogy az a másik fickó,
89 XII | Lodoiszka hercegnő foglalta el, társszomszédságban a „cigány-vajdával”,
90 XII | Beisskatzét!3 Kár, hogy nem jött el az én veszekedőtársam: a
91 XII | produkálni!~– Ah! Hát nem jött el a szép Cornelia hercegnő? –
92 XII | Giuseppét, kérve, hogy mesélje el nekik azt a történetet.~
93 XII | előkelő kalandot mondhat el, amelyben magát mutathatja
94 XII | vagyok. Nem tagadhattam el.~„Én vagyok Giuseppe.”~Azzal
95 XII | ahová a rám bízott kincset el kell vinnem, s annálfogva
96 XII | hogyan szereztem. A signora el volt ragadtatva, amint a
97 XII | csókjaival halmozta azt el: fojtott hangon rebegve: „
98 XII | nyilatkozat után. – Fogadja el lakásomat. Én reggelig ajtaja
99 XII | inasom fekhelyét foglaltam el reggelig a verandában. Az
100 XII | Mirasassi hercegnő.~A hölgyek el voltak ragadtatva ez elbeszélés
101 XII | Carlo, nem meséltem volna el azt, mint Jäger Seppl, az
102 XII | az elfogadta?~– Azonnal el is távozott, kartellhozókat
103 XII | Az öreget nem hozhatják el a Boszporusz mellől. – Maga
104 XII | szerelem tüzében sem ég el.~– De csak reggelig – súgá
105 XIII | nevét, világért sem kiáltaná el magát. Végigvonulhatnak
106 XIII | nádgyökérrel. S ahová a Dunaár el nem jutott, ott pedig irtatlan
107 XIII | irtatlan bozótok lepték el a lankát, amiket népies
108 XIII | volt. Ezt nem pusztította el a török; szüksége volt rá.
109 XIII | földesúrét.~Más ember, más ló el is pusztult volna ezen a
110 XIII | szájába, hogy a testvérek el ne vegyék.~A csikóskarám
111 XIII | mén olyan udvariasan veszi el Lodoiszka tenyeréből a cukorgalacsint,
112 XIII | markolta meg, azzal hárította el a feléje intézett ütéseket.
113 XV(1) | selyempincset, nem mulasztván el a jóakaratú megintést: „
114 XVI | örök lakatot, maguk zárták el az ajtót belülről.~A csikóst
115 XVI | függöny sem rekeszté azt el, az orgona és a karzat látható
116 XVI | a fátyolt, s mondjátok el igazán, hogy történt? Lássunk
117 XVI | Héva látogatásokat fogadott el. Voltak bukott angyalok,
118 XVI | királyt, hogy választotta el a régi asszonyától, s hogy
119 XVI | is királyvér.~Azért vevé el Ahásvér.~A zsidóknak üldözése:~–
120 XVI | Beszélj, Judit! Hogy bántál el azzal a perzsa generálissal?
121 XVI | budoár-titkait. S bár mondaná el az egészet úgy, ahogy van. –
122 XVI | rabszolgám nem azért futott el, mivel erényes volt, hanem
123 XVI | hogy merényletet követett el a női erényem ellen. Erre
124 XVI | bizonyítottam a köpönyeggel: az el volt szakadva. Az öreg méregbe
125 XVI | két szolgálót, hogy hozzák el a szappant. Miért küldte
126 XVI | a szappant. Miért küldte el mind a két cselédet? Nem
127 XVI | cselédet? Nem hozhatta volna el egy is a szappant, s a másik
128 XVI | belekapaszkodott a karjába, s el akarta csitítani.~– Majd
129 XVI | ahol az Abrekh jelmeze el volt számára készítve. A
130 XVII | Jézus Mária!” hangzott el.~Csak a nagymester nem ijedezett.~–
131 XVII | valami fagyos dermenet állta el minden idegét. Látta már,
132 XVII | kardja már kétszer döfött el a semmibe a Sámson feje
133 XVII | vízmedence párkányában, akkor el van veszve.~Egyszerre eltaszítá
134 XVII | halál vigyorgására torzult el az arca. Úgy volt, mint
135 XVII | Zsuzsanna hevesen taszítá el magától Abrekhet, s felszökve
136 XVIII | kiabálják mindenfelől: „fogjátok el!”~Amint aztán egy tágas
137 XVIII | csak egy szörnyalak állta el az útját. Óriás volt: legalább
138 XVIII | Bruder Beinmann! ne szökj el!”, s visszadobták a szekérre.~
139 XVIII | eléje, azt alamizsna nélkül el nem bocsátotta. – Megtudta
140 XVIII | mintha a föld nyelte volna el őket. A fáklyások egyedül
141 XIX | akik végül emberölésre is el vannak készülve.~És ezek
142 XIX | phrálod.3~– Hát mért fogták el a bátyámat?~– Azért, mert
143 XIX | Kábult fejével mindent el lehetett ma hitetni.~– És
144 XIX | ember a fogával harapja el, s aztán a phéna a két kezével
145 XIX | kaptok egy lovat.~– Hagyd el már! – csitítá a társaságot
146 XIX | megindul, petárdát sütnek el az utcán, s aztán felgyújtják
147 XIX | históriájában leírták, így mondta el azt a Künzli Péter az examinálók
148 XX | tesznek. Minden kavarodás el van már csinálva. A mi fajtánk
149 XX | akaratom ellen úgysem mehetsz el innen, mert nem tudod a
150 XX | mégis itt hagysz? Mégis el akarsz menni? Hát nem tudlak
151 XXI | hogy ezen az úton a hídhoz el nem jutnak. Az utcák tele
152 XXI | lovag!”~Így képzelte azt el magában.~S íme itt hoznak
153 XXI | Csak György maga nem futott el.~Ott maradt egyes-egyedül;
154 XXI | ember?~De mégsem árulta el őket. Eszébe jutott a Mirikló.~
155 XXII | XXII. FEJEZET ~„Yo, el Re”~Az udvari kancelláriában
156 XXII | mi győzzünk és ő bukjék el. De amidőn minden fényes
157 XXII(1)| császári” is: de okiratain Yo, el Re (én, a király) nevezi
158 XXII | egy ajándékkal bocsátalak el. Íme atyádnak a végrendelete,
159 XXII(2)| szó szerint átvéve: „Yo, el Re m. p.” aláírással, Dominus
160 XXIII | valamely merényletet kövessen el a nagy protekcióban részesült
161 XXIII | vártunk egy óráig. Ön nem jött el.~Györgynek a válasza ez
162 XXIV | s Olaszországban könnyen el lehet tévedni annak, aki –
163 XXIV | birodalmaiba való belépés el legyen énelőttem zárva:
164 XXIV | azt, hogy arról a helyről el lehet menekülni? Kitől kapott
165 XXIV | kritikus szelleme nem fogadja el többé. Követeli, hogy keressük
166 XXIV | sem tudott? Miért halmozta el ezt a fiát szeretetének
167 XXV | aztán zsákokban szállítanak el a kikötőig, ahol biztos
168 XXV | kifosztogatása: nevezetes embereket el szoktak ragadni magukkal,
169 XXV | a császár egy domíniumot el akar ajándékozni a híveinek,
170 XXV | éjszakai szolgálatra.~Ezt el kellett fogadni Györgynek
171 XXV | serenissime maga is valahogy el ne szökhessék a szigetről.~
172 XXV | embert az a gondolat fogja el, hogy milyen jó lesz ezt
173 XXV | Lucskosan, agyonázva jutott el a karaván a Del Contrasto
174 XXV | uradalmához tartozik.~György úgy el volt merülve az „élő hegy”
175 XXV | Contrastóba. Annak a teraszáról el lehet látni Taormináig;
176 XXV | mandulákkal, a mély televény talaj el tudja táplálni valamennyit,
177 XXV | tenger, s azzal minden ház el van látva bőven.~Ez első
178 XXV | Lefelé elég gyorsan jutott el György a kísérőivel a villához,
179 XXV | feljutni, akkor lovagoljon el a San Nicolosi d’Arena kolostorhoz,
180 XXV | másikhoz hozzátámasztani, hogy el ne dűljenek; egyiknek a
181 XXV | farkához hozzákötni, s végül el tudni olvasni az embernek
182 XXV | Lodoiszka hercegnőnek. De el ne veszítsd, mert ebben
183 XXV | felsővadászi Rákóczy princ! De el ne mondd senkinek, mert
184 XXV | ahová akart. – A szigetről el nem futhat. – Legfeljebb
185 XXV | az út erdők között visz el. Ezt az utat éjszaka tették
186 XXV | jégréteg azért sohasem fogy el: egyre szaporodik. Csak
187 XXVI | visszavonta. – Bűnt követek-e én el, ha ezt a levelet felbontom
188 XXVI | elolvasom?~– Ha bűnt követsz el, vezekléssel helyrehozod.
189 XXVI | bilincsnek új meg új nemei. Ő már el van ítélve a születése napján,
190 XXVI | Valami kéjes szédülés fogta el. Félig akarva, félig öntudatlan
191 XXVII | scudit is.~Ezzel a fiatal úr el lett bocsátva, hogy menjen
192 XXVII | egy régi nemestől koboztak el, aki maga most a hegyszakadékok
193 XXVII | napok jöttét és lementét!~El volt keseredve a jóltevője
194 XXVII | böfögése.~Ezek között töltse ő el az ifjú életét? Amikor a
195 XXVII | mellett, ott ragadtatunk el téged a kurucokkal, kik
196 XXVII | én családomtul koboztak el. Téged megölnének itten
197 XXVII | hanem paradicsom. Soha el nem kívánkozom innen.~–
198 XXVII | kívánkozom innen.~– Azért mégis el fogsz menni –, majd ha én
199 XXVII | odalenn a pincében. Ott jól el vagy rejtve. Majd mikor
200 XXVII | magad eltemetni, s várd el, míg feltámasztalak.~S az
201 XXVII | feltámasztalak.~S az ifjú el hagyta magát temetni, és
202 XXVIII | vőlegényemtől.~– Ha a Satturno el tudja csípni.~Ismét lövés
203 XXVIII | Nem is egyébért fogadtam el a ti családotoktul elkobzott
204 XXVIII | komolysággal nem mondja el a pap után az esketési formulárét.~
205 XXIX | suttogá György. – Hát ki lopta el a holdat az égről?~– Aztán
206 XXIX | kősalakkal vegyülni.~– Dobj el, és hagyj itt vesznem! –
207 XXIX | egyszerre tűzfény borítá el a vidéket. Maga az öreg
208 XXIX | után, sisteregve vonult el a fejük felett: azt megtapsolták.~
209 XXIX | a mi szíveink között?~– El is fog akkor ott olvadni,
210 XXIX | öszvérháton. Hajóval könnyebben el lehetne szállítani.~– Tudom.
211 XXIX | fiam. Hanem, hogy olvasd el azt a levelet, melyet magaddal
212 XXIX | küldtek ide, hogy holtig el legyek temetve, hogy ez
213 XXIX | mondtam, mert akkor nagyon el voltam keseredve. De most
214 XXIX | vigyáztat rá, hogy menhelyét el ne hagyhassa. De ha te odamégy
215 XXIX | küldetést, amelytől ő maga el van zárva: azzal te megjelenhetsz
216 XXIX | utóda; aki nem felejtettem el soha, hogy hazám szabad
217 XXIX | Fuss innen! És aztán végezd el, amire a sors elhívott.
218 XXIX | városát álcázottan, s ő fogta el a híres Ocskayt, Rákóczy
219 XXX | ültek, azon háltak: arról el nem távozhattak messzebbre,
220 XXX | egyre messzebbre tűntek el szeme elől. Alkonyatra nem
221 XXX | rá, hogy az igásmarhája el ne csenevésszen. Mindennap
222 XXX | értelmét. Akkor meg éppen el volt tőle György ragadtatva.~
223 XXX | is tetszeni fog.~– Mondd el, hercegem.~– Én már alig
224 XXX | rabszolgákat, akik zsarnokaiktól el vannak nyomva. S te már
225 XXX | magunk elesége: azt nem veri el a jég!” Ezeknek nem fáj
226 XXXI | tanultam hazudni; ne kezdjem el azt magyarul”.~Pelargus
227 XXXII | Pelargusra bízta, hogy vezesse el őt ahhoz a házhoz, amely
228 XXXII | hasonlított az övéhez, de az még el volt rejtőzve, mint egy
229 XXXII | Múlt esztendeje költözött el vízibetegségben.~– Nagy
230 XXXII | nagyot; akinek a lába nem fér el a kicsi saruban, megkapja
231 XXXII | tizenöt lépésnyire, akkor süti el rá a puskáját. Ott fogja
232 XXXII | tulajdonosát ő maga ejté el.~Hajnali két órakor jelt
233 XXXII | vakandtúrásra, mert állva nem bírta el a kacagást. – Hahaha! Egy
234 XXXIII | az, hanem únja magát.~– El kellene őt vinni a savanyúvízforrásra.~–
235 XXXIII | hercegnek, hogy a fejedelem el fogja őt vinni magával az
236 XXXIII | istenadta minéműségükben.~György el sem mosolyodott már erre
237 XXXIII | alkalmatosságot sem mulatnak el, ahol egynehány poltúrát
238 XXXIV | Délután két órakor indulának el, lóháton: Bercsényiék lakása
239 XXXIV | fejét. Micsoda nevelés! Hogy el tudták rontani ezt a fejedelmi
240 XXXIV | Rodostó? – kérdezé a grófné.~– El vagyok bájolva mind a várostul,
241 XXXIV | annyiféle arcot mutat. Napestig el tudnék benne gyönyörködni.~
242 XXXIV | tanulni.~– No hát járjon el hozzám a herceg mindennap,
243 XXXIV | Mikes Kelemen.~– Kezdjük el mindjárt ma. Mi az, amit
244 XXXIV | Enyim!” Nem felejtem el. Hát ezt hogy híjak? -A
245 XXXIV | Zsuzsikáért sóhajtozik örökké. El is vette volna, ha sanyarú
246 XXXIV | nagyon is jólesett. Ő kezdett el feszengeni, s figyelmezteté
247 XXXIV | adtam kegyelmeteknek, tőlem el nem mennek. Az volna szép!
248 XXXIV | lehetett tartani. És aztán el kellett néznie, hogy a Zsuzsika
249 XXXIV | látta, hogy merre osont el.~Nosza futott szét az egész
250 XXXIV | imádkozom.~S még kétszer mondta el mind a hármat. Tizenkettő
251 XXXIV | nyolc éves koromban hozott el a hazámbul az én nevelő
252 XXXIV | asztaltul, ő maga kezdte el az imádkozást, s szép tiszta
253 XXXIV | tiszta kiejtéssel mondá el magyarul az Úr imáját.~A
254 XXXIV | bohóságot, ami megtörtént, el lehet mondani, semmin meg
255 XXXIV | szava hozzá: nekem mondta el, általam izenteté meg neki,
256 XXXIV | francia király nem vette-e el Leszczinszka Máriát? a lengyel
257 XXXIV | az életnek, s ne rontsa el a másét.~Az ellenállás csak
258 XXXIV | gondolatait nem mondta el, hanem leírta. Ami ideje
259 XXXIV | Györgyöt, hogy ne látogasson el többet hozzá, a szerelmes
260 XXXIV | lesz hozzá, hogy ő vigye el, akkor rábízhatjuk, bárha
261 XXXIV | párduc éppen akkor hurcolt el egy toklyót, a hosszúszarvú
262 XXXIV | szerencse: az ő kelevéze találta el a dúvadot a lapockáján.
263 XXXIV | addig is cserébe mást hoz el helyette.~Azonban dehogy
264 XXXIV | átnyújtá neki:~– Olvasd el ezt.~Az volt II. Rákóczy
265 XXXIV | még Pelargus sem mondta el nekem.~– Nem tudta.~– Miért
266 XXXIV | meg neki?~– Féltem, hogy el fog szomorodni rajta.~–
267 XXXIV | végrendeletem ne szomorítsa el az én hazám szülötteit.
268 XXXIV | amelyért éltem. Én érzem, hogy el vagyok múlva; de Magyarország,
269 XXXIV | a népszabadság nem múlik el soha.~Isten küldött, Istenhez
270 XXXIV | mindannyian. Neked most el kell hagynod ezt a mi szomorú
271 XXXIV | és Párizsban látni fogsz, el fogja kápráztatni a szemedet;
272 XXXIV | de a lelkedet ne csábítsa el. Mindent megtudtam Pelargustól,
273 XXXV | szertartás mellett volt kötve s el volt fogadva az udvarnál
|